Az az igazság, hogy nemhiába számoltál. De kicsit izgulok, és hihetetlennek tűnik, hogy én ilyen gyorsan megcsinálhatom. Ezért nem mertem még modositani az amat-féle listán. Nem akarok nyirmogni, rendesen készülök, jól érzem magam, csak olyan hihetetlen, mert nem érzem magam futónak, bár páran a környezetemben azt hiszik rólam, hogy én milyen sokat futok, meg milyen gyorsan. Csak ők nem ismerik az itteni topikosokat....
Na, szerencsére továbbolvasva láttam nemcsak a bokrozást lested el tőlem! :)) Tovább is fejlesztetted a technikát a szimpatizáló előbeszélgetéssel. Hihi.
Igen, az a baj, hogy fitalabb korábban szinte minden magyar nő fut 20-30 évig rendszeresen, hetente többször, és ezért is ilyen gyakori később az inkontinencia.
És a nem futás mit okoz? Mondjuk 5 évvel korábbi halált? Ugyan olyan életkorban kétszer kevesebb energiát?
(Jelenleg két futni korábban nem képes haveromat mozgatom a Szigetkör irányába, az egyik júniusra célba fog érni, és nagyon nagy örömmel csinálja. A doktornőt is szívesen vállalom, ha kell neki kezdő edzésterv :)
(Gondolom nem mindenkinek annyira érdekesek a személyes preferencáim, szóval nyugodtan jöhet a PageUp :)
Hát, jó kérdés, köszönöm! :) Remélem nem lesz unalmas, de a következők motiválnak a futás "mellőzésére", és az úszásra koncentrálásra:
1. A legfontosabb: A barátnőm felkért (felszólított?), hogy a hamarosan - június végén - eljövendő nagy napra hozzam a legjobb formámat. (Legyek szép???) Igazából, ha 1 hónapig komolyabban úszok, annak elégé meg tud látszani a hatása, ez már kiderült a múlt nyáron. És ezt a kérését elég nagy örömmel teljesítem. :)
2. Imádok úszni. Imádok futni is. Ha verseny lenne, akkor nem tudom melyik nyerne. Egy biztos: télen nem szeretek úszni annyira, nyáron, amikor egy csomót lehet heverni, olvasgatni a napon, és közben soakt lehet úszni, akkor imádok. Szóval májustól szeptemberig úszni a legjobb, a többi 8 hónapban futni.
3. Egészséges is az úszás, kell is stb.
4. Az a helyzet, hogy a Vivicittára készülve elég keményen edzettem. Ez alatt nem a mennyiséget, nem is az elvégzett munkát értem (bár ezek a magam szintjén egészen jók voltak) hanem arra gondolok, hogy bármi volt, rossz időjárás elfoglaltság, fáradtság, akármi: mentem futni. És nagyon élveztem, sőt egyre jobban. Aztán pont a végére azt éreztem, hogy "na, egy picit elég". Ezért is jó ez a váltás. Ráadásul november közepén félmaratont akarok futni. Ehhez jó pár hét (11-13 hetet szánok rá) komoly felkészülést fogok végigcsinálni. Jó, ha ennek úgy vágok neki, hogy már alig várom a futást! És sokkal jobb, ha nem láblógatást választok (agy)pihentetőnek, hanem mondjuk egy hasonlóan jó sportot! :)
5. Kéne triatlonozni. Majd.
6. Amikor rossz idő lesz, és nem lehet napozni, akkor fel a futócipő és irány a Kamaraerdő. Természetesen!
7. Át akarom úszni a Balatont. Bár igazából ez csak utólag jött, amikor rájöttem, hogy végig fogom úszni a nyarat, de jó cél.
8. A Kékesig azért futogatni is fogok. A Vivicittától a Kékesig összraktam magamanak egy "edzéstervet". Ebben 8 hét alatt van 1 túra, 4 foci, 15 futás, 12 úszás, 24 pihenőnap. Szóval azért futok is. De a Kékes után tényleg szinte szögre akasztom a csukát 2,5 - 3 hónapra.
Most voltam harmadjára. Az elsőn 10 óra alatt értem a célba, tavaly 8 óra alatt. A mostanit elsősorban erőfelmérésnek tekintettem a Terep100-asra. Ha sikerül 7 órán belül, akkor van esélyem a T100-on is szintidőn belül beérni. Gyártottam időtervet, elvonatkoztatva a vágyaktól, reálisan számolgatva. Igy lett a terv 6:50.
Balázs reggel 5:15 után érkezett a Moszkva térre, Csermanek-kel már nagyon vártuk. Az odaut nagyon kellemesen telt, jókat beszélgettünk, annyira, hogy Balázs majdnem az M7-esre hajtott M1 helyett :) Megérkezve Tatabányára keveregtünk egy kicsit, majd találkoztam Ujfiuval. Beneveztünk, majd elmentünk a kocsihoz öltözni, meg tollászkodni. Gondoltam kipróbálom a Richtofit sportkrémet, mert egy ismerősöm nálam hagyott egy fél tubussal. Ahogy elindultunk, Ujfiu rögtön gyorsnak találta a tempót, azt mondta, hogy biztos a Richtofit miatt vagyok gyors. Az elején volt jó sok ember rengeteg fiatal. Ennek ellenére jól haladtunk tudtunk előzgetni gond nélkül, egyedül a kerítés mellett akadtunk el egy dugóban. Utána az emelkedőn Ujfiu lemaradt, de állítólag csak pár lépéssel, végig látott. Ahol kettéválik az 50-es meg a 20-as, onnan megláttam Snippert, váltottunk pár szót, és megüzentem Ujfiunak hogy "szedje össze magát" :) . A murvás úton egyre kevesebb embert láttam, köztük volt OT PZ is, akit a rádiós polójáról ismertem meg. "Odafent" bevártam Ujfiut, indult a lejtő, majd a Baji vh előtt kis emelkedő, itt Ujfiu megint lemaradt. Innen jól lehetett menni, és mivel a vadászháznál kidobtam a palackomat, a kezembe se volt semmi. Kiértem a műutra, ahol nekiálltam keresni az Ujfiu által elhelyezett depót. De nem találtam meg az Istennek se, megint megvártam. Lefele menet közben frissítettünk,
Tardoson pecsét, nyomultunk tovább. Az emelkedőt a Sandl-hársig megint egy olyan 50 méteres különbséggel abszolváltuk. Tardostól Pusztamarótig egy párost előztünk meg, és egy bringás kisérettel futó srác előzött meg minket, szóval sok emberrel nem találkoztunk.. Pusztamaróton nem vettem a büfében semmit, mondván majd Héregen lesz úgyis büfé. Száz méter múlva ért utól B-feri,aki elmondta, hogy Héregen nem lesz büfé, csak Koldusszálláson, upsz. A hosszú elnyúló emelkedőn gyalogoltunk, lefelé pedig szuperül ment a kocogás. Josh azt mondta, hogy dőljek előre futás közben, mert hátulról ugy nézek ki, mint egy járáshibás zombi gyalogló. Ahhoz képest azért jól haladtam... Sajnos volt egy kis hascsikarásom, meg megint nyomta valami a hasfalamat. De övtáskám nem volt, tehát csak a nadrág lehetett. Héregre szuper volt megérkezni, épp akkor indult B-feri tovább. Mi is bementünk a temetőbe vízért, majd nekiálltunk Az Emelkedőnek. Tavaly itt kivoltam, ugyhogy szuper érzés volt egyenletes tempóval haladni felfelé. Előttem egy faszi (mint később kiderült 16szoros résztvevő) folyton tekintgetett hátra, a távolság egyre csökkent. Őt még pont befogtam az ellenörzőpontig, de az előtte haladó hosszú hajú csajszi meglépett. A ponttól futva indultam tovább, láttam, hogy Ujfiu előtt megint van egy kis előnyöm. Lehagytam pár embert, meg a csajt is, amikor aztán megint elővett egy kis hasfájás, és éreztem, hogy ezzel már nem huzom ki a célig, bevonultam a bokrokba. Mindenki visszaelőzött :)
Az első létrán nem kellett mászni, kapu nyitva. A Második létránál az előttünk haladó három fő (fő ismertetőjelük a fekete fejkendő homlokra tekerve mint Axl Rose) jobbra a kerítés mellett kispistázni kezdett. Mi átmásztunk, és a pár hete általunk tisztitott szakaszon futva beértük őket. Átkiabáltam a kerítésen, miközben ott bukdácsoltak, azzal indokolták tettüket, hogy arra ment a régi kék. Nevetséges. Az utolsó létránál "természetesen" egyenesen mentek a mezőn. Balra fordulva egy copfos fiút, meg a hosszú hajú lányt követtük, a lányt a műuton utólértük, mint kiderült, Ő Jmte. A srácot a ponton értük utol, Ő volt K1rk, de akkor ezt még nem tudtam. 1db Zsiroskenyér után elindultunk. A fiatalos erdőben haladva elmeséltem Ujfiunak, hogy a legutolso bejáráson, itt volt az ahol Csanya és SC rákapcsoltak, és otthagytak. Ettől belassul az ember, mintha már nem lenne ereje. Ujfiu egyetértett ezzel, hogy nagyon rossz mentálisan, ha a mellette haladó csak úgy rákapcsol, és otthagyja az embert. Elértük az erdőt, ahol aztán rákapcsoltam és otthagytam Ujfiút :)
Először a 3 fejkendős kispistázót hagytam ott, majd egy öregebb csókát, a copfos srácot üldöztem. Egy srác lazán elfutott mellettem, majd jött a K+ balról, a copfos sráchoz egyre közelebb jutottam. Lefele futás, a srác egyre lassul. Vagy én gyorsulok? Elérjük a vadrácsot, a srác sétálni kezd. Melléérek, biztatom, elmondom hogy mennyi van hátra, és jöjjön mert Kolduson ráér pihenni. Csatlakozik, beérünk Koldusra. 1 Balaton szelet, 1 Ice tea. Borzaszto az ize. A Sárga jelzésen sétálva ettem-ittam, de a futás nem ment jól, K1rk le is hagyott. Jött szembe egy fekete ruhás Camelbak-es srác, akinek már megvolt a kisréti vh-tól a pecsétje, valahol nagyon elkavarhatott. Nem tudtam több időt szánni a meggyőzésére, hogy teljesen rossz uton halad. Felfelé K1rk elhuzott, majd jött ujra az optikai motiváció, hiszen becsatlakoztak a 20-asok, köztük nem rossz nőnemű humanoidok :) Előzgetni kezdtem, a Kisréti vh-nál gratulált a pontőr néni, hogy nagyon jó az időm. Én nem így éreztem akkor és ott :) Innen kocogtam, és utólért az a csóka, akit a Bányahegyi emelkedőn hagytam le, és aztán Vértestolnán átvágott a mezőn. Amikor ezt elmondtam neki, azt válaszolta, hogy Ő már 16-odjára van itt. Mondtam, akkor egyszer végre igazán teljesíthetné is a túrát. Azt mondta, hogy ő ezt nem tekinti csalásnak. Lelke rajta. Az Autopályához érve pár futó megelőzött, sajnos itt nem tudtam már inni semmit, pedig ugy emlékeztem, hogy van itt valami kut, vagy lehet venni valamit. Felfelé a Turulra néha kocogni próbáltam, mögöttem Jmte közeledett, igyekeztem előtte maradni, majd utólért, akkor igyekeztem vele lépdelni, de nem sokáig ment. Turulhoz érve 50 métert rámvert. Én viszont a bélyegzés után visszamentem még inni a kúthoz, mert teljesen kiszáradtam. Lefelé a lépcsőkön szaladtam, páran szörnyűlködve néztek. A lépcső alján láttam olyanokat akiket a Kisréti vh. előtt előztem meg, és nagyon csodálkoztam. Nem tudtam, hogy a 20-asoknak nem kell lemenni a Turul előtt az autopályához. A városban baromira szomjas voltam, szerencsére pont szembe sétált velem a menyasszonyom, meg a (leendő) anyósom, aki kezembe nyomott egy kólát. 12:50-re értem a célba, 6:25-ös összidővel. Itt aztán már B-feri üldögélt, arcán kb. 10 deka saját termelésű sóval. 10 perc múlva érkezett Josh, majd jó sokat pihenve, beszélgetve ütöttem el az időt, ugyanis apósomat rávettem a túrázásra, és a 20-as távot csinálta meg. Ezután levezetésképp átautóztunk Tatára, ahol a tóparton egy remek pizzát ettünk, és aztán hazaindultunk.
Nagyon jól sikerült végtére is a túra, ha jövőre is edzett leszek, célba lehetne venni a szintidőfelezést.
Három hete kezdtem el újra futni, túrázni, de heti két futásnál, és egy túránál nem jött össze több egyik héten sem. Átlagpulzus 15-el magasabb, mint kéne, a tempó lassú, de nem is vártam jobbat 10 hét kihagyás után.
A G50 már tavaly is tetszett, gondoltam, ez lesz a felmérő a T100-ra. Most úgy döntöttem, hogy nem hajtom szét magam már az elején. Qvic-el együtt indultunk, és tökéletes partner volt egy normális tempójú futáshoz. A pulzus minenképp aerob tartományban akartam tartani, ezért minden keményebb emelkedőn sétáltunk. 7-kor indultunk, és bár tömeg volt, a második pontra normálisan futhatóvá váltak az utak.
Fél liter vízzel indultam, Héregen töltöttem újra a kis kulacsaimat. Sajnos magamon hagytam reggel a hosszúújjút, így kezdtem többet izzadni a kelleténél. Tavaly Bányahegy után, kb. 33-35km-nél hagytam abba a futást, annyira beálltak a combjaim, hogy onnantól csak sétáltam. Idén Bányhegyig 10 perccel lassabb voltam a tavalyi időmnél, ellenben tudtam futni. A 38. km-ig be is hoztam azt a 10 percet, majd a maradék 10 kilin már végig gyorsabb voltam, mint tavaly. A Turulra felfele elszomjaztam, mert most hiányzott a panoráma úti pontnál a tavalyi szörpös frissítés, amivel terveztem. Szerencsére feleségem már várt fent, és megmentett egy kis ásványvízzel. Ő nem mellesleg a 20-as távot kocogta-túrázta végig, majd utána jött vissza elém. A Turulról legurulni nem esett olyan jól, de csak be kellett érni vhogy. Végül 6:15-ös idővel csaptam célba, 10 percet javítva a tavalyi eredményemen. Ezzel nagyon elégedett vagyok, nem is igazán számítottam javításra.
Ebből következhet a 14:30-as tervezett idő a T100-ra, de most éreztem, hogy egy-két hasonlóan hosszú futás hiányzik a tavaszi "felkészülésemből". Az emelkedőkön kell spórolnom az erőmmel, és akkor nem lesz baj. :)
Én leszek a szerencsétlen ügyintéző, aki pénteken délután benevez benneteket. Ezzel megkaptam a keresztanyai jogokat is, ugye? :))
A Spuri-kártya az jó, de nem tudom, elég-e, ha bediktáljátok a számát vagy tényleg magammal kéne vinni. Zsét mielőbb, sokat, nekem. Meg palacsintát is. :)
Én azon veszem észre magam, hogy felfelé jellemzően páros karral is dolgozom egyszerre, iciri-picirit féloldalasan, mintha sífutnék -azért mintha, mert olyat soha nem csináltam. :)
Síkon, csak járáskor használom olykor, főként, mert ritmust ad. Ha nem, akkor egy kézbe középen összefogom és van egy szabad kezem.
Lefelé, csodálatosan csökkenti a térd terhelését. Nagy sebességnél -amit én nem tudok- vélem, nem alkalmazható, hanem csak meredek "lépcsőzéseknél".
Még egy előnye van gyaloglásnál. Ha saras az út, pl. avar alatt, vagy sötét van, magam elé szurkálva érződik, hogy mibe lépnék bele.
Olykor a kocsiban felejtem a botokat és hiányoznak is.
na ettől látod nem félek. mmint h annyira leszálkásodok. :-)
zilaci, igen mintha vmi konditermi újságban lett volna.
pedig, emlékeim szerint az erőteljes futást ellenzi.
ennek a csípő- térd szögnek amúgy nem igazán fogom az értelmét.
maydayray, egyébként kösz a bokaerősítő tippeket. Nálam is rendszeresen visszatérő probléma. Legutóbb egy éve , most pedig vas a duatlonon.
asszem ráállok az erősítésére és bemelegítésére. Már azt hittem megszűnt, de úgy tűnik elég egy rossz lépés...
meg az igazi oka szvsz, amikor az ember kapkod és túlpörög, nem igazán figyel hova lép. Mondjuk az adrenalin vitt tovább a versenyen, de utána piszkosul fájt. 2 nap pihi, már sokkal jobb, de azért nem szaggatom.
ami fura, h úszásnál jobban érzem mint fut közben. bringán semmi. gondolom a terhelés miatt.
A zsírraktárak elvesztése valóban nem egészséges nőknél, bezavar a hormonháztartásba, elmarad, vagy rendszertelenné válik a menstruáció, nem fogan gyermek, stb. De ehhez azért eléggé le kell szálkásodni...
Valószínűleg a Michael Boyle cikkre gondolsz, ami főleg testépítő körökben terjed. Az elmélete szerint a futás nem való a nőknek, sőt, sérülésveszélyes a szélesebb csípő és a térdszög miatt, továbbá szerinte a nőies nők nem lesznek soha jó futók.
Ha jól emlékszem - nem, akkor sem olvasom el újra, mert ideges leszek... :) - nem tesz különbséget az iram szerint. Kijelenti, hogy a legtöbb nőnek nem szabad futni.
Szeretem, mikor elméleti szakemberek ilyen markánsan megfogalmazzák a véleményüket valamiről. Biztosan van számos olyan mozgás, ami óvatosabb, kímélőbb... nem tudom, talán még nőiesebb is..., mint a versenyszerű futás. Soroljam a közhelyeket, hogy mégis miért ezt választják?
Még nem találkoztam olyan nővel, akinek a futás ne segített volna valamiben.
Én tudok egyet s mást a botokról, de hosszú téma, nem biztos, hogy itt kell kielemezni. Azért röviden megpróbálom. :)
A felső vége lasszó vagy bebújós. Utóbbi sokkal kényelmesebb, nem töri annyira a kezet, jobb a terheléselosztása, de drágább és értelemszerűen nehezebb fel- és levenni. Ezen különböző gyorskapcsolódási rendszerekkel igyekeznek segíteni (ami tovább növeli az árat :)).
Maga a bot anyaga alu vagy karbon (composite). Előbbi tuti strapabíró, de kicsit nehéz. Utóbbi jó könnyű, de van egy csomó baja: könnyen törik, nem lehet javítani, ha rossz anyag, akkor terhelésre hajlik is. Meg persze drága. Igazából az alu edzésre bőven elég, a karbont meg lehet hagyni a sífutó versenyzőknek.
Az alsó végekhez nem igazán tudok hozzászólni, de az külön is cserélhető: különböző végek vannak terepre illetve aszfaltra. Ha fém van benne, az vídia (hartmetal) legyen, különben aszfalton/kövön pár km alatt csontra lekopik!
A katalógusban látottak közül a Leki és az Exel a nagy márkák. Persze, ez látszik az árukon is. :)
Még a múlt héten, olvastam egy cikket, egy cikket, h a női szervezet valójában nem való futásra. sajna nem tudom, se a szerzőt, se az újságot, csak vhol kezembe akadt.
nem a kocogásra, meg az 5-6-7 perces ezrekre gondol a szerző, hanem a kőkemény ffias stílusra. A csípő térd hajlásszöggel, ill. a zsírraktárak elvesztésével érvel.
Mi erről a véleményetek?
Ennek ellenére, a vasárnapi verseny óta, tegnap sikerült 5 egész kilométert legyűrnöm, ebből 2,5 felet segítséggel :-)
Amúgy nem volt topikfutás? mert igazából azért mentem ki as zigetre...
Itt ha akarod meg is tudod nézni a Nordic Walking botokat . Most két fajta is van 30.-€ árban. Sajnos nem tudom megmondani, hogy milyen minöség, mert ismerem ki magam a botoknál.
