Ebből az látszik, hogy a t két térbeli vektor aránya.
Egyet tudok érteni veled.
A Lorentz-elvből könnyen levezethető ez, a specrelből egy kicsit körülményesebb.
A specrellel ellentétben a Lorentz-elvben ugyanis a mozgás felbontható egy pályamenti longitudinális mozgásra, és egy helyhezkötött mozgásra, amely a pálya mentén periodikus transzverzális mozgás. A specrel ezt a két mozgást egy kalap alá veszi, és csak a pályamenti sebességekkel számol. Emiatt elmosódik az idő szerepe is, mert az időt csakis a pályamenti mozgással jellemzi.
Nyilván ez a valami, ami kijelöli a polárkoordinátarendszert lehet akármi.
Akár a mértékbozon, a gravitron, fotonok vagy a neutrinók. Nem igazán lényeges a gravitáció szempontjából, mert nem ezek közvetítik az 'erőt'.
Ezeknek semmi más dolguk nincs, mint hogy kijelöljék a koordinátákat.
De azt hogyan teszik? És akkor mi adja az energiát?
A gravitáló és a tehetetlen tömeg ekvivalenciája már sugall egy választ. A zuhanó test belső energiája kell hogy biztosítsa a gravitáló test mozgási energiájának a változását. Ezt csak megerőssíti, hogy az általános relativitás energia-impulzus tenzorral írja le a téridő görbületét.
Zárt téridő görbéket csak akkor kaphatunk, ha a fény terjedési sebességét c fölé engedjük. Ez vákumban jelenlegi ismereteink szerint nem lehetséges.
Ha létezne vákummentes üres tér, akkor ott a fény akár végtelen sebességgel is terjedhetne. ekkor visszafordulhatna akár a múlt irányába.
De ennek van egy fontos előfeltétele. Az időnek, mint dimenziónak valóságos negyedik térbeli dimenziónak kellene lennie, ahogy azt a relativitás sugallja.
Az idő problémája azonban nem ilyen egyszerű, hogy csak úgy hozzácsapjuk a három térbeli dimenzióhoz, és ezzel elintéztünk mindent.
Ha meg akarjuk érteni az idő mibenlétét, akkor annak matematikai leirásából kell kiindulni. Kezdjük a legegyszerűbb formával, p2=p1+vt. Ekkor t=(p2-p1)/v ahol s=p2-p1 és v vektor, t pedig skalár. Ebből az látszik, hogy a t két térbeli vektor aránya.
Tehát az idő egy dimenziós, mivel skalár. Mindig két vektor arányát fejezi ki, amelyek egy irányba mutatnak. Az idő 'iránya' megegyezik a sebességvektor irányával. Ez valójában nem az időnek az iránya, de szoros kapcsolatban áll azzal.
A mozgásvektor mindig valamihez képest létezik, ebből következik, hogy az idő is ilyen.
Ha egy másik sebességű referenciapontot választunk, akkor egy másik sebességvektort kapunk. Tehát az idő a mozgásvektorból származtatható skalár mennyiség. Ahány ilyen vektorunk van, annyi 'idődimenziónk' van.
Nem tudunk olyan mozgást felírni, ami miatt az össze többi mozgásvektor iránya visszafele fog mutatni.
Tisztán ebből a szempontből értelmetlenség az időutazás feltételezése.
Igen. És az még viccesebb, hogy a számítások mindig 1-2 tizedesjeggyel a mérések előtt járnak és mindig lehet izgulni, hogy jók-e azok a még ki nem mért jegyek. És eddig mindig jók voltak, és senki nem tudja, meddig lesznek még jók.
Nagyon jó, hogy kérdezted az egzotikus anyagot. Mert utánanézve most, találtam egy új fejleményt: olyan időgépként működhető téridőt, amihez nem kell semmi egzotikus anyag, hanem csak a szokásos:
ehhez tehát csak a normális, minden energiafeltételt kielégítő anyag kell (elég sok). Lokális, aszimptotikusan sík, nincs benne szingularitás és topológiailag is triviális.
A szerző, Amos Ori különben kitűnő kutató, én régebben a fekete lyukak és a gravitációs sugárzás területén hallottam róla.
Te hoztad elő a Kerr-téridőt mint egy példát a lehetséges időgépre (1052). És erre mondtam azt, hogy lehet, de csak épp olyan mesterkélten, mint amikor nekiálsz feltekerni a Minkowski-metrikát.
Összefoglalom, szerintem hogyan volt a párbeszéd.
Én megemlítettem a Kerr-téridőt, mint azon számos téridő egyikét, amikben elméletileg felmerülnek zárt időszerű görbék (időutazásra alakalmas pályák). A Kerr-téridő különben azért fontos, mert a forgó fekete lyukak téridőszerkezetének a mostani tudásunk szerint legvalószínűbb modellje.
Te általában is kijelentetted, hogy az ilyesmi mesterkélt játszadozás a modellel, mivel a globális hiperbolikusság és az okság sorrendjének elve megtiltaná. És a Kerr-téridőre is mondtad,olyan példával, mintha hasonlítana a felcsvart Minkowski-téridő esetére.
Én: a globális hiperbolikusság és az oksági sorrend csak külső feltevések, hipotézisek, amik érvényességéről nem tudunk semmi biztosat,és pl. a Kerr-téridő nem is teljesíti őket.
Te: hoztál egy ábrás példát, ami azt szemlélteti, hogy a Kerr-téridő "mint csillagkapu" sok univerzumot köt össze vagy "féregylukként" a mi univerzumunk távoli részeit. És állítólag ezek kellenének ahhoz, hogy időutazó pályák lehetségesek legyenek. De (állítólag) reális kollapszus folyamatában, amikor egy fekete lyuk létrejön, ilyesmik nem keletkeznek, tehát az időutazás alól is kihúzódik a talaj.
Én: az időutazó pályák ltéhez a Kerr-téridőben nem kellaz, hogy átmenjünk rajta más univerzumokba vagy a miénk távoli részébe. Irreleváns,hogy ilyen topológiájú szerkezet keletkezik-e a kollapszuskor. A meztelen szingularitásoknál sem kell hasonló.
Másrészt milyen alapon állítja az ábra,vagy te, hogy a kollapszus úgy történik, és nem jön létre olyan "csillagkapu" stb? Tudomásom szerint a forgó csillag fekete lyukká történő összeomlásának még sincs pontos modellje, nem mondhatunk róla ilyesmit.
Itt tartunk eebben, és akkor még nem beszéltünk a valódi féreglyukak lehetőségéről, amik nagyon mások,mint a Kerr-téridő.
Én a jelenlegi finomszerkezeti állandóról beszélek, nem arról, hogy mi lehetett az az Univerzum kezdeti szakaszában. A SR-re épülő QED-ből több, mint 10 tizedesjegyre kiszámolható ez az állandó (a számolás nagyon bonyolult, csak számítógépek tudják elvégezni Feynman-diagramok segítségével) és ugyanennyi tizedesjegyre megegyezik annak kísérletileg mért értékével.
Úgy tudom egyébként, hogy pontosan a Finomszerkezeti állandó kapcsán merült fel, hogy vagy a fénysebesség nem állandó, vagy az elektron volt más az Univerzum kezdeti időszakában.
A relelm tartozna magyarázattal, hogy a sebesség egymagában miért okozna valóságos változásokat az órák járásában (és a testek hosszában) miközben a fényterjedésből következően az órák járása megváltozni látszik.
Ezt a magyarázatot megtalálod Einstein 1905-ös első cikkében a témáról. A fénysebesség állandóságának (minden inerciális megfigyelőhöz képest) egyszerű logikai következménye ez. Ezt a hipotézist persze jogodban áll vitatni. De felhívom a figyelmedet arra, hogy minden magyarázat alaphipotézisekből indul ki (ezeket szokás az adott elmélet axiómáinak hívni), az alaphipotéziseken pedig nincs mit magyarázni: az igazságukat azon méred le, hogy a következmények halmaza jól passzol a megfigyelésekre vagy nem. A fénysebesség állandóságának hipotézise jól passzol a megfigyelésekre, ezt is sokan és sokszor magyaráztuk. A GPS óra csak egy a sok megfigyelés közül (mellette ott van a belapuló gyorsan mozgó elektronfelhő, a gyorsan mozgó részecskék energiája és bomlási ideje, a csillagokban végbemenő magfúzió részletes értése, a gravitációs vöröseltolódás, a Hubble-törvény pontossága, a maghasadás aminek hasznát a lakásodban is élvezed, a QED nagyon pontos jóslata a finom struktúra konstansra stb.).
Ennek a látszó órajel sebességeltérésnek ugyanis megvan az oka: az egyre távolabb kerülő óra fényjeleinek egyre tovább tart az útja ahhoz, hogy a földre elérjen.
Sokan és sokszor próbáltuk elmagyarázni, hogy nem erről van szó. A közeledő óra is lelassul a SR szerint, holott annak fényjelei egyre kevesebb utat tesznek meg a megfigyelőig. Csak a sebesség nagyságától függ a lassulás mértéke, attól hogy közeledik vagy távolodik az óra, nem. Amiről te beszélsz, azt Doppler-effektusnak hívják: nagyon durva és amatőr hiba összekeverni az idődilatációval. A Doppler-effektus a newtoni fizikában is jelen van, az idődilatáció nem.
1. Nincs tisztességes kisérlet, Hafele Keating kifújt, bátran állíthatom senki sem hozott vissza órát. Az a két rövid repülőút amiről tudomásom van nem okoz akkora zavart az órák járásában, hogy erre relativitáselméletet lehessen építeni. Az atomórák nem elég pontosak amikor repülővel szállítgatják őket, Hafele Keatingnél még akkor sem voltak eléggé stabilak amikor a földön kondicionálták őket az UTC órákhoz képest. (Amelyik meg viszonylag jó volt -No447- az nem mutatott idődilatációt)
2. A relelm tartozna magyarázattal, hogy a sebesség egymagában miért okozna valóságos változásokat az órák járásában (és a testek hosszában) miközben a fényterjedésből következően az órák járása megváltozni látszik. Ennek a látszó órajel sebességeltérésnek ugyanis megvan az oka: az egyre távolabb kerülő óra fényjeleinek egyre tovább tart az útja ahhoz, hogy a földre elérjen. Ha még emellé a valóságban is megváltozna az óra járása akkor azt (vagy az előbbit) külön is figyelembe kellene venni.
3. Egy (atom)óra járását többféle dolog befolyásolhatja, ilyen pl. hőmérséklet. Lehetséges, hogy a gravitáció is befolyásolja, lehet, hogy nem. Nincs rá kisérlet. A GPS- re mindenki úgy tekint, hogy az maga a bizonyíték, de az csak annyit bizonyít, hogy mozgás közben a földről nézve milyennek látszik. A kérdést csak úgy lehet eldönteni ha az órát visszahozva a földön is közvetlenül, az egymáshoz képest folyamatos mozgást, valamint a gravitációs különbségeket kiküszöbölve hasonlítjuk össze az UTC órával. Ez a kontroll. A világon minden kisérletben van kontroll, kivéve a relelmet. Ott a fizikusok szerint nem kell kontroll mert ők elegendően okosak és kisérlet nélkül is tudják az eredményt.
4. és természetesen lehet, hogy tévedek. De hát ezért kell a kisérlet, mert csak a relativisták tévedhetetlenek.
