Ez a topik a Logikai feladványok offtopik szálából jött létre, melyben Dulifuli kifejtheti, hogy miért nem *lehet* az, hogy az idő és a tömeg relatív, a többiek meg megpróbálhatják megértetni vele, ill. kérdésekkel tesztelni a Dulifuli-jelenséget.
Azt nem tudom, hogy én hova tartoznék eszerint. Ez az anti-dulifulizmus definíció nem árnyalja az "elfogadás" és az "igazság" közötti különbséget.
A tudomány definíció szerint működik úgy, hogy elfogadja azt, amit olyanok mondanak, akik többé-kevésbé betartják a tudományos módszertant -- tehát tipikus antidulifulista hozzáállás -- muszáj, hiszen másképp hogy építhetnénk egymás eredményeire??; ugyanakkor elvileg, alkotmányilag mindenkit meghív, hogy falszifikálja, próbára tegye az eddigi eredményeket (kritikai szellem): tehát kőbe vésett igazságok nincsenek, csak jelenleg elfogadott hipotézisek; és az azokból következő igazságok. Tipikusan nem anti-dulifulista hozzáállás.
Szóval akkor most a tudományos hozzáállás az milyen? Szerintem Jó Tündér, és a topiklakók többsége, amikor "elfogadja" mások (tudományos módszertan, mint kritérium alapján kiválasztott emberek) véleményét, akkor az többé-kevésbé ilyen jellegű elfogadás.
"Az anti-dulifulista ezzel szemben rájött, hogy egy csomó dolog van, ami nem hülyeség, de ő nem érti őket. Ő a lelki békéjét úgy őrzi meg, hogy általa kiválasztott személyek véleményét sajátjának tekinti, akkor is, ha nem érti, hogy mi is az a vélemény pontosan. Ő ezeknek a személyeknek a kijelentéseit tekinti vallási dogmáknak."
dear Simply Red,
A matematikai 90-plusz szazalekarol fogalmam sincs, tudom, hogy nem hulyeseg, nem ertem, es bizony egy jol korulhatarolhato csoport velemenyet fogadom el ezekrol a kerdesekrol, anelkul, hogy egeszen pontosan ertenem mi ez a velemeny. Tovabb megyek Szeretnem azt hinni, hogy van a matematikanak egy nagyon kicsi terulete, ahol meg az en velemenyem fogadjak el masok hasonlo modon.
Bizonyos filozofiai, politikai, erkolcsi stb kerdesekben nem vagyok hajlando maradektalanul elfogadni a tekintelyek velemenyet, bizonyos tavolsagtartassal es ironiaval kezelem ezeket a dolgokat de azert tisztaban vagyok vele, hogy egy igazi szakember velemenye es az en velemenyem az esetek 99 szazalekaban nem lehet azonos erteku.
Minthogy számomra Te is azok közé tartozol, akiknek a véleményét vallásos dogmaként tisztetem, és minthogy magam hiú és exibicionista vagyok, most kérlek, hogy helyezz el engem is a skáládon 0-tól 100-ig, ahol a 100 a 100%-os Dulifulizmust jelenti, 0 pedig az abszolut antidulifulizmust.
Közben javaslatot tennék egy újabb dimenzió bevezetésére:
Egyik szélsőség "Realista optimizmus": Hit abban, hogy odakünn valami van és az minden tekintetben modellezhető az emberi elmében. Másik szélsőség "agnosztikus pesszimizmus": Akar van odakünn valami akar nincs, az semmiképpen nem modellezhető az emberi elmében. (A tudomány ú.n. sikerei pusztán gyakorlati sikerek: pl. a jó hashajtó hasat hajtó képessége, vagy a tűzoltóvödör ideális alakja a homok legkisebb erőfeszítéssel való relatíve széles szögtartományban való egyenletes szétszórására.)
Érdekes lenne a Fórum résztvevőit ezen a síkon elhelyezni. Mondjuk a SimplyRed skálán mindenki másokat, a zgyorfi skálán mindenki magát minősíthetné.
Az én szemléletemmel a dulifulizmis általad leírt megfogalmazása nem fér össze, ezért azt hülyeségnek nyilvánítom.
Persze tudom, hogy van egy csomó dolog, amit nem értek, és ami ettől még nem hülyeség, így lelki békémmel semmi baj nincs. Mindezt néhány kiválsztott, általam nagyrabecsült személy véleményével is alát tudnám támasztani, de félek, nem értem őket pontosan, ill. csak pontatlanul tudnám idézni őket.
Most is csak azért szóltam hozzá, hogy tudassam: én ezt az egészet úgy nem értem, ahogy van. Vagy, ahogy van'.
Ahogy figyelem itt a fórumon történő csevelyeket, tudatosodott bennem, hogy a dulifulizmus mellett létezik az extrém gondolkodásnak egy másik pólusa is, nevezzük ezt mondjuk anti-dulifulizmusnak.
A dulifulizmusnak ugyebár az a lényege, hogy az illető a benne kialakult bizonyos fogalmakon nem hajlandó változtatni, és mindent, ami ezekkel a fogalmakkal nem fér össze hülyeségnek nyilvánít. Vagyis ezeket a fogalmakat vallásos dogmákká merevíti, így tudja megőrizni a lelki stabilitását.
Az anti-dulifulista ezzel szemben rájött, hogy egy csomó dolog van, ami nem hülyeség, de ő nem érti őket. Ő a lelki békéjét úgy őrzi meg, hogy általa kiválasztott személyek véleményét sajátjának tekinti, akkor is, ha nem érti, hogy mi is az a vélemény pontosan. Ő ezeknek a személyeknek a kijelentéseit tekinti vallási dogmáknak.
Én csak azt nem értem, hogy mi olyan nehéz abban, hogy valamire azt mondjuk, hogy "nem tudom", vagy, hogy "ezt én nem értem". Azt hiszem mindkét eset mögött valójában önértékelési problémák állnak.
Inkább beszéljünk a konferenciáról. Az egész szombat délutánomat ott töltöttem, az iker-paradoxon és az Ikrek jegyében-
Tulajdonképpen szégyenletes volt. A magyarok,akik alig beszélnek angolul, a szervezők, akik magyar nyelvű Acrobat Readert adnak a külföldi manus keze alá.
Szegény vén Selleri, aki valamikor nagy ígéret volt és most már csak remeg a keze, mint a milánói kocsonya...
Az áltrel moviemakerei, akik most tudják meg, hogy az erős ekvivalencia elv kisérletileg falszifikálva van. Az egyetlen érdekes előadás a Chaim Ben-Yodáé volt, de még azt sem értettem meg rendesen. Az erő már nincs velem!ű
(Két jótanács: 1. Ne a szerkesztő ablakba írd kézzel, csak pasztázd be valahonnan, 2. Ne egy, hanem két alkalommal nézd meg a previewt, mert az igazi arcát csak másodszorra mutatja meg 3. Türelem)
Vagy ez:
F. Selleri
( Department of Physics, University of Bari)
franco.selleri@ba.infn.it
‘THE CLOCK PARADOX: ARE STR AND GTR COMPATIBLE?’
In the "clock paradox" argument a clock U1 is at rest in an inertial
system S while another clock U separates from U1 and later reverses its
motion to join U1 again. The time lag of U is well understood within
STR.
If one uses GTR to describe the situation, by considering two clocks
U1 and U2 at rest in different fixed positions of S, one can show that
the inertial forces acting when U accelerates give rise to a
gravitational potential which modifies differently the time shown by U1
and U2.
Thus GTR and STR clash at the empirical level. The only reasonable
possibility is to give up the idea that gravitational potentials related
to the inertial forces act on clocks.
Critical Reflection on the Hafele and Keating Experiment
Witold Nawrot Lokalna 13 04-903 Warsaw Poland
In 1971 Hafele and Keating performed their famous experiment which confirmed the time dilation predicted by SRT by use of macroscopic clocks. As it has been shown [1], the experiment was based on false reasoning, and the experimental part leaves a lot to be desired as well, because an experimental mistake of the method is much bigger than the authors predicted [2] and the method of interpretation of the experimental results allows for obtaining various results depending on the criteria used for the interpretation [3]. I proved the error in Hafele and Keating’s reasoning in my paper published in Physics Essays Vol 17 No. 4, where, on the basis of the Hafele and Keating experiment, I derived the conclusion that the Earth is not rotating around the Sun.
The essence of the mistake made by Hafele and Keating is that in their experiment, the description of non-inertial rotational motion of the Earth and the planes flying around the Earth was made on the basis of Special Relativity Theory which is valid only for inertial motions. This required making assumptions inconsistent with the idea of SRT. If we follow the reasoning of Hafele and Keating, it is possible to derive a number of paradoxical conclusions such as the absence of rotational motion of the Earth around the Sun or rotational motion of galaxies etc.
The proper derivation of the formula for the time dilation for the problem described by Hafele and Keating is only possible by using the GRT theory and the approximate solution obtained according to GRT (for very low velocities) is identical as the solution obtained by Hafele and Keating. The solution obtained on the basis of GRT, however, does not allow for deriving such paradoxical conclusions as were possible for the derivation on the basis of SRT.
The experimental part was performed with the help of atomic clocks, the operation of which is nonuniform [2]. The interpretation of the experimental results was based on predicting the indications of the clocks on the basis of the observation of the indications of clocks during 24 hours preceding the flight, and then comparing these predicted results with the actual ones when the flight was over [3]. Because of no uniformity of the clocks’ operation, such predicting does not give reliable results and the predicted results will differ depending on the time taken for observing the indications of the clocks before the flight around the Earth. It can be seen when analyzing the non-published raw experimental data [3].
The derivation of formulae in the Hafele and Keating experiment had intuitive character and, as the final formula shows, the intuition does not disappoint the authors. However, this intuitive derivation only works for the rotational motion of the Earth around its axis. It is not valid for any other rotational motions.
Of course the time dilation effect, which Hafele and Keating tried to measure many years ago, is now applied in the GPS navigation, but the fact of publishing and accepting the erroneous theory and the unsatisfactory experimental part in the most renowned physical journals [4,5] forces us to reflect on the understanding of the Relativity Theory and perhaps to take a closer look at other experiments from the RT area, as well as from the other branches of physics.
The experiment performed in the way described above has no scientific value and the derivation of any additional ideas on the basis of this experiment can lead to false conclusions.
References: 1. W.Nawrot, Phys. Essays 17, 518 (2004) 2. A.G. Kelly, Phys. Essays 13, 616 (2000) 3. D. E. Spencer, U.Shama Proc. International Scientific Congress „Fundamental Problems of Natural Science and Engineering” Saint-Petersburg, Russia 2002 4. J.C. Hafele, Nature 227, 270 (1970) 5. J.C. Hafele and R.E. Keating, Science 177, 166 (1972)
Az MTA Filozofiai Kutatointezete es az ELTE Tudomanytortenet es Tudomanyfilozofia tanszekenek rendezeseben ezen a heten (pentektol vasarnapig) kerul megrendezesre a
Mathematics, Physics and Philosophy in the Interpretations of Relativity Theory
cimu konferencia Budapesten az ELTE Lagymanyosi kampuszan (Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A, Eszaki tomb 0.83, Eotvos terem)
A konferencia programja letoltheto a kovetkezo helyrol:
