hogy nevetve szaladsz felém, földig hajolnék előtted, - mert a fűszál lennék
De ha virág lennék, kezeidbe én halni mennék Boldogságom lenne a szakajtás, hogy eltéped szár-testem. Boldogság, hogy hozzám érsz, végre megérintesz engem. Egy puha szirom lágyan, tenyeredbe hullna és virág-életem, halállal elmúlna
Fehér sziklán ülök a völgy felett, s a patakkal beszélgetek. A víz úgy suhan a köveken át, selymesen, puhán, mint a fellegek, s oly súlytalan, hogy szinte már lebeg... Fodroz, iramlik, árad cseppre csepp, a völgy hosszán, lejtős sziklákon át, nappal meg éjjel, tovább és tovább... Az útja még nehéz és meredek, de ő csak mesél, csacsog és nevet, s vígan, fürgén szeli át a hegyet... Ó, te tiszta, áttetsző, kis patak, hadd nézzelek még, hadd csodáljalak! Tovasuhansz a fehér falakon, s ezer szilánkokra osztod önmagad, ezer tükör-szilánkra, mint a nap! Dalolsz, dalolsz, tündöklőn, szabadon, s dalomba ömlik a te éneked... Egyek vagyunk, s nincs bennem semmi más, csak árnytalan, nem-szűnő ragyogás! Fehér sziklán ülök a völgy felett, s a patakkal beszélgetek...
Gyere Szerelmem! Megterítettem! Bíborfénnyel díszítettem, közös hajnalunkat Ülj le ide, kérlek gyönyörködjünk együtt az új nap születésében! Ölelj magadhoz, és hadd olvadjak bele szemed íriszébe.. Rám nézel majd megilletsz szép bókkal, majd én ódaadóan viszont ölellek és viszonzom szép szavaid egy kávé ízű csókkal.
A mosolyod iszom, szemed zöldsugarában lágyan, mint a sellők a szelíden csobbanó vízben, megmártózom. Erőm belőled merítem, a Te tisztán szerető gyöngyözőn-éltető forrásodból. Addig vagyok, míg adsz nekem. Engem csak Te táplálsz, elfogyok, elveszek nélküled. Fényed hiánya elhervasztja mosolyom. Harmatod színezi-fényezi mattuló szemem. Hangod nélkül, benn reked szavam. Illatodra, bőröd érintésére mozdul meg lehanyatló kezem. Szívem szíved ritmusára felel, nélküle néma dob,
a Tied ütemére járja táncát, énekli a neved. Ha nem vagy nekem, vágy nélkül tengetem életem, mert a vágyam is Te vagy, mi neked gyönyört fakaszt. Szeress hát, mert szerelmed táplálja tüzem!
Ahogyan a fa , körül ölel . Az ágai , az ágak fonódása . És érzem ahogyan részemmé válik . Bennem van , én vagyok . Ez gyönyörű . És nincs is rá szó , csak a megélése . Isteni érzés . Isteni ajándék . Ezt nem lehet feledni . Ez mindent elsöpör . Egy szerűen csodálatos . Átölelt , és nincs rés . Egybe fonódott , és össze forrt . Érzem . Ez örök . Ez Isten áldása . Eggyé tett . Egyek vagyunk .
Csak hunyd le kicsi szemeid , add a kezed és én vezetlek . Gyere csak lépkedj bátran , engedd el azt ami taszit töllem . És most , nyisd a lelked és a szemed . Érezd . Nézd ahogy fényekben , szines szinekben pompáznak Ök . Nézd Öket , és értsd meg Öket , hogy szeretni tudd lényüket . Halld azokat a szineket , csakis gyermekként élheted . Tisztán mint az a kis patak , ne félj csak is haza hoztalak . Ez az otthonod , e szent helyen . Nincs távolság nincs idő mi keljen . A pillanat most ami átölel , Hogy tudd nincs fájdalom , csak játsza azt el . Érezd ahogy karjai fonnak át Téged , Érezd ahogyan simogatja a kicsi lényed . Tisztán mint az a kis patak , ne félj csak is haza hoztalak
Jean Cocteau
Az álom elkerül.
Az álom elkerül,ha alvó arcod éjjel
a nyakamon pihen:
mert leselkedik a halál s tán ilyenkor ér el
s altat el hírtelen.
Én meghalok s te élsz :e gond ,ez ver fel engem!
Van szörnyűbb félelem.
Egy napon nem hallom majd a szívedet s nem lebben
lélegzeted velem .
E félénk nagy madár ,ki most az álomé lett,
majd fészkéből kikel .
A fészekből, ahol testünk két fejjel ébred
s négy lábbal nyúlik el.
Örökké tarthat -é ily boldogság,vagy egyszer ,
egy reggel megszakad.
Az útam építő védangyal nékem ezzel
könnyíti sorsomat.
Könnyü e szinte már testemből nőtt nehéz fej
s mindig is könnyü volt,
megbúvik mellemen ,vak,néma s nem riad fel ,
pedig a kakas rikolt.
Most más világban él e fej ,hol más a törvény
és más az értelem,
fogozdik álmai sötét vízébe dölvén,
távol s mégis velem.
Ó, csak hallhatnám én szuszogni minden éjen ,
mig a szád is álmodik,
a finom fujtatót melled kis mühelyében,
egész halálomig .
Őri István
Örök tánc
Amit a sorstól csak kérhetünk: legyen örök tánc életünk dallamok, ének, léptek, suhanás könnyelmű-könnyed, szélvész-rohanás.
Mindegy! Csak táncoljunk! erősen fogd kezem ölelj, szoríts, égess el örök táncban szerelem!
Álmos pilláidra sötét, áthatolhatatlan fátylát teríti az éj. Ködfátyolán át megvéd, titkokról, csodákról regél. Csak Te hallod, csak Te látod, milyen igaz, milyen csodás e világ. Hát álmodd át békésen e csodás éjszakát..
Engedd, hogy a finom szellő meséljen Neked rólam! Engedd, hogy a nap langyos sugara, csókoljon meg helyettem! Engedd, hogy a lágy esőcseppek éreztessék veled, szomorú könnyeimet! Engedd, hogy a tenger hullámairól, lépéseim zaja jusson eszedben! Engedd, hogy a hold és a körülötte pulzáló millió csillagok, az én érzéki lelkivilágomról beszéljenek neked.! Engedd, hogy szívem, az irántad érzett szerelemről valljon.
/Kaszás Attila./
Lehet, hogy lentről látjuk másképp lehet, minden összeforr ott az égi messzeségben hol a kékség átkarol. Lehet, hogy szánalmasan fáj még az, hogy nincs mi átölel az a végtelen nagy kékség nem enged még közel.
BOLDOG A VIRÁG ÉS BOLDOG A LEVÉL MERT IGAZÁN VIRÁG ÉS IGAZÁN LEVÉL, ÉS NEM AKAR LÁTSZANI MÁSNAK. BOLDOG AZ EMBER, HA IGAZÁN EMBER, ÉS NEM ISMERI ÚTJÁT A HAMISSÁGNAK.
Nem szeretek fölöslegesen beszélni szólni .
Porig alázol ……. azért porig kell hajolni .A derekad soha nem hajlott. Porig aláztál már kétszer , most harmadszor is sikerült . mikor el akarsz menni , egy helyről mindig előszedsz , úgy állítod be a dolgokat, hogy nem tudok szeretni . Fel állok most is .!
Vissza emlékezve a régebbi távozásodra ott is
ahogy láttam a dolgokat , másnap már máshol írtál , nem volt rajtad bánat nyoma.
Talán a kérdésre a válasz is meg van miért voltam távol tőle . hogy itt vagyok .
Szeretnék tovább írni , ha lehet engeditek ! Köszönöm Mindenkinek !
Minden férfinek, asszonynak és gyereknek látnia kellene a sivatagot egyszer, mielőtt meghal... Semmi sincs ott mérföldeken át, semmi csak a homok, kövek, ….. és a kék ég. Nincs egy lélek sem, nincsenek szirénák, kocsi riasztok, senki sem dudál rád, nincsenek az utcán káromkodó emberek. - Megtalálod a csendet odakint , megtalálod a békét, és megtalálhatod Istent. (25th hour)
A költészet simogatás. Lágy húsú, aranyszín kenyér. Zamata szívektől szívekig ér. A költészet szomjoltó, hűsítő nedű... Becéző s felemelő! A költészet illat. Törékeny kis virág. Szirmai közt harmat, könnyes vigasztalás. De tűz is az: izzó parázs! Fényt áraszt, meleget, lángra gyújtja az alvó szíveket...
Szalézi Szent FerencA Kéz Egy Kéz felsegített, amikor elestem, egy Kéz megérintett, mikor keseredtem, egy Kéz a falra írt, s boldog jövőt ígért, ha hűen végigjárom a földön a keresztek tengerét. Egy Kéz kezemhez ért, s éreztem csuklóján a seb melegét.
A Kéz akkor innen eltávozott, a seb azóta erővé változott, hogy velem, veled, velünk legyen, hogy a mi kezünk az Ő keze legyen! hogy bennünk lakjon az Ő szíve, szelíd pillantása, megváltó szelleme.
Így vált formáló erővé a szeretet, s mozgat egy gigantikus ember-kezet, mely felsegíti azt, ki elesett, mely útra visz, ha úgy érzed, lelked elveszett. Mely akkora, hogy felér az égig és munkál, mint az Ő Keze, a világ végezetéig!
http://www.youtube.com/watch?v=Lg2ksGCdorY
* * * megelőlegezett bizalom, a feltétlen elfogadás garancia nélkül adott hitlevele, amely legtöbbször akkor nyeri el fedezetét, amikor egymásnak "átnyújtjuk".
* * * vidáman világító kisablak a közöny sötét éjszakában.
* * * az első tanktöltő állomás azon az úton, amely önmagad zárt világából a másik emberhez vezet.
Szép estét kívánok mindenkinek !
Jean Cocteau
Az álom elkerül.
Az álom elkerül,ha alvó arcod éjjel
a nyakamon pihen:
mert leselkedik a halál s tán ilyenkor ér el
s altat el hírtelen.
Én meghalok s te élsz :e gond ,ez ver fel engem!
Van szörnyűbb félelem.
Egy napon nem hallom majd a szívedet s nem lebben
lélegzeted velem .
E félénk nagy madár ,ki most az álomé lett,
majd fészkéből kikel .
A fészekből, ahol testünk két fejjel ébred
s négy lábbal nyúlik el.
Örökké tarthat -é ily boldogság,vagy egyszer ,
egy reggel megszakad.
Az útam építő védangyal nékem ezzel
könnyíti sorsomat.
Könnyü e szinte már testemből nőtt nehéz fej
s mindig is könnyü volt,
megbúvik mellemen ,vak,néma s nem riad fel ,
pedig a kakas rikolt.
Most más világban él e fej ,hol más a törvény
és más az értelem,
fogozdik álmai sötét vízébe dölvén,
távol s mégis velem.
Ó, csak hallhatnám én szuszogni minden éjen ,
mig a szád is álmodik,
a finom fujtatót melled kis mühelyében,
egész halálomig .
Jó éjt ! : )
Vázsonyi Judit 
Szép jó éjszakát kívánok mindenkinek ! 
/Kaszás Attila./
Lehet, hogy lentről látjuk másképp
/ József Attila /
