Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Gondolom rendesen lefestve tették el a raktárba anno, és állásában meg nem jött le róla a festék, pláne ha zárt helyen volt. Amúgy a balkáni háborúkról wolfline igen részletes adatokkal szolgál a www.josicjulien.com fórumon.
ha jól emlékszem... A Jugoszláv Néphadsereg szervezetileg a második világháborús partizánháborújának tapasztalataira építve, állt egy hagyományos és egy territoriális haddseregből, amiket területvédelmi dandárokba (ezeket hadtestekbe) szervezték. Ezek a dandárok keret (tartalékos) csapatok voltak és csak háború esetén kerültek mozgósításra. A Jugoszláv Néphadsereg, a polgárháború kezdeti szakaszát leszámítva (Szlovénia) hivatalosan nem nagyon vett részt a harcokban. Hogy ennek a nemzetközi nyomás, vagy inkább külföldi beavatkozás az oka ezen lehet vitatkozni, Én nem tudom. Magát a polgárháborút szerb részről is a nem JN vívta, de ezeknek a területvédelmi csapatok bázisán és átjátszott fegyverzetével vívták a szabadcsapatok. Mivel ezek tartalékos és inkább félig-meddig partizánháborúra felkészített csapatok voltak, jórészt másod, de inkább harmadvonalbeli technikával rendelkeztek (más kérdés, hogy ezeket az M zárolás követelmésnyeinek megfelelően tárolták. Egyébként ha jól megnézed, nem csak T-34/85-t, de még M36 páncélvadászt is láthattál. Továbbá, mivel a szembenálló erők is, főleg kezdetben hasonló elven szerveződtek és hasonló, de jóval kisebb mértékben szereztek (ha egyáltalán szereztek) nehézfegyverzetett a területvédelmi csapatok raktáraiból, így ez a technika is bőven elegendő volt a szerb szabadcsapatok kezében a katonai fölény megszerzéséhez (ez nem csak páncélosokat, hanem könnyű hegyiágyúkat és egyébb tüzérséget is jelentett).
Azok sem voltak zsír újak, hanem azokból maradtak meg, amiket anno, 1944-végén a szovjetek adtak oda a jugóknak, hogy feltöltsék velük az 1. harckocsizó dandárt. Ha érdekel, még a gyárat is meg tudom mondani és a szovjet alakulatot, ahonnan származtak.:) Saját tervük, hogy T-34-est fognak gyártani (illetve ennek helyi, tuningolt változatát) csődbe ment. A '60-as évek végén a meglévő T-34-ek a JNA raktáraiba vándorolt. 1991-ben a horvát oldalon volt egy T-34-es, amelyben német önkéntesekből álló legénység volt. Ki is lőtték.
Elnézést az off-ért, de egy kolléga a HD-n a diplomamunkájához kérdezett Rozsjesztvenszkij előéletéről.
Máshogy nem tudom eljuttatni neki az infót, mivel nincs meg semmilyen más elérhetősége. Mivel a HD-kat látogatja, - gondolom - csak olvas olyan fórumot, ahol feltűnik az aktuális havi ajánló.
Szóval, néhány bekezdés Rozsjesztvenszkij Csuzimát megelőző tevékenységéről:
számomra nagyon érdkes volt az amit arról a javított T-34-esről írtál, mert erről a kocsiról már sokszor hallottam apámtól. Ő 1955-ben a tapolcai ezrednél találkozott vele előszőr és arra is emlékszik, hogy a törzskönyve szerint a találatot 1945-ben Berlinnél kapta páncélököltől.
Ami biztos, hogy Kincsestáborban, Szfvár mellett volt egy telephely két zászlóaljnyi tankkal. Ebből egy volt T-34-s máasik pedig T-54, a hozzá tartozó bikákkal együtt. Anno a mi alakulatunk, MN 5500 (vagy úgy is hívták, hogy MN 55semmi) egy hadsereg közvetlen javító zászlóalj volt, és mi voltunk megbízva mindenféle, csak a hadsereg szintjén működő dologgal. Így került sor a T-34-k bevagonírozására is Mohán, mert azokat, működő célanyagnak megvette a norvég hadsereg.
A tankok szépen lekonzerválva pihentek, tele lőszerrel, dobtárakkal, jelzőrakétákkal, kézigránátokkal, akkuk csepptöltőn, teljes felszerelése az 5 évente frissített gumi alkatrészektől a pc. fejvédőkig raktárakban.
Emlékszem, volt olyan tank, mely 45' gyártású volt a törzskönyve szerint, és a torony hátsó részében kazánlemezzel volt kipótolva a torony oldalpáncél, mert valamikor át lett lőve. Ki- és bemeneti nyílás is jól látszott belűről, ahol vékonyabb volt a kazánlemez, mint a torony oldalpáncélja.
A kb. 35 eszköz 3 kívételével pöccre indult, pedig a törzskönyvi bejegyzések alapján utoljára 1968-69-ben konzerválta ezeket át a Gödöllői gépgyár.
Igazából a két tankot, ami produkálta a képen látható sérüléseket mid T-72 repesz gránáttal lőtték meg, egy abszolut sértetelenül leért a volgybe, a másiknak valószínűleg pct. rakéta találta el a láncmeghajtó kerekét, amitől eldeformálódott, de tovább tudott haladni gond nélkül. A meghajtó kerék cseréje után teljesen működőképes maradt.
Én az utolsó T-34-ket 1991 nyarán láttam, vasúti szerelvényen, amikor az 1991. augusztusi oroszországi puccs után jöttem apámékhoz, Magyarországra. Meg is lepődtem.
Nem, Annak idején az M-zárolás egy egészen rövid ideig valóban működött, azonban hosszú távú fenntartásába belerokkant volna az ország. Esetünkben azonban nem is teljesen M-zárolásról van szó, hanem inkább azt mondanám, hogy nem dobálták ki olyan könnyen a technikát, mint most. A T-34-esek jó része pl a '80-as évek végéig megvolt. Sokáig megvoltak valahova félrerakva gőzmozdonyok is, azonban ezeket se tartották karban, így egy idő után ezeket is kidobták. De legendának fennmaradtak, vasutas fórumon is időről-időre felmerül.
Nem lehet, hogy ezek az "M" zárolt legendák mesterségesen gerjesztve a laktanyákban lepukkant technikát üzemeltető sorállomány moráljának szintentartását szolgálták?
Szerintem ez az elásott lezsírozott M-zárolt tankhadosztály nem létezik vagy ha létezik is akkor miért titolják.Teljesen fölösleges a titkolózás mert ha lenne is ilyen akkor valószínű,hogy kiküldenék irakba vagy afánba mint inkább itthon tennének fontos szolgálatot,de nem elvethető,hogy van ilyen de ha van akkor hol? mert azért ez nem kis mennyiség annak pedig hatalmas földalatti tárolóhelyiség kell de ez csak az én véleményem! De szivesen meghalagtám erről mások véleményét is.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum "Hadtörténelmi Délutánok" sorozatának következő rendezvénye 2008. január 19-én, szombaton 13 óra 30 perckor kezdődik a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (1014, Budapest, Kapsztrán tér 2-4.) II. emeleti Dísztermében.
Ez alkalommal jómagam tartok előadást "A m. kir. 2. honvéd páncéloshadosztály mozgóharcai Galíciában, 1944. április-május" címmel.
A belépés ingyenes. Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk!
Ha már 34-s, akkor pár képet az anno 1989-ben a "O" pontnál megtartott éleslövészetről, melyen a célok egy részét (4 db) távirányított T-34 harckocsik tették ki, melyek a kincsestábori hadműveleti tartalék zászlóalj utolsó, Norvégiának el nem adott tankjai voltak.
A lövészetet a tatai hk. dd. (micsoda idők!!!) hajtotta végre T-72, BMP-kkel megerősítve egy pct. aeg-el, Maljutkásokkal.
Az eredmény érdekes lett, mert bár ezen a 4 mozgó tankon kívül rengedeg bukó és vontatott cél volt, a 4 db 34-ből kettő saját lábán lejött a "harcmezőről", igaz a másik kettő "kicsit" széthullott.
Orulok, hogy tetszett a konyv, de jonehany cikket jelenleg atirnek (es at is van irva; p.l. a net-ujsagban ket kulon cikkben bovebben foglalkoztam Nakasidze pancelkocsijaval es Mengyelejev tankjaval). Illetve ujabb tipusok, tervek merultek fel, amik eddig kimaradtak mint a nYUgati szakirodalombol, mint a konyvembol.
Egy resze a kimaradasoknak potolva van a T-34-es konyvemben, ami valamikor most jelenik meg.
De... sokkalta jobb lenne az egeszet kulon kiadvanyban osszehozni.
P.l. ha mar Oroszorszag pancelos eroirol van szo, akkor a ,,guljaj-gorod" ostromszekerekkel kene kezdeni, illetve Voltaire ,,harckocsijairol" (Nagy Katalin kora).
Szoval, joval erdekesebb anyagot lehetne osszehozni.
