Keresés

Kovács Kálmán 2. helyét már meg se említed? :-D

Csak Papin tudta megelőzni.

:-)

Van még jobb is, csak olyan hosszú a sztorizgatós rész (összesen négy oldal), hogy nem volt türelmem bekopizni

"Vécsey Adolf (1915-1979)

1945 után ő is visszamegy Váradra, és közel 20 évig él ott. A régi nacistákkal kezdi el új körülmények között pályafutását.

Szorgalmasan véd, és még szorgalmasabban dolgozik. A villanyhegesztő szakmában kimagasló teljesítményt nyújt. A váradi Közüzemeknél fejti ki eme hasznos tevékenységét. A profi futballistából igazi amatőr válik.

(...)

Az 1948-49-es évi [nagyváradi, román] bajnokcsapat aktív tagja. Utána még évekig védi az ICO kapuját, szinte minden mérkőzésen nagyszerűen.

(...)

1952 tavaszán Bukarestben a Dinamó ellen feszi fel a küzdelmet, a táblázat első helyén található váradi gárdában. (...) A Dinamó edzője, Barátky Gyula (...) a Dinamó centercsatárát ráállítja Vécsey bosszantására. Lökdösse, ütközzék vele, ha szükséges, köpje szembe, stb. Az Ene nevezetű csatár (...) edzője pontos utasítása szerint ingerelte a 37 éves kapusunkat. Vécsey egy ideig tolerálta az inzultusokat, aztán már cask úgy tudta levezetni indulatait, hogy a közvetlen mellette izgágáskodó csatárba belefejelt. (...). A szövetség Vécseyt az incidens miatt örökre eltiltotta a labdarúgástól, bár az idős kapus már foglalkozott a visszavonulás gondolatával. Felépítését ismerve akár 40 éves koráig is védhetett volna.

Vécsey az egyik legsportszerűbb játékos hírében állott. Az aktív labdarúgás befejezése után is úgy élt, mint egy aszkéta, és ennek ellenére egy szörnyű betegség, a gyomorrák vitte el 65 éves korában.

Miután visszatelepült Magyarországra, az 1960-as évek elején előbb edzősködött. Amikor azonban rájött, hogy ezen a pályán nem sok babér terem számára, végleg abbahagyta ezt a szakmát, és hosszú évekig az Attila utcai Tabán presszó vezetésével biztosította - állítása szerint - eléggé szerény megélhetését.

(...)

Egy szép napon arról szereztünk tudomást, hogy a már nyugdíjkorhatárt elért kapus Nyugat-Németországba disszidált. Egy-két év múlva megjelent Váradon, aztán rövid idő múltán ismét Váradon találkoztak vele a régi sportemberek. Akkor már komoly beteg volt. Elment utoljára sikereinek színhelyére. Az angyalföldi születésű játékosnak Várad jelentette élete utolsó hónapjaiban a megnyugvást és a megbékélést. Röviddel visszaérkezése után Frakfurtban meghalt.

(...)"

most is így van, csak most már 70 feletti bácsikák néznek ki. :) szépen felveszik az ünneplő ruhájukat, megisszák az unicumot meg a fröccsöt, mintha 50 évvel korábbi időszakba csöppennék vissza. :) tavasszal néztem ki egy meccsre (Budafok-Kecskemét 3-4), ott tapasztaltam mindezt.