Kedves Tilia! Miután elolvastam a Malanics rácsos sütijéről az elmélkedésed, kimenten a spájba és addig kutakodtam, míg a kezembe nem akadt egy (utolsó) üveg barack lekvár, ami saját kezű készítmény. Ezt kivittem a konyhába és megbíztam a feleségemet egy rácsosra. Kérdezte, honnan az ötlet ? Nem mondtam meg, mert attól tartok eltilt a net használatától. Köszi az ötletl. Sajnos nincs többé barackfa, elkelt a telek.
A Nagy Győry István utca névadója élő személy volt, 1898 és 1931 között a város főjegyzője. Ő a maga idejében nagyszerűen látta el hivatalát; a proletárváros hálás volt emberségéért, szociális érzékenységéért. Amikor nyugdíjba ment, utcát neveztek el róla. (a Csillag utcát) Magam is gyakran láttam az elegáns és szeretett öregurat. Elképzeltem, milyen érdekes lehet, hogy bármikor végigsétálhat a saját utcáján... A Nagy Győry István utca nevét sem 1945-ben, sem később, az egyre zorduló esztendőkben nem változtatták meg, Pesterzsébet továbbra is tisztelte hajdani főjegyzőjét. Egyszer aztán valaki találkozott vele a Széchenyi utca és a Nagy-Kosuti sarkán; köszöntötte az aggastyánt, majd így szólt:
- Látod, Pista bácsi, megmaradt az utcád...
Az meg - válaszolta Nagy Győry István. -,
de a nyugdíjamat elvették!
Dalos László: „A Csili anno” erzsébeti kistörténetéből származik az idézet.
Árki Sándorné a Pesterzsébeti városvédő csoport, és valaki a múzeumból. A Csili-ben szoktak találkozgatni és összejöveteleket tartani. Sajnos én nem tudok eljárni a beszélgetésekre.
Bocsánat, most olvastam hogy mekkora hülyeséget írtam pár napja. Szoval a kiállítást kiplakátolva láttam de lehetőségem bemenni nem volt. Jó lenne ha a kiállításból pár darab kép bekerülhetne ide. Kik lehettek a kiállítás rendezői?
Ismerted a Pöltenberg-Vécsey sarkon a Martinovékat? Kb. 10 éve már nem élnek. Volt egy lányuk aki egy pár éve elköltözött, eladta a házat. Nem tudom hová lett. A szüleivel gyerekkori barátok voltunk.
A házat ismerem belülről is..:) Gyermekkori barátoméké a fele a mai napig is, csak arra gondoltam hátha valakinek van valamilyen korhű képe stb erről a házról.
Mert mindig csak az élvezetek. Neked már az sem jó, ami rossz? Válogatós vagy! Mi csak azért isszuk a sört, hogy legyen alapanyag a sapkákhoz. Ezért nagyon hasznos a sörivás. Huuukk !
Ha a jelölt, Vécsey-Damjanich utcai sarok épületre gondoltál, akkor arra azt tudom mondani, hogy az is kocsma volt valamikor, de nagyon régen. Élelmiszer boltként működött sokáig, több bérlője is volt. Jelöld a térképen, amire Te gondoltál.
Én a banánfagyijukat imádtam, mert már akkor voltak benne gyümölcsdarabok - pedig egyébként nem is szeretem a gyümölcsfagyit. :-))) De a legjobb a rácsos lekváros sütijük volt!!! Az utóbbi években elmentem párszor hozzájuk, kifejezetten ezért a sütiért. Először csak a minősége volt rosszabb, aztán már nem is volt...
tudsz, ill. tudtok e valamit egy a háború előtti kocsmáról?
A Vécsey, és a Damijanich sarkán volt, és ha jól tudom valami Zwick volt a tulaj neve, és így a kocsma neve is. Annyit tudok még róla, hogy vagy kuglipálya volt az udvarán vagy lengőteke (inkább kugli..) .
„KORONA” Vendéglő a Baross és a Nagy-Sándor u. sarkán.
A Korona vendéglőnek a Nagymama özv. Bodonczi János-né és fia Bodonczi János voltak tulajdonosai. A családias hangulat jellemezte a Baross u. 95 sz. alatti éttermet és vendéglőt. Volt bálhelység és szalonzenekar muzsikált, kártyaszobával és kerthelységgel is rendelkezett. Az egyesületek, focicsapatok, hadastyánok részére volt egy-egy nap, amikor a rendezvényeiket, összejöveteleiket megtarthatták. A hadastyánok helységének falait különböző relikviák díszítették; zászlók, jelvények, ruházatok, sisakok egyebek. Az államosításkor a bezárt helységből, a relikviák eltűntek, és máig sem tudott, hogy ki vagy kik voltak vagy lettek e becses, muzeális értékekkel bíró emlékek tulajdonosai. 1948-ban a hatóságok a nagyobb helységeket lefoglalták, és lakásokká alakították. valamint egy munkásszállást is kialakítottak. A söntés megmaradt 1950-ig, amikor azt is államosították, megszűnt végleg a „Korona” egykoron sok erzsébeti család, közkedvelt szórakozó helye.
Neked is jár egy kis kiegészítés. Mivel igen hosszú lére eresztetted az utolsó megjegyzésedet, ezért, a legközelebbi hozzászólásodat, próbáld négy szóban zsugorítani.
helló mindenkinek engem is sok minden kötött a kerülethez sokat fociztam vagy 33 -32 éve az akor még kisz lakótelep dühöngöjébenn-) és sokat játszóttunk a aszt hiszem lehel téri?? templom bozótosábann micsoda fáramászásol voltak!-) na üdv mindenkinek -ja és ki vólt a régi bocskai moziba?? hát nem vólt semmi-)
Sziasztok! Valamit kerestem. A Nagysándor (a XX. kerületi Nagysándor József és nem a hódító Nagy Sándorról elnevezett utcában, ha jól emlékszem az utcanév magyarázatára) utcában kerestem a (volt?) Malanics Cukrászda szomszédságában azt a bizonyos konyhabútor boltot, mert egy jelentéktelen apróságot, konyhai tárolósínt szeretnék beszerezni. Mivel a két üzlet egymás szomszédságában van, gondoltam, beazonosítom a cukrászdát, és ennek az irányítószámával közelítek a konyhabútor boltra. közben befutottam ennek a kis közösségnek a fórumába.
A szabóság Lonszky, de Vencel. A Kossuth Lajos utcában található, nem tudom, megvan-e még, ritkán járok arra.
A Csili neve engem is gondolkodásra késztetett. Merthogy a Nagy Győri István utcában van. Apró gyerekként édesapámat kísértük el testvéremmel olykor-olykor, amikor az említett művelődési házban fellépett a fúvószenekarral. Ő nem fújt, cintányérozott.
Mint csepeli, azóta Kispestre házasodott kertvárosi őslakos, engem is megérintenek a régi kor építészeti, emberi, arculati és tájkép-változásai.
Éppen tegnap (2008. január 27-én) este sétáltam át a zúgó szélben a Török Flóris utcán keresztül az Intersparig, mert a lányom megkért, vegyek neki ice teát. (mintha a víz nem lenne iható). Elmentem a néhai mozi megszűnt épülete előtt. Eszembe jutott, mennyit jártam ifjú koromban moziba, színházba. Ez már csak álom. A multiplexek megfizethetetlenek, a színház úgyszintén, de azért néha-néha erre kerítünk sort.
A Habselyem Kötöttárugyár... nincs élményem vele, hacsak az nem, hogy azok a női fehérneműk, amik habselyemből készültek, kellemes viseletnek bizonyultak. Most is a kényelmes és szép holmikat választom, de az anyagminőség már nem követi az igényemet.
Itt véget is ér az eszmefuttatás. Pesterzsébetre néha átmegyek a Nagy Győri István közben található cipőjavítókhoz. Jó, hogy létezik még megbízható iparos a kertvárosban. Természetesen hiányolom a sétáló utcában a régi szép üzleteket, amiknek olyan jó volt a kirakatába belesni. Most pénzintézeteket látok. A sarki Delikátesz sem működik, vagy ha van is, már nem olyan, mint a régi. Az Önkormányzat előtti tér viszont tetszik az új burkolatával, ha jól emlékszem, szökőkút is található az újkorban épült társasházak tövében.
Hogy ne kesergő legyen az emlékeim összefoglalása, minden olvasónak kívánok szépet és jót! Vigyázzunk szép Budapestünkre, és kövessünk el mindent (országos szinten is), hogy ha a természeti értékeinket gyarapítani nem is tudjuk, de legalább ne pusztítsuk. Maradjon valami a gyerekeinknek, későbbi leszármazottainknak is, hogy ők is nosztalgiával gondolhassanak a teremtő, gyarapító elődökre!
