Engem is érdekel egy ilyen kutya, találtam is egy egyéves szuka példányt, minden papír rendben, csak még útlevél kéne neki, hogy bejöhessen az országba. Én még sajnos nem vagyok felkészülve egy ilyen értékes állat fogadására ezért szívesen továbbítanám a lehetőséget valakinek, aki már most felkészülten tudná fogadni. Tekintettel a kutya korára az ár rendkivül előnyös. Cserébe anyit kérnék, hogy ha már felkészültem és tudnám biztosítani maradéktalanúl a feltételeket akkor a kölykeiből kaphassak egy szukát meg egy kant. Hogy mit értek felkészültségen? Az udvar ahol most lakom 400 négyzetméter, igaz itt lenne neki egy társ egy korcs német juhász személyében. Ez kevés egy ilyen kutyának. Aki lakásba szeretné, ne is jelentkezzen. A hétvégi telkem 1500 négyzetméter, de ott csak hétvégén láthatnám. Ezt értem én felkészültség hiányának. Olyan személyek jelentkezését várom, akik legalább 800 négyzetméteres udvart tudnak a kutya rendelkezésére bocsátani, úgy, hogy közben minden nap tudnak vele foglalkozni. Sajnos ez az amit én nem tudnék biztosítani neki. Ennél gyengébb feltételek mellett inkább én veszem gondozásba.
Hello Mindenki!!! Valósággal legyőgöznek ezek a kutyák!!! Az a kérdésem, lenne, hogy Magyarországon ki foglalkozik ilyen kutya tenyésztésével, vagy egyáltalán foglalkozik e valaki??? Ha nem foglalkozik, akkor tudnátok, mondjuk egy cseh tenyésztőt ajánlani, minden esetre olyan tenyésztőtől szeretnék venni akinek a kutyáiról csak jót lehet hallani!!!
Végre találtam egy fórumot,ahol a kedvenceimről van szó! :) olvastam a régi hozzászólásokat, és láttam a képeket is! Gyönyörű kutyád van! Feltett szándékom, hogyha nagy leszek,akkor nekem is lesz majd farkasom..........de ez még messze van...:( Még egy késrdésem volna feléd: itthon Molnár Editen kívül nincs más tenyésztője a fajtának?
Az FCI által 1994-ben hivatalosan elismert, tehát viszonylag új fajtát az 1950-es évek végén kezdték el tenyészteni az akkori Csehszlovákia területén. A hadsereg és a rendőrség számára használható, kitartó, egészséges, a kritikus helyzetekben gyorsan és önállóan reagáló, tökéletes munkakutya kitenyésztése volt a cél.
A fajtát német juhászkutya és kárpáti farkas keresztezésével alakították ki, bízva abban, hogy a farkas pozitív tulajdonságait (kitartás, egészség) sikerül ötvözni a német juhászkutya munkakészségével.
A tenyésztést négy vonalon indították el, (az első alom 1958-ban, a fajta genetikai alapjában utolsóként bekerült farkas kölykei pedig 1983-ban született meg) majd a már meglévő hibridvonalak keresztezésével tiszta vérű tenyésztés folyik.
Alaposan tanulmányozták az utódok és a szülők közötti anatómiai és élettani különbségeket, vizsgálták képezhetőségüket, aktivitásukat és kitartásukat. A harmadik, negyedik generációs egyedeket már szolgálati kutyának használták a hadseregben.
1972-től kezdték a csehszlovák farkaskutya nevet használni a hibridek megjelölésére és később a fajtát ezen a néven is regisztrálták. 1982-ben alakult meg az első fajtaklub Brnoban, ahol rögzítették a fajtastandardot és a tenyésztésbe vétel feltételeit, valamint megtartották az első tenyészszemlét, ahol mindössze egy kan és egy szuka kapta meg a tenyészengedélyt. A fajtát először az 1984-ben a nyitrai CACIB-on mutatták be, az FCI 1989-ben regisztrálta a fajtát, az indítványt a ma már nem létező Csehszlovákia képviselői terjesztették elő, így mind a fajta neve, mind a származási ország is ez maradt, ám a fajta gondozó anyaország 1994-től Szlovákia lett.
Viselkedés, tartás, nevelés
Rendkívül aktív, temperamentumos, nagy mozgásigényű kutya, kizárólag kertben tartható! Az időjárás viszontagságait jól tűri, a betegséget szinte nem ismeri. A farkas őstől öröklött tulajdonságai nehézzé és izgalmassá teszik a vele való együttélést, ám aki túljut a kezdeti nehézségeken, az egy csodálatos, ragaszkodó társat kap egy csehszlovák farkaskutyában.
Gazdájához és annak családjához hihetetlen módon kötődik, egy kényszerű gazdaváltás rendkívüli módon megviseli a kutyát. (Saját tapasztalat: egy 9 hónaposan Dániából kapott szuka közel fél év alatt fogadott el, pedig bizony-bizony minden tudásomat és türelmemet beleadtam, és még így, 3 év után sem olyan mint azok a kutyáim akiket én neveltem fel.) Idegen emberekkel szemben bizalmatlan, de nem agresszív, idegen kutyákkal szemben domináns. A kanok nyugodtabbak, a szukák aktívabbak és szinte lehetetlen más szukával együtt tartani őket. Későn érő fajta, a szukák 1 a kanok 3 évese korukra érik el a felnőtt kort, a szukák a farkasokhoz hasonlóan egyszer tüzelnek egy évben. Rendkívül hosszú életűek, nem ritka a 16 éves kort megélt egyed.
Falka állat, egyedüli kutyaként nem érzi jól magát és igyekszik minden alkalmat megragadni, hogy a gazda után mehessen (nálunk a teljesen zárt kennel és a villanypásztor bevált-eddig…).
Nagyon fontos a korai szocializáció. Egészen kicsi kölyök kortól foglalkozni kell a kutyával, idegen emberekhez és kutyákhoz, zajhoz, forgalomhoz, utazáshoz szoktatni. (Ilyen szempontból remek találmány a kutya-ovi!)
Könnyen, gyorsan és szinte mindenre megtanítható, ám nem a klasszikus értelemben vett munkakutya (a kezdeti fellángolás után nem is igen használják szolgálati kutyaként). Apport készsége, bár van, az nem feltétlen akkor nyilvánul meg amikor mi azt szeretnénk, az őrző-védő munkára csak nagyon kevés egyed alkalmas, nyomkövetésben viszont szinte verhetetlenek! Az engedelmes képzéssel nem szokott gond lenni, bár a hosszú, monoton ismételgetéseket nem tűri.
Makacs és önfejű, ugyanakkor érzékeny is ezért határozott, de nem kemény gazdát igényel.
Standard
A csehszlovák farkaskutya az FCI I-es fajtacsoportjában tartozik.
Külleme, szőrzete, mozgása a farkasra hasonlít.
A marmagasság alsó határa kanoknál 65 cm, szukáknál 60 cm, felső határ nincs. Teste téglalapba írható, a marmagasság és a törzs hosszaránya 9:10.
A fejforma a nem jelleget tükrözi, jellegzetesek a ferdén metszett, borostyán színű szemek és a rövid, felálló, háromszögletű fülek. Fogazata teljes, nagyon erős, feltűnő a metsző fogak mérete. A hát egyenes, feszes, az ágyék rövid. A mellkas szűk és lapos, a has erős és felhúzott. A far rövid, nem lehet csapott, a farok magasan tűzött, szabadon lógva éri el a csánkizületet. Az elülső lábak egyenesek, szűkre állítottak, a kissé kifele forduló mancsok nem számítanak hibának.
A szőrzet zárt és tömör, színe a vöröses szürkétől az ezüst szürkéig terjed.
Mozgása könnyed, harmonikus, lépései hosszúak.
Két fő típust különböztetünk meg;
A Csehországból származó egyedek magasabbak, erősebb csontozatúak, német juhász jellegűek (azaz kutyásabbak), a szlovák típusúak alacsonyabb, könnyedebb, a farkasra jobban hasonlító kutyák.
A csehszlovák farkaskutya, anyanyelvén a Ceskoslovensky Vlciak a Saarloosi farkaskutya mellett az egyedüli másik fajta, mely a farkas és a kutya legújabb kori keveredésébôl jött létre s immáron hivatalos elismerésben részesült.
A történet az ötvenes évek végén kezdôdött, a helyszín a Dél-Csehországi Libejovice határvidéke, a résztvevôk az ottan határôr egység katonái. A cseh határôrség , akár sok más katonai egység világszerte, ugyancsak szívesen alkalmazott német juhász ebeket. A négylábú harcosok fizikai teljesítményét és ellenálló képességét fokozandó, megszületett az ötlet, miért is ne kereszteznék ôket a vad fajtatárssal és elôddel, a farkassal. A gondolatot tett követte, egy befogott kárpáti farkasszukát, kit Britának kereszteltek, „összeadták” az elôkelô nevet viselô Cezar z Brizoveho elnevezésû német juhászkutyával.
1958. május 26-án megszületett az elsô alom. A harmadik és negyedik generáció „hibridjeit” aztán már sikerrel alkalmazta a hadsereg. A másik vérvonalat a bichary rendôrség hozta létre ezúttal az Argo nevû farkasban és Astra, a német juhászszuka révén. Az 1970-es években fôként politikai okok miatt (a Varsói Szerzôdés tagállamainak katonai akciója Prága elleni katonai akciója) a tenyésztés „zászlaja” átkerült a szlovákokhoz. Sarik, a harmadik farkas (ô hím volt) „került be a képbe”, két, immár „hibrid” német juhászszukát fedezett. Végül 1983-ban bekerült a szelekciós munkába az utolsó farkas vér, amikor is Bojar von Schotterhofot, a német juhász kant pároztatták a Lady nevû nôstényfarkassal. Összefoglalva tehát, ez a négy telivér farkas (két hím és két nôstény) biztosította az új, kialakulóban lévô fajta genetikai variabilitását.
A csehszlovák illetékesek 1982-ben ismerték el a farkaskutyát új fajtának, s még ebben az évben klubot alakítottak. 1982 és 1991 között 1552 kölyköt regisztráltak a törzskönyvben. Az ország szakadása után az FCI 1994-ben hivatalosan elismerte az immár Cseh- Szlovák farkaskutyának elnevezett új fajtát. Az ügyek, tehát a szelekció továbbvitelét egyébként a szlovákokra bízta. Inkább farkas mint kutya.
Csak úgy ránézésre, ez az eb nem tagadhatja meg farkas eredetét, lupoid jellege sokkal inkább kiüt küllemi szempontból, mint a másik vérvonalé, az ugyancsak farkas ôsöktôl származó német juhászé. Szôrszíne „ordas”, a szürkés sárga és az ezüstös szürke árnyalatai között váltakozik.
Nagy termetû, a kanok marmagassága átlagosan 65, a szukáké 60 centi. Hosszú végtagjai még magasabbnak, nyúlánkabbnak mutatják. Mancsai erôsek, s nem kerekdedek, hanem megnyúltak, mellsô lábai némileg kifelé fordulnak. Ez teszi lehetôvé a hóban való speciális farkas ügetést, és egyáltalában, a hóban való könnyed, elegáns mozgást.
A fej oldal- és elölnézetben egyaránt háromszögletû, a stop enyhe. Az ajkak igen szárazok és feszesek, míg a német juhászoknál észlelhetô icipici „löttyedtség” sem megengedhetô. Egyenes állású fülei magasan tûzöttek, valamint kisebbek, mint a német juhász kutyáé, s nagyobbak mint a farkasé. A német juhászkutyával ellentétben nincs fekete maszkja, a maszk fehérrel szegélyezett krémszínû világos. A farok nyugalmi állásban lecsüngô, mozgásban sarlóvá ívelôdik. A szôrzet rövid, de kiváltképpen télidôben igen sûrû, s a nyakon sörényt képez.
A cseh-szlovák farkaskutya rendkívül ragaszkodik gazdájához, ám vonzalmát csak ritkán mutatja ki. Szeme viszont mindig rajta, a gazda közellétét igényli, nem állja, ha látókörébôl kikerül. Egy híres musher (szánhajtó) mesélte egyszer, hogy elment egy közeli erdôbe, ahol jól elrejtôzött. Az egyik barátja közben elengedte farkaskutyáit, s azok nyomban keresésére indultak, s természetesen hamarosan rá is bukkantak. De nem mentek hozzá farkcsóválva simogatást kérni, hanem megnyugodva (megvan a fônök) visszatértek a szállásra.
Ez a fajta idegenekkel szemben rendkívül visszafogott, bizalmatlan, furcsa módon azonban a nôket jobban eltûri. Nem kifejezetten házôrzô típus, bár tud ugatni és farkas-módra üvölteni egyaránt. Igen hamar meg kell vele értetni, ki a falkavezér. Ez a szép „vad” tud azért engedelmeskedni, parancsot teljesíteni, hívásra visszajönni, mely kiváltképp fontos, hisz vérében a vadászat. Nem szökevénytípus, ám ha felébred benne a vágy 2 és fél méteres rácskerítés sem állítja meg.
Nagyon lényeges, mondhatnánk, létfontosságú, hogy minél korábban szocializáljuk; már 3–4 hetes korában hozzá kell szoktatni a kölyköt más emberi lényekhez, a zajhoz, az autóhoz. Ha ez nem történik meg, viselkedési problémák rögzülnek nála.
A cseh-szlovák farkaskutya családi életét illetôleg is a farkasra emlékeztet; a nôstény évente egyszer tüzel, alkalmanként 4–6 kölyköt ellik. Párja – amennyiben mellette tartják – a Dzsungel könyvebeli Farkas apó módjára mindenben segíti.
Sajnos nekem is hasonló tapasztalatom van. Ami nehezíti az ügyet, két szukánk van az egyik cseh farkas, a másik keverék. A keverék az idősebb, a farkas kölyökként került mellé. Úgy egy éven keresztül jól megvoltak egymással, de azóta felügyelet nélkül könnyen egymásnak ugranak. Néhányszor már jártam sebeket varratni az állatorvosnál. Így kénytelen voltam a cseh farkasnak egy külön kennelt építeni.
Más: az úszás neki is vedvence. A diósjenői tavon próbáltam ki. Míg a másik csak két-három méterre merészkedett be, a farkas először kicsit csodálkozott, majd bement s lazán átuszta az egész tavat. Futhattam körbe, hogy megtaláljam.
Becsben a hazunkban lakott egy szuka. emberekkel, gyerekekkel teljesen jambor - a barom gazdaja duhongott is erte ... de szukakkal rettento agressziv volt.
szoktatok a tieteket usztatni?
en lattam mar rendkivul jo uszo retrievereket, de amit ez a "farkas" szuka muvelt az lenyugozo volt. ilyen technikaval, sebesseggel vizben nem lattam meg kutyat mozogni.
Egyesek tisztelik, mások ki nem állhatják, kígyót-békát kiáltanak rá. Egyfelôl negatív mesehôs és emberevônek vélt szörnyeteg, másfelôl csak a fennmaradása érdekében zsákmányoló csúcsragadozó. Nem nehéz kitalálni: a farkasról, kutyáink feltételezett ôsérôl van szó!
Hol és mikor lett a farkasból kutya? Nem könnyű a kérdésre válaszolni. Vannak elméletek, feltételezések, ám megcáfolhatatlan adatokkal és tényekkel senki sem szolgálhat. Nem elképzelhetetlen, hogy hatalmas elterjedési területén különbözô idôpontokban indult meg a farkas (Canis lupus) domesztikációja. Az elsô kutyák kialakulása mintegy l2000–l5000 esztendôre tehetô, ám éppen mostanában kerültek elô igencsak elgondolkodtató, ennél jóval régebbi kutyamaradványok. Annyi azonban biztosnak tűnik, hogy megelôzve a juhot és a kecskét, a kutya a legrégebben vált háziállattá. ôsi társunk feltételezett háziasításáról oldalakat, sôt mi több, könyveket lehetne írni, ám mi most kanyarodjunk vissza az ôshöz: a farkashoz!
Farkas feketében
A farkas Eurázsia nagy részén, valamint Észak-Amerikában honos. Leginkább a háborítatlan területeket kedveli: a zárt erdôkben, ligetes-erdôs sztyeppéken és prériken, olykor félsivatagokban érzi otthon magát. Élôhelyein természetesen számos, különbözô színű és méretű alfaja alakult ki (a mesékben oly sokat emlegetett fekete farkas valójában nem túl gyakori). E változatos fizimiskájú fajjal még a rendszertanosok sem tudnak igazán mit kezdeni: egyesek úgy vélik, több tucat, míg mások szerint „mindössze” 16 alfaja él Földünkön. (Érdemes megemlíteni, hogy csak Észak-Amerikában l961-ben még 24 alfaját tartották nyilván!) Sajnos az elmúlt száz évben több, fôleg amerikai alfaját kiirtották.
Ma a legnagyobb testű farkasok az északi fehér farkasok, melyek Amerika és Ázsia északi régióiban, illetve néhány szigeten, közöttük Grönlandon fordulnak elô. Súlyuk nagy ritkán a hetven kilogrammot is meghaladja! A legkisebb farkas ugyanakkor a sakálnál alig nagyobb arab farkas, amely mintegy húsz kilogrammos súlyt ér el, s színe környezetének megfelelôen homokvörös. Szintén kis testű az indiai farkas, amely néhány állatkertben is látható. A hazánkban is elôforduló, jellegzetesen ordas színű európai farkas testsúlya valahol a kettô között van. Alfaján belül is igen változatos küllemű a timberfarkas: akár egy falkán belül is elôfordulnak különbözô színű – koromfekete, szürke és krémszínű – egyedek.
Csúcs egy ragadozó!
A farkas vérbeli ragadozó. Szinte mindent legyűr: megeszi a bölényt, jávorszarvast, vapitit, gímet, ôzet, muflont – egyszóval bármit, amit el tud ejteni. Ha a kényszer ráviszi, jó étvággyal bekebelez kisebb rágcsálókat, madarakat is. Sôt, olykor még növényeket is fogyaszt, különösen kedveli például a fekete áfonyát. Vadászati módszere igencsak sokféle. A rágcsálókat egyszerűen összeroppantja, a kisebb csülkösvadnak átharapja a torkát, a nagyobb állatot pedig – olykor váltott falkatársakkal – addig űzi, amíg az „végkimerülve” meg nem áll; ekkor a falka ráront és leteperi.
Ordasunk még ezeken kívül is számos vadászati módszert ismer. Azért kellett így „megokosodnia” ôkelmének, mert élôhelyén sokkal kisebb a vadbôség, mint például Afrikában, ahol a hiénakutyák falkája kedvére válogathat a patások hatalmas csordáiból. Persze a farkasok sem szeretnek fölöslegesen futkosni, ezért ha tehetik, a könnyen utolérhetô, jobbára beteg, sérült, legyengült préda után erednek. Szelektáló szerepük már csak ezért is vitathatatlan.
Európában mégsem mindenütt örülnek a farkasok jelenlétének, féltik tôlük a vadállományt. Az ugyan kétségkívül igaz, hogy nem térnek át a vegetáriánus kosztra, s az is tagadhatatlan, hogy a túlszaporodott csülkösvadnak éppúgy nem tudnak ellenállni, mint ahogyan a legelôre kicsapott háziállatoknak sem. Ám a farkas sokkal különb, mint a híre: komoly veszélyt legfeljebb a tájidegen és az ôshonos növényzetet károsító muflonra nézve jelent. Ami pedig a birkanyájat illeti, annak védelmére már sok száz évvel ezelôtt feltalálták a komondort!
Felfalka
A farkasfalka alapja a családi közösség, ahol a vezérpár mellett (ôk szaporodnak) idôsebb testvérek, sôt, nagybácsik és nagynénik is foglalatoskodnak. A viszonylag kevés egyedbôl álló „családi vállalkozások” keményebb teleken, vagy ha élôhelyükön sok nagy testű, nehezen legyűrhetô állat él, össze is fognak. Ha jávorszarvas- vagy bölényvacsorát néznek ki, akkor a falka mérete meghaladhatja a húsz fôt is. Ugyanakkor nem csak falkában vadásznak: megesik, hogy a farkas magányosan egerészik.
A kölykök olykor már tíz hónaposan is kiválnak a falkából, ám többnyire csak kétévesen teszik meg ezt. Elôbb szüleik területén vadászgatnak, majd mind távolabbi területeket járnak be. E távollét után, immáron megedzôdve, önállósodva ismét visszatérnek az eredeti falkához, hogy kisebb testvéreiket segítsenek felnevelni. Késôbb persze ôk is szeretnének családot alapítani, ezért búcsút mondanak szülôfalkájuknak, és hosszú vándorútra kelnek. Olykor több ezer kilométert is megtesznek, árkon-bokron, hegyeken és aszfaltutakon át. Ha szerencséjük van, és nem állította meg ôket egy autó, puskagolyó vagy idegen falkatagok állkapcsa, akkor egy alkalmasnak ítélt területen párt keresnek maguknak, és családi falkát alapítanak.
A farkasok párosodási idôszaka a télvégi hónapokra esik, így az alig több, mint két hónapig tartó vemhességi idô után kora tavasszal látnak napvilágot a csöppségek, jobbára 5–6 apróság. Ettôl kezdve a szuka csak a gyermekeinek él. A kan és az idôsebb falkatagok vadásznak, ôk látják el táplálékkal a szukát és a gyorsan növô kölyköket.
Piroska, az ártó szellem
A régmúlt idôkben a farkast nem tartották ellenségnek. Nem hordtak össze róla tücsköt-bogarat, nem próbálták ázsióját porig rombolni. Olykor még istenként, szentként is tisztelték. A legenda szerint Dzsingisz kán, a nagy mongol hódító egy farkastól származik, s egyes észak-amerikai indián törzsek is az ordastól származtatják magukat. Romulust és Remust, Róma alapítóit a legenda szerint farkas nevelte fel, Görögországban pedig a férfiasság szimbólumaként emlegették: Aphroditét, a szépség és a szerelem istennôjét sokszor egy nagy farkas társaságában ábrázolták.
A sötét középkorban aztán megváltozott a kép. A farkas szinte jelképpé vált, de nem pozitív jelképpé: a gonoszság, félelmetesség, kegyetlenség szimbólumává. Megjelent a farkassá változó ember („Farkasember”) azóta is ismert figurája, s a rémtörténetek szájról szájra jártak. Az ordasok ellen szabályos irtóhadjáratokat rendeztek; Angliából ki is pusztították az ott élô alfajt.
A legtöbbet azonban talán a gyermekmesék ártottak a farkasoknak: szinte valamennyiben ártó, vérengzô fenevadként mutatják be ôket. A kisgyermekek a legfogékonyabb korukban hallják ezeket a történetek, s az rögzül bennük, hogy a farkas félelmetes, irtandó féreg. Ha közvetve is, de a Piroska és a farkas című klasszikus többet ártott szegény ordasunknak, mint ezernyi puska.
Jöttek, láttak – de nem gyôztek
Néhány esztendeje Gemencen megjelent néhány farkas. Sok ôzet kiirtottak, ezért a vadászok kilövési engedélyért folyamodtak a természetvédelmi hatóságokhoz. Nem kapták meg. A farkasok még garázdálkodtak egy ideig, aztán egyik napról a másikra eltűntek...
Ma Magyarországon nagyon kevés farkas él. Igazából azt sem tudjuk, mennyi. Az Északi-középhegységben talán kialakult egy aprócska szaporodási közösségük, olykor pedig váltóvadként kerül át hozzánk néhány egyed, fôleg Romániában és Szlovákiából. A vadászok félnek a farkasok visszatérésétôl, teljesen érthetôen féltik tôlük a vadállományt. Ám a környezô országokban is jól megfér egymással a farkas és a vad. Magyarországon évente még mindig hatvanezer(!) szerencsétlen kóbor kutyát lônek le vadászaink. Sajnos, ha nem is önszántukból, de ôk is az erdôkben vadásznak.
Mivel a farkas nem tűri meg területén „elkorcsosult leszármazottait”, egy kisebb falka sok-sok elvadult kóbor kutya területét veszi át. Tehát a vadállomány minden bizonnyal nem csökken a farkas jelenlétével, csak éppen a kutya helyett a farkas zsákmányol. Érdemes a farkast békén hagyni, s nem csak azért, mert természetvédelem alatt áll. Aki már hallott éjszakai farkasüvöltést, aki már nézett a farkas szemébe, figyelte – akár csak állatkertben is – a falka viselkedését, az egyetért velem…
Felfedeztem már azt az oldalt én is 1-2 hónapja:)) Csak annyi rajta a fénykép, hogy még mindig nem értem a végére:)) De láttam ott egy-két gyönyörűséget:)))
De a videókat is átrágom:))
Amikor olvastam elöször róluk, valami hosszútávfutást is emlegettek, amin meg kell felelniük 40-50 km, azt hiszem. Ilyen tényleg létezik?
Persze ha megnézed a www.wolfdog.org honlapot, ott bőven lehet találni információt a csehszlovák farkaskutyák neveléséről. Érdemes a videókat is megnézni, sok munkavizsgás kutya is van, de azért nagyobb elszántság és türelem kell a tartásukhoz mint általában a kutyákhoz.
