Ebben nem értünk egyet. Szerintem simán megvédenék magukat egyedül is, bármilyen, ott elképzelhető támadással szemben. Pláne, ha nem kellene visszafogniuk magukat, ahogy most a balul elsült Libanoni konfliktusban kellett.
"Izrael momentán jól láthatóan képes magát megvédeni." Az USA nélkül egy percig sem. A hosszú távú kérdőjel csak arra vonatkozuik, meggyengül-e annyira az USA belátható időn belül (szerintem gyorsabban, mint a legtöbben gondolnák), hogy távoli földrészeken képes legyen haderőt fenntartani. Ez vonatkozik olyan meggondolatlan távoli szövetségeseik sorsára is, mint pl. a grúzok. Ezt kellene megfontolnia a cseheknek, lengyeleknek is a rakétatelepítés ügyében és nekünk magunknak az oroszbarát kontra oroszellenes amerikabarát hozzáállás kérdésében.
Ezt majd a történelem eldönti. Izrael momentán jól láthatóan képes magát megvédeni. Valószínűleg szomszédait katonailag legyőzni is képes lenne, ha szükséges lenne.
Pillanatnyilag ez a helyzet. Hosszú távon sok a kérdőjel, sok a bizonytalanság.
"Amelyik nép/politika képtelen felismerni a realitásokat, képtelen felmérni, mire képes, mire nem, és állandóan lehetőségeit meghaladó, ugyanakkor erőszakos, agresszív lépéseket tesz vélt érdekei miatt másokkal szemben, annak elég rövid szokott lenni a történelme."
Az oroszok altal elfoglalva tartott europai orszagok gazdasaga fejlettebb volt mint az oroszoke.
De az eletszinvonal is joval magasabb volt. Azonkivul a keleti blokk kis tulzassal osszesen ketfajta termeket (termek: olyan dolog, amit a vilagpiacon el lehet adni) allitott elo: asvanykincset (nyersanyag, energiahordozo) es fegyvert. Mindkettot foleg az oroszok.
Spanyolország is belerokkant a tőle fejlettebb gazdaságú Németalföld megtartásáért vívott vég nélküli háborúba. Mindenki látta, hogy többet visz, mint hoz, mégis görcsösen ragaszkodtak hozzá.
Még valami a feltételezett világlenyelő iszlám fanatizmusról. Nincs kedvem visszakeresni, de egyrészt valaki humorizált Dobó és a törökök állítólagos konfliktusáról, más valaki meg Huntingtoni háborúnak vélte Irakot.
Nos, a török hódítás kiváló példa az iszlámterjesztés cáfolatára. Ráerőltettáék-e a törökök hitüket pl. a magyar hódoltság lakóira? Meghagyták-e a Balkán lakosságának nagy részét gyaur hitében? Persze, mert a hitetlenek több adót fizettek. Első Polgár elemezte anno a blogján a török birodalom kiterjeszkedésének gazdasági alapjait. Terjeszkedett, mert volt miből. Ez gazdasági kérdés, nem hitháborúé.
Irakot az olajáért rohanták le és a neokonok ostoba kamaszos fantáziálásai miatti számítási hibából. Az iszlám világ felbolydult méhkas jellege az erőforráskimerülés szélére érkezett túlnépesedett bolygó tipikus válságtünete. Legalább ilyen ilyesztő pl. az USA keresztény fundamentalistáinak fanatizmusa (az iraki, afganisztáni háborúk talán leghűségesebb tömegbázisa!) Vagy a zsidó telepesek fanatizmusa.
Herzl Tivadar olvasgatása helyett inkább javasolnám a Közel-Kelet világháború utáni történelmének tanulmányozását.
Lényegesen közelebb vinne a történések megértéséhez, mint régi rögeszmék újradefiniálásán merengeni, a tények mellőzése közepette.
A történelmi sérelmek egymásra licitálgatása helyett pedig inkább a realista szemlélet tűnik célszerűnek. Kíváncsi lennék, hol lenne ma Magyarország, lenne-e egyáltalán, sőt, maga a nép létezne-e, ha 1920, a Trianoni diktátum aláírása után tehetetlen dühünkben akkurátus pontossággal ötévenként tendenciózusan megtámadtuk volna az összes szomszédunkat a "nemnemsoha"-t üvöltözve.
Szerintem elég hamar elosztották volna a maradékot is, minket meg a Balatonba hajigáltak volna.
Amelyik nép/politika képtelen felismerni a realitásokat, képtelen felmérni, mire képes, mire nem, és állandóan lehetőségeit meghaladó, ugyanakkor erőszakos, agresszív lépéseket tesz vélt érdekei miatt másokkal szemben, annak elég rövid szokott lenni a történelme.
Azert USA is ott van az elsok kozott es volt olyan is amikor USA vezetett a 80-as evek alternativ energia korszakaban, aztan abba maradt. Par eve kezdtek megint es ha odalepnek hamar megint az elre kerulhetnek. Hianyzik nagyon egy jo energy policy de majd remeljuk lesz hamarosan. Texas fel akart mostnaban huzni par szen eromuvet rekord sebessggel de vegul nem jott ossze, szel eromuveket telepitenek helyette.
A paradoxon az, hogy ezt nem vitatom, igazat adok. Mégis tartom, amit leírtam, és úgy látom, Te is így látod. :-)))
A csúcson lévő útálata amúgy nem evidencia. Ezt mi magyarok gondoljuk, mert az gyűlölködő, avagy sárga irigység nemzeti karakterünk része. De önmagában a gazdagsága, ereje, jómódja miatt például egy arab nem útálja a másikat. Irigyelni irigyli, de nem gyűlöli - ez nagy különbség.
De úgy tűnik, a birodalmak sorsa mindig ez. Még egy érdekes gondolatot vet fel a történelem: a nagyon gazdag és sikeres államalakulatok soha nem voltak képesek tartósan és törések nélkül fenntmaradni. Kifárad az "éthosz" ami táplálta és létrehozta az egészet.
Majd meglátjuk, mi sül ki ebből, jósolgatni nincs kedvem, azt úgyis megteszik sokan. Egy, a Peak által megtestesített hidegzuhany mindenesetre lehet még hallatlanul hasznos is, kisebb-nagyobb visszaesés mellett felrázna mindenkit, újradefiniálná a társadalmi értékeket.
Hogy mire tett javaslatot Hruscsov az egy dolog. Hogy mit csinalt volna, ha adott a lehetoseg az egy masik...
Fantazmagoria amit irsz, az oroszok es az amerikaiak is betartottak az ilyen szerzodeseiket. Peldaul Kuba utan (az egesz Kubara azert kerult sor, mert az oroszok teljes joggal rettegtek az amerikaiak kozephatotavu raketaitol Torokorszagban) az oroszok is kivontak eszkozeiket Kubabol, es az amerikaiak is Torokorszagbol.
"Izrael most tulajdonképpen Európa előretolt védőbástyája, és amíg a rongyfejűek ott elvannak velük, addig nekünk nyugtunk van."
A hatásos propaganda egyik alapesete. Egy másik idézet Herzl A Zsidó-állam c. opuszából:
"Palesztinia a mi felejthetetlen történelmi hazánk. Ez a név egymagában hatalmasan megragadó varázzsal lenne népünkre. Ha a szultán Ő felsége nekünk adná Palesztinát, ennek fejében magunkra vállalhatnók Törökország pénzügyeinek teljes rendezését. Európa számára ott egy darab sáncot alkotnánk Ázsiával szemben, ellátnók a kultúra előőrsi szolgálatát a barbársággal szemben. Mint semleges állam, egész Európával összeköttetésben maradnánk, amely egész existenciánkat biztosítani volna hivatva."
Igaz, hogy a mű megjelenésekor Európának még eszében se volt rettegni a törülközőfejűek áradatától, de a cionizmusnak úgy kellett egy ilyen barbár veszély, hogy ha netán nem lett volna, akkor sürgősen fel kellett találni. Nos, beletellett némi erőfeszítésbe, de kb. egy évszázad elteltével kész a mű, már a vidéki advocatusdiabolik is betéve fújják, hogy Cion Európa előretolt védőbástyája. Ki mondogatta, hogy mindegy, hogy valami igaz, vagy nem, ha eleget ismételgetjük, el fogják hinni?
Belátom, hogy ez itt off-topic. Részemről nem forszírozom tovább a témát, hacsak nem erőforrásválsági vonatkozásokban. Zárszóként azonban az "olajcsúcsos farok", ami indokolja a téma ittlétét:
Herzlt átolvasva az egyik fő tanulság, hogy a cionista államalapítási eszme egy tipikus gyarmatosítási projekt volt, kora tipikus terméke. A helyszín ugyan nem véletlen, de megcsinálhatták volna máshol is. A mű megjelenése a fosszilis energiára, akkor még elsősorban szénre alapozott gyarmatosításkori fejlődés csúcspontja, még az első világháború jelentette törés előtt. Herzl magabiztossága a további töretlen fejlődésben azon alapult, hogy fogalma sem volt a Hubbert-csúcs jelenségéről, a későbbi Római Klub jelentés alapgondolatáról. Igaz, hogy Izrael tényleges megalakulása után a Herzl által még előre nem látott tényező, az időközben (nem utolsó sorban első számú olajkitermelőként is ) élretört USA segítsége lehetővé tette a kis ország hihetetlen sikerét az általa ellenségessé tett közegben, de ez is csak átmeneti. Ezzel a gyarmatosító alapállással az erőforrásválság előrehaladta során nem lehet Izraelt fenntartani. Békepolitikával lehetett volna, de azt zátonyra futtatták, mert a látszat ellenére tipikus kisországi csőlátással rendelkeztek vezetői. Illetve szerintem világszerte sokat árt a zsidóknak a tisztánlátásban, hogy maguk is elhitték kedvenc mítoszukat a saját átlagon felüli eszükről. Több szerénységgel már rég sokkal többre vihették volna, sőt, talán nem is tapasztalnák mindenhol a Herzl által a Cion-alapítás fő okaként felhozott ellenük irányuló ellenszenvet. (jóval a Holokauszt előtt!) És akkor nem lennének most ott a Közel-Keleten a maguk által keltett slamasztikában. Mindegy, fő kérdésünk talán Magyarország alkalmazkodása az olaj- és általános erőforrásválsághoz. Ennek egy fontos, de - remélhetőleg - nem legdöntőbb részkérdése esetleges agresszív betolakodó népek visszaverése, távoltartása. Törülközővel, vagy anélkül. (lakóparkkal, bevásárlóközponttal, stb.)
Ez is alatamasztja amit szoktam mondani. Egy EU-Orosz (Nemet-Orosz) szovetseg az USA remalma. Ezert kell raketavedelmi pajzs, ezert vannak meg mindig itt az amerikaiak Europaban. Ezert tort ki a 2. Vilaghaboru.
Ha anno az amerikaiak kivonultak volna europabol akkor az oroszok masodpercnyi habozas nelkul bemasiroztak volna a helyukre.
Nem. Ausztriabol is kivonultak, es oda se vonultak be a helyukre. Az orosz es amerikai kivonulas parhuzamosan zajlott volna az orosz javaslat szerint.
Azt ertsd meg, hogy az oroszoknak nem volt jo, hogy itt voltak, vitte a penzt, nem hozta, csak azt lattak (mint utobb kiderult, nagyon helyesen), hogy ha feladjak, akkor a hataraikhoz meg kozelebb jon letre egy amerikai tamaszpont-halozat.
Azaz feltek, azert tartottak fenn hataraik menten a forditott cordon sanitaire-t.
Tehat akkor nem az egesz arab vilaggal, csak egesz Latin-Amerikaval kerultek volna szembe.
Ebbol is latszik, hogy tokmindegy volt, hova mennek. Egy uj allam megalapitasa valahol valakik erdekeit serteni fogja.
Ellenben viszont igy meg rosszul is jartak, mert igy egy teljesen ertektelen teruletet kaptak, gyakorlatilag tiszta sivatag az egesz.
Arra meg nem gondolhattak, hogy a meg harmincas evekben is huszonotmillio arab mara haromszazmillio kozelebe no, Delnyugat-Sziria a XIX. szazadban meg legfeljebb ketszazezres lakossaga meg egy otmillios neppe novekszik, mikozben a tizmillios europai es a par millios keleti zsidosag osszesen csak otmillio bevandorlot tud adni (mert az europai zsidok felet kiirtjak)...
Meg pl Clinton alatt szepen csokkent az allamadossag is, de amit ok ledolgoztak azt most a kovetkezo kabinet kezdheti elorol. Energia politikaban (ami a legfontosabb lenne) se tortent tul sok erdemleges lepes az elmult 8 evben, ezt se halogathatja tovabb a kovetkezo kormany, lesz dolguk. (A varosok mar onnalo programokat inditanak kozponti program hijan).
Osztrak allamszerzodes-szeru, erre tett javaslatot Hruscsov. Adenauer fontolgatta, de az amerikaiak egyfelol letiltottak, masfelol megmezeztek a korbacsot, mert bevettek a NATO-ba, es politikailag Europaban legfontosabb szovetsegesukke tettek. Azaz kvazi nemet rehabilitacio zajlott, legalabb olyan fontos volt ez akkor a nemeteknek, mint a svajci vebe.
Az oroszoknak az lett volna jo, hogy irto draga volt igy is a kelet-europai birodalmuk fenntartasa, es sokat sporoltak volna ezzel, az amerikaiaknak meg, hogy Europabol kivonultak volna az oroszok.
Utana Gorbacsovig az oroszok nem voltak hajlandoak lemondani birodalmukrol, Gorbacsov volt az elso, aki (neki mar meg sokkal rosszabb volt a gazdasagi helyzete) mar ugy is lemondott rola, hogy nem kert cserebe semmit. (Illetve gazdasagi segitseget, de azt meg nem kapta meg.)
"Na, a zsidók ugyanígy voltak, ők is értelemszerűen Ciont akarták. (Egyébként én Uruguay-ról tudok, mint ami felmerült, de ez mindegy. A lényeg, hogy nem egy ember őrült ötlete volt, hanem a kérdés iránt érdeklődő zsidók többsége volt cionista.)"
Idézet Herzl Tivadar A Zsidó-állam c. alapművéből: "Palesztinát vagy Argentiniát részesítsük-e előnyben? A Society azt fogja venni, amit adnak neki, és ami mellett a zsidónép közvéleménye meg fog nyilatkozni. A Society mind a két tényt szem előtt fogja tartani. Argentinia a föld egyik természetileg leggazdagabb országa, nagy kiterjedésű sík felülettel, gyér népességű és mérsékelt klímájú. Az argentiniai köztársaságnak legnagyobb érdekében állana, hogy javunkra területének egy részéről lemondjon. A mostani zsidó beszivárgás természetesen lehangoltságot okozott ott; fel kellene Argentiniát az új zsidó vándorlás lényeges különbségei felől világosítani. "
2 kommentár kapásból: 1. aranyos és valahol elég jellegzetesen izraelita elképzelés, hogy "Az argentiniai köztársaságnak legnagyobb érdekében állana, hogy javunkra területének egy részéről lemondjon." Boldog lehetne, hogy le akarunk venni a vállairól némi terhet! Sorban állhatnának nálunk a világ országai, egymásra licitálva, hogy melyikhez menjünk, ha tudnák, hogy mit nyerhetnek velünk! 2. az argentinok is teljesen el voltak maradva tudatilag, ha mindezt felfogni nem tudván, "lehangoltak" lettek a zsidó beszivárgástól. Természetesen Herzl még bízott a felvilágosítás csodatevő erejében.
Semmi gond, inkább úgy tűnik, hogy az USA az az ország, amelyiknek minden generációváltásnál szüksége van arra, hogy saját kárán megtanulja, a világ nem egészen úgy működik, ahogy azt ő otthon, íróasztal mögött elképzeli.
Clinton mindenesetre nem rohanta volna le Szaddamot 9.11 után sem, vagy legalábbis igen valószínű, hogy nem tette volna. Többek között okulva a Szomáliai kudarcból.
Ez nem ilyen eccerű. Ha gondolod, nézz utána, rájössz. Palesztina soha nem létezett (volt egy ilyen nevű provincia, csak éppen lakóinak semmi köze nem volt a ma magukat palesztinnak valló arabokhoz).
Izrael ellenben létezett. A történet sokkal inkább hasonlítható ahhoz, mint ha mondjuk kétszáz év múlva visszacsatolnák Erdélyt, és az ott élő románok persze ebbe sehogyansem bírnának beletörődni.
Csak a rend kedvéért, a területen minimum négyezer éve élnek zsidók, az arab törzsek meg 700 körül törtek be először, de végül iszlám-arab fennhatóság alá csak a keresztes háborúk kora után került a terület.
Ettől még tulajdonképpen mindegyik társaság bátran tekintheti magát őslakosnak, elvégre sok-sok generáció óta ott élnek, ez egyértelmű. Elvileg 1948-ban úgy is lett felosztva a terület, hogy lesz egy Palesztínia mandátum, és lesz egy Izrael. Nem Izrael támadta meg kikiáltása éjszakáján szomszédait, hanem fordítva.
"Persze, és gondolom leszarod, hogy mit gondolnak róla a Kanadaiak, vagy Ausztrálok. Tudot mit, bemegyek a lakásodba, és az egyik szobádat kijelölöm holnaptól egy cigánycsalád lakhelyéül. Mert olyan logikus, nem?"
a francia sajtó őszintébb pillanataiban pont attól félt, mi lesz a világgal, ha az iraki nemzetépítés sikerrel jár és Amerika vérszemet kap
1. Persze voltak érdekellentétek is. (Nem csak "őszinte" pillanatok voltak azok, hanem voltak ilyen hangok is.)
2. De emellett meg rendben, egyszer bejöhet, de sokszor nem. Jobb ha az első mindjárt megbukik.
3. Az egész világot destabilizálja a sok idealista beavatkozás. Az összes diktátor rettegni fog, és mivel egyszerre mindet nem lehet megdönteni, ezért egyre kiszámíthatatlanabbak lettek volna. Hiszen végülis nem lehetett tudni, hogy Szaddámot miért (és pláne miért pont most) döntötték meg.
a németek nem iagzán Ulbricht és Honecker körzős-kalászos zászlaja alatt, a stázi felügyeletével képzelték el azt az újraegyesítést.
A szovjetek se. Hanem az osztrák államszerződés mintájára. Berija megmondta Ulbrichtnak, hogy a kommunizmus nem Németországnak való.
Mégis ragaszkodtak hozzá még a nyolcvanas években is. Vagy szerinted 1968-ban mi történt Prágában?
Mert csak akkor voltak erre hajlandóak, ha az amerikaiak is kivonulnak Európából.
azzal igazolta a nomenklatúra előtt Beríja főbelövését, hogy za elárulni készült a béketábor érdekeit.
Hruscsov össze-vissza beszélt. 1963-ban méltatta Sztálin érdemeit a trockizmus elleni harcban.
De nézz utána, volt ilyen javaslat 54 táján, hogy Németországból (vele Lengyelországból) kivonulnak, ha az amerikaiak is. Adenauer fontolgatta, és az amerikaiak ezután vették vissza a NATO-ba.
"Az ki van persze csukva, hogy azért, mert már előre látták, hogy mekkora marhaság az amerikai "gondolat""
Ha visszaolvasol, a francia sajtó őszintébb pillanataiban pont attól félt, mi lesz a világgal, ha az iraki nemzetépítés sikerrel jár és Amerika vérszemet kap.
"hogy Irakból mintademokráciát kéne csinálni a Közel-Keleten..."
Persze, hogy marhaság, de a dolognak még számos kifutása leheett volna. Pl. hogy az amerikai fenyegetés hatására Szaddámot megpuccsolja egy tábornoka, akinek fontos az iraki hadsereg megőrzése. Vagy a háborút követően egy diktátor hatalomra jut, akivel jobban szót ért a nyugat, pláne, hogy Irán a következő ellenség. Mussaraf is puccsal jutott hatalomra, mégis milyen jó fiú...
" A német újraegyesítés már az ötvenes években megvalósulhatott volna, ha az amerikaiak kivonulnak Európából."
Ebben egyetértünk. De valahogy a németek nem iagzán Ulbricht és Honecker körzős-kalászos zászlaja alatt, a stázi felügyeletével képzelték el azt az újraegyesítést.
"Az oroszoknak méregdrága volt fenntartani a birodalmukat Kelet-Európában"
Mégis ragaszkodtak hozzá még a nyolcvanas években is. Vagy szerinted 1968-ban mi történt Prágában?
"Hruscsov a Berija-féle külpolitikai program végrehajtásába volt kénytelen belekezdeni."
Egy frászt. Hruscsov pont azzal igazolta a nomenklatúra előtt Beríja főbelövését, hogy za elárulni készült a béketábor érdekeit. Hruscsov nm tett mást, mint konszolidáta a sztálin által felépített birodalmat, de szétesni nem engedte. Ezért vonult be hozzánk is '56-ban.
A birodalmak saját logikája az, hogy folyamatosan terjeszkedniük kell, mert különben fenntarthatatlanok, előbb-utóbb elbuknak. Ezt minden birodalomépítő despota ösztönösen érzi. Aztán persze sok birodalom pont abba bukik bele, hogy túlterjeszkedik egy fenntartható határon és nem képes finanszírozni a perifériák fenntartását.
Az ki van persze csukva, hogy azért, mert már előre látták, hogy mekkora marhaság az amerikai "gondolat" (jobb híján használom a szót), hogy Irakból mintademokráciát kéne csinálni a Közel-Keleten...
Én már négy éve megmondtam (nem kellett hozzá sok ész, nem vagyok ettől okos), hogy Irakban egyhamar nem lesz valami nagy demokrácia.
Ez meg tipikusan a kompromisszumképtelen Bokorgyuri-féle gondolkodásmód. Miszerint nekem van egy érdekem, van egy elképzelésem, és ezt kereszülverem rajtad, ha jó neked, ha nem, ha akarod, ha nem.
Tudomásul kell venni, hogy érdekei, elképzelései vannak másoknak is. Esetleg ütik az enyiméit, tehát kompromisszumot kell kötni. Jelen pillanatban Kuba semmiféle, a világon semmiféle veszélyt nem jelent sem az USA-ra, sem a világbékére, de még a Karib-tenger kalózaira sem. Egy operettkommunista banán-népköztársaság, súlytalan, veszélytelen. Nyugodtan lehetne vele békés, értelmes, normális párbeszédet folytatni, állandó torzsalkodás nélkül. Mellesleg így lehet a legjobban fellazítani a kommunista elit hatalmát is. Embargóval csak konzerválom, tehát még a felszabadítandónak tekintett néppel is kitolok. A kulturálisan oda azért sokkal inkább kötődő Spanyolország miért is ne tegye ezt?
Persze, elvek, emberi jogok, egyebek. Egyetértek, ezeket én is szoktam például Kínával kapcsolatosan emlegetni. De érdekes módon az USA (és általában minden nagyhatalom) gyomra bármit bevesz, ha az éppen beleillik az elképzeléseibe. Megyjegyzem, Szaddam is az ő kreatúrájuk volt, és amíg parírozott nekik, addig úgy gázosíthatta a kurdjait, ahogy jólesett neki. Cserébe kitüntették. Amint beleharapott a gazda kezébe, rögtön veszett kutya lett. Pedig érdemes azt is megnézni, mi vezetett ide: Szaddamot gyakorlatilag az USA uszította Iránra. Támogatta, Kuwaiton keresztül pénzelte a háborút. Irak végül belerokkant, békét kötött - ekkor Kuwait benyújtotta a számlát (háta mögött az USA támogatásával). Amit persze Szaddam nem tudhatott kifizetni.
Elvtelenség, érdekelvűség a köbön, a mi emberünk bármekkora bűnöző lehet, elnézzük neki. Ám közben úgy használjuk, majd dobjuk el, mint a rongyot. Aztán csodálkozunk, ha szava van hozzá.
Európa, az EU-s államok külpolitikája sokszor valóban gyávának tűnt a közelmúltban is, és tűnik esetleg ma is. Ugyanakkor ez sokkal inkább egy sok évszázados diplomáciai tapasztalattal rendelkező világrész külpolitikája, ahol már elég jól tudják, hogy amit diplomáciával nem lehet megoldani, azt valószínűleg erővel sem lehet. Vagy legfeljebb látszólag és ideiglenesen. Franciaország is izmozott gyarmataival - mire ment? Semmire. Nyert pár évet. Nagy-Britannia talán gyáván feladta Indiát? Nem, egyszerűen képes volt szembenézni azzal a ténnyel, hogy mérhetetlen véráldozat és anyagi ráfordítás árán talán nyerhetne 1-2 évtizedet, de nem többet.
Az USA úgy tűnik, még nem tanulta ezt meg. Oroszország kapcsán tudomásul kell venni, hogy nagyok, ott vannak ahol, és vannak érdekeik. Ez nem azt jelenti, hogy fényesre kell pucolni a hátsójukat, de azt feltétlenül, hogy teljes mértékben negligálni az érdekeiket egyszerűen nem lehet. Ha akaratuk ellenére rakétavédelmi eszközöket telepítünk kvázi a határaikra, az pedig ezt jelenti. Ennél sokkal-sokkal diplomatikusabb lett volna mondjuk egy egyezmény keretében közös rakétavédelmi rendszer felállítását kezdeményezni - ott délen, az Iráni határok felé, ahol a legtöbb értelme is lenne.
Elgondolkodtató, mit ért el az USA ezzel a külpolitikával. Gyakorlatilag nincs barátja mára. Szövetségesei még vannak, de barátai már nem. Mindenki úgy néz rá, mint egy erőszakos huligánra, útálják egész Dél-Amerikában, egész Afrikában, az egész Közel-Keleten, fél Ázsiában. A Föld bolygó népességének kilenctizede már a bukásáért szurkol, nem is számolva az esetleg rá nézve is negatív következményekkel. Nézd meg, milyen ezzel szemben Európa megítélése, minimálisan negatív, sok helyütt semleges, nagyon sok helyen pozitív. Egyértelműen ez a szerencsésebb irányvonal. A geopolitika nem óvóda, ahol egyszerűen elveszem a játékot a másiktól, ha én vagyok az erősebb. Tetszik vagy sem, de foglalkoznom kell a másik érzéseivel, érdekeivel is.
