+kerdeznem az itt feltuno kuldott-, es 1eb liberalis ooo, kitarto(tta)krol, hogy mikepp gondoltak a szadeszre (mint liberalis izeere) a tocsik ugy kapcsan...??? Jaaa...es kivancsifancsi lennek fodorka akkori, az emlitett ugyben tett nyilatkozatara is......mar ha volt neki...
Kedves phallus! Ez a duma például sokat segít a megismerésedben. Flaszterparaszt vagy.
Köpsz egyet a vidékre, de annyi csavar még pluszban van benne, hogy nem Mucsaröcsögét vagy Karakószörcsögöt, hanem Csíkbasznádot említed. Tömör bemutatásod lesz ez így. Ollé!
Kiválogat magának egy-két csoportot (kisebbségek), mert a nagyobbat (nemzet) nem meri
tudod a párt szó, a rész jelentésű latin pars szóból származik. miután az teljesen egyértelmű, hogy mindegyik párt a nemzet érdekét szolgálja, a különbségeket hangsúlyozzák, azaz, hogy milyen részérdekeket képviselnek.
Na, te is a Graves-kultusznak (plusz Frazer és Kerényi Károly) hódolsz, ennek örülök... Ezzel és így ezirányú megjegyzéseiddel is teljesen egyetértek, talán azzal a rezervációval, hogy a misztériumkultuszok nem voltak univerzalisztikusak, ugyanakkor talán egyikük sem volt olyan markánsan nemzeti (ezen persze alaposabban el kellene gondolkodnom), mint Izráel istenének és az ő népének viszonya. Ja és hogy szinkretisztikus misztériumvallási eredeztethetőségéből tudatosan és a megmaradt nyomok ellenére egyértelműen a zsidó vallás monoteisztikussá alakította önmagát.
De beszéljünk inkább Fodorról, ő keresztény és ráadásul ellenezte a zsidó kisebbségi kezdeményezést is...
Gyurcsány pl. szerette volna igazságügyminiszterré kinevezni Fodort
ha ez igaz is, valószinűleg csak azért szerette volna, hogy ugyanúgy elvegye az energiáját az ellenzékieskedéstől, mint ahogy pártbeli ellenfeleit leszerelte azzal, hogy miniszteri poziciót kaptak.
és ha 2010-ig megbukik Fodor vagy az általa képviselt irányvonal és egy számodra elfogadható irányzat kerekedik fölül?
nagyon nem örülök annak, hogy Fodor lesz az SZDSZ elnöke. de kétségtelen megérdemli, régóta kampányol, komolyan veszi. szemben Kókával, aki semmit sem tesz érte, ráadásul egyáltalán nem vagyok biztos, hogy alkalmas pártelnöknek.
Én inkább megvárom mi sül ki a dologból. Nem sok esélyt adok rá, de lehet, hogy ha Fodor végre az általa megérdemeltnek tartott pozicióba kerül, komprumisszumképes elnökként vezeti majd az SZDSZ-t.
persze az is lehet, hogy Kis Jánossal a háta mögött elviszi a Schiffer András és a hasonló elmebetegek által képviselt irányba a pártot, de akkor szerintem gyorsan megbukik...
Fodor most azért lesz elnök, mert nincs alternativája, úgyhogy ebből még semmi sem következik biztosan.
Azt gondolom, hogy definíciós problémákba ütköztél a liberalizmus és a nemzeti eszme kapcsolatának tagadása közben. Megjegyzés: ha valamilyen eszmerendszer ellen érvelsz, akkor nem szükséges azt "úgynevezett" jelzővel ellátni. Sok a jóból, mert ez itt például azt jelzi, hogy nem a liberalizmus ellen sorakoztatsz fel érveket. Na mindegy, valahol csak ki kell eresztened magadból az antiliberális horgadást...
Szóval már a cimberek és a teutonok is harcoltak a függetlenségükért, nem beszélve a makkabeusokról...mégsem tekintjük őket a nemzeti eszme előfutárainak. Sőt, ha az anglikán egyház életrehívását is a nemzeti eszme jelentkezésének tekinted, akkor időtlen időktől fogva voltaképpen a zsidó nép a nemzeti eszme legautentikusabb megjelenítője és örök példázata, hiszen a nemzeti vallást soha nem cserélték univerzalisztikus kultuszokra...
A nemzeti eszme természetesen nem azonosítható egyikkel sem, hanem a feudalizmusból szabaduló Európa önrendelkező közösségeken és polgári jogegyenlőségen alapuló berendezkedése, és mint ilyen, elválaszthatatlan a liberalizmustól.
majd otthon kikeresem (ha egyáltalán írt ilyet Ortega :), a guglival mindesetre nem találtam rá
addig is:
"Ahogy a század előrehaladtával elérkezünk a liberalizmus nagy teoretikusaihoz – Stuart Millhez vagy Spencerhez –, meglepődve látjuk, hogy amikor állítólag az egyént igyekeznek védelmezni, nem azzal érvelnek, hogy a szabadság az egyén javát és érdekét szolgálja, hanem épp ellenkezőleg, a társadalom javára és érdekére hivatkoznak. [...] Spencer híres "individualizmusa" mindvégig szociológiájának kollektivista környezetében vergődik. Végül is kiderül, hogy ő is, meg Stuart Mill is ugyanolyan szocializáló kegyetlenséggel kezelik az egyént, mint a termeszek némely társukat, akiket csak azért táplálnak, hogy aztán kiszívják az erejüket. Hát ennyire meghatározta a mindennél többre tartott kollektivitás az – egyébként önmagában is evidens – alapot, amely fölött a gondolataik oly naivan keringtek!
[...] Az említett szerzők inkább csak kapiskálták, mintsem látták, hogy a kollektíva nem azonos az egyének valóságával, egyszerű összegével, de nem tudták pontosan, hogy miből áll, és melyek a tényleges attribútumai. Másrészt, a kor társadalmi jelenségei eltakarták a kollektivitás igazi arculatát, mert akkor annak az volt az érdeke, hogy jól tartsa az egyéneket. Még nem érkezett el az idő, hogy minden szinten nivelláljanak, osztogassanak és fosztogassanak.
Ez az oka, hogy a "régi liberálisok" kellő óvatossággal közeledtek a mindenütt jelen lévő kollektivizmushoz. Ám amikor világosan kiderült, hogy mennyi az előnyös elem ebben a társadalmi jelenségben, az önmagában vett kollektivitásban, és mennyi a rettenetes, rémisztő hátrány, akkor az ember már csak egy gyökeresen új stílusú, kevésbé naiv és bölcsebben harcias liberalizmust tud elfogadni, olyat, ami már sarjadóban van a látóhatáron, és hamarosan ki is virágzik."
(kivirágzik, persze, de nem Magyarországon, nekünk az SZDSZ jut)
A hagyományos, konzervatív kötelékeken az egyház és a dinasztia uralmát meg a feudális viszonyokta értjük - hát igen, ezeket nem a liberális világszellem bomlasztotta fel, hanem a társadalmi és gazdasági viszonyok, de jól tették, hogy felbomlasztották. A nemzeti eszme éppen a magát a dinasztikus vagy hűbéri viszonyokkal szemben szabad és maga számára törvényt és rendet alkotó közösség ideológiája.
Ezeknek a dinasztikus dolgoknak ide most nem sok közük van, érdekesek és szívesen megismerkednék olyan vonatkozásaival, amelyeket érezhetően sokkal jobban ismersz nálam, de tartok tőle, hogy Fodor Gábor elnökké választásának kérdéséhez nem visznek sokkal közelebb...
Volt, hogy fejből idéztem tőle, nem én fordítottam, viszont örömmel megismerkedem azzal az idézettel, amelyet e gondolatmenetbe illőnek találsz - hátha én nem arra gondolok, amire te...
Értem én, mit akarsz mondan, de ez egészen egyszerűen nem igaz a liberalizmusra, mint számos irányzat valamiképpen mégis összefoglalható eszmei lényegére.
Ez az antiliberális mítosz egy eleme, tudniillik, hogy a liberalizmus nemzet- vagy közösségellenes lenne, és "minden érték szétrombolója" és így tovább...
Ennek a kialakulásáért részben felelősek a doktriner jogvédő vagy a közösségi gondolattól történelmi tapoasztalatok miatt megriadt liberálisok is, egyebek között ezért nem szavaznék soha egy Fodor-vezette liberális pártra, de a dolog akkor sem igaz.
Ellenkezőleg, a liberalizmus (az, amit én a számos ilyen néven nevezhető irányzatból prefderálok) elismeri és támogatja a szabad emberi közösségek szabad csoportjait, önazonosságuk felmutatásához való jogát, önkifejezésük és vallásos vagy vallástalan meggyőződésük szabad kifejezését és az államot is mint szabad és egyenlő méltósággal bíró egyének szabad és önmagának szigorú törvényeket szabó közösségét fogja fel.
Amit a liberalizmus nem tűr, az az, hogy egyes csoportok misztikus vagy spirituális vagy ki tudja, milyen küldetésükre hivatkozva a társadlomban mások nemzeti vagy egyéb kollektív azonosságát firtassák, ezekből maguknak előnyt és másoknak hátrányt kovácsoljanak, hogy ideológiai és vallásio preferenciákat erőltessenek másokra.
A "közjó" ájtatos felemlegetésével kapcsolatban Ortegát ajánlanám figyelmedbe, bár tudom, fejből szoktál tőle idézni, vagy hogy is van, te fordítottad?
szerintem, inkabb ne jelentse ki. es nyugodtan hangoztassak a liberalizmust, esetleg az meg jobb lenne, ha a mindez a cselekedeteikben is igy megnyilvanulna.
Én inkább azt mondanám, hogy a nacionalizmus - és annak is a kíméletlenebb válfaja - a liberális találmány utóhatása. A nacionalizmus biztosította a társadalomban élő egyének csoportkötődése helyett azt az új ideológiát, amit a hagyományos, konzervatív kötelékek felbomlásával az individualizmusnak meg kellett teremtenie. Már Eötvös is észlelte ezt. Ezért volt neki egy viszonylag emberarcúbb megközelítése, jóllehet ő sem tudta levetkezni teljesen a magatartását.
"A liberális gondolat tökéletesen tisztában van azzal, hogy az egyén a maga csoportjaiban és társadalmi viszonyaiban létezik és ezeknek az értékválasztásai és teljesítményi követelményei hatnak rá és viszont."
Elvileg igen, de gyakorlatilag nem ezt látni. Ezt sokkal inkább képviseli a konzervatív vonulat. Elég ha csupán megtekinted azokat az ún. "liberális agendákat", amikkel mostanában hozakodnak elő. Éppen ezeknek a társadalmi viszonyoknak (vagy mondhatnám status quónak) a semmibe vételéről és feláldozásáról van szó az egyén önemgvalósításának oltárán. Legalábbis retorikailag. Egyelőre. Ehhez elegendő megvizsgálnod azon csoportok törekvéseit, akik ezen modern liberális agendának a haszonélvezői.
Nem mond ellent de ez nem lesz egy jó vita, mert másodjára is csak szentenciákat alkotsz, méghozzá jelentésüktől egy "mégha nem is teljes mértékben"-nel megfosztva.
Az egyén szentségét nem tudom, melyik zsinat mondta ki, akár teljes mértékben,. akár nem teljes mértékben.
A liberális gondolat tökéletesen tisztában van azzal, hogy az egyén a maga csoportjaiban és társadalmi viszonyaiban létezik és ezeknek az értékválasztásai és teljesítményi követelményei hatnak rá és viszont.
Méltósága egy, de a méltósággal együttjár a felelősségtudat, a szabad akarat és választásaink következményeinek viselése valamint az önmaga által kiharcolt illetve közege által áthagyományozott személyes és társadalmi pozíció is.
