ami mérhető, az a fényerő. Amikor a dinamikát elárulják, akkor azt nézték meg, hogy a szenzoron mi a mérhető legkisebb fényerő-eltérés és a lehető legnagyobb fényerő-eltérés egyidőben.
Ha pl. változtatod az ISO-t, akkor eltolódik a tartomány, de a dinamika megmarad. Képenként. De több, egymáshoz képest eltolt tartományba eső kép együtt már nagyobb tartományt fed le információveszteség nélkül, ezért megnő a dinamika.
Kb olyan, mint a papíron összeadás, ötszámjegyű számok összege azért lesz hétszámjegyű, mert az érzékenység tízszeres/százszoros : 1234500 0123450 0012345 +------------ 1234567
Kb ugyanez a helyzet a fénynél is, a 2FÉ kb használható kettes számrendszerbeli 1 helyiértékként. Ha tehát 2FÉ-vel feljebb/lejjebb fotózól, akkor hozzávetőlegesen 1-1 helyiértéket mozogsz, ami összesen megnöveli a dinamikát.
Ebből következően a digitális kép kapcsolata a valósággal nem fix, függ a szenzortól, a blendétől, az ISO-tól, stb. Mégis van neki dinamikája.
"A HDR egy kreálmány, amely nem növeli meg a dinamikát, ..."
Szerintem ebben az idézetben van valami egészen alapvető félreértés!
A dinamika egy arányszám, nem mond semmit arról, hogy mekkora az ábrázolt minimum- és maximum-érték. Két különböző expozíciós idővel készült képnek lehet ugyanannyi a dinamikája (mondjuk az adott eszközzel elérhető legnagyobb dinamika), ám ha pl. az egyikben a maximumnak megfelelő valóságos képelem megegyezik a másikban a minimumhoz tartozó képelemmel, akkor megfelelő módszerrel összerakva a két képet az eredő dinamika a két kép dinamikájának a szorzata lesz. Egy HDR-es kép összerakásánál a valóságban a fenti példámban leírtakhoz képest persze ennél rosszabb a helyzet, de a lényeg az, hogy a HDR formátumú kép dinamikája nagyobb, mint az eredeti képeké külön-külön!
"A HDR egy kreálmány, amely nem növeli meg a dinamikát,"
Szerintem a HDR azért lett kitalálva, hogy nagyobb dinamikatartományt lehessen ábrázolni mint amit 3x8bit-en lehet. (Canon EOS-5D dinamika átfogása) forrás: DPreview.com Légyszíves nézd meg a link mögötti fotómasina(ák) dinamika tartományt ábrázoló kképeket. Ebből egyrészt kiderül, hogy optimális esetben azért egy mezei jpg-ből is ki lehet 8 fé dinamikát szedni. Másrészt abban az esetben ha készítesz egy olyan expózíció sorozatot ami 3 fé-ve fel és le el van tolva akkor ez a két két expó valóban fog olyan infromációkat tartalmazni ami az eredeti képben nincs meg. Elvileg ebben az esetben 8fé átfogás helyett 8+3+3 fé az-az 14fé átfogást kapsz. Innen már csak egy lépés ennek a tárolása. Rosszul gondolom?
A HDR -> LDR konverziót, a tone mapping eljárást hagyjuk.
Itt valami egészen alapvető félreértés van! . A dinamika az akkora amekkorát gyár definiál a saját érzékelőjére. Ha azt írja, hogy ennek az átfogása 8 FÉ ha kisebbségi gyerekei potyognak az égből az akkor is annyi. . Ez az érték egy nagyon jól mérhető és ellenőrízhető fogalom és érték. ( Csak én nem tudom, hogy ezt hogy mérik és ahogy látom neked sincs fogalmad erről. ) . A HDR egy kreálmány, amely nem növeli meg a dinamikát, ellenben a képekkel csodát tud művelni. Ez a csoda abban nyilvánul meg, hogy szoftver segítségével képes összerakni két azonos, de különböző expoval készült képet. A DINAMIKÁT NEM NÖVELI MEG!!! Sőt nem is változtatja meg. . Amit tesz az az, hogy a sötét és világos részeket kiemeli a középső tartomány rovására. . Az hogy széleket interpoláljuk 32 bittel, attól még nem nő meg a dinamika csak láthatóvá teszi. . Végezetül a fizikát nem lehet megkettyinteni így az mindig ugyanmannyi. ( Azonban lehet ezt látszatot kelteni, ami sokszor nagyon jó eredményt ad. ) . Végezetül pedig a dinamika egy tartomány, amely mérhető, és ezt meg is mérik.
no a témán felbuzdulva elkezdtem egy saját HDR-tonemap program írását. Egyelőre ott tartok, hogy kicsit már utánzom a nagyokat :)
A bemeneti képek: (kéretik nem fikázni, az egyik első HDR-hez készített sorozatom, épp csak ez volt kéznél most, jó nagy koszok voltak éppen a CCD-n)
És az eredmény:
hát nem tiszta fotozzhús? :D
Egyelőre a program lassú és beállíthatatlan, de ha lesz még időm, akkor csiszolgatom. Az a célom, hogy megpróbáljak olyan módszert találni, amivel nem lesz ilyen ufós a kép. Közületek használna egyébként valaki olyan HDR-tonemappert, amiben lehet az egérrel megmondogatni, hogy itt sötétebben - ott világosabban?
A HDR-es képfájl-formátum egy olyan tárolási forma, amely több árnyalatot tartalmazhat, mint amennyit egy felvevő ill. lejátszó eszköz egy menetben a kimenetén rögzíteni ill. megjeleníteni képes.
A dinamika a mért vagy tárolt fényerősség maximumának és minimumának az aránya. A fényképezés, képfeldolgozás minden fázisának megvan a maga dinamikája. Más a dinamikája lefényképezendő tárgynak, más a fényképezőgépnek, megint más a megjelenítő eszköznek (monitornak, printernek). Ahogy a tárgytól eljutunk a megnézhető képig, úgy változik a dinamika is, de egy biztos: az nőni sohasem fog, csak csökkenni. Itt is igaz, hogy a leggyengébb láncszem határozza meg a lánc jóságát. A fényképezéskor a gép dinamikája csökkenti a leképzett valóság eredeti dinamikáját, ha JPG-be fotózunk, akkor a JPG-fájl ezt a dinamikát még tovább csökkenti. Ha a rögzített képfájlt megnézzük pl. monitoron, akkor annak a dinamikája nagy valószínűséggel tovább csökkenti a képfájl dinamikáját (kivéve talán ha plazma megjelenítőt használunk).
A fizikailag mérhető dolgok dinamikájának ismerete is a mérés pontosságától függ, ami szintén ábrázolási tartomány kérdése, legalábbis más értelmes definíciót nemigen lehet adni egy fizikai jelenség dinamikájára, mint a mérések eredményei alapján kiszámított arányt.
És mivel a fényképezésnél a mérés aktusa meglehetősen bonyolult, nem célravezető a jelenségekre levezetett analóg méréseken alapuló dinamikából visszakövetkeztetni a digitális fénykép dinamikájára. Sokkal egyszerűbb kijelenteni, hogy a digitális kép egy mérési eredmény, mint ahogy tulajdonképpen az is.
Általánosságban tehát nem érdemes kikötni, hogy teszemazt a digitális képen a kétszeres érték pont két FÉ lépték volt a valóságban. Szuperjó esetben persze az, de általában nem, mert millió dolog befolyásolja, legjellemzőbben a beállított curve-k.
A HDR egy mélységesen digitális fogalom, az analóg világban nem sok értelme van. A ToneMapping szintén abszolút digitális, legfeljebb úgy lehetne analóg módon utánacsinálni, ha mondjuk egy világosságtérkép domborzatú fényáteresztő edénybe folyamatosan átlátszatlan folyadékot eresztenének levilágítás közben, hogy a sötétebb részeket csak kevés ideig feketítsék, a világosakat meg tovább sötétítsék :)
1000 ismétlés az kb 10 bitnyi információ. Ha feltesszük, hogy nincs képzaj, akkor 10 bittel megnöveltük a dinamikát. Bizony előfordulhat, hogy olyan részletek kezdenek látszani, amik eddig nem látszottak.
Az egy másik dolog, hogy sokkal jellemzőbben kaphatunk ilyen eddig nem látszó részleteket, hogy képeket kombinálunk össze, amiket egy-egy részlet megvan, de egyben még nincs.
No a 47-es elkerülte a figyelmemet :DD nem döngettem volna nyitott kapukat.
HDR abban az értelemben lehet 8 bites, hogy több képből variált adatot veszteségesen kombináljuk össze 8 bitre, és levágjuk a részleteket. Valójában sok értelme nincsen, mert pont a részletek miatt csinálnánk az egészet :D Szorítkozzunk az értelmes HDR-ekre.
ebben nem lett nagyobb, mert az odaút (képkombinálásból eredő dinamikanövekedés) és a visszaút (tonemapping, lokálisan adaptív alacsony dinamika) egybe lett fogalmazva. A folyamat közepén van nagyobb dinamika, amikor még nem interpolálunk, csak összevetjük, hogy melyik kép melyik területen tartalmaz olyan részletet, ami a másik kép tartományából kiesett.
a dinamika a legkisebb lehetséges ábrázolt eltérés és a legnagyob lehetséges ábrázolt eltérés arányát jelenti. Képen ez kb a sötét részletek láthatósága és a világos részletek láthatóságának a korlátja.
Itt valami nagyon nagy félreértés van. Benned a bitszámok nyilvánulnak meg a HDR-ben. Igen ez a reklám, hogy 32 bites. De ez hogy jön ki ha a képérzékelőkről leadott információ csak 12 bites??? . Itt azért alapvetően arról van szó, hogy szükségünk van két olyan képre, amely között legább van 3 FÉ, mivel ekkor a dinamika karakterisztika két szélén is mozgunk. Ezt ábrázoljuk és a kvantalási lépcsők eredő zajt ( amely a széleken jelentkezik, interpoláljuk ). Kapunk egy számszakilag nagyobb képet, amely nem tartalmaz több információt mint az eredeti kép, azonban az interpolációs eljárásból adódóan a nagyon sötét és nagyon világos részeket kisimitjuk és természetesen kell hozzá egy zajszűrés. Mivel a szélső értékek közöt mozgunk így ezt úgy ábrázoljuk, hogy kiemeljük a legsötétebb és legvilágosabb árnyalatokat ( de ezt természetesen csak valaminek a rovására tehetjük meg, ez pedig a középső tónusok ) és így jelenítjük meg. . Itt mitől lett nagyobb a dinamika???
utánaszámolva egyébként ez aránylag természetes, ugyanis ha tényleg 7FE terjedelem van (tehát a legkisebb még ábrázolandó fénykülönbségmennyiség 7FE-vel kisebb, mint a legmagasabb - magyarul a sötét és a világos részek összes részlete (árnyalata) is fontos és a sötét és a világos között kb 7 FE a távolság), akkor mivel a FE ugyanolyan kettes alapú logaritmikus mennyiség, mint a bit, kb 7 bit elegendő.
hogyne lenne. A hangoknál a dinamika a leghalkabb, de még ábrázolható dolog és a leghangosabb még ábrázolható dolog közötti arány. Mármost a hangnál ez úgy van, hogy a hanghullámnak van egy maximuma és egy minimuma, de ennek a kettőnek a távolsága (esetünkben a legvilágosabb és legsötétebb színek) csak az aktuális hangfal aktuális erősítőjének aktuális hangerőbeállításától lesz értelmezhető. A dinamika a leghalkabb, tehát a lehető legkisebb különbségeket használó hang és a leghangosabb, tehát a lehető legnagyobbat használónak az aránya. Természetesen a "leghalkabb" úgy értendő, hogy tetszőleges háttér mellett, tehát nem a csendben kicsi hang, hanem akár a nagy hang mellett a kis másik. Pont mint az árnyalatok.
A CD minőség azért 48/96 dB, mert a leghalkabb ábrázolható hang a 16 bites hanghullámban 65536-oda a maximálisnak, és log10(65536)=4.8, és ugye a dB-ben a d az deci, tehát 48. Ugyanez duplázva is előfordulhat, ez csak attól függ, hogy amplitúdóról vagy energiáról van éppen szó. Tulajdonképpen mindegy is most nekünk.
vagy te még mindig HDR nevet használsz a tonemapping eredményére? Ebből egy kicsit ez jön le.
Egyébként a 16 millió szín természetesen nem HDR, az a kutyaközönséges 8 bit / színcsatorna. (tudniillik 256 féle árnyalat csatornánként, tehát 256*256*256 szín) A HDR 16 bit felett kezdődik, de főleg ha az is kevés.
ez egy elvi kérdés. Én azt gondolom, hogy amíg nem csak egyetlen leképezési mód van a valóságról a digitális adatállományba, addig nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani a reprezentált adatoknak. Másképpen fogalmazva nem csak a lineáris leképezés létezik, nem véletlen az a rengeteg curve, amivel delejezik a DSLR-ek képeit. A digitális formában tárolt képről lényegében egyetlen dolog biztos, és ez az értékkészlet.
Javaslom, hogy különítsük el a dinamika fogalmát a lehetséges és az aktuális értelemben. Egy-egy kép az adott beállítások mellett egy valóságos helyzet leképezése, ahol értelmezhető egy dinamika az analóg fotótechnikával (ahol lényegében rögzítve volt a kapcsolat a valóság és a kép között, adott film mellett), és a lehetséges dinamikát, ami a fotó elkészítésének körülményeitől függetlenül tárgyalható.
Pont erre akarok rávilágítani, hogy semmi köze sincs a megjeleníthető árnyalatokhoz! Régebben az analóg hangfrekvenciás dolgoknál legalább volt egy olyan fogalom -3dB, és közte volt valami, de itt semmi ilyesmi nincs!
A valóság (egy részhalmazást) egy átviteli függvény segítségével leképezzük egy értékkészletre. Ami feketétől fehérig tejed.
Bajban leszünk a dinamika fogalmunkal, ha megfogalmazásakor csak az értékkészlet tulajdonságait gondoljuk létezőnek, az értelmezési tartományról meg úgy teszünk, mintha nem is létezne.
