1945 után ő is visszamegy Váradra, és közel 20 évig él ott. A régi nacistákkal kezdi el új körülmények között pályafutását.
Szorgalmasan véd, és még szorgalmasabban dolgozik. A villanyhegesztő szakmában kimagasló teljesítményt nyújt. A váradi Közüzemeknél fejti ki eme hasznos tevékenységét. A profi futballistából igazi amatőr válik.
(...)
Az 1948-49-es évi [nagyváradi, román] bajnokcsapat aktív tagja. Utána még évekig védi az ICO kapuját, szinte minden mérkőzésen nagyszerűen.
(...)
1952 tavaszán Bukarestben a Dinamó ellen feszi fel a küzdelmet, a táblázat első helyén található váradi gárdában. (...) A Dinamó edzője, Barátky Gyula (...) a Dinamó centercsatárát ráállítja Vécsey bosszantására. Lökdösse, ütközzék vele, ha szükséges, köpje szembe, stb. Az Ene nevezetű csatár (...) edzője pontos utasítása szerint ingerelte a 37 éves kapusunkat. Vécsey egy ideig tolerálta az inzultusokat, aztán már cask úgy tudta levezetni indulatait, hogy a közvetlen mellette izgágáskodó csatárba belefejelt. (...). A szövetség Vécseyt az incidens miatt örökre eltiltotta a labdarúgástól, bár az idős kapus már foglalkozott a visszavonulás gondolatával. Felépítését ismerve akár 40 éves koráig is védhetett volna.
Vécsey az egyik legsportszerűbb játékos hírében állott. Az aktív labdarúgás befejezése után is úgy élt, mint egy aszkéta, és ennek ellenére egy szörnyű betegség, a gyomorrák vitte el 65 éves korában.
Miután visszatelepült Magyarországra, az 1960-as évek elején előbb edzősködött. Amikor azonban rájött, hogy ezen a pályán nem sok babér terem számára, végleg abbahagyta ezt a szakmát, és hosszú évekig az Attila utcai Tabán presszó vezetésével biztosította - állítása szerint - eléggé szerény megélhetését.
(...)
Egy szép napon arról szereztünk tudomást, hogy a már nyugdíjkorhatárt elért kapus Nyugat-Németországba disszidált. Egy-két év múlva megjelent Váradon, aztán rövid idő múltán ismét Váradon találkoztak vele a régi sportemberek. Akkor már komoly beteg volt. Elment utoljára sikereinek színhelyére. Az angyalföldi születésű játékosnak Várad jelentette élete utolsó hónapjaiban a megnyugvást és a megbékélést. Röviddel visszaérkezése után Frakfurtban meghalt.
most is így van, csak most már 70 feletti bácsikák néznek ki. :) szépen felveszik az ünneplő ruhájukat, megisszák az unicumot meg a fröccsöt, mintha 50 évvel korábbi időszakba csöppennék vissza. :) tavasszal néztem ki egy meccsre (Budafok-Kecskemét 3-4), ott tapasztaltam mindezt.
Én jó 10 éve voltam egy Budafok-Dunaferr rangadón a Promontor utcában. Volt vagy 400 néző. A vicc az volt, hogy én voltam a lelátón a legfiatalabb és az apám volt a második legfiatalabb :D Gyakorlatilag kizárólag 60 és a halál közötti emberek jártak meccsre :D
"Bukovi Márton (Bp., 1904. dec. 10. – Bp., 1985. febr. m.): labdarúgó, edző, ékszerész. 1920-tól 1925-ig az Ékszerészek, 1925-26-ban az Alba Roma, 1926-tól 1933-ig a Ferencváros, 1933-tól 1935-ig az FC Séte labdarúgója. 1926-27-ben, 1927-28-ban 1931-32-ben m., 1933-34-ben francia bajnok csapat tagja. Az FTC-vel 1928-ban a Közép-európai Kupában (KK) győztes csapat tagja; 1927-ben, 1928-ban, 1933-ban Magy. Kupa győztes, 1934-ben Francia Kupa győztes. 1926-tól 1930-ig 11-szeres m. válogatott, az FTC-ben 1926-tól 1933-ig 86 bajnoki mérkőzésen szerepelt. 1935-től 1945-ig megszakítással a Gradjanski Zagreb edzője, csapatával 1936-37-ben és 1939-40-ben jugoszláv bajnok. 1946-tól 1958-ig az MTK, a Bp. Bástya, ill. a Bp. Vörös Lobogó edzője; csapatával 1951-ben, 1953-ban és 1957-58-ban m. bajnok. 1956. jún.-tól 1957. jún.-ig a m. labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya. 1958-tól 1961-ig ismét Jugoszláviában edzősködött, majd 1962-től 1964-ig a Diósgyőri Vasgyári Torna Klub (DVTK) edzője. 1965-től 1967-ig az Olympiakos Pireus edzője, csapatával 1965-66-ban és 1961-67-ben görög bajnok."
Vagy 15-20 budapesti pályán fordultam meg, de szerintem ennek a budafokinak van a legkellemesebb milliője. Mondjuk annyira nyugis hely, hogy egy nagy rangadót már nem is tudok tajta elképzelni.:)
Ha jól emlékszem, ez szakadt le, talán 1926-ban, a Fradi elleni pályaavatón! 10 000 néző volt! És a tribün egy része fából készült, az nem bírta a terhelést.
hát ha igaz, amit a sportmúzeum honlapja ír, akkor a BMTE-ben kezdett játszani és onnan ment a Kábelgyárba. a Kábelgyár pályája pontosan merre volt/van?
