Az "öreg" Cousteau fia, Jean-Michel írt egy könyvet a papáról, amely nemrég magyarul is megjelent. Megpróbálok ebben utánanézni, mi lehet a "kétnevűség" oka...
(Még mielőtt szétoffolom-offoljuk a Pink Floydot...) :-)
Úgy látom, hogy egyikünk sem gondolja rosszul... :-D Egyazon emberről beszélünk, de - általam ismeretlen okból - 2 különböző keresztnéven iismeri a világ ezexerint... ;9) Én gyerekkoromtól kezdve Jean-Jacques-ként (60-as évek) ismertem meg/tudtam. :9)
A sorozat tényleg ment a 70-es években is (én akkor láttam), és úgy emléxem (mérget nem iszom rá..), hogy ez volt az, amelyiknek a Time volt a főcímzenéje:
Lehet, hogy nem egyre gondolunk, de abban majdnem biztos vagyok, hogy a "Cousteau kapitány" című sorozatnak a Time volt a főcímzenéje. Ez egy Jaques-Yves Cousteau által készített, tenger alatti világot (így tenger alatti barlangokat is) bemutató természetfilmsorozata volt. Mivel én emlékszem rá, ezért inkább a '80-as évek elején vetíthették... (Persze lehet, hogy az már ismétlés volt.)
Szeretném felhívni a figyelmeteket a szombaton, szeptember 22-én tartandó Echoes of Pink Floyd koncertre a Jókaiban este 8-kor. Az est somorú apropója, hogy sok-sok év után Takáts Botondtól búcsúzik a zenekar... Gyertek minél többen búcsúztatni!
Én annak örülnék, ha végre feltalálnák az időgépet és visszamehetnék a mai fejemmel mondjuk '67-be. Vennék néhány részvényt és elmennék néhány buliba :D
Mivel úgyis be fogjuk harangozni, elárulhatom, hogy dolgozunk az AHM-en, de novembernél előbb nem reális. Most viszont lesz pár új szám (még az AHM albumról is:), és más meglepi is várható... Októberre meg egészen nagy újdonságok, de arról többet még nem árulhatok el :)
most (ma) vettem meg a The Wall 90-es berlini koncertváltozatát. Nagyon szép lemeznek tartom (még nem értem a végére), nagyon kellemes meglepetés volt. Mondjuk nincs is túl régóta DVD-lejászóm, de nem is volt nagy késztetésem megvenni, mert emlékszem a bakikra a TV-közvetítésből, és fölöslegesnek tűnt hogy még egy bőrt le kéne húzni erről, "nagy sztárokkal".
.
Szóval valahol bele tudtam nézni, és most meg is vettem, tetszett a dokufilm is, meg egyáltalán. Ahogy Waters beszél a bakikról, azok kijavításáról, az egész produkcióról, szóval jó volt nézni ezt is, a filmet is.
Egyébként nézve az egészet - miközben persze hatalmas váallkozás, elképesztő technikával – talán a kamerák munkája miatt, talán másért, de van az egésznek egy esendő, néha hibázó, a színpadon szerencsétlenül mozgó vonala – és egyáltalán nem zavaró. Nem tudom ezt érthetően átadni, de egy sokkal hűvösebb profizmusra számítotam, és azért érezhető – a hatalmas munka mellett – a résztvevők izgalma, esendősége is. Na ennek megfogalmazásán azért még dolgozom.
.
Kérdésem egyrészt hogy ti hogy viszonyutatok a koncertfilmhez, illetve hogy lehet-e arról tudni valamit, hogy a többi egykori tag mit szólt hozzá, mi volt a véleményük? Mason könyvében pl. kiér rá?
