Ha találok ilyet, egyelőre hamisítani fogjuk, ráragasztva a FAFÓKA márkanevet a fából készült fókafigurával. Néhány év múlva pedig, amikor már a tagok fáin megfelelő mennyiségű alapanyag lesz, beüzemeljük a védett márkájú "FAFÓKA DISTILLERY LTD" nemzetközi hírű cégcsoport megagyárát.
Kivibort nem ittam még, nem is pályáztam rá, de most majd fogok, ha úgy van, ahogy a borok ínyencei állítják, akkor egy érvvel többet tudok fölsorakoztatni annak indoklására, hogy a kipusztuló szőlők helyén miért kéne egy gondozást alig igénylő növényi kultúrát megvalósítani. A házi pálinkafőzés tilos, de mivel Szlovéniában megengedett, utána fogok nézni, hogy valaki itt, Lendva környékén nem csinált-e ilyet kákiból.
Vártam a reagálásodat, hogy élőben is hozzátehessek valamit a "gépi" válaszomhoz. Idén a baromfiudvari kivit az első gyenge fagy megjelenésekor, október közepén leszedtük. A sajátomat, a hegyen egy hónappal később. A közben fogyaszthatóvá utóérett gyümölcsök között nincs minőségi különbség, lehet, hogy a (völgyi, fagyzugi) baromfiudvari még jobb is egy kicsit. A szüreti állag mindkét esetben KEMÉNY, és akkor még fogyaszthatatlan volt. A nyilvánvalóan "kivitermesztő országból" származó, általad leírt kivik minősége számomra is talány.
Miután ebben az évben a "tudományom" jó részét leírtam a fórumban, a jövőben a részvételem elsősorban ilyen típusú segítségre fog szorítkozni. Vagy megadom a kérdésre választ adó, korábbi hozzászólásom számát, vagy bemásolom úgy, mint most. Akkor fogok élőben megszólalni, ha valami teljesen új ismeretet, vagy hírt akarok közölni.
Soha igy meg nem vartam a tavaszt !Foleg igy hogy mar a birtokomban vannak a kiwi-kivi- csemetek . Tudom hogy sokkal jobb izu lesz mint a ''bóti'' mert egy kosarkaval vettem kb 10 napja es meg mindig kokemeny , savanyu szinte ehetelen .Szerintem tök zolden szedik le ,, es inkabb megfonnyad.Ha meg fent hagytak volna egy kicsit egyszer akkorar nott volna .
NINO!! milyen eresi allapotban kell leszedni akkor ha tarolni akarom majd ?
Ha enni akarom azt tudom hogy akkor ha mar jol tapinthato az eresi foka .
((((( Nekem a karacsony káki mentes lesz (((( mert egyetlen darabhoz sem jutottam hozza .Ami volt megerett ,,, MIND megettem mar . DE!!! az Uj evben mar nekem is lesz !Igy legyen !)))
Végre hozzájutottam olyan lycopersicon gyümölcshöz amelynek súlya /20 dkg/,megegyezik a szakirodalom által leírt , méretnek és súlynak.Mindkét gyümölcs a képen átlagban 20 dkg-os.Jól eltartható még mindig nem ehető.A gyümölcsök fajtabiztos fáról származnak.
Örülök, hogy megerősíted mindazt, amit én is többször már leírtam. Bizony a kivi nem napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű "késői érésű szőlőként" fogják föl a hozzá nem értők. Azt is többször elmondtam (sőt a most feltett cikkben is írom), hogy a kivi Magyarországon bárhol termeszthető és legfeljebb csak olyan alapon kell jó mikroklímára ajánlani, ahogy bármely gyümölcsfajt. Nagyon sok hasonló megállapítás mellett augusztus 9-ei hozzászólásomban a következőket mondtam a fényképeket kísérő kommentáromban: ...még egy adalék ahhoz a tapasztalathoz, hogy a kivi sokkal inkább az árnyékot igényli, mint a napot... Az év folyamán ez többször is tapasztalati megerősítést kapott. MAGYARORSZÁGON MINDENHOL LÉTJOGOSULTSÁGA VAN A KIVINEK!
Köszönöm a jókívánságokat és viszont kívánok hasonló jókat.
Ha az ünnepek alatt lesz időd, a 'kivi' (szimpla v-vel) kulcsszó segítségével végig tudod olvasni az év termését kivi témában. Professzorává válhatsz, ha elég figyelmes vagy!
Minden kedves topiktársnak kellemes karácsonyt,boldog új évet,sikeres kertészkedést kívánok a gádorosi kertből,ahol alszik a füge,gránátalma,káki,selyemakác,citrusok,pálmák és egyéb korlátozottan-,illetve egyáltalán nem fagytűrő déligyümölcs.
Kedves „nino”!
Egy éve én is nézegetem a környezetemben található (általam észrevett) kiwiket. Eddig 3 helyen láttam. A mi területünk nem rendelkezik olyan dombokkal, hegyekkel, mint felétek. A tőlünk legközelebbi hegy 4-5 km-re van, a neve „Öreghegy”, ez úgy 2-3 méterrel magasabban van, mint a mi magasságunk. Ha olvastál Móra Ferenctől, akkor megértheted: egy dorozsmai embernek „mi’é mán né löhessön högye”. Szóval itt az általad említett mikroklíma nem igazán érvényesül, ennek ellenére néhányan próbálkoznak a kiwivel (idéntől én is).
Az első helyen egy hatalmas „fa” van, két oldalra „kiborítva. Mindkét oldalon autók állnak a hűvösben. Rengeteg termés volt rajta.
A második helyen fal mellé tett pergolán van néhány tő, ezeken is volt termés. A növények termete, és a termés mennyisége csak kis része volt az előzőekben említettnek, de arányosan kisebb.
A harmadik helyen egy szőlők közé lugasra futtatott kiwi volt, a tulaj szerint virág van, de termés egy darab sem.
Látom (vagy inkább érzem) elszántságodat a kiwi termesztés terén. Ha látsz fantáziát abban, hogy itt az alföldön – Szeged és környékén – is elterjedjen, légy szíves írj.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok Neked, és a többi topiktársnak is.
Üdv.: Freddy
Már előre látom, hogy nagyszerű könyv lesz, kívánok Neked sok erőt és kitartást a megíráshoz!!! Egy hülye kérdésem volna Hozzád: olasz tapasztalataid beszerzése során találkoztál-e olasz kiviborral? Én új-zélandit ittam pár éve, és meg kell mondjam, messze a legfinomabb fehérbor volt, amellyel valaha találkoztam, pedig e téren ínyenc vagyok.
Kívánok továbbá nagyon boldog karácsonyt mindenkinek és bőséges termést az új esztendőben!
Kedves Ragusa! A Te drága kis, jó szíveddel elképzelt újság létezésében kételkedve, karácsonyi ajándékként ideteszek a képzeletbeli karácsonyfa alá egy olyan kiviről és a vele kapcsolatos munkásságomról szóló cikket, amit megírtam olyan alapon, mint ahogy vándorszínész korában Megyeri bizonyos helyzetre felkészült: "Először is hát tintáért megyen, Ha ismét írni kell, hogy akkor majd legyen..." Hátha hasznos lehet azoknak is, akik majd csak ezután válnak topiclakóvá és amikor én már kevesebbet fogok itt írogatni, azért is, mert innen már sok olyat ismételnem kéne (és unalmassá is válna), amit már ebben az évben leírtam, akkor annak lehessen azt mondani, hogy itt volt Don Quijote egy évig, ez a kis cikk a búcsúszó előtti búcsúszava a fórumban és sokat írt a kiviről. Ha érdekel benneteket, lapozzatok vissza és olvassátok el. Hátha hasznát tudjátok venni.
Ha hiteles történelmi források nyomán végigkövetjük azokat az utakat, amelyeket az egyes növényfajok az ember által terjesztve a Földön bejártak, valószínűleg az emberiség kultúrtörténetének azon részletét tárjuk fel, amely gazdasági értelemben talán az egyik legmeghatározóbb. Növényfajok ezrei kerültek az ember közvetítésével őshazájuktól akár tízezer kilométernyi távolságra, és lettek távoli vidékek gazdasági életének fő elemei. A népvándorlás kora, a nagy földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás különösen felgyorsították ezt a folyamatot. Ha elgondoljuk, hogy ezekben a régi történelmi korokban semmilyen tudományos, intézményes háttere nem volt egy-egy növényi kultúra eltérő ökológiai körülmények között történő meghonosításának, akkor csodálattal kell gondolnunk a történelem azon, többnyire névtelen szereplőire, akik tapasztalati úton képesek voltak ezt megvalósítani. Olyan országok váltak így sajátos termények tipikus termelőivé, amelyek népei az adott növényfajról korábban még csak nem is hallottak. Magyarországon például hungaricumként emlegetjük a kajsziból készült barackpálinkát, a piros fűszerpaprikát vagy a tokaji bort, amelyek mind távoli őshazából származó növényekből előállított termékek. A sort a végtelenségig folytathatnánk. Érdekes lenne annak is nyomába eredni, hogy melyik növényfaj pontosan mikor, és miért pont akkor került adott helyre, és mi az oka annak, hogy napjaink globalizált világában még mindig lehetnek olyanok, amelyek a mai napig sem találtak „örökbefogadóra" olyan helyeken, ahol pedig számukra minden előnyös feltétel megvan. Ezekkel a gondolatokkal vezetem be egy, a kiviről éppen megírás alatt lévő, a kiadás lehetőségében reménykedő könyv első fejezetét. Már több, mint másfél évtizede a magyar boltok polcain is találkozhatunk ezzel az egyre kevésbé egzotikus hatást keltő gyümölccsel, de csak kevesen tudják, hogy nálunk is könnyűszerrel termeszthető. A növény hobbikerti szinten hazánkban is jó ideje jelen van már, de bizonyos, korábban fel nem tárt okok miatt annyira háttérben maradt napjainkig, hogy még mindig nem tudhatjuk termesztett gyümölcsfajaink sorában. Az új iránt érdeklődő, növényimádó ember lévén az elmúlt évtizedben többszáz munkaórát fordítottam a kivi tanulmányozására. Módszeresen követni kezdtem a környékemen fellelhető példányokat, minden év minden évszakában megfigyeléseket végeztem rajtuk, sőt magam is ültettem belőlük. Ezzel párhuzamosan elolvastam minden általam fellelhető, róla szóló szakirodalmat. Olasz nyelven a bőség zavarával kellett küzdenem, annak a körülménynek köszönhetően, hogy Itáliában immár jópár évtizede a kivi üzemi méretekben, nagy felületeken termesztett gyümölcs, így többszörösen tökéletesített termesztéstechnológiai leírások is garmadával állnak rendelkezésre a szakirodalom széles palettáján. Fontosnak tartom pontosítani, hogy amikor itt kiviről beszélek, azon a kereskedelemben kapható, szép, darabos kivigyümölcsöt értem. A Magyarországon hozzáférhető, szűkszavú és általában tévedésekkel teli, kiviről szóló ismertetők a kivitermelő országok termesztési gyakorlata által már régen hanyagolt fajtákról szólnak, sőt közülük némelyek éppen a legjobban bevált és szinte kizárólagossá lett Hayward-ról feledkezik el említést tenni. A kereskedelmi forgalomban lévő gyümölcsök szinte 100%-ban ezt a fajtát képviselik. Ezért mindaz, amit általánosságban a kiviről leírok, erre a fajtára értendő. Csak kuriózumként említhetem meg emellett a sárgahúsú elit fajtákat, amelyek konzorciumok tulajdonát képezik, termesztésük és forgalmazásuk pedig a rendszeren belül zajlik, szigorú feltételek mellett, szaporítóanyag ezekből a különleges fajtákból szabad forgalomban nem létezik. Ezzel szemben a Hayward szaporítóanyag a közönség számára is elérhető. Az elmúlt években körzetemben igyekeztem minden létező kivitövet felkutatni és az így szerzett tapasztalatok segítségével feltárult a rejtély, hogy miért is maradt ez a növényfaj a kertészkedők "mostohagyermeke." Kétlaki növény lévén a terméshez szükség van legalább egy nőnemű egyedre, amelyen a termések fejlődnek és egy hímneműre, amelyik a megporzást végzi. A különböző nemű kivik különböző fajtanévre hallgatnak. A Hayward mellé jól bevált a Tomuri nevű porzós fajta. A meglátogatott kertészkedők nagy része egyetlen tővel rendelkezett, amit öntermékenyként vásárolt valamelyik lerakatban vagy faiskolában. A virágzáskor végzett "szexvizsgálat", szinte minden esetben hímnemű, porzós példány beazonosítását eredményezte. Sajnos, csak az esetek kis hányadában találkoztam olyan szerencsés, véletlen körülménnyel, hogy valamelyik gazdának mindkét nemet képviselő egyede is volt. Ez sem jelentette azonban mindig azt, hogy kivitermesztőként sikeres lett volna. A már említett, szűkszavú és inkább félrevezetésre, mint útmutatásra jó ismertetők szinte mindegyike a szőlőéhez hasonló metszésről szól. A művelésmódot nem pontosító leírás ezzel az utalással súlyos tévedések okozója lehet a kivi (Hayward) esetében. Az éves szálvesszőkön fejlődő vegyesrügyek jellemző tulajdonsága, hogy virágkezdeményeket csak a vessző alapi szakaszától távolabb eső szemek tartalmaznak, így a rövid csapra történő metszés egyben a vessző, a differenciálódott, virágot hozó rügyeit tartalmazó szakaszának eltávolítását jelenti. Sőt azzal, hogy a drasztikus metszés a rákövetkező évben még erőteljesebb vegetációra sarkallja a növény, méginkább meddő vízhajtások fejlesztésére serkenti, olyan egyensúlyvesztést okoz, ami egyre kevesebb esélyt ad a termésre. Sajnos, nagyon sok kertész türelmét vesztve kivágta a haszontalannak ítélt portékát az itt leírt tévedés következményeiből fakadó sikertelenség miatt. Pedig, ha tudta volna, hogy egy permetezést nem igénylő, teljesen biológiai módszerekkel termeszthető, egész télen fogyasztható vitaminbombát termő csodától fosztotta meg magát ezzel! Az így szerzett tapasztalatok arra motiváltak, hogy minél szélesebb körben terjesszem a termesztés sikeréhez szükséges tudnivalókat és egyben kivi telepítésére bátorítsam azokat, akik még nem próbálkoztak ezzel a gyümölcsfajjal saját kertjükben. A helyesen kezelt, termőkorú növények példája ugyanis felülmúlt minden várakozást. Minden évben bő termést sikerült betakarítani és a jelentős lehűlésekbenben bővelkedő telek sorozatában bebizonyosodott, hogy téltűrési tulajdonságai nemhogy elmaradnának a szőlőjétől, hanem a legellenállóbb szőlőfajtákéval vetekszenek. Az egyik 15 éves tő minden évben rendszeresen mázsa körüli mennyiséget terem és termőre fordulása óta semmilyen okból nem volt nála tapasztalható terméskiesés. Időközben a folyamatosan bővülő gyakorlati tapasztalataimról amatőr eszközökkel oktatófilmet készítettem, amellyel megpróbálom a művelés gyakorlati fogásait képileg is bemutatni az érdeklődőknek. Sok érdekes embert és helyszínt fedeztem fel önként vállalt küldetésem gyakorlása során. Különösen kedvesek számomra az olyan esetek, mint a 75 éves Linka nénié, aki magvetésből nyert saját palántáival próbálkozott a kivitermesztéssel. Természetesen, ez egy bizonytalan, nehezen járható út, hiszen a növényekről csak termőképes korban derül ki, hogy milyen neműek. Ezért, a sikertelenséget megelőzvén, ültettünk a magoncok mellé egy Hayward-ot is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a magvetett növények aránytalanul magas hányada porzós. Az idei év, az első teljes tavalyi szálvesszőn meghozta a magoncok egyetlen női példányán az első termés boldogságát. Több más esetben korrekciós metszéseket végeztem termést korábban nem produkáló lugasokon, ahol a beavatkozást követő évben a gazdával együtt örülhettünk a megjelenő terméseknek a meddőnek elkönyvelt növényen. Legtöbb helyen a már meglévő porzós mellé kellett "asszonyt" tenni és izgalommal várni a sok sikert ígérő termőre fordulást. Úgy gondolom, az évtizedes tapasztalatok birtokában megérett az idő ahhoz, hogy minden elméleti és gyakorlati ismeretet összegezve, a magyarok kezébe adhassam a sikeres kivitermesztés kulcsát.
Abszolút homogén légpárna tölti ki az egész medencét, az alacsonyabb szinteken tapasztalható max. 1-2 fokos különbségek a hely fölött lévő inverziós ködfelhő szintjének kisebb eltéréseiből és a helyileg alázárt, humán eredetű hőszennyezésből fakadnak. A magasabb hegycsúcsok ebből kiállnak. Az inverziós felhő felső határa felé közeledve, vagy éppen afölött már elkezdődik a hőmérsékletemelkedés. Lehet, hogy Árpádtetőről már felnyújtott kézzel a mutatóujjunk egy még egy fokkal melegebb rétegbe érne.
A kiviről szóló könyvbe "lopom" bele ezeket az éghajlattani dolgokat. Az iskola a legreménytelenebb intéznény, még csak nem is abban van a fő baj, hogy MIT tanítanak, hanem, hogy milyen szemléletben. Ha azt a tucatnyi idegen nyelvet, amivel tűrhetően elboldogulok, olvasási-megértési szinten közel 100 %-osan, úgy közelítettem volna meg, mint ahogy azt a hagyományos iskolai nyelvoktatás teszi, valószínűleg eggyel sem sokra mentem volna. De ameddig úgy tanítanak iskolában pl. német mellett angolt, hogy az egyik folyamat tudomást sem vesz a másikról, amikor pedig egyikből a másiknak a 70%-a kibontható és csupán "átképzési kurzust" kéne folytatni, akkor én ezt csak sajnálattal tudom szemlélni.
GRIFI itt olyan mocskos ido van , hgy az altalam elkepzelt alagut fenyet meg nem latom )))) napfordulo ide vagy oda , csak az almaimban van , valtozas ,,,))))
Túl vagyunk a téli napfordulón, a nappalok most már hosszabbodni fognak, de a neheze még visszavan...
Nálam most ronda ködös idő van, tegnap este lejjebb ereszkedett a köd. A hőtérképen most is megfigyelhető amit korábban írtam, hogy a környéken a pogányi met. állomásról folyamatosan hidegebbet jeleznek, mint máshonnan. Az utóbbi napokban nálam is 1-2-3 fokkal egész nap folyamatosan melegebb van, mint ott.
Az általad javasolt lépésen már túlvagyok. Az illető fiatalban, sajnos komoly válságot és meghasonlást váltott ki az azokkal a tényekkel való szembesülés, amelyek egy közepes előmenetelű ötödik osztályos tanulóval negyed óra alatt beláttathatóak, de az egyetemen egy szó sem esett róluk. Ő ajánlotta elsőként az omsznak címzett levél megírását. A kör tehát bezárult. Ha a szakmákét nem is, de a tények szolidaritását folyamatosan élvezem. Azok mindig következetesen és korrekt módon viselkednek velem és mihelyt úgy akarna látszani, hogy be akarnak csapni, észnél vagyok, és tudom, hogy olyankor én tévedek. Így aztán sikerül minden fizikai ténnyel nagy barátságban maradnom és eddig még soha nem tapasztaltam részükről olyan megnyilvánulásokat, amilyeneket az emberek mindennap produkálnak.
NINO! Valahol mar megkozelitette az en mondani valomat Aniko.
Arra kerlek , ...nem is..... azt javaslom hog valasszal ki EGY !!!! neked a legszimpatikusabb FIATAL meteomokust --akibol kinezel ertelmet ---)) Es vele kozold , vele inditsal el OTT !! valamit . Mert aza az erzesem ha csak UGY az OMSZ-nek irsz , akkor mosoly, esetleg koszonet ... aztan semmi ... Sajnos a fejetol romlik a hal.
En reszemrol nagyon drukkolok neked .
azt mar megfigyeltem ha mar nem tudnak mit mondani , akkor azt ...
hogy a helyi tenyezok alakitjak az idojarasunkat .........ez sokatmondo .
A szakmán belül pedig éppen az imént leírtak miatt nehéz , vagy inkább lehetelen valakit is meggyőzni, különösen azt mérlegelve, hogy az illető egzisztenciális kockázatot vállalna azzal, hogy ár ellen kezdene úszni, különösen most a "nagy (földrajzi) leépítések korában" (v.ö. nagy földrajzi felfedezések...) (földrajzi=Magyarország).
Tökéletesen igazad van, Anikó! Keserűen kellett mindezt megtapasztalnom egész életem folyamán. Sőt, abban a "csodálatos" korszakban, ami aktív életem nagy részét elfecséreltette velem, a lojalitás minden szinten történő kimutatásának folytonos elvárása még azt is megkövetelte volna tőlem, hogy a ténylegesnél sokkal hülyébbnek mutassam magam, nehogy egy pillanatra is a szellemi fölény gyanúját kelthessem a fölöttem diszponáló tökfejekkel való összevetésben. Egy ilyen világ örökségében élünk. Nem hiába neveztem el magam életem alkonyára a "kivi Don Quijote"-jének.
