Azóta fordult a világ, s az szdsz is szélkakaskodott egy kissé...
Az, hogy a nagytőke két tál lencséért megvásárolja a szegények szavazatait, miközben gátlástalanul tékozolja az ország javait a saját harácsolása érdekében...
Hajjaj, szegény elvek. Benneteket eladtak a zsozsóért. Vajon most a zsozsót oda fogják adni az elvekért?
Az SZDSZ ma is a kapitalizmus pártja, a nagytőkéé is. Én nem erről beszélek. Hanem arról, hogy ezen kívül még az SZDSZ a jogállamiság, az emberi jogok, a szegényekkel való szolidaritás pártja is. Legalábbis az alapításkor elfogadott Elvi Nyilatkozat szerint.
Szerintem ez egy közkeletű tévhit. Gyurcsány pl. szerette volna igazságügyminiszterré kinevezni Fodort, de ezt az SZDSZ "mainstream" - Magyar Bálint és tsai - megakadályozta. Kóka SZDSZ-be kerülése mögött szerintem a Sulinet Expressz révén történt jó kapcsolatai állnak: ezen gazdagodott meg. (Nemcsak ő.)
Hát nem szavaztam rátok 2004-óta, de szivesen látnám Fodor Gábort, mint szadesz elnököt. Talán egyszer lesz végre egy valódi liberális elkötelezetten demokrata párt..újra...
Ugyanakkor, mint azt már többször jeleztem, az SZDSZ-nek (a német liberálisokhoz hasonlóan) lassan meg kellene határozniuk azt a szilárd célcsoportot, amire elsősorban épít, és ahonnan esetleg még további szövetségeket nyithat, mert ez így nagyon esetleges.
Szerintem ki kellene mondani, hogy az SZDSZ a nagytőke, a nagy munkaadók pártja, azoké, akik az országot ténylegesen mozgatják, ezzel lehet stabil 7-8 százalékot hozni, a többi meg már ajándék.
Pusztán a liberalizmus, szabadságeszmény és társaik nem elegendők, mert más pártok is ezt szajkózzák, és ebben nagy a keveredés.
De azért azt tudod, hogy Fodor győzelme esetén előállhat esetleg egy "kettős" állapot, mivel nem nagy titok, hogy Gyurcsány sokkal inkább a Kóka-körhöz kötött, mint Fodorhoz.
Ezt nem fogja tudni ukkmukkfukk felmondani. Vagyis nagy kérdés, hogy ha Gábor győz, akkor vajon Kókáék odaállnak-e mögé vagy megbuktatására játszanak, hiszen idő van bőven.
Az SZDSZ, mint írtam, nem néppárt, legfőképp nem parasztpárt.
Épp elég sok politikai formáció küzd azért, hogy minél több gumicsizmás x-et gyűjtsön. Mi nem igazán tudjuk őket megszólítani, de nem is nagyon akarjuk. Miért baj ez?
életidegen ideológia
Ez a párt pragmatikus párt. Nincs is ideológusunk.
A személyes ismerőseim közül nagyon sokan ingyen plakátoztak nektek
A csirkefogók!
azokban az ellenszenves dolgokban
Pl? Mert szabadelvűek és demokraták vagyunk, nem szenteskedő szittyák, vagy a mindenki buksiját simogató, a minden csóróért krokodilkönnyeket hullajtó demagóg, álszent populisták?
egy jobb sorsra érdemes, értelmes személyeket magához vonzó egykori középpárt hová küzdötte le magát.
5%-ra. Ugyanis ez nem egy néppárt. Nézz körül Európában, hány százalékuk van a liberális pártoknak (pl. FDP).
Sajnálom Kiss Jánost, méginkább Tölgyessit, de nem hullajtok egy könnycsepet sem azokért a tagokért, vagy törzsszavazókért, akik anno az szdsz-ben csak a harcos antikommunistát látták. Ezektől mára megszabadultunk. Elvándoroltak a kisgizdákhoz, miéphez, és végül kikötöttek az FMPSZ-nél. Szószerint. A 90-es tagságunk zöme (csak nálunk az alapszervezetben) már valamilyen jobb-széljobb pártot erősít.
A helyi fidesz elnök is nálunk kezdett, nem került be az ÜT-be, lelépett a fideszbe. Ott már elnök, tavaly még két évre honatya is lett. Ő is jól járt, mi is.
Hogy ki változott többet Fodor, vagy Orbán. Ítéld meg magad. Mi most is tagjai vagyunk a Liberális Internacionálénak.
Te ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy Gyurcsánynak a levegővételhez is szüksége van az SZDSZ-re. A koalíció partnert képviselő elnököt nem lehet "ellehetetlíteni", az Gyurcsány - és esetleg a koalíció - bukásával járna.
Ugyanakkor, volt a beszélgetésnek egy - ki nem fejtett de fontos része: legyen-e az SZDSZ elnöke a kormány tagja?
Kuncze nem akart lenni, mert anélkül is tudta érvényesíteni a párt befolyását (pl: Kókán keresztül is), de ha Fodor nyer, akkor nagy kérdés lesz, hogy lemondjon-e a kormánytagsággal járó fontos befolyásolási és erőforrás diszpozíciós pozícióról, és hogy miként viszonyul ehhez Gyurcsány? Vajon Hyurcsány melyik körnek fog inkább kedvezni, ha Fodor nyer?
Mert ha Kókának, akkor Fodort egy év alatt el lehet jelentékteleníteni, kvázi meg lehet buktatni, mert nem fog tudni elérni semmit.
Bevetették... elég gyenge és tájékozatlan volt. Szegény, még a (politikailag halott) Demszkyre hivatkozott, aki időnként agyamenten, az SZDSZ (Molnár Lajos, egészségügyi reform) ellen politizál... Szerintem Magyar Bálint be van szarva, megszűnőben van a de facto egyeduralma.
Hehehe... Hányszor, de hányszor hallottuk ezt az elmúlt sok-sok évben =lásd: Bayer Zsolt pezsgőinek sorsát!) - oszt mégis... Szóval, ha ez leköt benneteket 3 évig, az nagyon jó.
• Szent-Iványi István • 2007. január 19. Fodor Gábor • 2007. január 19.
Az SZDSZ tisztújítás előtt áll. A mostani vezetőváltás több kell, hogy legyen egyszerű vezetőcserénél: egy korszak zárulhat le március végén a magyar liberálisoknál.
A szerzők: országgyűlési képviselő (SZDSZ) és európai parlamenti képviselő
Egy korszak, amelyben az SZDSZ gyakran úgy próbálta megelőzni támogatottságának csökkenését, hogy félszívvel képviselte a népszerűtlennek vélt szabadelvű álláspontot. Amelyben jó néhányszor feladta a politikai erőt jelentő következetességet a rövidtávon célravezetőnek tűnő előnyökért. A rövid távú előnyök azonban hosszabb távon rendre hátránynak bizonyultak. Most újra meg kell győznünk a kétkedőket, hogy a magyar liberalizmusnak nemcsak büszke múltja van, hanem jövője is. Itt az ideje, hogy megújítsuk a magyar liberális pártot: erre ma, bő három évvel a következő parlamenti választás előtt jobb esélyünk van, mint az elmúlt években bármikor.
A feladat az SZDSZ megújítása, a tét azonban az ország jövője. A tavalyi ősz rámutatott a magyar demokrácia sebezhetőségére. Felelős politikus ilyenkor szembenéz a történtekkel, és levonja belőlük a tanulságokat. Ha ezt megtesszük, arra a következtetésre jutunk, hogy nemcsak az SZDSZ politikáján kell változtatni, hanem a kormányén is.
Az előző év demagóg, a választópolgárokat infantilizáló választási kampányai, a balatonőszödi miniszterelnöki beszéd és a nyilvánosság elé kerülésére adott ellenzéki reakció az alig több mint másfél évtizedes magyar demokrácia akut szervi gyengeségéről árulkodnak. Arról, hogy Magyarországon nincsenek rendben a dolgok. A politikusok többsége olyan társadalmi elvárásoknak kíván megfelelni - némelyek pedig olyan társadalmi elvárásokat igyekeznek gerjeszteni -, amelyeket nem lehet és nem is szabad elfogadni. Az előző ciklus MSZP- SZDSZ kormányának gazdaságpolitikája kudarcot vallott. Eljött az igazság pillanata. A kormány által folytatott költségvetési és jövedelempolitikáról kiderült, hogy tarthatatlan, a kormánykoalíció pedig látványos hitelvesztést szenvedett el.
Sovány vigasz, hogy a minket kritizáló ellenzék ezt a fenntarthatatlanul nagyvonalúnak bizonyult költségvetési és jövedelempolitikát is kevesellte, azaz - elvben - nálunk is nagyobbat hibázott. Amíg azonban a mindenkori ellenzéken elegendő az elveit számon kérni, addig a kormányoldal a cselekedeteiért is felel. Nem utasíthatjuk el ezt a felelősséget, és nem mondhatjuk azt az önkormányzatokból kibukott barátainknak, köztük jó néhány kitűnő polgármesternek és képviselőnek, hogy az ellenzék ármánykodásának lettek az áldozatai. A hitelvesztés, ami kipenderítette őket a pozíciójukból, jelentős részben a kormány - s benne az SZDSZ - helytelen politikájának következménye volt. Asszisztáltunk a felelőtlen kormányzati költekezéshez, és hallgattunk róla, hogy az ország lassan, de biztosan halad az államcsőd felé. A kormány hitelvesztése mindenekelőtt az ezzel való szembesülés drámai élményéből fakadt.
Ennek a folyamatnak az eredményeképpen Magyarország eltávolodott az európai demokráciák normáitól. Nem pusztán gazdaságpolitikai értelemben - bár az uniós gazdaságpolitikai követelmények teljesítésében egyetlen más EU-tagország sem teljesít olyan rosszul, mint mi -, hanem a közállapotaink minőségét illetően is. 2006 őszének egyes pillanataiban Magyarország inkább hasonlított egy anarchiába süllyedt kelet-európai államra, mint egy konszolidált demokráciára. A huligánok által elfoglalt Magyar Televízió, az utcai randalírozás és az általában törvényes, de számos konkrét esetben jogsértő rendőri fellépés, illetve az utóbbit mentegető budapesti rendőrfőkapitány nyilatkozatai a közállapotok eldurvulásáról szóltak.
2006 forró ősze, a forradalom évfordulóján történtek világszerte egyenes adásban közvetített szégyene mindannyiunk közös kudarcát jelentik. Kormány és ellenzéke egyaránt sikertelennek bizonyult a közélet demokratikus normáinak megvédelmezésében. Az SZDSZ vezetői a rendőrségi vizsgálat során elmarasztalt főkapitány melletti fellépéssel tovább kockáztatták a jogállami értékek mellett elkötelezett liberális szavazók egyébként is ingatag bizalmát. Ez nem fordulhat elő még egyszer. Az SZDSZ legfontosabb feladata az alkotmányos demokrácia és a liberális szabadságjogok védelme: ha ebből engedünk, az általunk kezdeményezett reformok is hitelüket vesztik.
A megújuló SZDSZ egyetlen számottevő politikusát sem nélkülözheti. Senkit nem akarunk kiszorítani. Nem nevezzük magunkat sem jobb-, sem baloldali liberálisnak: jelző nélküli szabadelvűek vagyunk, akik értéknek tekintik, hogy az SZDSZ tagjai a közös értékrend különböző elemeit tartják fontosnak. Mindenkire szükség van. Szívesen együttműködünk régiekkel és újakkal egyaránt. Az SZDSZ a magyar liberálisok pártja: az új vezetés feladata lesz meggyőzni őket, hogy valóban a sajátjuknak érezhetik.
Amikor tavaly júniusban megalakult a második Gyurcsány-kormány, mindannyian támogattuk, hogy gyökeresen új korszak kezdődjön a baloldali-liberális kormányzás történetében. A kormányprogram reformelkötelezettsége, a miniszterelnök önkritikus megnyilvánulásai és az államháztartási stabilizáció szükségességének gyors és határozott bejelentése arra utaltak, hogy a felelőtlen ígéretverseny után kezdetét veszi a felelős kormányzás. A reformok végrehajtásához azonban szükség van a közbizalom helyreállítására, s ennek érdekében a kormány még nem tett meg mindent. A választók még nem tudhatják biztosan, hogy nem az őszödi beszédben oly plasztikusan jellemzett kormányzás folytatódik-e tovább.
Nekünk, liberálisoknak minden más politikai szereplőnél komolyabb érdekünk fűződik a reformkormányzás sikeréhez: ez ad értelmet kormányzati szerepvállalásunknak, és ez hitelesít minket a választóink előtt. Az általunk irányított egészségügyi és gazdasági tárcák reformjai nélkülözhetetlenek a kormányprogram sikeréhez. Az SZDSZ-en belüli erőviszonyoktól függetlenül támogatjuk a reformokat végrehajtó liberális minisztereket.
Az SZDSZ a kormányprogram többi elemének megvalósulásához is kész hozzájárulni: támogatjuk a közigazgatás reformját és az önkormányzati rendszer ésszerűsítését; az előző ciklus liberális reformjai után szorgalmazzuk a közoktatás, a felsőoktatás és a szakképzés további korszerűsítését; elengedhetetlennek tartjuk egy méltányos, fenntartható és a jogbiztonság követelményének is eleget tevő nyugdíjrendszer kialakítását; helyeseljük a gyengék és kitaszítottak védelmét szolgáló szociális ellátások értékének növelését.
Mi, liberálisok akkor sem fogadjuk el az emberi jogok megsértését, ha politikai ellenfeleink támogatóinak jogait tiporják lábbal. A közrend védelmét nem a rendőri jogsértések elnézése szolgálja, hanem az önkényeskedést meg nem engedő, a rendőrséget és a randalírozókat egyaránt szigorú jogállami normák közé szorító fellépés. A jogállami normákat azonban nekünk, a politikai élet főszereplőinek is komolyabban kell vennünk az eddigieknél: nem mondhatunk le a párt- és kampányfinanszírozás reformjáról, mert e nélkül nem állítható helyre a demokráciába vetett bizalom.
A legnagyszerűbb kormányzati programok is hatástalanok maradnak, ha nem sikerül konszolidálni a közéletet. Az európai politika alapját az egymást egyenjogúnak elismerő politikai ellenfelek folyamatos párbeszéde jelenti. Az ellenzéki jogokat nem kell kiérdemelni: azok a liberális demokrácia alapelveiből fakadnak, s ezek az alapelvek akkor is fontosabbak a pillanatnyi hatalmi érdekeknél, ha miénk a kormánytöbbség. Az ellenzék irányában nem látszatlépésekre van szükség, hanem aprólékos bizalomépítésre. A felelősség, mint mindig, most is elsősorban a kormányé. A bizalomépítés technikája egyebek között a legfontosabb közintézmények működtetésére irányuló, kompromisszumokon alapuló megállapodások létrehozása lehet. Ahogyan a 2005-ös köztársaságielnök-választáskor szorgalmaztuk az egyeztetést az ellenzékkel, most is javasoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének jelölését megelőzően a miniszterelnök konzultáljon az ellenzék képviselőivel. Javasoljuk és elvárjuk, hogy a kormány érdemi együttműködésre törekedjen az ellenzékkel az európai uniós források felhasználása és a hosszú távú reformok előkészítése során.
Őszintén kell beszélnünk a választókkal, és őszintén kell szembenéznünk a saját felelősségünkkel. Magyarországnak a reformok mellett bátran kiálló, az alkotmányos demokrácia értékeiből nem engedő liberális pártra van szüksége. Nem ígérünk könnyű álmot, amikor egy új és hiteles SZDSZ megteremtéséhez kérjük a szabad demokraták támogatását. Hiszünk abban, hogy az SZDSZ megújulása nemcsak a párt politikusainak és tagságának érdeke, hanem a demokratikus jogállam és a szabad piacgazdaság minden magyarországi hívének.
1) "A gyöngyösiek tudják: Fodor Gáborral csak nyerni lehet!"
2) "Az SZDSZ által kezdeményezett és a kormány által megvalósított adócsökkentések pedig azt is jelentik, hogy kevesebb bevételből gazdálkodhat az állam – itt az ideje, hogy saját magán karcsúsítson. Kevesebb parlamenti és önkormányzati képviselő is el tudná végezni a jelenlegi feladatokat, ráadásul jóval hatékonyabban. Hiszem, hogy az állami szférának a köztársaságot és annak állampolgárait kell szolgálnia, nem pedig saját magát."
3) "Szívesen látom fogadóóráimon: minden hónap utolsó péntekén 13-16 óra között."
Ej, ez a kemény három óra egy hónapban! Mindenkinek ilyen serény emberre van szüksége, aki az ujját tartja a választókörzete ütőerén és nem a fogait. :-)
Többek között ez a lesajnáló, urbánus gőggel teli hozzáállás az (párosulva a kíméletlen igazságérzet kíméletlen közlésével és annak implikációinak nagyközönséggel való megetetésével, illetve torkán történő lenyomásával), ami miatt a szabad demokratákra úgy tekintenek ma, mint életidegen ideológia belterjes közösségének kiszolgálóira. És tegyük hozzá: nem alaptalanul.
Igen, ismerlek titeket. Nagyon sokat közületek. A személyes ismerőseim közül nagyon sokan ingyen plakátoztak nektek a választások idején, mert ők még naívan hisznek azokban az ellenszenves dolgokban, amiket mostanában képviseltek. Majd kiábrándulnak ők is. Személy szerint sajnálattal vegyes szánalommal nézem, hogy egy jobb sorsra érdemes, értelmes személyeket magához vonzó egykori középpárt hová küzdötte le magát. És ehhez ti asszisztáltatok, küldött urak/hölgyek.
Figyelj csak! A csirkefogózás nem itt kezdődik, hanem lejjebb, a 17-es beírásnál, amit az a nick volt szíves tenni, aki a szabad demokraták tevékenységét nem elfogult szemmel nézőket egy kalap alá véve lecsirkefogózta. Amit tőlem olvashatsz, erre volt reagálás, és ezt te az attitűdöddel csak megerősítetted. Van két opció. Egy: Mész a mea culpába. Kettő: Beszéljük meg mc nélkül! Te melyiket választod?
