Szerintem itt a Hafele kisérlet. Ez kifejezetten szándékos csalás.
Nézd meg ezt a grafikont és próbáld meg saját magad extrapolálni a görbéket. Egy 236 órás kisérletből 210 órát negligálni és csak az utolsó 26 óra összevissza kilengéseit felhasználva kihúzni egy extrapolációt 65 órával későbbre (65 óra a repülgetés hossza, 236 óra az atomórák előzetes kondicionálása, tesztelése repülés előtt az USNO -ban), amikor az atomórák nyilvánvalóan összevissza jártak, mert a kék és a piros vonalaknak párhuzamosaknak kellett volna lenniük, ez talán egy nem szándékos, jószándékú, nemtudatos tévedés? Ilyet még tudományos elvakultsággal sem lehet tévedni, ez bizony a relelm alátámasztására fabrikált kisérlet.
A mertek a kerdes, de szerintem is kisebb stiklit nagyon sokan csinalnak, es ha nem hulye, nem igazan van eselye, hogy lebukjon, ill hogy bebizonyosodjon, hogy direkt csinalta. Nem veletlenul kezdtek el pl Koreaban es Japanban szigoritani a kutatoi penzek szabalyozasat.
Azt kell gondolnom, hogy riktan olvasol tudomanyos szaklapokat.
Jól gondolod. Nem olvasom őket.
Ha van türelmed, leírhatnád nekem a legnagyobbakat. Természetesen nem részletesen gondoltan. Csak a lényegüket. Érdekelne az ok is. El sem tudom képzelni mi vihet rá egy tudóst arra, hogy csaljon, ha egyszer ismeri a közmondást a sánta kutyával.
Azt kell gondolnom, hogy riktan olvasol tudomanyos szaklapokat. En nem tudomanytorteneti esetekrol beszelek, hanem mondjuk az elmult 5-10 ev nagyobb botranyairol.
Például a Rubicon folyóiratban összehordott mindenféle marhaságot egy csillagász, itt bilire ültettük, 10 hibájára rámutattunk, és kértük, hogy akkor korrigáljon.
A tudós magasan képzett szakember. Összetettebb, magasabb szintű munkában, nagyobb a tévedés lehetősége is. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A kísérlti erdményket nincs értelme kozmetikázni. A kísérlteknek az a sorsa, hogy előbb utóbb megismétlik őket. Akkor úgy is kiderülne a turpisság. Ezt minden kutató tudja. Nem hiszem, hogy bárki ennek szem előtt tartásával mégis tudatos módon csalna. Nem zárom ki, de nagyon kicsi valószínűséget adok rá.
Vannak peldak: - adatkozmetikazas: photoshoppos atrakciokra, meg pontok, szamok tologatasara kell gondolni - meg nem tortent kiseltetek "eredmenyenek" publikalasa.
Ezekre vannak hires peldak termeszettudomanyban (foleg jol dotalt teruletek, mint stem cell), de regeszetben (Japan es a 100 ezer eves ostortenelme) stb is. Ezekbol viszonylag keves az, ami kipattan ill napilapok cimlapjara kerul, de vegyuk eszre, hogy:
- A kipattant esetek altalaban sztarkutatok, akiknek minden mondatat a kozonseg millioszor atragja, ill nyilvan van jopar ellenseguk, aki szivesen torne a nyakukat, igy nyilvan sokkal erosebb a kontrol rajtuk, mint mondjuk a debreceni egyetem tanarsegedjein.
- A finanszirozo szervek sztarkutatok eseten szeretnek peldat statualni, ezert mondjuk a nagy esetek bekerulnek a sajtoba (Japan, Korea), torvenymodositas stb., de a kisebbeket azert nem akarjak a finanszirozo szervek annyira nyomni.
- Bar az, hogy az eredmeny hulyeseg- torzitott, kiderul idovel, az, hogy hamisitvany altalaban nagyon nehezen bizonyithato. Nehez kizarni a legtobb esetben, hogy a merest vegzo doktorandusz hulye volt, figyelmetlen, kiserleti hiba tortent, elgepeles, gyenge diszkusszio stb vagy tenyleg szant szandekkal tortent valami.
Nem szándékos. Amiről írsz, az normális emberi gyarlóság, én még a tévedés kategóriába sorolnám. Ha viszont a vizsgálat előírás, annak tudatos, szándékos és ismételt megszegése már lehet csalás kategória. Nem hiszem, hogy sok ilyen akadna.
szándékos-e az, amikor valaki annyira biztos az eredményben, hogy az annak nem megfelelő adatsorokat alaposan megvizsgálja, hibájukat kimutatja, azokat elveti, ezzel szemben a tetsző adatsorokat nem vizsgálja meg annyira, hibájukat nem fedezi fel?
