Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Bár nem sok közöm volt műhelyszázadhoz (sajnos, mivel én is autószerelő végzettségű vagyok) az összes akkori hivatásos nevére emlékszem Ricky írása után!
Csak akkor jártam a műhely közelében, amikor a hétvégén ,,szelepesre tett" GAZ 69-
esemet vittem javításra. Ha jól emlékszem, akkor a járőr sofőröket nem szerették:-)
Ettől függetlenül nagyon kedveltem Őket, mivel szakmabeliek voltak!
az indítótóhajtóanyagot xilidin trietalemin, vagy mi a rossebnek hívták.
a bacsok tartály 50 literes volt, a teleska szállította, és TBP-n Te vitted oda a vödör vizet a semlegesítéshez, éles anyagot Magyarországon sohasem töltöttünk fel, helyette mosóbenzint.
a tartály ahová feltöltöttük, / 2. kép / kettő darab volt belőle és 43 literesek.
volt még egy mérőtartály / 1. kép, csak a helye, a két félkör alakú kallantyú /
35+- egy liter pontosan kellett feltölteni az automatikának, az emberben benne volt a frász, mert mikor rácsatlakoztattuk, egy búvárcsövön keresztül nyomta húsz atmoszféra nyomáson, tíz - tizenöt másodperc alatt, a tartályban volt két lemez, egymástól két centire és ott kellett megállnia az anyagnak, de nyomta mint állat, mindig azt hittem na most pofán nyom bennünk, de mindig megállt a két jel között, képzeld el milyen precíz úszótechnikának kellett lenni a tartályban, hogy mindig pontosan 35 liternél oldja az áramkört.
ezt az ellenőrzést minden riadókor végre kellett hajtanunk valamelyik álláskörletben, és szégyellem magamat, de akkor még nem hallottunk környezet védelemről, a benzint kiöntöttük az erdőbe, és a tartályokat is szárazra fuvattuk, mondjuk nem volt aki akkor rá mert volna gyújtani.
árpapa
/ a képeket a Csehektől loptam tavaly, olyan ember készítette aki ért hozzá, nézzétek meg a harmadik képet, egy erurópai ország bemutatja a népének a technikát, a további képeken egy másik európai ország szintén bemutat, a népének! /
Nagy meglepetés volt számomra amikor 28-év után rátaláltam ismét az "MN 1480-ra".
Magamról:1977 okt-1979 októberig teljesítettem sorkatonai szolgálatot az alakulat hadtápszázadánál mint gépkocsivezető,első időszakban a polosztály törzsbuszát majd leszerelésemig az Ikarusz-31 es buszt vezettem.Ami rám volt bízva azt nem rakétának hívták,de nagyon szerettem és szinte sajátomként gondoztam.Leszerelésemkor vágyódtam nagyon vissza a családomhoz,de a "Technikát" sajnáltam otthagyni.
Most köszönetet szeretnék mondani Árpapának aki 28-év eltelte után segített abban,hogy részt vehessek a nov.03-án történt laktanyasétán.Sajnos leszerelésem óta eddig erre nem volt lehetőség.A májusi találkozóról még nem tudtam pedig 6 km választ el az egykori laktanyámtól.Nagyon jó érzés volt ismét látni a laktanyát és visszaemlékezni a régi időkre.
Én jártam úgy, hogy koppanás nem volt csak síri csend. A 3-as kezelő (nálunk ez volt a szokás) helyezte fel a gyűrűt. Én nem ellenőriztem és természetesen fordítva volt bedugva. Szószerint csak isteni segítséggel lehetett volna kihúzni a gyűrűből a siftet, felülről. Így aztán a hővédőburok szépen lecsúszott, de a gyűrűt nem lehetett levenni. Ez csak egyszer fordult elő, mondanom sem kell, hogy éppen jelen volt Váradi papa. Fostunk is rendesen. A sorakozó után rángatta a vállszíjamat és rám sem nézve kérdezte Bölcsföldi szds.-tól, hogy mikor fognak engem lecsukni. Majd látható módon felhúzta a kabátját, meglengette a seggét és úgy szállt be az UAZ-ba, mintegy értékelve a feladatot. Némi lelki továbbképzés után addig gyakoroltuk, hogy becsukott szemmel is ment. Sokáig nem felejtették el az esetet. mkaroly
az irányzókról írt írásomban, baki csúszott bele, agytekervényeim a kúlcsszót jegyezték meg, a "koppanást", a hőszigetelő védőburok gyűrűjének ledobásakor, és tényleg sokszor volt koppanás, sőt ha még fenn volt a szögmérő műszer, akkor a hatos kezelő az irányzó asztalt tartotta föléje, hogy védje, és maga is alábújt, és előfordúlt, hogy nem eléggé elrántva a rakétától, nemes egyszerűséggel csak lepottyant.
a gyűrű azért kellett, hogy egy hozzácsatlakozott fémzsínoron a hővédő burok lecsússzon, ami egy nagy fémkarikával volt a zsinórhoz csatlakoztatva.
a végén a gyűrűt is le kellett dobni, egy stift kihúzásával.
esetünkben a hővédő burok nem jött le, ez nem volt annyira probléma, viszont ha a gyűrű fennmarad, akkor a feladat nem megfelelő, és ugrott a lőtérre való kiutazásunk.
mivel a zsinórral csatlakoztatva volt a hővédő burokhoz, szinte esélyünk sem volt, hogy lejöjjön.
próba képpen kihúztuk a stiftet, a gyűrű kioldódott, és piszok szerencsénk volt, mert kivűlről " laffogott" a burok mellett.
Papó még a gyakorlat előtt vadiúj zsinórt ügyezett, így nem volt rajta a sok tekeredés és hurok, bog, észrevette, hogy a súlyánál fogva szépen lecsúszik a gyűrű, és engedi a zsinór, teljesen lecsavarta H alakú tartóról és elengedte.
ekkor jőtt a koppanás!
leért a gyűrű, és a zsinórt is ki lehetett fűzni, de ez már nem volt gond, mert akár el is vághattuk volna.
Ha belegondolok, az életben nagyon apró dolgoknak kell történni, hogy az ember élete megváltozzon.
óriási malacunk volt, és ennek köszönhetően résztvehettünk az éles indításon, de még messze nem volt biztos, hogy mi indítunk, azt a zászlóalj parancsnok döntötte el, nem is akármilyen formában hozta a tudomásomra, majd erről is a helyén írok.
árpapa
a mellékelt képen fenn a hővédő burok, Papó dolga volt lejuttatni indítás előtt, őszhajszál elősegítő eset volt az is.
tegnap a munkalyemen találkoztam a volt élelmiszer raktárossal, nagydarab ember, szinte semmit sem változott, kitörő örömmel fogadtam, és szokás szerint közöltem vele is, hogy az interneten egészen szép kis nosztalgia csapat jött össze a 1480 katonáiból, az alábbiakban próbálom szó szerint idézni:
- " ki a faszt érdekel a 1480, rohadjon el, ott ahol volt, nosztalgiázzon a tököm!"
ennyiben maradtunk, aztán mikor munkám végeztével elhajtottam nagyháza előtt, arra gondoltam: - tényleg minek is nosztalgiázzon, már semmi önérdeke nem fűződik hozzá!
azér szerencsétek van, hogy nem hattápos voltam, most nem nosztalgiáznék magam sem.
elnézést az igazi hadtáposoktól, ők is nosztalgiáznak, nézzétek!
katonák emberek!
árpapa
/ kijelentem, hogy a 1480 volt élelmiszer raktárosa talpig becsületes ember, csak nosztalgiázni nincsen kedve /
gyulla bátyám! ha esetleg egy cetlire felírnád: 1480 topic!
írásodból azt veszem ki, hogy mi sem változott, "kiskirályok" nagypályán játszanak, és már nem elég nekik a balatoni villa, felköltöztek a budai hegyekbe!
A Bokor könyv történelmi jelentőségű volt a katonatársadalom történetében. A többségnek azt jelentette, hogy vége egy korszaknak, a kiskirályok korszakának, egy új szervezeti kultúra szerint lehet csak a továbbiakban létezni. Döbbenten tapasztaltam, hogy néhányan megpróbáltak úgy élni, mintha a könyv nem világított volna rá néhány trükkre, amit a továbbiakban nem lehet megetetni a közönséggel. Gondoljatok pont a Tapolcai kiképző központ parancsnokra, akit Nagyatádon már egyszer leváltottak, ennek ellenére Tapolcai botrányaitól volt hangos a média nyugdíjazásáig. Bokor Váradi "játékainak" töredékét tudta csak megírni, tájékozatlan volt. Váradi a kor követelményeit teljesítette, ma sem vétkesnek, hanem a kor áldozatának tartom. Minden területen "meccselekedte, amit megkövetelt a haza".
"Az éleslövészet eredményessége a Sebők Jánosoktól, a Szecskó Lászlóktól és a többi tisztek, tiszthelyettesek, illetve katonák felkészültségétől és hozzáállásától függött és függ. A többi díszlet, plusz költség és legtöbbször csak szervófék."
A rendszerváltás körül (emlékeim szerint valamivel előtte) megjelent egy könyv. Írója Dr. Bokor Imre mérnök ezredes, a hadtudományok dktora, címe: Kiskirályok mundérban. Az író aktív szolgálata alatt a 1480-nál is megfordult.
Könyvének 51. és 59. oldalán több ízben megemlíti a 1480 akkori pk- át. Egy mondat ezekből:
"...a katonák szívesen és örömmel dolgoztak főnökük rezidenciáján, mert szabadságot ígért nekik, ha a munkát gyorsan ésminőségileg kifogástalanul elvégzik."
azér egyszer majd áruljátok el, hogyan csináljátok! mikor a Németh Miska bácsi mutatta az 1962-ben Leningrád környékén készült fényképet, szabadkozott, hogy csak három névre nem emlékszik, de másnap már eszébe jutott, hasonlóan jártam a Sebők tábornoknál, most meg jöttök ti itten névsorokkal! tettem a nyáron egy próbát, 12-en végeztünk a hajógyárban, és négy embert tudtam felsorolni, aztán elővettem a tablót. ennyit erről, igaz bennem meg a számok maradnak meg! árpapa
"legénység fele eltávozott apám engedélyével haza, karácsonyra."
" hogy csak minden második ember található meg, amikor egy ilyen alakulatnál a harcérték még karácsonykor is 67%-osnak kell lennie."
Kedves Imre!
elismerem, hogy a Váradi vezérörnagy kemény ember volt, és nagyon hamar fenyített, nem tartott be olyan apróságokat, hogy a katonát fenyítés kiszabása előtt meg kell hallgatni, néha olyan érzésem volt, hogy a 1480-at a sajátjának tekintette, velünk együtt, a tulajdona voltunk! A leendő segédtisztjét az esküvőjéről a templomból rendelte magához, mosatta vele a zsebkendőjét és gatyáját, külön koszton élt gyakorlaton, és még sok minden amit majd talán leírunk.
Azt is el kell ismerni, a mániája volt a katonákról való gondoskodás, a katonákat nem károsította meg soha, ami járt nekik azt megadta, akár hivatásos akár sorállományú volt.
amit leírtál az nem tartozik a legendáriumba, egy teljesen jogos fenyítés, a szabályokat be kell tartani, ha az volt elrendelve százalékosan, akkor azt még egy üteg parancsnok sem birálhatta felül, ebben az esetben talán még szerencséje is volt apukádnak, mert még hadbíróságra is mehetett volna, harckészültség veszélyeztetése címén.
később is csak annyit változott a dolog, hogy ötven százalék mehetett haza karácsonykor és ötven százalék szilveszterkor, öt-öt napra!
ezen senki nem változtatott!
tisztelem és becsülöm apukádat, szerintem a harcértékkel abban az időben Ő sem mert "játszani" ha meg játszott?
idézek a szabályzatból: " .. a jobb munkára való ösztönzés céljából fenyítés vagy dícséret kiszabását kilátásba helyezni tilos! "
"- Fiúk, ez az elrendelt feladat! Ezt ha megcsinálják, tökéletesre, az elvártak szerint, határidőn belül, a század felét karácsonykor, a másik felét szilveszterkor hazaengedem!"
árpapa
ps: a matrózos poén ma egészen jól bejött a munkahelyemen!
bámulatos a memóriád, főleg katona társaidra való emlékezés:"Tlesimunka Sándor szkv. "öreg"
Ő az aki "hozzánk csapódott" feleségével és gyermekével szombaton a sétán , sőt részese volt a nagy GVM felborulásnak, és nyolcad magával végig ott volt a mentesítésen, remélem majd a beszámolója ideér.
az ottani G anyag szállító gépkocsik tárolójánál készült az első kép.
a második a nevezetes borulás helye, Sándor háta mögött
Felidézek néhány nevet az akkori sorállományból és tisztekből, akikre emlékszem. Már jó részükre nem emlékszem sajnos...
II. z M alegység, Technikai Század 1986-1988 Főnök, Gavlik Péter fhdgy (később szds.), ütegpk. Apa, Csöndes János hdgy, pk.h. Kondrák Sándor törm, ha jól emlékszem, felderítő, vagy fejszerelő szakasz? Lehota ?János? törm. FECS (felderítő szakasz) Lőrincz Csaba törm. töltő szk. szkpk., Petrő Róbert törm. szd. szolg vez., Sánta Béla hdgy
II.z Prokk Péter mk. fhdgy . II.z pk. techn.h. Krisztián László hdgy, II.z pk. pol.h Braun Tamás szds, II.pk. pk. pol.h. Nacsa ?Zoltán? II.z techn.h. gépjárműfőnök
Ezredműhely: Fehér.(talán Ferenc?) .. (?keresztnév feledésben?) ftörm. "O" anyagos kocsik szivattyúiban volt mindig nyakig, profi szervizes volt
Juhász ?László? fhdgy. ?Illés? Béla örgy. Korponai László szds., Várallyai Károly szds Szabados ?Béla? szds, Benedek László szds (a legnagyobb tisztelettel , de a beceneve "Stuxi")
Sorállomány:
Bárány László szkv, írnok (Bp.) Lénárt János hv. "tüdő" (Bp.) Kozári István hv. "O" (Sopron) faipar, asztalos Surányi László hv. szállító (gyártmány) Janovics László hv. "O", és zászlóaljstúdió kezelő (Bp) Mózes Gábor hv. "G" (Bp) gyalogsági ásó rángatása miatt 1 hét "lafo", fenyítve Kiss Géza szkv. II. z. pk. hadtp. h. írnok (Bp) Nagy Zoltán hv. "O", szolgálat alatt súlyosan megsérült (Bp) Eőry Tamás hv. Szakály Károly szkv. sokszor adott őrpk-t Miklós Sándor tiz. (Ajka) Angeli Károly hv. "G" (Bp) Wagner László szkv. Vanczák Attila, hv. "Saki" profi sakkozó, rádiós, hv. (Miskolc) Polgári László szkv. "Deimos", rádiós (Gaz-66) Tóth Attila szkv. "mosós" Giba Ferenc hv. "O" Perger Károly szkv. "G" (Tapolca) Tlesimunka Sándor szkv. "öreg" Szimeszter Zsolt örv. Komonyi Pál hv. (daru, átrakó szk.) I. o. főkezelő Zsigó László hv, 1-es napos Pongó Zoltán hv., 4-es napos
Kemecsei Kálmán hv. Kerékgyártó István hv. (csak innen jut eszembe: ** Kerékgyártó hv. egyik harcászati gyakorlatról való visszatérés után egyik este szekrényellenőrzésen esett át, aminek során a csajkájában ételmaradékot talált az ügyeletes, az ételmaradékon pedig rengeteg légylárvát.)
továbbá: "Sanda Ciklon" hv., (állatnevelde), "Baxi" és még sokan mások
hát kb ezekre a nevekre emlékszem....19 évre visszamenőleg nem is oylan rossz, de ha még beugrik valami, jelentkezem.
és egy kérdés a többiekhez Tisztelt Katonatársaim: Ki emlékszik a gyártmány hajtó-és ox. anyag összetételére? mertt én csak a starter összetételére emlékszem: 50% szilidon-izomerek, és 50 % trietil-amin Jól mondom? :-)
Palez is tett rá utalást, hogy a legénységi étkezdében palackozó üzem fog működni. Ha megnyitják a laktanyát rövid időn belül minden mozdithatót elvisznek. Ami marad abba be költöznek a hajléktalanok. A bagjas gyönyörű fenyőinek törzsét gondolom nem túrista útvonalnak jelölték meg gondos kezek. Kár érte
azért jó, hogy kontroll alatt vagyok, valóban nem számoltunk alapadatokat, nem is tudtunk volna, de a kidolgozóktól kapott alfa kiszámítottat / L-kisz, a cél irányszöge, és az általad leírt módon tökömtuggya milyen tényezők figyelembe vételével kreálták /
ebből nekünk is meg kellett határozni azt az abszolut szöget, amennyivel a rakétát kellett fordítani és ez a következő képlettel történt:
a2 = Lkisz- B- ( Mo- MK ) +my
ahol: Lkisz a cél irányszöge
B / béta / a tökömtudjamelyikfedélzetigiro, 1Szb valamennyi, kilenc vagy 12 /
és a rakéta palástján elhelyezett szögmérő közti szög, 45° körüli értékkel.
Mo- mérés a jobb oldali hármas pontra
Mk- mérés a bal odali kettes pontra, a kettő különbsége szintén egy abszolút szöget adott a téta egyet.
My- a szögmérőre mért abszolút szög
azér csak összehoztuk!!
árpapa
/ tegnapi írásomban van egy mégnagyobb baki, korrigálni fogom, addig irányzók törjék fejüket, mikor történeteket írok, képek ugranak be, és néha sok szünet van köztük /
Kedves Árpapa! Némi késéssel ugyan, de szeretnék köszönetet mondani a szombati laktanya látogatásért. Felemelő érzés volt 26 év után ismét a laktanyában sétálni, végig járni az ismerős utakat, látni az épületeket, ahol 24 hónapot töltöttem, fotózni olyan helyeken ahová annak idején nem volt bejárásom, emlékezni a baglyas hatalmas fenyői alatt. Külön öröm volt számomra találkozni Veled, Veletek. A laktanyában töltött közel három óra, perceknek tűnt. Köszönet érte. Szabó István
Ez nem más, mint a cél kiszámított irányszöge és a tökömtudjamelyikfedélzetigiro közötti szög. Vagyis a rakéta pillanatnyi állása és a cél iránya közötti szög. Ez nem irányszög, hanem abszolút szög, vagyis két irányszög közötti különbség.
Lehet, hogy már itt is ez-ez kimaradt. "Vén vagyok, akár a föld!"
lassan kezd alakulni az új videótár , áttekinthetőbb és talán látogatottabb is, a kommentek is érdekesek az első feltöltésnél.
igyekszem áttölteni a többi filmet is, amint lesz időm "rókamiki" filmjét is feltölthető állapotba hozva felteszem, teljes terjedelmében tartalmazza a találkozón Sebők tábornok beszédét!
az alábbi levelet egy irányzó katonám írta:
Kovács B. Ferenc örnagy volt akkor az ütegparancsnok, és Nagy Géza főhadnagy a szakaszparancsnok!
közben operátor lettem, de még mint irányzó részlegparancsnok kaptam a levelet.
árpapa
KÁSA ÁRPÁD részére
Tisztelt Alhadnagy Elvtárs!
Levelemmel azért keresem meg Önt, mert szeretnék ezzel elköszönni és szeretnék köszönetet mondani Önnek azért, hogy annyit segített és bajlódott velem a másfél év alatt. Tudja, én civilben a látszerészeten kívül soha semmit nem dolgoztam és amúgy is elég elkényeztetett gyerek voltam otthon. Ezért is tűnhettem nem egyszer igen ügyetlennek. Remélem nem haragszik érte, hogy annyiszor ideges lett miattam. Csak a számolás volt az a rész amiben úgy éreztem, hogy teljesen meg tudok felelni a követelményeknek. Meg szerencsém, hogy nem kerültem a „cs” alegységhez, vagy nem lettem 1-es, vagy 4-es kezelő. Szóval sokszor éreztem úgy, hogy nem igen volt nálam ügyetlenebb 2-es kezelő Tapolcán. Viszont én úgy érzem, hogy kevés olyan katona volt itt aki annyira próbálta volna ezt igyekezettel, lelkesedéssel pótolni. Mert feladatoknál azért nagyon igyekeztem, hogy ne hibázzak. Sokszor ez is volt a baj, hogy túlságosan is izgultam, nehogy hibázzak. Nem szeretem, ha nézik, amikor dolgozom, ( még a munkahelyemen sem ) ezért is nem szerettem az ellenőrzött feladatokat, pedig semmivel sem voltak más mint a többi. És mivel lelkizős típus vagyok nagyon megtudott viselni, ha miattam ment el egy feladat. Soha sem fogom elfelejteni, hogy tavaly miattam ( és a Józsi miatt ) nem lett kiváló a század. Nagyon hosszú ideig az járt a fejemben, hogy 40 ember féléves munkáját, tönkre tettem. Vigasztaltak ugyan, hogy ne törődjek vele, mert el fog avulni és ne foglalkozzak ilyen dolgokkal, de jó sokáig tartott, mire úgy ahogy megnyugodtam. És ami miatt lelkiismeret furdalásom van és lesz is az az, hogy láttam, hogy mennyit cukkolják Magát emiatt. Mert, hogy engem cukkoltak, az csak rosszul esett, de én tehettem róla. Viszont Magának semmi köze nem volt az 1 fokhoz, nem tehet róla és mégis rengetegen ezzel cukkolják és ezért igencsak furdal a lelkiismeret. Remélem elfogják felejteni, az idő múlásával. Én biztos arról fogok itt eszébe jutni valakinek, ha eszébe jutok, hogy „ Ja igen ő volt az aki egy fokot vitt bele az irányzásba „ , dehát erről én tehetek. Viszont örültem annak nagyon, hogy az utolsó gyakorlaton sikerült, ( ha csak egy nagyon picit is ) törlesztenem, a tavalyi hibából. Az utolsó gyakorlatról amikor bejöttünk azért is volt rossz kedvem, mert minden amit leírtam eszembe jutott és arra gondoltam, hogy többet nem lesz ilyen kalandokban részem. Mert azért ez nekem mind örök élmény marad, a sok viccelődés, hülyeség ebben a remek társaságban. És ennek vége lesz. Nagyon örülök, hogy leszerelek, de civilben azért sokszor fog eszembe jutni ami itt bent történt velem. És akkor már jó lesz visszagondolni sok mindenre. Még a tavalyi hibámra visszatérve az volt egyenesen megható, hogy nem éreztette velem sem Ön, sem a az Őrnagy elvtárs, sem a Nagy főhadnagy elvtárs, hogy mekkorát is hibáztam, és másnap minden megjegyzés nélkül mehettem eltávozásra és ez nagyon jól esett, soha sem fogom ezt sem elfelejteni.
