Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Tettem fel pár japán pengefajtát és meglepetésemre nőknek készített katana is van , ezt nem is gondoltam volna. A ninja Fegyverek feletti kardot milyen japán kardforgató használhatta?A képen egy kétkardot használó szamuráj látható.
Üdv! Jut eszembe erről: Mifune Toshiro, Watanabe Ken, Sanada Hiroyuki, ők mennyire számítanak/számítottak "komoly" harcművésznek? A filmekben mindannyian játszanak/játszottak szamurájokat, és úgy tudom, hogy aktívan foglalkoznak/foglalkoztak harcművészetekkel.
Xulon padawan san, nagyon drukkolok neked, hogy sikerüljön kicsiszolni ezeket a kovácsolási egyenetlenségeket úgy, hogy maradjon is megfelelő pengevastagság! ;o)
Nito?! alapvetően daishoval való küzdelem!De nem elképzelhetetlen, hogy csatában egyszere két daitoval is küzdjön valaki!A csata az csata, nincs válogatás! A daito-t anno úgy képezték ki hogy akár egy kézzel is effektiv lehesen vele dolgozni! Hogy valakit egy év alatt kiképezenek?!-akinek van harctéri tapasztalata és vívótudása(szablya), annak könnyen megtanítható a japán karddal való vívás!Nem azt mondom, hoyg mester lesz belőle, de nem lesz elveszett harcos! A Meiji császár elé pedig elég sok külföldi jutott be anno - szerette volna nagyon gyorsan felzárkoztatni a nyugat melé japánt! Természetesen vannak a filmben kitalált jelenetek! Egyébként Katcumoto figuráját Saigo Takamori-ról mintázták meg, aki történetesen egy Satsuma szamuráj volt!
Ami a bennünk lakó harcost illeti, én is szoktam találkozni emlékeimmel!Hiszek benne hogy valamelyik előző "életemben" volt benne részem!!
Nagyon gondolkodom, hogy a Kormorán-ból készítek egy naginata-t is vagy legalább egy nagamaki-t! Illetve készítek egy yoroi toshit is!Egyelőre ezek még tervek!
Kedves baggins.Szerintem ez nagyon is komoly,úgy gondolom,hogy mindenki a szeretetével láthatatlan kötelékeket alakit ki,és nem csak úgy jönnek ezek a dolgok "véletlenül".Úgy vélem,hogy sok ember ilyen érzései magallapozotabbak,mint a hétköznapi gondolatai.
Kedves longsword.Úgyan én nem vagyok,lélekcsiszoló(elnézest ha nem irtam jól),de elég sok acélt csiszoltam,poliroztam,és én is úgyanazt tapasztaltam amit a többiek.Ezt valahogy úgy képzelem,hogy az egyre finomabb felületen,egyre nehezebben túd a nedvesség megkapaszkodni,viszont azt tapasztaltam,hogy teljessen száraz környezetben is egy idö után ilyen sárgás-barnás lessz a felület.Viszont olvastam Kenshiro korrábi tanácsát(kardvásárlásnál hajlitopróba),és ehez szóros kapcsolatba szeretnék egy szerintem nagyon éredekes táblázatot közeteni.Hátha hasznos lehet.
Magáról a folyamatról nincs képem, mert munka közben nem veszem a fém, és csiszolóanyagtól szennyezett vizes kezembe a több százezer forintos fényképezőgépemet. Az egyes munkafázisok elvégzését követően, amikor alaposan kezet mostam, szoktam pár képet készíteni.
Egyébként a kissaki, a yokote, a boshi csiszolását nem tudom elmagyarázni, de azt sem tudnám elmagyarázni, hogy hogy célzok, és engedem el a vesszőt ha íjjal lövök, pedig csinálom vagy harminc éve. Egyszerűen ott van a kezemben. Nem tanultam senkitől, nem mutatta senki. Olyan, mintha mindig is ezt csináltam volna. Valószínűleg ha egy kovácsműhely közelébe engedne valaki, a kovácsolással is így volnék. Az egész folyamatot ismerem, és ismertem is. Talán valamelyik előző életemben kardkovács, vagy csiszoló voltam. Lehet ezért megmosolyogni engem, de akkor is így érzem.
Szerintem az utolsó szamuráj című filmben nem ez a filmipar képzelete, hanem az,hogy egy alkoholista amerikai katonából nem lehet egy év alatt szamurájt képezni, főleg nem úgy, hogy ő maga elleáll a dolognak. A császár elé meg soha nem kerülhetet volna úgy egy idegen ember, hogy a politikának kényelmetlen lett volna. Hamarabb találkozott volna egy ninjával.
Nem hinném, hogy holivúdi dolog, asszem Muszasi Miyamoto is a kétkardos technikájáról volt híres többek között, de majd Kenshiro sama megmondja a szakszerű választ.
Hát pont erről beszélek, hogy elődeink nem akartak sérüléseket okozni, ezt meghagyták az igazi harcra. A K1 és egyébb értelmetlen véres kűzdelmek résztvevői csak a testet edzik, a lelket nem és ezért vesztenének csatát egy náluk képzettebb de fizikailag gyengébb ellenféltől. A gyakorlásnak és sportszerű kűzdelemnek nem lehet célja a csontok törése. Legalább is én így gondolom. Mit gondolsz miért bambusz kardal kűzdenek igazi helyett?
Ha úgy gondolod, hogy hazudtam, akkor sem fogom bizonygatni az igazamat, de semmilyen más fegyver nem volt mellette, viszont a kard fa része nyomtalanul tűnt el. A ruházatból is csak a fémrészek maradtak meg. Egyébként nem teljesen egyértelmű, hogy az emberek jól reagálják le az ilyen dolgot, mert pl: az építésvezető rögtön megtiltotta a régészek értesítését azzal az indokkal, hogy leállítják a munkát. Szerencsére túl sokan láttuk, így elvihették a maradványokat. Több csontot nem is találtak.
De a lovagi tornákon a csatában viselt páncélnál kétszer súlyosabb öltözetben voltak a lovagok hogy megnesérüljenek míg a K-1-ben egyszál alsógatyában vannak:))
A harcművészetekkel a kickboxon keresztül ismerkedtem meg, de igazán hamar rájöttem, hogy a versenyzés nem nekem való, miután egyáltalán nem vonzottak az elérhető eredmények, ( Nem is tartom fontosnak a mai napig sem) viszont minden elkezdett érdekelni ami a pusztakezes harcról és úgynevezett hidegfegyverekről szól. Volt a kezemben katana, wakidzasi, és több európai kard is, de nem vagyok ezeknek még középszerű használója sem. Valószinűleg mégis szentimentális vagyok, mert ha a kezemben tarthatok egy régebbi darabot végigfut rajtam, hogy Istenem hány lelket segített át ez a penge a túlvilágra. Azt érezni kell, hogy ezekkel nem gyufát faragtak.A jelenlegi harcművészektől nem vagyok jó véleménnyel, mert pénzért hülyére verik egymást a K1-ben és a sportkarate full ágában, a ketrecharcosokról nem is beszélve, ugyanakkor fogalmuk sincs a másik ember iránti tiszteletről, a feleslegesen okozott sérűlések értelmetlenségéről stb. A lovagi párviadalokon éles fegyverekkel kűzdöttek, és mégis ritka volt a keményebb sérülés. Valamit jobban tudtak elődeink szerintem. Saját kardom nincs, talán szivesen kipróbálnám magam a kendóban , de 44 éves vagyok és talán ez kicsit késő. Hát ennyi magamról, ha már megtisztelt érdeklődésével.
Az utolsó szamuráj című filmben a végső csatánál Tomy 2 katana-val harcolt ez csak valami hollywood-i dolog? Én nehezen tudom elképzelni még talán hogyha mindkettő 71-néhány centi körül van de például a forumon említettek itt 80cm-es pengehosszúságú katana-kat azokkal kétlem hogy lehetne így harcolni.
Lentről felfelé kezdtem a topikot olvasni. A te kédésedre szerettem volna válaszoni, de Kenshiro sama megválaszolta. Valóbam, minél finomabbra van polírozva a penge felülete, annál inkább elenáll az oxidációnak. Alább három képpel illusztrálom is. Amikor az én nihonto katanámat restauráltam, a durvább kövön dolgozva a szemem láttára berozsdált az acél. Ahogy egyre finomabb kövekkel dolgoztam, úgy szűnt meg ez a jelenség fokozatosan. Amikor a ji felületén dolgoztam hazuya, illetve jizuja ujjkövekkel, az egész penge hosszú ideig vizes volt, de oxidációnak nyoma sem látszott.
Kedves Longsword,a kalandodat a csontvázzal és a kardal bevallom megmosolyogtam, talán csak az élénk fantáziá miadt.DE akár hiszed, akár nem, én is ugyan igy tettem vona a helyedben,csak én szerintem nem mertem volna hozzányulni mégiscsak 1 halott ember ha még nem is tudod hogy hány száz éves.
Viszont íj nem volt mellette, iletve csont lemezek amik megszoktak maradni meg a fa nyoma álltalába.
Bocsánat nem sértésnek szánom amit irtam,én például a kutyámmal szoktam néha beszélni.
Már régen jártam ezen az oldalon, igazából minden része megvan nyomtatásban! Viszont örömmel ajánlom mindazon bushiknak akiket érdekel a múlt is! http://tenshukaku.de/frameset3.html
Attól tartok ez a kioktató, mindent másra hárító, sutyorgó - semmitmondó stílus inkább jellemző a 3/3-asokra, mint rám. Én vállaltam a véleményemet. Ha visszaolvasom hozzászólásait, valóban jobb, ha nem ír semmit. A fórumhoz építő jellegű hozzászólása nem igazán volt. Majdhogynem mindenki hülye csak Őn nem, a nagy ész. Ugyan mit láttunk itt az Ön munkái közül?! Az Ön hozzászólásai semmiképp sem mások tudását szolgálják! Valóban ez a topic nem veszekedésre van, de ki Ön, hogy itt játsza az eszét a nagy semmire? VALÓBAN ÖN IS TANULHATNA ALÁZATOT ÉS TISZTELETET AZ ÖN ÁLTAL MEGNEVEZETT BAGGINS ÉS KENSHIRO SAMATÓL! És ha a megnevezett bolthálózattal problémája van, erre van egy nyilvános fórum, amit VÁSÁRLÓK KÖNYVÉNEK hívnak, ahol névvel és címmel vállalnia kell véleményét és ahol megfelelő választ is kaphat alaptalan, kitalált vádjaira. Mert demokráciában és JOGÁLLAMBAN élünk, az ilyen névtelen, senkiházi sutyorgók maximum fórumokon mernek mindenfélét írogatni!
És Önt ilyen formán is kell komolyan (???) venni...
Sajnálom, hogy ilyennel kell a Topicot terhelnem, de ha más nem írja le, én megteszem!
Ne feledjük, hogy a VIII. századról írtak (700 körül)! Aztán meg nem a XI. században történt a tömegtermelés, hanem később : XIII század után, majd a sengoku jidai, illetve a koreai invázió alatt!
Minél finomabban van felcsiszolva a kardpenge annál jobban áll ellen a oxidációnak! Természetesen még egy úgynevezett choi olajjal is le voltak kezelve ezek a pengék!Ne feledjük, hogy amint vívtak ezekkel a kardokkal a polirozás azonnal megsérült!!
A másik témához: nem volt szentimentális!Csak úgy érezte engedélyt kellet volna kérnie a harcostól illetve annak lelkétől!!!Ez helyénvaló!Valószínűleg Önben is valahol bennelakozik egy harcos lelke! Egy katana megérintésénél is mindig engedélyt kell kérni a tulajtól majd amagától a kardtól is(rei)!
Egyébként az úgymond kardkészlet nem három részból állt hanem kettőből! Daisho= Daito-Shoto /Nagykard-Mellékkard Ez lehetett: tachi-tanto, tachi-(ko-;o-;)wakizashi,katana-chisa katana/wakizashi, katana-tanto(ritkán) A három egyszerre nem szerepelt! A dísztőrök általában aikuchi koshirae jellegű shoto-k voltak(ito no maki nélkül és sokszor mekugi nélkül) A többi jellemzőbb hideg fegyver: yari(fajtái), naginata, bizento, shaken, o-illetve no dachi, kusarigama, tetsubo, tessen, yumi
+ egy kicsit off kérdés talán: milyen kardja van amivel gyakorolhat, illetve gyakorlot e már idegen iskolák tagjaival?
Katana A katananak (kard) különleges helye van a japán kultúrában és történelemben. Valójában nemcsak fegyverként tekintettek rá, hanem műtárgyként is. Mintegy ezer éves fejlődés és folyamatos jobbítás áll a japán kard története mögött. Az első kardokat még csiszolt kövekből készítették, de csakhamar tért hódított a bronz- és vasművesség kultúrája, amint az ázsiai földrészről a Japán-tengeren keresztül átkerült Japánba. A VI. században még hosszú és egyenes kardokat készítettek. Ahogy a bronz helyet adott a vasnak, hasonlóképpen követte azt az acél. A VIII. században egy sajátos anyag, a puha mágneses vas és a kemény edzett acél keveréke terjedt el. Ez tette lehetővé a kardkovácsok számára azt, hogy a penge keménységét befolyásolhassák hosszanti irányba. A japán kohók azonban nem tudtak igen magas hőmérsékletet előállítani, ami csak kissé szivacsos szerkezetű acél előállítását tette lehetővé. Azért, hogy a minőséget mégis képesek legyenek javítani, a vasat egy speciális edzési technikával, sokszor ismételt kalapálással és hajtogatással hegesztették össze, és az így nyert laminált szerkezetű anyagban akár tízezer réteg is lehet. Ennek a folyamatnak két további előnye is volt; eltávolította a salakot és szennyező anyagokat a fémből, miközben erős és esztétikailag is gyönyörű fémeszközt eredményezett. Az ily módon nyert sajátos acél textúra az egyik legfontosabb jellemzője a japán pengének. Amint kiöntötték a nyersacélt, megkezdték a fém penge edzését majd élezését, fényesítését. Az edzési eljárás végül különösen kiváló minőségű pengeélet eredményezett. Az edzési mintázat a penge élén egészen sajátos és egyedi, még azonosításra is alkalmas. A XI. századra a japán kardok pengéje jellegzetesen görbült formájú lett, ez elsősorban a lóháton küzdő katonák kényelmét szolgálta. Később, a több évszázados polgárháborúk sorozata, a megnövekedett igények miatt a kardkészítés minőségi romlását eredményezte, gyakorivá vált a tömegtermelés. Végül az Edo-korszakban a kardkészítés ismét visszanyerte régi becsületét és fényét, újra megjelentek a finom díszítések, mivel több évszázados béke köszöntött be.
Damascén A damascén technika, az arany acélba történő berakásának, beágyazásának művészete, eredetileg Damascusból származik. Egyszerűbb formája Koreából jutott el Japánba mintegy 1800 éve, és a szamuráj osztály felemelkedéséig, a XII. századig, nem volt túlzottan népszerű és ismert művészeti ág. A damascén készítése rendkívül kifinomult eljárás, melynek révén gyönyörű művészi, miniatűr alkotások születnek. Az alap acélanyag felszínére kicsiny vésővel finom mintákat vésnek. Ezt követően a vékony vályúkba vékony arany vagy ezüst szálakat helyeznek el, illetve kalapálnak be, ami kialakítja a mintázatot. A befejezés lehet akár izzítás vagy főzés. Végezetül többrendbeli olajos fényezés és csiszolás adja meg a termék igazi csillogását és fényét. Manapság a damascént technikát szinte kizárólag ékszerek készítésére vagy dísztárgyak díszítésére használják. Internetes ismeretterjesztő oldalon találtam ezt az írást, és azért linkeltem be, mert szerintem nem teljesen igaz. Már miért ne tudtak volna megfelelő hőmérsékletű anyagot előállítani? Aztán meg a minőség hanyatlásával sem értek egyet, mert a xi. században nem lehetett bárkinek kardja.
Megosztanám az Urakkal egy élményemet amit a mai napig sem értek. Egy csatornaépítés mellett kábeltoldáson dolgoztam,amikor előkerült két csontváz. Egy honfoglalás kori férfi és egy nő csontjai voltak, a nő mellett ékszerei és egy agyagedény, a férfi pedig a kezében maga mellett tartotta a kardját. Mielőtt jöttek a szakemberek, én kivettem a kezéből a kardot ami nagyon el volt rozsdásodva, és megnézegettem óvatosan persze. Aztán hirtelen annyira rossz érzésem lett, hogy szerencsétlen ennyi ideig kézben fogta a fegyverét én meg bunkó módon elvettem tőle, hogy ugyanúgy visszatettem ahogy volt és bocsánatot kértem tőle. A kollégáim azóta is kinevetnek, pedig éreztem, hogy nem jót cselekedtem, hiszen lehet, hogy életében senkinek sem adta volna át fegyverét. Lehet, hogy túl szentimentális vagyok?
Minden tiszteletem az Önöké, mert olyasmivel foglalkoznak amit már a mai kor embere nem is ért. Japánban is probléma a fiatalok másféle viszonyulása az ősökhöz, ami még a Japán társadalomban nagyobb problémaként jelentkezik mint az európaiban. A kardvívásról is jobbára a yakuzák jutnak az átlag ember eszébe, pedig már azok is lőfegyvert alkalmaznak, és nem éppen tiszteletreméltóak. Egyébként az átlag emberek a szamuráj kardkészlet három tagját ismerik, pedig ennél bővebb a paletta. Én a magam részéről csodálattal nézem azokat a dísztőröket is, amiket szerte a világban készítettek a tehetős embereknek , katonáknak. Sajnos magam részéről elektromossággal foglalkozom és nem különösebben értek a vashoz, de azért próbálkozom. Egyébként egy kérdés: mennyire voltak a polírozás hatására rozsdaállóak ezek a pengék?
A kardkovácsok 7 osztályba voltak sorolva(1900 körül és után) Az hogy melyik osztályba tartoztak meghatározta műveik értékét is! Igazad van tényleg valódi japán kardokról van szó, bár lehet hogy minőségben nem a legjobbat képviselik!Ott sem volt mindenki mesterkovács! A 3000 dolláros kardok valószínüleg ilyen kardkovácsoktól kerülhetek ki! Illetve anno ott is létezett tömeggyártás, külkereskedelem + elég sok háborút vívtak a környezetükkel!
Való igaz csak külön engedéllyel lehet kihozni bizonyos érték feletti kardokat(a császári udvarban található eme iroda) Sok embert inkább a penge érdekli, ezekről szólnak a legendás történetek! Viszont ezen a fórumon többen is vagyunk akik a kardkészítés többi fázisaival foglalkozunk! Személy szerint tosogushi vagyok, azaz minden más ami egy teljes kardhoz kell! Emelett kardműves is vagyok, azaz komplett kardokat készítek, restaurálok(néha nem japánt is) Egyébként volt szerencsém vívni szablya, tien, dao, másfélkezes és egykezes kardok ellen is!(én kenjutsuval foglalkozom) Baggins sama pedig togishi, azaz kardcsiszoló!
Tettem fel pár japán pengefajtát és meglepetésemre nőknek készített katana is van , ezt nem is gondoltam volna. A ninja Fegyverek feletti kardot milyen japán kardforgató használhatta?A képen egy kétkardot használó szamuráj látható.
