(Ha volt már szó róla, segítsetek megtalálni, hogy hol!)
A kérdésem az lenne, hogy a szmájli írásjelnek tekinthető-e olyan szempontból, hogy kell-e utána mondatzáró írásjel.
Melyik a helyes, amennyiben örülök a csapadéknak?
- Esik az eső :)
- Esik az eső. :)
- Esik az eső :) .
Én a szmájlit írásjelként használom, minthogy ugyanúgy (sőt, pontosabban!) meghatározza egy mondat hanglejtését, érzelmi töltetét, mint egy hagyományos írásjel. Az ilyen fajta használata nem okozhat gondot, mivel csak mondat végén állhat, mint egy írásjel, különben megbontaná a mondat egységét. Kivétel persze, ha zárójelben szerepel, ahogy egy felkiáltójel vagy kérdőjel is szerepelhet egy adott szót hangsúlyozva.
Minthogy az MHSZ ezt nem annyira tárgyalja, szeretném megkérni a nálam okosabbakat, hogy foglaljanak állást, ha van, indoklással! Köszi :)
Alapértelmezésben külön írjuk a szavakat, tehát azt kell érvekkel alátámasztani, hogy ha egybe akarjuk írni. Tehát: abszolút érték (vö. ez az érték abszolút) matematikaverseny (birtokos jelzős összetétel, a matematika nem melléknév) tizedes tört (vö. ez a tört tizedes) tört alak (vö. maga az alak tört) törtszám (ez az egybeírás talán inkább hagyományos, mint rendszerszerű) törtvonal ’a számlálót a nevezőtől elválasztó vonal’ (jelentéssűrítő összetétel) tört vonal ’törött vonal’
Az alábbi, matematikai feladatokban gyakran előforduló kifejezések helyes írásmódja érdekel :
abszolútérték vagy abszolút érték ? (ami a szótárban van, annak szerintem más a jelentése )
törtalak vagy tört alak
tizedestört vagy tizedes tört
A fenti példák a különböző matematika-tankönyvekben kb. fele-fele arányban szerepelnek így vagy úgy. A törtvonal és a törtszámnév egybeírandó a szótár szerint is, de pl. az abszolút érték külön. Miért ?
Végül : matematikaverseny vagy matematika verseny a helyes ? Miért ?
Ha figyelmesen elolvasod előző hozzászólásomat, én is azt véleményeztem, hogy az oroszban toldották meg a végződést, nem pedig az egyéb nyelvekben fosztották le a j-t.
Hans Swarowsky akárcsak Swarovski, a kristály gyártója cseh eredetű nevet visel. A csehben eleve -y-vel (-ý-vel) írják, tehát itt nem -ij > -y egyszerűsítésről van szó.
Az -off -eff végződés a francia és a német történeti átírási hagyományból ered. Ma már a németben -ew/-ow -val írják át, (a franciában mintha -ev -ov-val, de ebben nem vagyok biztos).
Egyes esetben magyarul is így írjuk hagyományosan. Ennek több oka is lehet. Pl., hogy annó német közvetítéssel ismertük meg a személyt. Egy másik, lévén hogy erős francia–orosz kapcsolatok éltek a XIX.sz.-ban. Sok orosz maga franciásan írta át a nevét pl. latin betűs levelezésekben (akár milyen nyelvű volt a levelezőtárs), stb. Így ez az írásmódja az általa preferált, úgymond "(fél)hivatalos" átírásnak tekinthető.
Egyébként olyan átírás, hogy Tshebysheff nincs. Komolyan. A matematikai irodalomban tényleg vegyes, nagy bábeli zavarodottság uralkodik. Chebyshev (angol), Tchebycheff (francia), Tschebyscheff (régi német) átírás a legyakoribb. Tsh–sh páros nem indokolt, lehet, hogy íráshiba? (talán a németből a c elhagyásával).
Való igaz, voltaképpen nem az -ий végű nevekről van szó, hanem a -ский végűekről. Azt állítják az internetes források, hogy az ilyen nevek viselői valószínűleg lengyek, belorusz vagy ukrán származásúak. Mivel a lengyel inkább tűnik forrásnak, ewlképzelhető, hogy az orosz helyre egy й-t.
Van emellett a -ский végződésnek egy szabályossága, mégpedig az, hogy hangsúly nem kerülhet rá, emiatt mindig redukált ejtésű.
Ezt vagy szakszerűbben kellene körülírni -- mert azért jelentős különbség van aközött, ahogy az orosz a Csajkovszkij és ahogy pl. a szumki i-jét ejti --, vagy pedig inkább abban kellene keresni a magyarázatot, hogy a közkeletű német, angol stb. átírásokban nincs megfelelő betű a szóvégi j jelölésére, s ha kitaláltak volna valamit, azt az anyanyelvű beszélő "félreejtette volna", tehát még mindig jobb volt a sima i-nél (y) maradniuk.
Arra is érdemes felfigyelni, hogy az -ий-re végződő orosz nevek átírásakor el szokták hagyni a -j-t, illetve y-nal helyettesítik minthogy általában azt sem ejtik az oroszok. Tschaikowsky, Mussorgsky.
Ez jól megfigyelhető az elnémetesedett szlávok esetében: Tucholsky (Kurt), Swarowsky (Hans)
„További ontopik: Miért lesz az orosz nevek '-ov/-ev' végződése más nyelveken '-off/-eff'?” Azért, mert az oroszban a szó végi zöngés zörejhangok zöngétlenednek, tehát [of], [ef] az eredeti ejtés, és ezt érzékeltetik bizonyos átírási konvenciók. (A magyar konvenciók ebben betűközelibbek.)
További ontopik: Miért lesz az orosz nevek '-ov/-ev' végződése más nyelveken '-off/-eff'? És ha már az lesz – mert, mondjuk, nem ismerik a 'v' hangot/betűt –, legalább mi miért nem kapunk néha észbe, hogy 'Tshebisheff' az 'Csebisev' magyarul, és 'Sztogoff Mihály' is inkább 'Mihail Sztrogov' lehetett volna.
Ez nem kiegészítés, hanem átírás (a cs betű nem két betű, olyan ez, mint ha a (sin x)/(cos x)-et s-sel és x-szel egyszerűsítenéd: in/co). Mivel a szerb nyelv is használ latin betűket, ezért elvben nem kell átírni. A mellékjeleket viszont célszerű kitenni: Lambulić (ha szlovén, akkor Lambulič). Ha meg nagyon át akarjuk írni, akkor „szabályosan” Lambulity lenne (csak ha szlovén, akkor Lambulics, de az aztán teljesen latin betűs).
miért van az,hogy a magyar írott sajtó rendre hozzáad szláv (vagy nem szláv) nevekhez, településnevekhez,földrajzi tájegységekhez egy olyan betűt ami csak a kiejtésünkben van benne. pl.: http://www.hirtv.hu/kulfold/?article_hid=192262
...snejica csak egy példa,de itt vannak a Magyarországon sportoló légiósok.Az Ő nevüket is rendre "kiegészítik".Pl. Lambulic,az MTK labdarúgója így szerepel a tudósításokban,sőt a sportsajtóban is:Lambulics.
Azt hiszem (meggyőződésem) ez magyar sajátosság,és szubjektív véleményem szerint nem helyes így kiegészítgetni más tulajdonneveit. Illetve ha mondjuk ez a Lambulic kiugróan teljesítene,és rákeresne mondjuk egy spanyol a nevére,akkor azt látná,hogy a nemzetközi írott sajtó egyáltalán nem venné át a magyar helyesírást,hanem a Lambulic-ot használná.
Régóta javítok elütésre és hasonlókra egy szöveget, s mostanra elbizonytalanodtam a vesszőhasználatban. Idézek.
"... izomszövet összhuzékony sejtjei az eltérő fénytörésű szakaszok folytán csíkoltságot mutatnak, amely csíkok, *a harántcsíkolt izomrostokkal ellentétben*, a rostok hossztengelyéhez képest ferde lefutásúak..."
Én szív szerint nem vesszőkkel csinálnék olyan közbeékelést, mint a két * közötti részben. Elvben szabályos?
Üdv! Hogy helyes leírni, hogy emlős tüdő? Egybe, külön vagy másképp? A szövegkörnyezet: "A merocrin secretio másik speciális példája az emlős tüdő légzőhámjában lévő..." Nem bolondultam meg, csak szöveget kell javítanom, s itt elbizonytalanodtam.
Hallgasson csak nyugodtan a Wordre, de legyen tisztában azzal, mit kérdezhet meg tőle. Ismereteim szerint a két szóköz közötti szövegek helyesírás-ellenőrzése (a pirossal aláhúzott kifogások) terén egy hibát követ el a Word, a mozgószabály alkalmazása során nem különbözteti meg az egyszótagos és a kétszótagos igekötőket, szemben a szabályzattal.
