Tudnátok valamilyen árakat mondani Szlovákiáról?Éttermi ebéd,bolti árak meg ilyeneket?A 300 koronás szállásban benne volt a reggeli is vagy csak a szállás?Köszi.
aki már túrázott hosszabb időt, pláne ismeretlenekkel, az nyilván megérti, hogy egyéb okok (egyéb ok pl az egyelőre amőba-állapotú terv) mellett miért, de nulladik szűrőként nagyon halványan felteszem a kérdést: belefér-e valakinek idejébe/érdeklődésébe/pénztárcájába egy augusztus 10 és 27/28 között esedékes norvégiai bicajtúra?
Jun. 9-10-11-12-13 ra tervezett Dolomitok turank eso miatt elmarad :-(
Itt vagyok most harom szabadnappal, felajzott allapotban :-)
Nem tervez valaki hajtosabb bicajos turat ezidotajt?
Ha nem, akkor gondolkodom egy nehany napos szlovak turan, hazakban alvassal. Ha valakinek van kedve beszallni, irjon a peter kukac risko pont hu -cimre!
Mindenkinek javaslom a BIG tagságot, aki szereti az emelkedőket, a túrázótársaságot (akár csak e-mailen):-)
a BIG nemzetközi emelkedőket kedvelő túrabringás szervezet, már több, mint 500 taggal.
1000 emelekdőt jelöltek ki főleg európában és azokból ha teljesítesz egyre magasabb szintet érhetsz el.
Van 2 havonta hírlevél (angol) és tök jó fejek, segítőkészek.
A Sportpiacban megjelent cikkemben ezt írtam róla:
A BIG (Brevet du internationale du grimpeurs) alapításával (1985) a belga Daniel Gobert a 100 hágósok klubjának hiányosságát gondolta pótolni: abban csak hágók szerepelhettek, így nem számít bele Alpe d’Huez, Mount Ventoux, Angrilu, Gletscherstrasse, Kékestető, stb. Egy zárt listát dolgozott / dolgoztak ki, mely összeállításakor – és évenkénti változtatásakor - figyelembe veszik az emelkedő nehézsége mellett az ismertségét, hírnevét, látogatottságát / népszerűségét. A tagok évente jelentik le teljesítéseiket és általában 30-anként újabb kategóriát, szintet elérve diplomát / oklevelet kapnak.
A tagsághoz elvileg 5, az 1000-es listából teljesített emelkedő szükséges. 2005 év végéig Etienne Mayeur teljesítette a listából a legtöbb emelkedőt, 665-t.
A kommunikáció angolul és flamandul vagy franciául történik, kb. 2 havonta hírlevelet kapunk, melyben tájékoztatnak aktuális eseményekről, a regionális rendezvényekről, és képekkel, kedvcsinálóval bemutatásra kerül 1-1 emelkedő is. A BIG évkönyvébe bármely tag írhat angolul vagy flamandul fotókkal tűzdelt élménybeszámolót, szerepelnek benne emelkedő-ismertetők, stb…
A szervezetnek 7 magyar tagja van: Domonkos György, Kreicsi Gábor, Lelovics Zoltán, Lovass László, Ispán István, Vincze Gábor és Györgyi Gábor
Honlap (angol): http://users.swing.be/danielgobert/
Ismertető magyarul: http://www.gyorgyigabor.hu/BIG_passacol.php
Az Enns-völgyéből mentem fel és vissza is. A hágó másik oldalát így nem ismerem.
Ennél a biztosításnál annyit választhatsz, hogy rendezze a kórház a biztosítóval az ügyet (ekkor haza kell telefonálni és megadni az elérhetőségeket) vagy mindenről kérsz számlát is itthon benyújtod.
Egyébként már hosszú évek óta mindíg kötök/tünk biztosítást, most először volt rá szükség. Olyan ez mint a sisak. Csak egyszer kell hogy védjen, már megérte, hogy viseled.
Nekem most olyan biztosításom van, amit a Rafi ad a bankkártya mellé egész évre, még sose fordult élesre a dolog (kopp, kopp), ezért igazából nem tudom, hogy állná-e a próbát, ha valakinek van róla tapasztalata, írjon!
Megvan mindegyik. Murauból visszamentél valamilyen más úton? Csak azért kérdem, mert Murau kicsit távolabb van a Rossbrandtól, Hochwurzentől, Stoderzinkentől meg a 320-as úttól (ezt a 320-as Enns-völgyi utat kétszer jártam végig, sajnos csak kocsival, nagyon szép helyen van)
Olvastam a túratervedet már korábban is és bizony nem semmi. Szépségben és nehézségben sem. Mivel te úgy sem foglaltatsz le előre semmit sem, ha jobbnak érzed a kilátásokat várj egy hetet.
Igen, nagyon jó ez a BIG, mert a legszebb helyeket célozza meg, ahová nem biztos hogy elmentem volna. A Stoderzinkenről például sohasem hallottam - pedig mint írtam - nagyon szeretem Ausztriát és úgy érzem egyre jobban ismerem is.
Azért a teljes zóna teljesítése még odébb van, reálisan 3-5 éven belül sikerülhet, ha minden jól megy. Hiszen ez még is csak egy hobbi, mással is kell foglalkoznom.
Viszont 96 hágónal tartok, úgyhogy ősszel majd kellene a segítséged, hogy bejelentkezhessek én is a 100 hágósok klubjába.
Eddig számomra ismeretlen emelekdőket hódítottál meg, a Sölkpass már azóta vonz, hogy a TV-ben láttam egy összeállítást vagy 10 éve az akkori Samsonmanról. akkor erre vezették!
Jól néz ki a Loseres út is.
Most 7végén mennénk ki 5 napra, de az időjáráselőrejelzés nem túl bíztató :-(
Kétségtelenül az egyirányú utakon általában alig akad motoros és talán autó is kevesebb.
Egyébként nekem is az emelkedő értékelésében nagy szerepet játszik a forgalom / nyugalom.
Éppen túl voltunk az ebéden és elindultunk, amikor a feleségem hátranézett a csomagtartóra, hogy valami furcsa zajt hallott. Én közben lassan fékeztem és mire visszanézett már kissé félrehúzta a kormányt és attól félt, hogy nekem megy és ekkor eldőlt kb. 10-es tempóval.
Egyébként a kórházban 5 perc alatt jött az orvos, újabb 5 perc múlva már röntgen és a 15. percben már tudtuk a diagnózist. Az orvos és a nővérek rögtön váltottak az angol nyelvre, amikor kiderült, hogy úgy gagyogunk.
Nekem sikerült szabit kivennem és elutaztunk a feleségemmel üdülni a salzkammerguti vidékre. Ahogy ez lenni szokott, a bicajt is beraktam. Az üdülés nem elsősorban a bringázásról szólt, hanem a pihenésről és a világotlátásról, de azért mentem/tünk pár érdekes helyre. Csodálatos az a vidék (is). Bár még soha nem jártam Franciaországban, Spanyolban, Portugáliában és egy csomó országban, de nekem mindíg is Ausztria marad a nagy kedvencem.
Alapvetően emelkedőket hódítotam meg esténként vagy kora reggel, egyetlen hágón voltam. Ismét megerősödött bennem, hogy az emelkedőket (zsákutas hegyek) sokkal jobban kedvelem, mint a hágókat. Nekem többet ér az, ha kicsi a forgalom és misztikusabb, hogy onnan a csúcsról már nem vezet tovább út.
Szóval először a Loser Hüttén voltam. Nagyon szép az induló városka Bad Aussee és az útközbeni Altaussee is. A meredekség a fizetőkaputól rögtön adja magát. Az út szinte teljesen az enyém volt. Összesen 3(!) autóval találkoztam. Nagyon szép volt végig a kilátás és a csúcson havat is találtam. Nem sok bicajossal találkoztam egész üdülés alatt, itt jött utánam egy.
A feleségemmel megnéztük a Salza-Stausse-t. Ez csak gyalogosan vagy kerékpárral látogatható. Megkapó hely, alagutakkal.
Sajnos az Enns völgyében egy eseésnek köszönhetően a párom kulcscsontja eltört és a bokaszalagjai is megnyúltak. :-(
Hősként viselte és innen kissé módosítottuk a programnjainkat, de végül mindent megnéztünk, amit szerettünk volna. A sóbányában szerencsére még előtte voltunk.
Aztán jött a várva várt hely, a Stoderzinken. Az előzetes kiírásokkal ellentétben nem fizetős. Mondjuk bicajjal úgy sem lett volna az. Igazi, komoly hegy, átlag 10-12%-kal. Nagyon élveztem végig. Lélegzetelállító az út. Folyamatosan szép a panoráma. Fent már igazán vadregényes a táj.
A Sölkpass is nagyon tetszett, bár a forgalom már kevésbé, de azért kibírható volt. A látvány viszont tuti volt. Sokat fotóztam, mert lenyűgözött a vidék. Meglepett a végén tapasztalt meredkség, de biztosan fáradt voltam már. Itt is találtam havat.
A Hochwurzen - Schladming fölött - nem egy gyaloggalopp. Pihenőszakasz nuku, végig 10-13%-os. Ráadásul az utolsó 6 km murvás. Ám olyan jó minőségű, hogy a 23*622-es gumimmal is simán abszolválható volt. (Kivi! Jól bírják a felnik is!!!)Itt 1(!) autóval találkoztam és négy gyalogtúrázóval. Mondjuk kora reggel volt. Panoráma a Grossglocknerre és a Dachtsteinre. Első osztályú hely. Ez volt egyben a csúcsom is, a maga 1852 méterével.
A Rossbrandról tudtam, hogy nagyon keményen kezd, ennek ellenére meglepett, hogy: Ennyire?
Aztán túlestem rajta és végre pörgethettem. Ekkorra már érezhető volt a hidegfront bőven, mert fent nagyon hűvös lett. Körpanorámában viszont ez a csúcs hely. Leültem a kereszt tövében és csak bámultam a hegyeket. Nagyon jó volt ott üldögélni.
Hazaérve még úgy gondoltam, hogy elmegyek a V10-re, de nem éreztem semmi tüzet ez irányaban. Hiányoztak a hegyek. Aztán péntek délután a kezembe került egy kerékpáros könyv. Elkezdtem olvasni és mindjárt megjött a kedvem. Másnap négyes kelés, fél hatos indulás a tt-n és 17.05-ös befejezés. Nagyon boldog voltam!!!
Könnyebb mint a régi,6 sebességgel több van rajta,kicsit országútibbak a gumik,megy mint a rakéta.Bár ez a rakétaügy elég csalóka:Dobogókő felé mikor a saját társaimat már jócskán lehagytam és azon agyaltam hogy megyek felfele is mint a "rakéta",elment mellettem valaki vagy 25tel felfelé.Akkor rájöttem hogy csak kisrakéta vagyok még :).
ööö, szerintem nekem is valami hasonló van, nem tudom
mindenesetre elmesélek egy történetet
a jelölt részen eltörött a csomagtartóm 3 hónappal a vásárlás után (a másik oldalon, ezen a fotón az ép oldal látható). Pontosabban nem eltörött, csak eleresztett a varrat és elvált egymástól a két rúd. Történt mindez egy túra közepén, Törökországban, messze több, mint 20 kiló csomag mellett.
Ez azonban nem lehet akadály egy ezermester efendinek, egy jó erős zsineggel meg lett gyógyítva a sérült terület. Azóta (4 év) is így használom, masszív terhelésnek kitéve.
Konklúzió: vagy a zsineg nagyon jó vagy az alucsomagtartók vagy nem érdemes túllihegni a kérdéskört :)
Már egy alkalommal hozzászóltam, de bemutatkozni még nem mutatkoztam be. Röviden meg is ejteném: Egy 17 éves hobbi xc-s vagyok, aki szeret túrázgatni is (aszfalton), a gépem egy Merida Matts Striker, Alivio és Acera cuccokkal. Ez volnék hát én és a gépem.
Most pedig csomagtartóvásárlás ügyben szeretnék tanácsot kérni.
Túratáskához és alkalmankénti túrázáshoz kéne, tehát árban sem szeretnék túlzásokba esni.
