Ja, és azóta oroszul is megszereztem és elolvastam, valahogy sikerült hozzájutni egy fővárosi idegennyelvű könyvesboltban a rendszerváltás táján.
Azóta könnyebb a helyzet, ma már egyszerű a hozzájutás. Az orosz digitális könyvekhez könnyebb hozzájutni, mint az angolokhoz, a németről nem is beszélve, ott a jogdíjakat nagyon komolyan veszik. Ingyen csak a régi klasszikusokhoz lehet hozzájutni.
Az oroszoknál a Mester és Margarita rengeteg honlapon megtalálható, egy közülük, ha valakit érdekelne:
Ha már megy a nosztalgiázás, én akkor voltam egyetemista, mikor a Mester és Margarita megjelent a magyar könyvpiacon, állítólag akkor a Szovjetúnióban még be volt tiltva.
Mindenesetre a kollégiumban kézről kézre járt az első hozzánk került példány. Misztikus volt, szép volt, nekem speciell a Jézusi vonal volt a legszebb, annak ellenére, hogy nem vagyok vallásos, szerintem a legemberibb Krisztus ábrázolás.
Aztán a hatásra még ráfejelt Koncz Zsuzsa néhány évvel későbbi száma.
A nejemnek be is jött, egy általános iskolai osztálytársa lakik tőlünk egy "köpésre" a Staten Island-en. Nekem egyetemileg a moikrug.ru és a sachkodrom.ru jött be ismerősileg, de az utóbbi MEI-specifikus. schgy
Amúgy meg lehet keresni a volt évfolyamtársakat. Van egy olyan orosz portál, amelyen ez lehetséges (rajta nem csak a középiskolák szerepelnek, hanem katonai alakulatok és főiskolák/egyetemek is!
Az egyetemet akkor találtam meg a Google Maps-ben, amikor még nem volt benne Moszkva térkép nomeg Oroszország térkép sem. Először Moszkvát sikerült megtalálni némi tájolgatással és Szentpétervárhoz képesti per sacc kábé távolságbecsléssel a tiszta űrfotón, utána Moszkván belül a Sosszé entuziásztovot moszkvai on-line térképek segítségével. Onnan már könnyen ment a dolog (Aviamotórnaja, stb...).
Igen. Egy viszonylag kis helyen volt minden. Volt 3 kórpusz - a koleszok - és az egyetem homorú homlokzatú főépülete a hátsó épületszárnyakkal. A bal szélső épületszárny mögötti részen akkor még egy kis park volt. Az ott látható épület azóta épült.
Akkó szomszéd voltál, mert én meg ugyanaz, de SZ nélkül és csak kicsit kell huzogatni, hogy lássuk a "szacskodrom"-ot, vagyis a főépületünk bejárata előtti teret. schgy
Engem és más külföldieket ott (a harkovi előkészítő alatt a koleszban: Ulica Otakara Jarosa) sem zaklattak különösebben, egy-két beszólást és burkolt fenyegetést kivéve, de azt közelről láthattuk, ahogy a sajátjaikat, a szovjet diákokat szó szerint terrorizálták."
A cím stimmel, de a koleszban szovjetekre nem emlékszem. Szemben a bejárattal volt egy lány kolesz, az ablakba gyakran kiültek a csajok tanulni. (Pótvizsgára készültek.)
Mi előbb ki utóbb átjártunk oda. Még éjszakára is...
Hallottam olyan sztorit, ahol éppenséggel a keletnémet diákokat kellett egy koleszban bepiált-bevadult közép-keleti suttyóktól megvédeni. Rájuk támadtak a német diákokra suttyókáim azzal, hogy fasiszták, elkezdődött a harc, erre a sztori szerint (amit az eseményben résztvett oroszoktól hallottam) a fél kolesz összegyűlt, megvédték a németeket és eközben rendesen helybenhagyták némelyik támadót (amelyik nem volt hajlandó leállni). Az egyiknek cirka egytucatszor kellett a fejét a radiátorba verni, míg végre beleegyezett, hogy többet nem bánt külföldi diákot. A dolog tétje ugyanis ez volt. Ezért nem számított, hogy németet vagy más külföldi nációt támadtak meg.
Érdekes a sztoriban, hogy az oroszok is a külföldi diákok mellé álltak, egy-két alakot kivéve.
Nem voltak azok az egykori moszkvai koleszok könnyű pálya.
Az obscsaga egyik kedvence Szasa Prudkov, hatalmas termetu szibirjak volt. Nyugodt termeszetu, baratsagos, segitokesz, ivasban is verhetetlen.
Egyetlen sebezheto pontja volt: az onerzete. Felindult, ha ugy gondolta provokaljak vagy ketelkednek benne.
De ilyen ritkan fordult elo mert a fentebb emlitett tulajdonsagai miatt mindenki kedvelte.
Volt aztan az obscsagaban a sok kulfoldi kozott egy valami Heinz nevu NDK-s ficko, rosszakaratu intrikus, maga a gonsz.
Az otodik ev vegen tortent, amikor a diplomajukat mar sikeresen megvedok napokig a delirium allapotaban lezengtek, hogy a vegzos Heinz vitaba bonyolodott a vegzos Prudkovval.
A tema az volt, vajon kifer-e a haromajtos szekreny a szoba ablakan.
Prudkov nemcsak ugy velte hogy bizony kifer, hanem meg azt is hozzatette, szukseg eseten egymaga kivitelezi az ugyet.
Heinz tamaskodott.
Prudkovnak lett igaza.... Nem mindennapos latvany volt, ahogyan nagy medve minden segitseg nelkul kinavigalta a haromajtos szekrenyt az ablakon.
Mindez egy szep kora nyari ejszakan tortent, ugy ejfeltajban ...
Az ablak az 5. emeleten volt, alatta az udvar aszfaltozva....
A kesobbi nyomozasnal az egymasnak ellentmodo szemtanuk miatt a sztudszovet nem birta eldonteni, hogy a tortentek miatt kit kell megfosztania nehezen megszerzett diplomajatol.
Vegul az esetnel jelen levo magyar tovariscsokat kertek fel a bunteny utolagos pontos rekonstrualasara.
Akaratlanul is kulcshelyzetbe kerultunk, emberek sorsa volt a kezunkben.
Bar pontosan ismertuk a helyzetet, a rekonstrukcio megsem volt konnyu.
Marmint azt nem volt konnyu kidolgoznunk, hogyan lehetett kepes a kozepes termetu Heinz egymaga az ablakhoz vonszolni, es ott magat a szekrenyt emeloszerkezetkent hasznalva azt kibuktatni az ablakon.
De a feladatot azert sikeresen megoldottuk.
Az NDK zemljacsesztvo ezutan szuper sebesseggel es diploma nelkul utalta haza Heinzt.
Kegyetlen dolog volt, viszont kesobb visszagondolva sem lattunk jobb megoldast...
Engem és más külföldieket ott (a harkovi előkészítő alatt a koleszban: Ulica Otakara Jarosa) sem zaklattak különösebben, egy-két beszólást és burkolt fenyegetést kivéve, de azt közelről láthattuk, ahogy a sajátjaikat, a szovjet diákokat szó szerint terrorizálták. Időnként tettlegesen is. Azért, mert megtehették, mert megvédte őket a rendszer, és mert többnyire olyanok jelentkeztek ezekbe a brigádokba, akikben eleve megvolt a hajlam az erőszakoskodásra.
Nem véletlenül használtam a "veszett rendszer" fogalmat arra az egykori brezsnyevi világra. Minden kemény diktatúra kitermeli a maga aljanépségét. Az operotrjád számomra ilyesfajta kategória volt és maradt. Elég jó megfigyelő vagyok. Aligha tévedek ebben a dologban.
Azt elfogadom, hogy egyeteme válogatta milyen volt az operotrjád "kultúra". Biztosan voltak olyan helyek, ahol aktív volt a banda, de inkább segítette a diákot, pl. ha a beépített ember (a portás) keménykedett. Olyan is volt, mint ahová én jártam: se operotrjád, se beépített téglák szemétkedése. Volt pl. egy öreg portásnénink, akiről tudtuk, hogy jelentenie kell, és azt is hogy hová, de soha nem volt vele konfliktusunk, mert határozottan normális volt, jóindulatú, és mi sem szívattuk olyasmivel, amit nehéz lett volna kimagyaráznia a munkaadóinak.
Én is voltam ,,DND" tag:)) Azért volt jó, mert felszámították ,,társadalmi munkának" és ezért nem mentünk a környező kolhozokba ,,urozsájt" szedni. Ráadásul a körzeti meghízottak - mint már írtam - a normálisabb emberek közül voltak. A diszkóban meg amúgy is kötelező volt nekünk rendet tenni, mert a helyi proli gyerekek nem bírták az ,,intelligenciját" (képzőművészeket). Néhány véres összecsapás után rájöttek, hogy egyszerűbb a szomszéd utca/kerület ellen bunyózni, mint ellenünk (a mi kollégiumunkban szinte az összes képzőművész srác vagy élsportoló volt, vagy ex-elit katona, vagy a ,,morehodkából" kicsapott fenegyerek, vagy falusi ökölbunyós:)))
Azért is jó volt, mert heti négy alkalommal ingyen használhattuk (mint ,,DND" tagok) a rendőrség edzőtermét, lőterét és uszodáját (akkor még ilyen idők járták).
Mamzerkodni nem mamzerkodtunk, köcsögök meg nem voltunk (nem volt kivel:))
Alapvetően egy olyan normális helyzet volt, amivel vissza is lehetett élni, ezért természetesen volt olyan is, aki visszaélt, amit volt akinek hagytak, volt akinek nem. Egyébként ebből a szempontból ugyanaz, mint a mostanában divatos Polgárőrség. Nálunk a "k*cs*g" 1979-1985-ig az egymást naponta váltó négy portásunk egyike volt, a DND, meg az OO tagjai arra voltak jók, hogy az ő szemétkedései esetén a következményektől mentesüljön az ember (pl. rajtuk keresztül lehetett visszaszedni az elzabrált dokumentumokat, ha a kollégiumon kívüli vendégeid tovább akartak maradni/bent aludni). schgy
