Ma elütött egy autó. Kettő állt előttem, és láttam, hogy az elsőben a vezető beszélget a szemből jövő (azaz álló) autó vezetőjével. Nosza gondoltam elmegyek közöttük. Szépen kikerültem az előttem állókat, de közben a szemből jövő elindult, és mikor az első autó mellé kerültem az elindult, bekanyarodott balra, és elütött. (Remélem sikerült érthetően leírnom.)
Lett egy kis ugatás, aztán rendőrt hívtunk. A pasas elismerte, hogy nem nézett a bal oldali visszapillantóba, csak a középsőbe, és, hogy beszélgetett a másikkal. Őszerinte indexelt, szerintem nem, legalábbis nem láttam.
Szóval kíváncsi vagyok, hogy szerintetek mi lesz ebből, kit fognak kihozni hibásként?
Ja, köszönöm a kérdéseket, karcolásokkal megúsztam, a biciklinek nyolcas ment a kerekébe - remélem javítható - és elszakadt a nyereg.
A tanyabájkokon évtizedeket bír egy lánc. Nem csinálsz semmit rosszul, ez a Watt és a kosz együttes hatása. Javaslok olcsóbb láncot, azok is bírják, nem csak az iksztéerduraész.
Nálam országúton kétszer annyit megy egy lánc, mint mtb-n- 4000 km-t. Hajamat tépném, ha a drágát kellene cserélgetni.
Általában országútin szokott többet bírni a lánc, a montin jobban amortizáldik. A Deore lánc sem lesz kevésbé tartós, nem vált rosszabbul, viszont kevesebb mint a felébe kerül a CN-7700-nak. Igaz, nem csillog olyan szépen, mert eleve szürke. :-)
Ma voltam kerékpárboltban, megméretni, mennyire nyúlt meg. Ugye a mérőn két érték van, abból az egyikben már benne van a láncom. Mindezt 1,5 hónap és 1640 km után. (XTR - Dura-ace lánc)
Én csinálok valamit rosszul? Olvastam hogy van akinek 6-7 e km-t is bir egy hajtás-szett...
"Turazas nagytanyeron a Ferto to kornyeken" turabeszamolo kovetkezik:
Edesanyam tavalyi szerencsetlen balesete miatt maradt egy halom udulesi csekke es utasitasba adta, hogy koltsem el. Ezert hosszu hetveget Sopronban toltottem es regi vagyam teljesult, a Ferto to korbebringazasa. Kisebb problemak miatti kesei indulas okan kisse huzos lett a vege, 52/14-gyel nyomtam hatszelben, de azt majd a maga idejen. A kepek a http://torkosborz.myphotoalbum.com/ cimen tekinthetoek meg.
1. nap, szombat: Koran indultam a mar ismeros (Becsbe is ezzel mentem) szep, uj vonattal Gyorig. Tele volt bringassal es turazoval, egeszen meglepodtem es ezuttal udvariasabb kalauznot kaptam. A Szigetkozbol eddig csak a Mosonmagyarovar-Rajka utvonalat lattam, ezert raszantam a plusz ket orat es vegig tekertem rajta. Egesz civilizalt kornyek, kiepitett bringauttal az ut mellett. Gyonyoru a taj, otthon a Gemencben is rengeteg mellekag, fok es er van, de azoban csak aradas idejen folyik a viz. Mosonmagyarovar masodjara nem tunt olyan szupernek, biztos a T-38-st rohamloveget hianyoltam. Volt helyettehalott motoros, nem tudta bevenni a kanyart. Igy megy ez.
Sajnos ezutan rossz dontest hoztam es elmentem Mosonszombat es Albertkazmerpuszta fele, mert nem akartam a 86-oson tekerni. Sajnos ez vagy 20km-vel meghosszabbitotta az turat, a hataratkelo mar reg nem letezik es kaptam egy defektet, radasul a feluletes atnezesenl nem derult, hogy a tovis bennemaradt a kulsoben es kiszurta a tartalek gumimat. Pumpalgatva jutottam el Varbalogig, ahol a kocsmaban egy uveg sort es egy vodor vizet kertem. A kocsma kozonsege jutalmul vegignezhette, hogy hogyan fujom fel a hatsomat 5barral, kispumpaval. Jovore visszaterek es juszt is atmegyek a hataron, addigra mar nem lesz ott senki.
Varbalog es jansomorja utan Andaunal atkeltem a hataron. Nem 20-ig van nyitva, hanem 19-ig, de meg idoben voltam. Levagtam a kanyart es az osztrak oldalon ertem Pamhagenbe. Kozben jarorozo sorkatonak leszolitottak, eloszor azt hittem, hogy igazoltatni akarnak, aztan kiserult, hogy csak lattak, hogy tevelygek es segitettek. A korzetuk nagyfelbontasu terkepen magyaraztak el, hogy merre menjek.
A hataron el tandem bringas part ertem utol, siman atjutottam, meg mindig szokatlan. Sajnos annyi idot vesztettem, hogy egy Sarlod fele valo eltevedes utan Fertodtol sotetben tekertem a bringauton, igazan imadom, amikor szembereflektoroznak az orszagutorol. Majd Balftol a rovidebb utat valasztottam es igy ertem Sopronba. Egy ottani baleset megtekintese utan (valami kisauto legyalulta a sovenyt, szettort par viragtartot, meg a sofor magat. Igy megy ez.), hosszas keresegeles utan talaltam meg a szallasomat. Vacsora semmi, de a szallasado megvart. 146km/7h utan (csomagokkal) nem is voltam igazan ehes.
2. nap, vasarnap: Regeneracio es rekreacio. Korulneztem Sopronban es a kornyeken, Brenbergbanya, Agfalva, Karoly kilato etc. Be is vasaroltam, de sajnos volt ket kullotoresem: ki akartam huzni egy ejjel szerzett nyolcast, de csak az oldalutest csereltem centralisra. Megadtam magat a kullo, majd csere utan megint. Szereles kozben odajott hozzam a Ferto to kerules egy outis tuleloje es segitett szervizt talalni. Akkor tudtam meg, hogy aznap volt a Ferto to kerules. Ertekes tanacsot kaptam: az oramutato jarasaval megegyezoen keruljek, mert igy a vegen lesz hatszelen.
3. nap, hetfo: Reggel szervizt kerestem, szerencsere nyitva voltak a boltok delelott. A Ketkereksportban megszantak es 1700Ft-ert RENDESEN kicentiroztak a hatsomat. Nincs is vele semmi baj. Sajnos pumpalas, fizetes etc. utan 12:30-kor tudtam elindulni, ami eleg keso. Nem Fertomegyesnel mentem at a hataron, hanem illegelisan: elmentem a Paneuropai Piknik emlekhelyere es ott a vasfuggony helyen egy uj bringautat talaltam. A hataron hivatalosan atkeleni nem lehetett, utlevellel, szemelyivel azonban lehetett tekerni, de mindneki csak a sajat oldalara terhetett le (sic!). Az lett a vege, hogy egyszercsak a szolok kozott talalam magam, alattam a Ferto to, szemben irgalmatlan mennyisegu bringas.
A torol azt hittem, hogy egy kis Balaton, de nem: mocsaras, nadas, szikes, rengeteg a golya, a nyul, a facan es a bringas. A B10-en szaguldottam vegig, ami egy kis tulzas, mert 15-tel mentem a forduloig, annyire fujt a szel. A kilatoknal megaltam, a falvaban is, csak kozben toltam rendesen. Nagyon szepen ki van epitve a sogorek oldala, de ezzel nem mondok ujat senkinek. Eltevedni lehetetlen, kar, hogy a keleti oldalon hainyzik az burkolat egy 10km-s szakaszon. A keleti oldal a legszebb, a szikes tavaknal (megkostoltam a sot) 20cm-s teleobjektivekkel lottek a vizimadarakat. Lattam lovakat, az utat keresztezo valamilyen kacsa csaladokat, de a vegen mar 52/14-en nyomtam, mert nem akartam sotetben hazaerni. Tobbszor kommunikaltam a bennszulottekkel, pl. Weidenben, utbaigazitast kerve, Podersdorf utan pedig magyarokal is talalkoztam. Egy kisse meresznek tartottak az utvonaltervemet, de vegul tuleltem.
Pamhagennel ezuttal egy alacsony, dagadt taplo volt a hataror, szombati fiatal, hatalmas vitalkapacitasu csaj helyett, de azert atjutottam. (Ingert ereztem a ficko leutesere es az oldalfegyverenek "elkobzasara", de vegul meguszta. Minek pattog fel evvel a hatarok megszunese elott. Biztos rossz erzes lehet, hogy nem geppuskazhatja a disszidenseket es az imperialista ugynokoket.) Sajnos megint sotetben ertem Soporban es lemaradtam a vacsorarol. 132km/6.5h, raadasul a vegen mar csak par fok volt, keves volt a termomez es termonadrag, amit a rendes mezre huztam. Ugybe durrantak a comjaim, hogy nem ment ra a hosszunadrag. :/
4. nap, kedd: A hazateres szomoru napja. Meg akartam nezni a ketszer sotetben latott utvonalat, de csak Nagycenkig jutottam. A Gloriette kilatot jol eldugtak Fertobozon: a lepcson nem tudtam felmenni, a masik oldalon pedig tabla es ismerteto volt, de nyilak nem. Bennszulott sehol, de megtalaltam. Szep a nadas.
Ezutan elmentem Nagycenkre. Regen jartam arra, a kastely, a lovarda es kiallitas szuper. Kb. fele annyi muverol tudtam a "legnagyobb magyar"-nak, mint amit a kiallitason bemutattak. Sajnos A Fertodi kastely nyarra maradt, mert az utolso vonat 18:00-kor indult vissza Sopronbol.. Eleg furcsa. Tele volt bringassal, ulohely nem is volt sehol, de volt bringaszallito. Nagy oromre nem volt eleg forintom az uj, megemelt jegyarakhoz, Gyorben sprintelhettem egyett az automatahoz. (Persze euro es hitelkartya+bankkartya volt nalam, de azzal semmit sem erek a vonaton.) Vegul a MAV osszehozott Gyor-Kelenfold kozott 30 perc kesest, gratulalok.
Osszegezve: Sopron gyonyoru, a hegyek es az erdok, a Loverek, tovabba Ferto to melto a bringaparadocsom hirehez. Iden meg ketszer visszaterek oda: elmaradt a Hainburg-Sopron turam, egyik vasarnap lenyomom outival es meg vissza kell ternem Szentgothardra es legalabb Fertodik el kell tekernem a nyaron, hogy bejartam a teljes nyugati gyeput.
2005-ben nem sikerült végigmenni a hosszú távon, reméltem idén összejön. Nagy küzdelmek árán végül megcsináltam.
Szabi, Zoli + én külön kalickából indultunk neki a távnak. Mivel más időpontban neveztünk. Krisz videózott.
Rajtnál Fire nem volt, hanem AC/DC:Highway to Hell. Nagyon találó.
Porszem (akarom mondani öklömnyi kőszikla) került a német gépezetbe. Kicsinkét elorganizálták a pályát. Jót akartak, de rosszul sült el. Kis ösvényre terelték a mezőnyt. Egyszerre érkezett a nagy tömeg a szűkülethez. 30-45 percet lehetett ácsorogni az erdőben.
A rendezők ma köremilben kértek bocsánatot, és 10 eurót elengednek a jövő évi nevezési díjból a pórul jártaknak.
Első ellenőrző pont. Ha ide érsz 3 órán belül tovább mehetsz a közép és hosszú távra, ha nem, akkor irány a rövid táv - Time Limit Út lezárva - Ok 2 percet késtünk, de 30-at sorakoztunk! - Ne már, hogy csak a rövid Piccola távot tudjuk lenyomni! - Bebuktuk - Parázs vita Jó hogy, 10 dekás a rendező csaj. Meggyőzzük és zúzunk tovább. Ha egy Bajor favágó az őr nem megyünk tovább az biztos.
Meg ilyenek történtek. Életem legjobb versenye volt. Az útvonal isteni volt. Csak párszor kellett tolni, de csak lefelé. Viszont 1100 métert lehetett száguldani.
102 km, 3700 szint, 7:11 idő, 153/175 Hr 170/190 helyezés - kemény volt
Ennél csak 1* bringáztam fárasztóbbat, amikor edzőtáborban FD vezetésével felmásztunk Madonnára. (di Campiglio-ra gondolok természetesen) :)
ui.: A KT2 topikosok mindenütt ott vannak. :) Az Altissimón is villant velem szembe a sárga mez.
"...Harang féle, félvállról vett nagyon rossz vicc?"
nomad, ezt a szervezők nevében visszautasítom! Azt az ugarót is ugyanaz a csapat építette, akik bringás, motoros, autós rendezvényekre építenek dobogókat, ugratókat, rajtállványokat, ők csinálták a tavalyi 24 órásra a hidat, ők készítették a mostani versenyre a rajtállványt és felső ugratót is, amire azért Vizdin kívül senki nem panaszkodott. (Szétszedni alig bírtuk a verseny után.) Én ismerem a srácokat, nem szoktak semmit félvállról venni!
Az ominózus ugrató kibírta azt, hogy a szombati edzésnapon (v. vasárnap délelőtt) mind a 150 versenyző legalább kétszer átment rajta (de a folyamatos felszállítás miatt a legtöbben jóval többször gyakoroltak a pályán, mint kétszer), továbbá az időmérőn még egyszer, és a döntőben is kb. 80-an leszáguldottak rajta addig, míg a srác elesett. Sőt, az esése után is indult még 7-8-9 ember, míg félbeszakítottuk a futamon. Eddig semmi/senki nem bizonyította, hogy a srác alatt tört el a deszka, vagy előtte, esetleg utána vki alatt.
Te ezt hallottad, másnak azt mesélték, a helyszínen lévő mentős, aki szintén látta az esést, azt mondta, a versenyző rossz technikával vette az akadályt, dhpage ismerősei a videó alapján szintén nem az ugratót hibáztatják, szóval csak óvatosan az előítéletekkel!
Mellesleg Harang korábban ki akarta vetetni a keresztben fekvő farönköt az útból, a pályaépítésben és -takarításban segédkező dh-sok mondták, hogy hagyják benne! (Köztük olyan nevek, mint Stefi és Rácz Feri, ha jól láttam.)
Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy például a téglagyári emelkedőn (és még jó néhányon) kistányéron tekerek fel - ami 28 fogú, és a pulzust is sikerül kordában tartani. A legkisebb áttételem 28/30, ezért voltam ilyen magabiztos a középtányért illetően.
Eltelt egy év a szép emlékű 2006-os sárdagasztás után. Sajnos a két kör helyett csak egy köröcske lett a hosszútáv, a maga beHarangozott 42km-ével.
Elöljáróban annyit, hogy 33,7 km lett belőle. Kicsivel több, mint két éve, akkor 40 km helyett 30-at mentünk. Én nem tudom, hogy hogyan történhet ilyen. Több jóhiszemű elméletem van. Talán nincs elég pályabíró ezért nem tudnak embert rakni mindenhova. Vagy nem kaptak útvonal-engedélyt. Vagy drága a szalag és a beszedett nevezési díjakból (3000 Ft előnevezve, 4000 Ft helyszínen) nem futja? Esetleg utolsó pillanatra halasztották a pályakijelölést és felmérést, és eddig jutottak.
[Rajt]
A hangosítás csak a sátorra korlátozódott, mint mindig. Valami hangfoszlány érkezett, amit ...perc a rajtig-nak értettünk. Erre a sátrak felőli oldal megindult, így aztán mi is a túlvégen. Szegény felvezető motorost, aki még beszélgetett kissé távolabb a motorjától, jól otthagytuk. Miuntán elszáguldottunk, akkor futott csak a motorjáért és robogott előre.
[Reptér]
Mindig brutál dolog az első pár perc a reptéren. A verseny egyik legfárasztóbb szakasza. A visszafordító után már rendeződtek a sorok. Az első esemény a repteret övező árkon átkelés. 3 méter széles rész, természetesen teljes bedugulás. Ez kicsit lassú volt, így aztán sokan levágták a kanyart. Na de utána legalább a városszéli aszfalton suhanhattunk 45-tel, hogy aztán poros terepre fordulva megkezdhessük a mászást a Vöröskővár mellett.
[Vöröskővár-Tökhegy alja-Szarvashegy]
Az emberek között nagyjából rendett vágott ez az első emelkedő. Papp Dénes egyszeregyezett előttem (első meglepetés: jé, hogy lehetek ennyire elöl), nyeltük a port. Sanci is megvan, nincs még semmi veszve. Vele egyébként elég sokáig sikerült együtt menni, lásd később. Elhagytunk a senki földjét, felmentünk a házak mellett, erdőszélen kerekeztünk. Sokan vagyunk, és meredek az út, ilyenkor valaki tuti bénázik és megakad. Most sem volt másképp. Sanci is leszáll muszájból, én szerencsére nyeregben maradtam. Ő tolja, és tekerek. Ugyanannyival megyünk (4 km/ó). Feel the power.
A Szarvashegy felé vezető egynyomtávos kanyargós nyergen sajnos megint dugulás volt, no nem olyan megállós, de fájdalmasan lassú volt a tempó. Talán valami helyismerettel nem rendelkező emberke vezethette a sort. Visszakanyarodtunk a házakhoz, alulról kerültük őket, itt a síkon megint jó tempó volt.
Jól megkerültük a Kálvária hegyet, a Sárgán két kidőlt gyökeres fa mellett triáloztunk el, majd élesen balra térve jót lejtőztünk a szokásos egynyomtávos meredek lefelén. Azért itt is lehetett volna gyorsabban menni, ha nincs sor. A meredek lefelé végén - már megtanultam az éves során - visszaváltás, mert éles balra forduló után mászás jön. A rövid, de kellemetlen fajtából.
Kis szintutazás után leszakítunk jobbra. Ettől a résztől féltem, mert nagyon gyors és nagyköves. Meglepetésemre azonban nem itt, hanem mellette balra, az erdőben vezetett az út. És ennek végén, keresztezve a Zöld jelzést, egyenesen kiszáguldottunk a szántóföldre.
[Végtelen repceföldek]
Kezdődött a rázató, a maraton legkellemetlenebb része. Igen ritmustalan rész, olyan, mint amikor felszántanak és a barázdákat egy idő után elsimítja a idő, majd benövi a fű. Friss szántást kerültünk a füvön - jaj, csak tüskét ne kapjak -, és kutyafáját, megint libasor van. Sajnos a sor elején megint kifogtunk egy sorfogó porfogót. Sancival még mindig egy blokkban vagyok. Meddig bírhatom? Végre döngölt földút. Összeáll egy kis sor én vagyok leghátul. De hiába bolyozunk, fokozatosan leszakad a előttem lévő ember Sanci mögül, így én is vele együtt maradok le. Későn kapcsolok, amikor már vagy 20-30 méterre elmentek. Kielőzök, és 38-40-nel zúzok Sanciék után. Erős volt a tempó, kezdem is érezni a vádlimat, de sikerült felérni a sorukra. Vissza 28-30 km/ó de nem pihentető. Derékszögű kanyar jobbra; kis lejtő után sunyi emelkedő következik egy virágzó repcemező közepén (a maraton egyik legszebb és legmeglepőbb része), de nincs idő pihenni.
[Erdő, Zöld, Kék]
Erdőzünk ismét. Talán a Zöld, ill a folytatása a Kék-ig. Egy szakaszon iszonyatos minőségbe csap át az erdei földút, a göröngyökről elhagyott kulacs tanúskodik. Szerencsére ez elég rövid szakasz volt. A Csúcs-hegy aljában vagyunk valahol.
Végre megint lejtő jön, eszeveszett száguldással legurulunk a téglagyár felé, nem merőlegesen lefelé, ahogy tavaly, hanem tettünk egy S betűt a Kék jelzésen haladva. A legalsó ponton a Téglagyár melletti aszfaltot majdnem elértük, és ott dobtunk egy jobbost.
"Vigyázz, köves" - szólt itt a figyelmeztetés. És valóban, szokásosnál nagyobbra osztályozott murva képezett akadályt, több méter hosszan terítve be az anyaföldet. Elmosolyodtam emberünk kedvességén. Azért szívesen mutattam volna neki másfajta köveket is, amiken eddig át kellett kelnünk.
[Téglagyári emelkedő - Kék]
A házakhoz közel visszaaraszoltunk a kék jelzésre, indulunk fel a Csúcs-hegyre, a "téglagyári emelkedőn". Az alján Sanci rögtön kis kényszerpihenőt tartott a lánca miatt, úgyhogy beelőzök.
Valaki kérdezte pár napja a topikon, hogy milyen a pálya. Henger szűkszavúan közölte, hogy középtányéros. Nos, a maratont próbáltam ennek fényében teljesíteni. Úgyhogy maradt a középtányér, igaz, hátul már a 34-es fog koptatta a láncot.
Nagyon éhes is voltam, benyomtam egy Cerbonát, az emelkedő végéig sikerült is megrágnom. Egy keveset ittam is rá, mert hiába volt pár percre a Virágosnyereg frissítőpont, nem bírtam volna ki.
Ittam, töltöttem, picit vártam Sancira, aztán irány a lefelé, a Virágosnyereg utca aszfaltos torkolata, majd az erdőn át a Harsánylejtő utca, Erdőalja út nyomós kút (sár! :-) bele is mentem) és vissza a Virágosnyereghez. Sajnos már nem esett jól a középtányér, és mire a HHH-ra vezető köves-sziklás aljához értünk, feladtam: katt és kistányér, pfujj :-) A HHH szánkópályáig nem kellett leszállni a sziklák között mindig lehetett utat találni. De a szánkópálya már erősen demoralizált, bár Istyu próbált vidítani. Sanci itt kicsit lépett meg: mire a HHH teteji nyomóskúthoz értem, ő akkor indult tovább. De muszáj volt megállni. Menet közben - főleg ilyen pályán - képtelen vagyok enni. Benyomtam egy gélt, hozzá ittam, kulacs is kapott. Gyerünk.
[HHH-Határnyereg-Sétány-Cél]
Az étterem mögötti lépcsőt le-tüc-tüc-öztem, direkt raktak ide egy szóló embert, hogy lépcső jön. Érintettük a HH aszfalt nyomóskutas ívét, és innen már csak le kellett guruni a Szépvölgyihez. Elég sokszor túlugrott a nagytányéron a láncom, ezen a lejtőn különösen zavaró volt, mert hajtani kellett volna, és a lánc meg rátekeredett a hajtókarra. Nagy nehezen még nyeregből sikerült visszaetetni a láncot a tányérra. Szóval Szépvölgyi, parkoló jobbra, buckán át. Igen köves gyors lefelé jött a Határ nyeregig (pár éve itt felütöttem a kerekemet), magabiztosak és ideális ívet ismerők előnyben voltak, mostanában szinte kezdem megszeretni ezt a részt. Minimális mászás után elértünk egy vízmosásos, köves, nemszeretem utat, majd a házaknál a sorompót elérve nemsokára visszalejtőztünk a maraton végső szakaszát jelentő murvás biciklis sétányra.
A végső aszfaltos emelkedőn utólérek valakit, azt hittem, hogy Sanci az, de galád módon nem ő volt. Kérdezte a srác, hogy sok van-e még. Mondom, még vagy 500 méter. Kicsit morogtunk, meghágtuk az utolsó durvább emelkedőket, aztán "ugrató", Happybike-os szurkolók, cél.
Saját mérés szerint kb. 1ó59p bruttó idő volt. Elégedett vagyok vele (sőt), bár Sanci most (is) lenyomott.
Km-óra szerint
TIM=1:58:19
DST=33,70 km
AVS=17,0 km/ó
MAX=49,5 km/ó (Grrr. miért ilyen kevés?)
Technikai probléma nem volt, a gumik jól bírták a köveket: elöl-hátul Racing Ralph 2.1 volt (3 bar), 90 ill 120 grammos belsőkkel.
Az eredményhirdetést megvártuk, Harangék kétszer is felolvasták az önhibájukon kívül elirányított élboly névsorát.
P.S. Hengernek üzenem :-), hogy részletekben ugyan valóban középtányéros a pálya, de így egyben, versenykörülmények között - nekem - vádliproblémákat okozott. Azért a krosszpálya - HHH szakaszt leszámítva megvolt.
Üdv:
AnnMary, dhpage, eBalázs (külön köszi a csomagmegőrzésért), Happybike, Istyu, Kacsa, kivi, Maci aus Sopron, nomad, phu, -Sanci-
BM 2007 fél"maraton" - avagy ha rövid, legyen már nehéz :))))
ahogy én látam: úgy döntöttem végigmegyek a BM rövidebbik távján, de SS-el, hogy azért fájjon egy picit. korán indultam reggel, szépen, kényelmesen tekertem fel a helyszínre, közben találkoztam Laciékkal (Nagy Laci, és Veronika), akik kocsival mentek fel, intettünk, egymásnak a fenti viszonlátásig. Felfele még találkoztam egy eltévedt kerekessel, aki a versenyre tartott, jól felvezettem. A szokványos úton mentünk fel a reptérig, de a vége a BM befutója volt. Erős volt, de könnyebben ment így SS-el, mint gondoltam..., a végén a kövesen is a cél előtt simán felmentem.
Fent ettem, ittam. Közben találkoztam Gyurival (Földváry), később a parkoló felé menet a közben felért Laciékkal is, végül eBalázsékkal. Készülődtünk, de jó messze volt méga 11-es rajt, egyszer mégis elérkezett, bár közben Azsoék is megérkeztek.
Beálltunk a rajthoz, a HBSE vonat együtt állt, és rajtolt Gyuri kivételével, aki előre helyezkedett. A rajt észrevétlen volt, de jól reagáltam, és kilőttem, mint egy golyó. Hamar közelkerültem az elölről induló Gyurihoz, azonban nem strapáltam magam, hogy utolérjem, mert kellet a kraft későbbre is. Végig látótávolságban volt, de a tömegen nem tudtam átverekedni magam, ami elválasztott tőle, majd az egyik kanyarban elirányítottak minket, így egyedül folytattam az utam, ami folyamatosan emelkedett.
Egyre lassabbnak éreztem magam, de mégis folyamatosan elzőztem, ám egyszer mindennek vége szakad, nemsokára jött egy emelkedő, ami váltósoknak lett betéve (azzal nem is okozott gondot soha), így lepattantam, és nem terheltem tovább a nyerget. Nem tartott sokáig, és ismét a pedált tapostam egy hullámvasútas singletracken, ez kimondottan jól esett, a következő momentum, - ami felébresztett az elmúlt "percek" melankólikus suhanásából - a csúcsra vezető emelkedő látványa volt, még egy talicska - gondoltam. Azért küldtem neki, amíg tudtam, ami nagyjából az emelkedő 2/3-át jelentette. Feltoltam a csúcsra, majd elkezdtem lefele száguldani. Jött egy frissítő, de nem vettem igénybe, hanem toltam neki tovább, hogy az elvesztegetett időt, és helyet visszahozzam - nem mintha sokat számított volna, de a versenyszellem... Ez teljes mértékben sikerült, átkozottul éreztem a lefeléket, az enyhe emelkedők pedig szintén jól jötek nekem, és az SS-nek, hiszen kénytelen voltam a kényelmesnél erőssebb tempót menni :)) Egyszercsak ismerős helyen találtam magam, így jobban odaléptem, tudván, hogy közel a vége. A betonos emelkedőn is nagyobb tempót mentem (kellett mennem), mint a mezőny, a betonra vezető hírtelen emelkedésen leszálltam, majd a tetjén vissza, és a kövest még meghúztam. Felefele a BB-sek be is szóltak, látva vonagló tekerésemet: "Nagytányéron??", erre én: "Nem, az egyetlen tányéron... :))". Beértem, és leállítottam a stoppert, majd tágra nyílt szemmel láttam, hogy 58 percet mutat. Ez vagy nem volt 21 km (nem volt), vagy gyorsabb voltam, mint gondoltam volna (az voltam, tehát mindkettő :PP).
Jól éreztem magam, jól ment a gép, jó volt a társaság, szép volt az idő....
Jó kezdetnek éreztem, bár nem sokra számítok az idén, hiszen még nem is nagyon bringázhatnék, amit az időnként feldagadó karom is sugall (januárban vasat kaptam bele), de fő az, hogy jól érezzük magunka és a bringát :)))
Ráadásul a fűzés nem is egy észvesztően hatalmas összegbe kerül... meg tudnám magamnak is csinálni, de ennyiért nem állok neki, az időm többet ér :-)
Most éppen a montin a bowdeneket+bowdenházakat cserélem ki, valamint teljes gőzzel folyik az outi 9-es rendszerre való átlényegülése/újjászületése, már csak a középcsapágyat kellene megkapnom, valamint a kerekeket Matuzmester átfűzi nekem csütörtökre.
Tudnátok SOS mondani nekem Rákospalotán (Dembinszky-Széchenyi-Szerencs-Rákos út környékén vagyok) biciklisboltot, ahol lehetőleg apróbb dolgokat azonnal vagy gyorsan is hajlandók megcsinálni? Most költöztem ide, és gőzöm sincs, továbbá nem találom az szerszámaimat sem, és egy rohadt defekt miatt ülök itthon. :(
Figyelem! Május 12-én Ország közepe 35, 60 és 90 teljesítménytúrák Albertirsa, MÁV-állomás rajttal. Szeretettel és sok más ajándék mellett egy tucat Hungary Card kártyával várunk.
Nem vagyok ugyan egy szakértő, de nekem a fotó alapján egyáltalán nem bizonyított az, hogy valamelyik deszka eltört volna, sőt. A videó alapján én csak annyit érzékelek, hogy a rámpa elég meredek lehetett, megfogta valamelyest az első kereket és egyszerűen túlontúl előre került a srác súlypontja.
Öreg fejem egyébként nehezen érti, hogy miért nem elég a terep adta kihívás, miért kell ilyen rámpákkal tovább nehezíteni... na, de mindegy, 10-20 évvel ezelőtt én is biztosan kipróbáltam volna.
Nézd meg azt az "ugratót", mi az ha nem egy Harang féle, félvállról vett nagyon rossz vicc? Ennek kellett volna elviselnie több száz, irtó gyorsan érkező, böszme durva bringát :o Nem tudom dhpage-nek mit látott az ismerőse, de egy néző szerint, akinek pont a lába előtt állt meg az esésből a pórul járt versenyző, majd félrerakta a bringát és próbált rajta segíteni, egyértelműen az ugrató volt a hibás, nem a srác technikája.
