http://www.csodaidok.hu/
Nagyszerű, fordulatos, izgalmas történet a távoli jövőben egy családról, egy társadalomról. Az emberiség számos bolygót benépesített, de a jó és rossz, a magány és a szeretet továbbra is jelen van. Judy egy árvaotthon lakója, aki családra vágyik, Yaan egy nagy család tagja, de apja gyűlölete miatt rosszul érzi ott magát, és Giin, aki egy egész bolygót irányít, és sok ellenséget szerzett magának. Róluk szól a regény.
Ezek szerint a következő két részben be fog durvulni történet?!
Úgy vettem észre, ennek a megállapításnak a megtételéhez sokaknak még erre a mottóra sem volt szükségük... :-) A sablonok viszik előre a cselekményt. ;-)
Pedig maczy 696-nak van igaza. A Csodák az Antigonéból jöttek, az idők a Prédikátor könyvéből, amely eredetileg a négy kötet mottója volt: Megvan az ideje a gyógyulásnak, és megvan az ideje a gyilkolásnak, megvan az ideje a pusztításnak, és megvan az ideje az építésnek.
akkor most már be merem vallani, hogy az én fejemben a csodaidők - "micsoda idők!" és félek, hogy az is fog maradni... nekem így áll össze, ha ránézek :)
:) szerintem ebben mindenkinek megoszlik a véleménye. Eta biztos tudja, miért adta ezt a címet. Nekem gyógyulás benne az, hogy Judy szerető családra lel, hogy Giin újfajta kötelezettséget vállal, hogy Yaan megtalálja a helyét, úgy ahogy... hogy Giin megpróbálja rávenni a Kavent, hogy változtasson a kiszakadtakkal való bánásmódon, hogy a Raas-család képes lesz leépíteni Yaan sr-t, és még sok apró momentumban.
Mert CsodaidőK, többesszámban - és ebből az első a Gyógyulás ideje, és úgy adja magát, hogy jön még másnak is az ideje, akár jónak, akár rossznak. De ebből, hogy Az ogfák vöröse.... semmi sem utal továbbra, főleg, mert elég kevesen láttunk ogfát. (bár Enahmának már kettő is van :) )
Hát nem tudom.... nem igazán tudok egyet érteni vele (de hát ugye nem is kell :) ). Asimovnál sincs meg az a hatalmas emberfejlődés azoknál, amik kb ennyi évvel később játszódnak (később ugye azért akad valami), és bár nem sci-fi, de a műfajában klasszikus LotR is tele van tünde nyelvű ezmegazzal, az írás meg... már ma is nagy mértékben nyomtatott betűket használuznk (tudom, nem mindenhol), de a kézírás igencsak lekorlátozódott, és szerintem így reélis, hogy nem változik akkorát ....szerintem ha van gyengéje a könyvnek, nem ezek azok. Azt megértem, hogy rossz helyen lévőnek érzi a vágást, de a többi kötet ismeretében bizon-bizon jó helyen van (és ezért is jobb lett volna, ha a kiadó meghagyja az alcímet). Biztos vagyok benne, hogy a 2. kötettel együtt már teljesen más képe lesz róla. A karakterekhez én nem szólok hozzá, mert én nem tudok már elvonatkoztatni a többi kötettől, nem tudom csak ezt nézni....
Reális alap: ha mást nem, az, hogy már rég befejeztem a második kötetet. Sőt, már a negyediket is. Újabb példányszámokat nem tudok, de ha minden igaz, nemsokára a Nők Lapjában fogjátok orcámat viszontlátni, ami talán majd eljuttat minket a vágyott háromezres csúcsra. :-)
Ami késik, nem múlik. A rengeteg szép könyv látványa, a könyves összejövetel hangulata egy éves kor alatt bevésődik, és majd amikor megnő, ő maga sem tudja miért, de könyvet akar írni.
Csak mert így úgy hat, mintha a 'kicsavart gondolatok' és a 'kibontott zászlók' mixtúrája lenne... persze nem akarom összerúgni a bajuszt veled (vagy hogy is mondják;)
