"De az öreg hangját használták fel,nem megtanulták a nótát, és elénekelték. Ez különbség."
Pontosan. EZ a lényeg. Ezért nem adatközlő.
Ráadásul szépen éneklete is, így még nagyobb pofátlanság, ha adatközlőnek minősítik (de ez csak esztétikailag, nem jogilag érdekes).
De ha Hutyán pusztán elszavalta volna a szöveget, de azt egy az egyben felhasználták volna, akkor se adatközlő lett volna, hanem előadó.
Ráadásul ez a dal, dallam a szám meghatározó lényegét képezi, enélkül a Deep Forest egy kalap szart se érne. (En passant, ezt egy jó zenesztéta és egy jó hangtechnikus remekül be tudná bizonytani a bíróságon!)
A lemezcégnek, ami egy tizenkettő egy tucat a több szarrágó, köcsög kapitalista nagyvállalat közül, ezért nincs igaza, és fizetnie kell.
A lemezcég valszleg nem azért nem fizet, mert éppen ezt nem tudná kifizetni, hanem mert több ilyen ügye lehet, valszleg rengeteg ilyen hanglopás történik, és fél a perek lavinájától.
Egyébként igaz, hogy szegény öreg a roma folklorba halt bele? (mármint a liberálisoktól ugye tudjuk ha cigányok verekednek akkor abba rendőr ne szóljon, mert za folklor része)
A deep forest alapbol egy gusztustalan ize, utalom a vilagzenet, mint olyat, de ha sebestyen marta egymillio dollart kapott volna a gyonyoru enekeert a szamban, akkor o volna az aranytorku enekesno:)
Ez a szabadfold jo ujsag, kar, hogy komcsi:))) Milyen hangja lehetett a jo oreg Rostasnak (isten nyugosztalja), hogy egymillio zoldhasut er?:))) Rohadt franicak!! No meg a belgak is mondjanak le.
Bartok nem kereskedelmi celra gyujtott hanem tudomanyos celra,ha kiadta volna es abbol bevetele van bizony akkor a jogdij az oda enekloket is megillette volna.
Ellopták apám hangját!
/Szabadföld.hu/
Egymillió dollárt, valamint eladott lemezenként egy dollárt követelnek az öcsödi Rostásék egy világcégtől és a Deep Forest együttestől. A francia zenészek évekkel ezelőtt felhasználták a belga Claude Flagel gyűjtéseit, köztük Rostás (Huttyán) Károly énekét, az Esik az eső… nóta töredékét. Az öreg cigány fia, Zoli véletlenül hallotta meg a rádióban énekelni (akkor már elhunyt) apját. Azóta küzd igazáért. Bírósághoz fordult. A napokban másodfokon tárgyalják az ügyet. A vita most akörül forog, hogy előadóművésznek számít-e a néhai öreg cigány, illetve lehet-e jogdíjat követelni valakinek a halála után.
Zoli felkiáltott: "Jöjjön hamar, anyus, édesapám énekel a rádióban!" A cigányasszony csak legyintett: "Ugyan, fiam, apád rég halott!" Ez a párbeszéd zajlott le a kilencvenes évek derekán Öcsödön, Rostásék konyhájában. Pedig valóban Rostás Karcsi bácsi éneke csendült fel. Akkor támadt fel az öreg cigány hangja, aki évtizedek óta a temetőben nyugszik - most meg forgolódik a sírjában. A két francia zenész alkotta Deep Forest együttes Freedom Cry című dalában a Huttyán gúnynevű Rostás szívbemarkoló énekét is felhasználta, igaz, csak rövid részlet erejéig (akárcsak a Marta's Songban Sebestyén Márta hangját). Világsiker lett, a lemezt vitték, mint a cukrot, a zenészek Grammy-díjat kaptak, nyilván a kiadó sem járt rosszul.
Ezt az öcsödi cigány család nem hagyta annyiban. De ne siessünk a történettel, az előzmények még korábbra, egészen a hetvenes évekig vezetnek vissza. Akkor időzött az öcsödi cigánysoron Claude Flagel, felvételeket készített a belga televíziónak. Huttyán elénekelte neki az Esik az eső... kezdetű dalt, amit a börtönben tanult. Szerződés persze nem köttetett. Aztán évekkel később Flagel lemezkiadója megjelentette a Rom som ame! (Cigányok vagyunk mi!) című CD-t, melyen Rostás három dallal szerepel. Erről persze a család mit sem tudott, pénzt sem látott belőle. Ez az album került a Deep Forest kezébe, és felhasználták az említett nótát.
Rostásék az igazuk nyomába eredtek. Mikrobuszt fogadtak, hogy egytől egyig felkeressék a történet szereplőit. De a kapuk nem tárultak ki előttük. A nagy utazást rögzítette egy tévéstáb, filmjük több fesztiválon győzedelmeskedett, ám ebből a sikerből is csak pereskedés után látott némi anyagi hasznot a Rostás família. A jogdíjak körül viszont továbbra is kétségek maradtak, így Rostásék a bírósághoz fordultak. Az örökösök egymillió dollárt követeltek. Flagel még a per kezdete előtt kifizetett nekik 1850 dollárt előadói díjként, de a család ennyivel nem éri be, változatlanul azt állítják, hogy tőlük egyik esetben sem kért senki sem hozzájárulást. Micsoda dolog az, hogy megsértették az alkotmányos jogaikat, majd, miután erre maguk jöttek rá, eléjük löknek egy kis alamizsnát. Az első fokon eljáró bíróság elutasította a keresetüket. Azt sem tudták elérni, hogy a másodrendű alperes, a lemezkiadó világcég utólag szerződést kössön a családdal, és eladott példányonként fizessen nekik egy dollárt - az egymillió dolláros alapkövetelés mellett. A kiadó azzal érvelt, hogy néhai Rostás Károly nem előadóművész, hanem adatközlő. (A jogvédő iroda szerint előadóművész.) A Magyar Tudományos Akadémiát is bevonták az ügy tisztázásába: az intézménytől arra várnak választ, hogy az öreg cigány szerzője volt-e a dalnak, ahogyan azt a család állítja, vagy csak előadója.
Alaki eljárási hibák miatt a per újból első fokra került. Az alperesek közben taktikát változtattak: egy korábbi törvény alapján arra hivatkoznak, hogy a hagyomány útján terjedő népdal megjelentetéséhez nem kell az előadóművész hozzájárulása. Flagel nemrég úgy nyilatkozott, hogy szóban megállapodott az öreggel, és annak idején fizetett is neki 1500 forintot. Rostásék ebben kételkednek, és a lemezkiadó viselkedésén háborognak: miként lehet megengedni, hogy egy multicég törvények mögé bújva kizsákmányolja mások népi kultúráját, miközben az őket érintő jogokat is semmibe veszik.
