történt olyan, hogy 30-35 fokos melegben teljesen ismeretlen eredetű cukros ragacsos folyadékot öntöttek a bringázás frissítőjénél a versenyzők kulacsaiba
:-) az egyik épp én voltam 2 éve. és miután én jóhiszeműen azt hittem, h vizet öntöttek a kulacsomba, magamra öntöttem a cukros löttyött. Lemosni se nagyon tudtam, csak kölcsön vízzel. Akkor meg a bírók kötözködtek.:-/Szal jó verseny Fonyód, én szeretem, de csak erős idegzetűeknek. :-)
iSTVán, ez biztosan így van, de versenybeszámolókból az tud tájékozódni, aki olvassa azokat, azaz megtalálja azokat - nagyrészt itt. ez azért tuti nem igaz az indulók 100%-ra, magyarul a szervezők talán akkor ne csak a dátumot javítsák a kiírásban, hanem egyszer talán ezt is, mert igenis mindenki elvárhatja, hogy a kiírás pontos legyen. képzeld el azt a szitut, hogy megváltozik egy kiírás, de valaki a beszámolókból tájékozódott: nem kérheti számon a szervezőkön azt, hogy más van, mint tavaly. de igenis számon kérheti azt, amit a szervezők a saját versenykiírásukban közzétesznek. szerintem.
Szűk 2 km-rel korábban vannak a frissítők, mint meghirdetik. Évek óta ugyanoda írják, és évek óta ugyanott vannak - csak éppen a két dolog némileg eltér. Az a tipikus eset van itt is, hogy célszerűbb a versenybeszámolókból tájékozódni, mint a versenykiírásból, pontosabban a versenykiírás önmagában nem elég.
bár abszolút nemtom, idén mennyire tartották be saját kiírásukat a PH-s szervezők (remélem igen :-)), ha még emlékszel, az egyetlen alkalom, amikor én indultam (amikor te olyan csúnyán megborultál), sajnos nem erről szólt, nem igazán ott voltak a frissítők, ahová meghírdették, és akkor finoman fogalmaztam, tény, hogy engem ez nem zavart, mert saját kulaccsal és kajászacsival robogtam végig. amúgy teljesen egyetértek a leírtakkal
Amíg tud az ember gyorsan futni, addig rekordokat döntöget. De van, amikor már nem csak a rekord elérése a vonzó :-) (Savanyú a szőlő - szindróma? :-))) Bár az elmúlt 2 hónapban gond nélkül le tudtam futni az eltervezett távokat az eltervezett tempóban, egyelőre még mindig érzem a tavalyi második félévemet tönkretevő (talán) húzódást. Ezért hát csak óvatosan, mondok, készülgetve a 100 km-re, kéne vagy 60 km, nem túl gyorsan. Eleve jó ötletnek tűnt a rajtig saját lábon eljutni, de kapóra jött a jótékonysági futás. Nagy ötlet volt ez Tamás Zsolttól, szívesen csatlakoztam. Remélem, hogy sikerült a figyelemfelkeltés, és anyagilag is hozott valamit a kórháznak a nemes célra. Én mindenesetre igyekeztem megtenni, ami tőlem telik. Emellett persze nagy élmény volt a futás. A korai hűvös időjárásnak megfelelően télies hosszút húztam a póló fölé. Reggel 7-re mentem ki a buszmegállóba, vártam a járatot. Szinte odaérkezésem pillanatában megállt egy autó, bepakoltam vízkészletemet (0,33 l), és a jó hírrel, hogy a járat egy-két percen belül megérkezik, vártam tovább. Nem hiába. A járat jött, de még csak nem is lassított :-) Az ajtót kinyitották, beszálltam. Zsolt mellett hárman voltunk utasok, Fendrik Lacival és egy szomszéd falubeli fiatalemberrel (ha jól értettem, elsősorban kerékpáros, viszont végigfutotta a közel 100 km-es távot). Hát, nem semmi egy társaság :-) A három órás együttfutást végig poénok, viccek, történetek töltötték ki. 15 km táján elkértem a vizesflakonomat, elrágcsáltam pár kekszet, aztán vidáman róttuk tovább a kilométereket. Igazából nagyon gyorsan repkedtek. Sok bizatást kaptunk az egyre sűrűbben előző, versenyre utazó társaktól. Nagyon jól esett, ezúton is köszönet érte! A sebességünk túl jó volt, a szépszámú emelkedőn a terv szerinti hatperces tempóban, lefelé kicsit gyorsabban, így aztán Pécsig majd' fél óra előnyt hoztunk össze a rendőrséggel közölt 10 órai városszéli érkezéshez képest. Nem vártunk, így aztán a Budai vámnál meg kellett állnunk az első piros lámpánál, aztán a következőnél, és a következőnél (kicsit sűrűn vannak arrafelé :-)), aztán megjelent egy rendőrautó. Aztán még egy, és még egy, és még egy. Hát ilyen úri dolgom sem mostanában volt :-)) A forgalom mindenütt leállítva, amíg elérjük a belvárost. Ha itt be kellett volna fejezni, már azt mondhattam volna, hogy kerek volt a nap. :-) A versenyközpont előtt egy kis szerelésmódosítást tartottam, a hosszú felső lekerült. Ittam még 0,33 l vizet, még egy pár keksz, aztán egy kis vegyülés. Tyúkanyó korábban intézte a nevezésemet (köszi mégegyszer!), így ezzel sem volt gondom. Csak azt kellett eldöntenem, hogy kihez igazodjam. Az első fél km után körbenéztem, és úgy éreztem Hauanita és társai lesznek az ideális választás. Mondjuk azt, hogy a tempó miatt :-) Kellemes ötperces kilométerekkel haladtunk. Az a tempó, amely kicsit már erősebb a mostanában megszokottnál, de az az igazság, hogy nemsokára ennél nem sokkal lassabban szeretnék kb. 9 órán keresztül futni... Jó volt, no. Aztán az első frissítő körül (nekem fél pohár víz) egyszer csak elmaradtak az addigi társak. Már éppen fékezni akartam, amikor megláttam az út melletti sebességmérő készüléket. Pontosabban azt, hogy mutatja a 10-12 körüli értékeket. Ennek fele sem tréfa! :-)) Kivágtam a sorból, hogy a masina biztos rám figyeljen, és igyekeztem belehúzni. 17-ig tudtam felpörgetni :-) Aztán döcögtem tovább, dombon lefelé is csak ötpercesben, de nem nagyon akartak utolérni korábbi társaim. Bánatomban úgy döntöttem, hogy a második frissitőnél megállok falatozni (persze hozott anyagból). Amint megálltam, már el is futott mellettem a csapat... No mindegy, bekaptam a pár kekszet, leöntöttem egy pohár vízzel, aztán utánuk. Azt gondoltam, az emelkedőn behozhatom a lemaradást. Ötperc közeli hegymenettel össze is jött a tetőig, de aztán lefelé már nem bírtam felvenni a tempót. Éreztem, hogy már kicsit kezd sok lenni a jóból, nyugodt iramban futottam a célba. A pohár ital után úgy gondoltam, visszafutok _tyúkanyó elé, de a lábaim nem igazán akarták. Így aztán elsétáltam a városszéli buszmegállóig, aztán ott elücsörögve próbáltam köszönteni, biztatni a befutókat. Aztán jött a záróautó, és utána nemsokára feltűnt a várt narancsmez is, és hamarosan a célban voltunk. Szép nap volt, emellett sok tanulsággal is szolgált a futásomat illetően. Úgy tűnik, nagyjából rendben vagyok, normálisabban intézett frissítéssel elképzelhető, hogy meg tudom ismételni a tavalyi 9 óra körüli 100 km-t. Most kicsit nehezebben mozgok, de csütörtöktől egy erős hosszú hétvége következik ( terv szerint 80-100 km között), aztán várom, hogy 31-én jöjjön a szuperkompenzáció :-)
Én azt nem értem, a záróbusz miért nem nyelte el a kollégát, amikor már a táv elején utolérte. Általában a busz a szintidőnek megfelelő átlagsebességgel megy. Ha már valaki az első pár kilométeren sem tudja ezt tartani, akkor mi lesz vele később?
Épp azért kellene kivenni a versenyből ilyenkor a versenyzőket, hogy ne történhessen meg, hogy egy versenyző "felügyelet" nélkül marad a pályán.
Nézd, ha valaki, én kritikus ember vagyok. Hirhedt vagyok arról, hogy nem igazán van futóverseny, amelybe ne tudnék belekötni. ;) De mégis. Ha az ember elmegy egy futóversenyre, akkor először elolvassa a versenykiírást. Még akkor is, ha az doc file-ban van. Nem ez az egyetlen ilyen. Nálam a versenykiírás valami olyasmi, mint egy szerződés. Ha befizettem a nevezési díjat, és aláírtam, akkor elfogadtam a feltételeket: tudomásul vettem, hogy melyik úton visz az úton, hogy azon az úton van forgalom, hogy nem lesz WC, és mikor milyen frissítési lehetőség van. Aláírom, hogy rendszeres edzésekkel készültem a versenyre, és folytathatnám. A versenyeken az időt a rajttól való áthaladástól a célig való áthaladásig számítják (itt mondjuk nincs nagy idő a bruttó, és a nettó idő között nekem 10-15 mp különbség van), hogy Te mikor-hol-hogyan intézed a dolgaidat, az nem érinti a versenyrendezőséget szerintem... Az meg, hogy az általad mért nettó és bruttó időd között közel másfél óra különbség van, irreálisan sok.
Szóval ez esetben nem igazán értem, mit rósz fel a versenyrendezőségnek, hisz szerintem a versenykiírásnak megfelelően cselekedtek. Lehet, hogy nem nagy az ellátás, de épp annyi, mint az előre le van írva.
Másrészt. A hosszabb távokra az ember rendszeres hosszúfutásokkal készül (kellene, hogy készüljön), amelyek során van lehetősége kitapasztalni a frissítési igényeit is. Heti 10-15 km futás erre legkevésbé sem alkalmas.
És végül. Gondold meg kétszer, nevezel-e Fonyódra. A felkészültségedet nem kérdőjelezem meg, azonban olvass vissza kicsit a tavaly-tavalyelőtti évek beszámolóira, hányszor történt olyan, hogy 30-35 fokos melegben teljesen ismeretlen eredetű cukros ragacsos folyadékot öntöttek a bringázás frissítőjénél a versenyzők kulacsaiba. És nézd meg előtte azt az aluljárót, amely elég balesetveszélyes, ha elég gyorsan mész... De én ehhez nem értek annyira (főleg, hogy csak egyszer voltam nézőként azon a versenyen, de ott ez jött le...)
Aki esetleg még jelentkezni szeretne az a napokban tegye meg, mert le kell adom a póló illetve érem igényemet. (ebben a pillanatban 78 fő a jegyzett létszám)
Gyorsan írok én is egy keveset Pécs-Harkány élményeiről:
A kanizsai klub 14 fővel megtöltött egy kisbuszt,azzal utaztunk.Útközben kaja,röhögés...
Neveztem egyéniben és váltóban is,mert az egyik lánycsapatból lebetegedett valaki.A rajt előtt sok-sok futóbolond.Én nem sorolom,mert szerintem több mindenki lemaradna,mint Hauanitánál.Csak Janimacitól kérek elnézést,hogy nem ismertem meg!
Nem voltak nagy terveim ,mivel három hét teljesen futás nélkül telt nemrégiben.Tavaly 2:09-et mentem,gondoltam ,ha ez meglenne,elégedett lennék.
Végül 1 percet javítottam,de többször pocsékul voltam.Hányingerem volt ,szédültem futás közben.Gondoltam a kajával lehet gond,csak az a baj,hogy ilyenkor olyan hányingerem van ,hogy se evés sem ivás nem megy.A célban eldobtam magam egy padon .A férjem is befutott pár percen belül.Utána fürdés.Indulás haza.Útközben megálltunk egy jó kis étteremnél és pótoltuk az elveszett kalóriákat rendesen.:-))
Egy szó mint száz ez a Pécs-Harkány nálam is a kedvenc versenyek listáján van!
Remélem az egerszegi aszfaltszaggatókból is olyan jó kis banda lesz,mint a kanizsaiakból és talán közös futásokat is összehozunk majd!
Kiszedettem, bocs :-) Olyan bermuda-háromszög feelingje volt az előbb a topiknak, mert 2-szer eltűntette a hozzászólásom érdemi részét, aztán meg fordított sorrendbe rakta be a két részletet.
Melegítés közben elkavartam a srácoktól, és Szilvivel futottam össze, majd a rajtban is narancs-csapatba kerültem. A rajt után egyre kevéssé érzem szerencsésnek azt a szűk egysávos részt, még jó, hogy annyira nem vészesen hosszú. Bi hamar megtalált, és mellémszegődött, és az elején még láttam Zoli hátát :-) Aztán csatlakozott iSTVán (nem semmi volt az a tempó röpke 31-32km után, gratulálok!!), janimaci közölte, hogy azért fut mögöttem, hogy kiszívja az erőmet (legalább tudom mire fogni, hogy nem lett PB :-))), meg egy magas fiatalember is velünk tartott egy darabon. Az első 4-5 kili emelkedőjét úgy gondoltam, idén nem szötymörögjük el. Aztán nyomtam, nyomtam a kiliket... 5:20-ban. Hasonlóképp, mint tavaly. Egy ponton atom is megjelent, épp, mint tavaly, szóval tiszta de ja vu érzésem volt. :-) Szépen teltek a km-ek, csak egy bajom volt: meleg volt. Nem kicsit, nagyon. Mögöttem hátszél, előttem napsütés, és még élvezni sem vagyok képes a helyzetet :-) Minden egyes felhőnek örültem, ami kicsit eltakarta a napot, mert izzadtam, mint a ló. Gondoltam a frissítőnél majd jól beszólok Zilacinak, hogy szólhatott volna, hogy meleg lesz ;-), de aztán inkább visszafogtam magam :). Ittam kicsit, felzárkóztam, adtam Bi-nek is inni, aztán uzsgyi tovább. A lejtős kilik között 4:43 körüli is volt, ezen a ponton még azt hittem, lesz ebből 2 órán belül. De nem volt annyira komfortos a futás. Mentem a srácokkal, mert végülis bírtam, és mindig jó, ha csapatban van az ember, de a 12-es táblánál (miután megbeszéltük, hogy ez még nem a fele), kissé szétszakadtunk. iSTVánt már nem is rémlik, hol hagytuk el, de én leszakadtam Bi-ről meg a magas fickóról, janimaci meg mögöttem jött. Én kicsúsztam 4:50-ek alá, de haladtam szépen, jól telt az idő, és végre újra élveztem a futást. Szalántán ittam, meg "fürödtem" egyet, aztán elkezdtem felzárkózni, és szépen sorban beértem janimacit, aki a térdét fájlalta, és nem jött velem :(, aztán beértem a magas csávót, és lassacskán Bi-t is. Ez intő jel volt, mert tudtam, hogy ő fokozóra szokta futni, és igazából nem tudtam pontosan, hogy én vagyok ennyire jó, vagy vele nincs minden rendben. Így utólag kiderült, inkább az utóbbi jött be sajnos, de azért futottunk viszonylag tempósan, stabilan 5 percesen belül. Egészen Túronyig persze. Ott ismét frissítés, fürdés, itt ment el Péter Attila mellettem, mondván, ne most fürödjek :-) Az emelkedőt egész jól viseltem, a lejtőt is, majd számítottam az utána következő hosszabb sunyi emelkedőre is. Ezalatt ért be Gyaloggalopp, és hiába próbálkozott, nem tudott rólam szenvedős képet csinálni. Szóval mentem, meg vigyorogtam, meg küzdöttem. Itt már éreztem, hogy elmaradok kicsit a tavalyi időtől, de azt is, hogy azért 2:05-ön belül leszek, és a terv az volt. Igaz, a feketekódos meg 2 órán belüli, Bi meg arra számított, látván milyen könnyedén futok (ééén? :), hogy épp afelé tartunk. Én meg elfelejtettem tájékoztatni, hogy ez nem így van. (na, mondjuk ebben lehettem volna rutinosabb, tanulság leszűrve) Aztán jöttek a lejtős km-ek. Fejemben a tavalyi beszámolók 4:16, 4:26-ról, másik oldalról az óvatosság (Anita, gondolj a térdedre meg a sípcsontodra!!!), így egy 4:26, 4:38-as kompromisszum lett a dologból. Aztán a lejtő alján Bi elhúzott, én meg nem mentem utána. Gondoltam, 8 másodperc ennyit nem ér :-) Továbbra is élveztem, hogy futok, még mindig nem volt bennem a mikor-lesz-már-vége érzés, és ez jó volt! Aztán kanyar, meg kis utca, meg CÉL, és 2:03:20. Azért elfáradtam, de legalább kellemesen :-) A csapat többi része ekkor már egy szál törülközőben ijesztgeti a harkányi közönséget (na, így kell időzíteni a célbaérést :-) persze mindenki egyéni csúcsokkal, Zoli olyan boldog a tavalyi után (amikor olyan "lassan" futott, hogy még én is utólértem ;-), hogy még ma is a fellegekben járt. :-))
Aztán fél 2-kor kiderült, hogy 3-kor hazaindulás van, vagyis vagy kaja, vagy fürdő, és bár megpróbáltam kisakkozni, hogy mindkettő beleférjen, a baromi hosszú fürdős-sornak köszönhetően a hajából csak a rántott hús illat meg egy sajtos rúd maradt. Aztán hamar hazaértünk, így már 9-kor az ágyat nyomtam. Nem voltak alvás-problémáim. :-))
Meglepődve jöttem rá, hogy ez már a negyedik Pécs-Harkányom. Mégis ugyanúgy vártam, mint az elsőt. Mert ez a verseny valahol a legkedvencek között van. Talán mert az év első megmérettetése, vagy mert a tavasz első napsugarai között futhatunk már itt (ha nem épp hófúvásban :)
Készültem a versenyre. Az őszi pihi után visszarázódtam, próbáltam rendszert és értelmet vinni az edzéseimbe, és kezdett látszani, hogy tökjó formában vagyok. Ennek örömére talán kicsit továbbmerészkedtem a tempós edzésekkel, vagy a 6 napos munkahét miatt, de egy kicsit fáradtkásnak éreztem magam a verseny napjára. De amúgy minden nagyon rendben volt.
Szokásosan a Csapttal mentünk, együtt a Szegedi Szekció, csak egy hiányzónk volt. Hamar érkeztünk, nevezés, póló-rajtszám átvátel. Hideg volt még reggel. A nyitott stadionba befújt a szél, és fázósan húztam össze magamon a cuccost. V42 átvitte a kocsit Harkányba, majd visszabuszozott, miközben kezdtek szállingózni az emberek. A lelátó nagy része Dél-Alföldiekkel volt tele: A Szegedi Szekción kívül a Napraforgó Futóklub gyors emberei, és megérkezett Zilaci hódmezővásárhelyi csapata is! Odaadtam Zilacinak egy fél flakonnyi vizet, majd az időről beszélgettünk, arról próbált meggyőzni, hogy vékonyban fussak és rövidben. De hisz hideg van... Aztán, amikor úgy fél 11 előtt kimentem, már kezdett enyhülni, bár a futónacit nem vettem le, a felsők közül csak a két FB-s maradt rajtam. Közben váltottam pár szót Papamacival, FUTURE-rel, Chinoval Futanetes Yoyooval, Gandival, Gyaloggaloppal, aztán láttam iSTVánt meg Tyúkanyót, janimacit, meg még... Huh, biztos kihagytam valakit.
