hát igen, amikor sokan vagyunk, akkor mennyi, de mennyi időt el tud vinni még a WC-zés :) főleg, ha sok lány is van :)
a baleset az egyik ok, ami miatt én nem szívesen mennék egyedül. ha "csak" a karod törik el, azzal is jól meg vagy lőve egyedül
a megtett km-ek száma tapasztalataim szerint általában feljebb tornázható napi átlagban 10-20-40%-kal, ha csak ketten vagyunk. érdekes módon, csak kettes túrákra merem ezt kijelentetni, magasabb létszám esetén nem annyira tendenciózus, már háromra se
Engem ezekben a szponzorált expedíciókban az ilyen erőltetett "kamu-szlogenek" irritálnak leginkább. Pölö Léna valamelyik korábbi túrájánál ez volt: "a békéért és az állatokért". Ennek kábé annyi értelme van, mint amikor megkérdezik a szépségversenyen a szőke bombázót, hogy mik a céljai: "Hááát.... a világbéke, ... ja meg szeretem az állatokat is". Az idei túránál legalább kifejti, hogy miről van szó (olimpikon tisztelete + környezetbarát közlekedés).
Nekem mondjuk az is furcsa, hogy Oradea-t meg Cluj-Napoca-t ír az útvonalnál, egy bekezdéssel lejjebb meg már a szittya sólymász haverjaival jön...
Szerintem az egyedüli és a társas túrázásnak is megvannak az előnyei és hátrányai egyaránt. Mindkettőről vannak tapasztalataim. Sőt szerintem az sem mindegy, hogy egy v. több társsal együtt tekerünk. Egyedülmenni azért jó, mert nem vagyok semmihez kötve, nem kell senkihez alkalmazkodnom. Ott állok meg ahol akarok, addig maradok amíg akarok, saját tempómban mehetek végig, stb. Viszont egyedül sokkal unalmasabb, meg hát több szem többet lát, több mindent észrevesz. Biztonsági szempontból is jobb nem egyedül menni. Amíg valaki pölö boltba megy, addig a másik vigyáz a cuccokra, vagy mondjuk egy balesetről ne is beszéljünk. Meg a kempingcuccok egy részét is szét lehet osztani, nem kell mindent egyedül cipelni. Viszont, ha nem eléggé összeszokott a csapat mindig fenáll az összeveszés veszélye. Erről én is tudnék mesélni... Kettőnél több ember esetén gyakori a klikkesedés is. Ketten összefogva pölö leszavazzuk a harmadikat, ennek is gyakran sértődés a vége.
én nem mint negatívumot mondom az "örök haragot" (persze az lenne, ha tényleg "örök" lett volna) - hanem mint élménypalettát szélesítő és változatosabbá tévő eseményt :)
Én mindíg úgy indulok el, hogy megvan a hely ahová el akarok érni. Aztán megyek, amerre kedvem tartja. Ha ezt társaságban tenném, az bizony sok örök haragot jelentene, azt meg nem szeretném.
Rövid egy naposokra meg ott van a gruppetto. Bár már ilyen alkalmakkor is voltak elkalandozásaim. Már megszokták, hogy aszociális vagyok és nem várnak rám.
Én "öreg" is vagyok (49) meg léha is. Edzeni nem szeretek, sörözni annál inkább. Mégis megvolt gond nélkül- Veled- a Bécs-Bp. (hál istennek amerre jöttünk lehetett Kelt-t kapni) Fejben felkészültem rá. Igaz előtte mentem egy V10-t azért.
1976 óta járok hosszabb-rövidebb túrákra. ismerem a képességeimet. Három nap után tartanom kell egy kis pihenőt. Ezt alkalmaztam is minden hosszabb túrámon. (Passau-Bp, szlovákiai, erdélyi körutak)
Egyszer próbáltam meg egy kicsit többet kihozni magamból, jól rá is fáztam. Három éve a bodoki-baróti hegységeket jártam körbe egy kis Hargitával fűszerezve Székelyföldön. Negyedik nap lazítás képpen elgurultam az udvarhelyi szállásomról Székelyderzsre a méltán híres erődtemplom-éléstár együttest megtekinteni. Visszaértem délben és úgy gondoltam még aznap eljuthatok Csíkszeredába, hiszen csak cca.. 60 km. és az utolsó 15 km. lejtő (nem is akármilyen)
Megszegtem a szokásaimat és rá is fáztam a Tolvajos hágón. (kicsit toltam is kb. 3 km.-t)
Szerintem a túrakerékpározás lényege nem a teljesítmény, hanem az élmény. Ezért is olvasom itt szívesen a topiktársak beszámolóit, hiszen hasonló a felfogásuk, mint az enyém.
én néha - nem tudom, hogy tudatos vagy vétlen - szenzációhajhászó, nagyítás jellegű megjegyzéseket vélek felfedezni, interjúkban, beszámolókban. ezeket nem igazán értem, mert ezek nélkül is szép meg érdekes utak a Léna-féle utak, miért kell nagyítani? aztán lehet, hogy ez teljesen vétlen (és véletlen), és csupán abból adódik, hogy tényleg ennyivel jobban érdeklik az emberek és a kapcsolatok Lénát, mint a száraz tényadatok (ki, mikor, hol, mennyi), és ezért lesz könnyen az 5-ből 8, a 3ezerből 6ezer, stb
nem értem, hogy nem túlmisztifikálják-e ? napi 100-120km-k hajtásához, ha az nem napi 2500m szinttel (málha mellett !) társul azért nem kell 3-4 hónapon át naponta 70-80 km-ket hajtani, meg hú de nagy felkészülést csinálni.
- ha az ember amúgy sem hanyagolja el magát.
Én pl márc-tól elkezdek megint tekerni (néha azért spinningelek, de korábban nem volt ilyen) és többnyire hétvégéken 1-1 túra, kezdem mondjuk 40-50km-stől, majd ápr-ban már menni fog 150km-s túra és május végén 200km körüli is 2500-3000m szintemelkedéssel.
A napi edzést nem értem, minek ?
A hetente kétszer-háromszor elmegy sztem az is elég bőven.
Mondjuk márc-i indulás az más, mert télen neccesebb edzeni, de akkor sem kell sztem naponta.
Szponzori támogatások, könyveladás (nemrég jelent meg, pusizoli olvasta)
Lénás stílusban íródott. Tömören: Nagyobb súllyal az emberekkel való találkozások, kisebb súlylal a környék, ország megismertetése, ottani tapasztalatok.
Én megmondom őszintén pusizoli beszámolója, meg az ilyen stílusúak jönnek be, amiből tapasztalatot is kapok + én is átélhetem :-)
Én akárhogy is számolom március 8-tól augusztus 8-ig csak 153 nap van. Először legalábbis azt írja, hogy a megnyitóra érnek oda?!
Az is érdekes, hogy a kezdőlap térképén viszont 10135 km-t ír. Azér mintha lenne itt is némi ellentmondás.
Mondjuk 153-mal osztva a 14000-et már 91 km-es átlag jön ki. Ami persze még mindig fele sincs a 200-asnak.
Engem mondjuk annyira nem izgatna fel, hogy végigtekerhetek egész Ukrajnán és fél Oroszországon. A Bajkál környéke-Mongólia-Peking szakasz viszont érdekes lehet...
Az illető (Léna) azt írta le magáról, hogy x ideig dolgozott, de ma már nem. Gondolom van elég aranytartaléka a bankban, amivel szépen eléldegél, és az idelye akár 100%-át a hobbyának szentelheti.
Nyáron láttam néhány fickót próbálkozni a Hochschneebergen. Van ott egy kitaposott ösvény, krosszmocival járnak föl rajta a turistaházhoz. Nem jött össze egyik srácnak se...
arra - korábban tárgyalt hosszútávú utak kapcsán is - én is kíváncsi lennék, hogy hogyan akaszt le valaki hat hónap szabadidőt. Mert diákonál, tanároknál "adott" a két hónap, oké.
Azér érdekes, hogy az első 20-ban így is 5 Ausztiából van. Mondjuk náluk tényleg brutál meredek emelkedők vannak úgy általában. Vagy ez csak nekem tűnik így?
"Cseuz László is elteker Pekingbe, igaz ő másik irányba - 63 évesen!
(őt kevesebben ismerik, pedig tiszteletet parancsoló amit csinál 4 évente)"
Így igaz. Én valamikor a körmendi hídon találkoztam vele. Akkor is valami olimpiára tekert. :) Aztán eltekert Egerbe is... hogy összemérje erejét egypár fanatikus hosszútávú bringással. (hú de rég volt...93'-ban!)
Ezt az utat kíséret nélkül, kerékpárral még senki nem teljesítette előttünk.
Ez azért picit túlzás, vagy inkább csúsztatás. Mivel ilyen távokat valóban viszonylag ritkán tekernek az emberek, így eléggé valószínű, hogy senki nem tekert még Budapest-Orosháza-Peking útvonalon, pontosan ugyanott, ahol ők. De szerintem még Magyarország területén is ki tudok jelölni olyan útvonalat, amin ha végigmegyek, akkor elmondhatom én is, hogy "ezt az utat kíséret nélkül még nem tekerte végig senki előttem" :) No persze ettől még valóban szép teljesítmény, és - eddigi túráiból kiindulva - ha váratlan dolog nem jön most közbe, akkor biztosan végig is csinálják. Őszintén szólva én az ilyen túrákban nem is igazán a teljesítményt irigylem*, hanem az összes többit, ami egy ilyen nagy úthoz kell.
*: Kiszámoltam, 14000km és 180 nap az kb. 77km/nap-os átlag, ami azért nem egy vészes dolog.(pl. 100-as napi távokkal kényelmes és még marad 40 pihenőnapnak + biztonsági tartalék) Naszóval ez lehet, hogy nagyképűség, de jelenleg tényleg úgy érzem, hogy nem a kerékpáros teljesítmény miatt tartom irigylésre méltónak.
De mondjuk, hogyha az itt témázott fiúk valóban lenyomják a 20000km-t 200/napos átlaggal, akkor rájuk biztos, hogy leginkább a teljesítmény miatt nézek fel, mert ez számomra elérhetetlennek tűnő dolog. De az olyan már-már "szokásos" túra, hogy valaki teker párezer km-t, napi 80-100-as átlaggal, az sztem nem akkora dolog, vagyis inkább nem a bringázás benne a nagy dolog, hanem az egész, hogy ezt sikerült összehoznia.(bele mert vágni, meg voltak hozzá a támogatásai és lehetőségei stb.)
Lénát ugyan nem ismerem (egy cikket olvastam anno), de szerintem ugyanígy lehetünk sok más segítőkész, emberszerető bringatúrázóval, hogy örülünk ismeretségüknek :-)
Na, ez szép. Én meg a Karczag L. 2-ben dolgozom. És - ezek szerint - még egyszer sem indultunk egyszerre hajtani. Útközben meg mindig szembe mehettünk egymással, mert azért van pár bicajos, akikkel így szembemenetből ismerősök vagyunk, nyilván ő is az egyik.
Rátelefonáltam, hogy jöjjön szerda este, de nem tud jönni.
Sziasztok!Március 9.-én indul Lénárt" Léna "Feri a társával Kínába az olimpiára biciklivel .Azt hiszem ismét kivételes útban lesz részük..adja a jó isten,hogy sikerüljön nekik,bár nem lesz egyszerű.Akit érdekel nyomon követheti majd az eseményeket:http://www.eleterzes.hu/ ui.én is orosházi vagyok és büszke ,hogy ilyen embert ismerhetek!!
Most mit nevetsz, hiszen kiderült: "erőnléti gondjaink nincsenek, simán bírtuk a tempót".
Meg ami késik, az nem múlik, sőt: „Nem 80 nap, hanem 120, nem 20 ezer, hanem 25 ezer kilométer és nem a Földközi-tengert kerülik meg, hanem Európát” :-)))))
