Sajnos nem. A személyiségi jogok miatt. A levéltári kutatások kezdetén - mivel baleseti témában kutatok - vállalnom kellett, hogy az ilyen iratokat nem adom át senkinek, nem hozok nyilvánosságra a személyiségi jogi törvény hatálya alá eső adatokat, stb. Ha mégis ilyet tennék, akkor a levéltár megtagadhatja előlem a baleseti iratok kutatásának lehetőségét. Pedig azt sem volt egyszerű elintézni, hogy kutathassak ilyen témában, így nem kockáztatok. Bocs.
A mozdonyvezető vallomása szerint "a férfi a bal sínszál külső oldalán, a kavicságyon kívül állt. Amikor a vonat tőle kb. 10 méterre volt, a gép elé vetette magát"
A távíratban leírtakkal ellentétben a gázolás a 1390/1391 sz. szelvényben történt, az általam idézett ügyirat ezt közli is. Később ezt a táviraton is kijavították tollal.
A gázolás után a mozdony- és a vonatvezető hátrament és a negyedik kocsi alatt a két sínszál között találta meg az áldozatot, akiről megállapították, hogy még él. A mozdonyvezető az állomásra szaladt, majd a mentőket a szolgálattevő útján értesítették. Mikor az irodához ért a mentők már szirénázva ment a színhelyre így feltételezte, hogy azokat a polgári lakosok már értesítték. Visszament Ő is, addigra a mentők a sérültet a vonat alól kiemelték és elszállították. Azonosítani nem tudták, mert csak egy "Magazin" c. újság (a vonatvezető írta így az eseménykönyvben) volt nála, valamint egy kulcscsomót találtak a "Tolatási Határ" tábla tövében. Mindkettőt átadták a mentőknek.
A mentő a sérülttel 19:47-kor távozott, a halál beálltát a községi körzeti orvos állapította meg 19:55-kor, az áldozatot 20:15-kor a balatonszemesi hullaházba szállították.
A gázoló vonat 19:56-kor érkezett meg Baklatonszemes állomásra és onnan 25 perc késéssel folytatta útját 20:01-kor. Forgalmi okból 38 perc késéssel érkezett meg Budapest Déli pu.-ra.
A mozdony- és vonatvezető szolgálatuk végeztével eseménykönyvet írtak az esetről, a mozdonyvezető által elmondottakat pedig 06.11-én a Nyugati motorszínben jegyzőkönyvezték. (Rendőri kihallgatásról nem találtam adatot).
A baleseti jegyzőkönyv felsorolja az áldozaton látható sérüléseket is, de ezt nem részletezzem. Voszont nem a homlokán volt roncsolódás és nem a jobb lábszárát csonkolta a vonat.
A baleset másnapján - nappali világosságban - a helyszínt újra átvizsgálták, ekkor találták meg az áldozat órájának három részét is. Ekkor helyszínrajz is készült, melyen rögzítették az áldozat tashelyzetét, vérnyomokat, stb.
Egyik korábbi hozzászőlásomban már említettem a Dr. Károly Imre által a MAVOE-ban az eseményről tartott előadást, valamikor 1986 körül. Imre akkor fotót is mutatott a gépről, melyet a vonat érkezése után a Déli pu.-n készített a VBO vagy a rendőrség, a gázolás lehetséges nyomait keresve. A gépen látható nyom vagy sérülés nem volt.
Az, hogy a vonatot ilyen gyorsan tovább engedték a helyszínről, abban az időben általános volt. Komolyabb átjárós baleseteknél (ahol közúti járművel ütközött vonat és esetleg több áldozat is volt) a pálya - esetleges - felszabadítása után a vonat folytatta útját és annak személyzetét senki sem faggatta a gázolás miatt lelki állpotáról.
Végezetül, ha a kocsik alá ugrott (volna) a színész, akkor miért állt volna meg a vonat? Annak személyzete honnan tudta, hogy elgázolt valakit, ha csak nem látták? Feltételezem, a tükörben akkor sem nézték az esetleges öngyilkosjelöltet.
Kedves Blokki, örülök, hogy néhány mozdonyvezetőt megpróbálsz oktatni szakmájuk rejtelmeiről. Csak úgy tippre, az utolsó csepp a pohárban náluk az lenne, ha betanított gépkezelőknek szólítanád őket. :))
A jelfeladás független a jármű berendezéseitől. A jel vétele esetleg nem annyira...
A legutolsó infóm szerint a cirlrbötüs ruszki Szergely a dunántúlon a szentgáli vonalat is bírta a Bakonyban
Micsoda értesülések! Gergőék cibáltak ott pár évtizedig vonatokat.
az olasz villanygép viszont megfeküdt kb. 2-szer
És mi az összefüggés? Az olasz mozdony máshol is megfeküdt, mert nem volt olyan jó. A magyar, meg a német villanymozdonyok nem feküdtek meg olyan intenzítással, mint Cicciolina tette (mer' ő olyan fetrengős volt :-)). Sőt, ahol a grisa 4-500 tonnát hatvannal rángatott fel, ott és ugyanazt a Ganz vellanyos masina gond nélkül menetrendi sebességgel, a Siemens és Krauss-ék gyermekei pedig 1300 tonnát is felrántanak azokra a lankákra, mondhatni, mint a rongyot. Szóval a kérdés nem az, hogy egy kalorikus gép, avagy a felsővezeték a vonóerő forrása, hanem az, hogy hány ló lakik a masinában.
