Az elején még mondták, hogy biztosan ideges lehet, a borzalmas rövidprogija után, hát igen, szegény... aztán nagyon szuperül futott:) A végén meg azt mondták, hogy most foghatja a fejét, mert ha jobban sikerül a rövidje, akkor a legjobb 5-ben lehetett volna, de így is biztosan befér majd a legjobb 10-be. És dícsérték a tiszta technikáját, meg a jó koreográfiáját, és mondták, hogy nagy jövő előtt áll még:)
És hogy majd a junior vb-n nagy küzdelem lesz az amerikaiakkal:)
Meg azt is mondták, hogy ő az első azon az estén, aki álló ovációt kapott:) Hát, igen, a magyar közönség:) Jók voltak nagyon, és még vastapsot is kapott a kűrje alatt:) Meg is érdemelte a drága:)
egyébként nekem is néha mérgesnek kell lennem, pl a szalagavató főpróbáján énekeltem a legjobban, mert előtte felmérgesítettek, hogy béna vagyok, pedig nem voltam az, csak nagyon hangosra tették a zenét, és a saját hangomat sem hallottam...(ráadásul utálom a hangos zenét...)
arról nem is szólva, hogy a zenét csak pár nappal előtte kaptam meg, szóval alig volt időm próbálni..
Vele soha sem unatkozol. Ez volt az első dolog, ami eszembe jutott a 20 éves Andrei Griazev szabadprogramja után. És nem először. Ahányszor bemutatta a programjait felnőtt versenyen az edzői először Tatiana Tarasova, utána Elena Vodorezova, hol melegség öntötte el, hol a hideg rázta őket. „Szeretni mint egy Királynőt. Elveszíteni, mint egy milliót!” Ez a szibériai fiú karaktere. Korcsolyázni egy fantasztikus rövid programot és utána egy borzasztó szabadprogramot? Ez megtörtént. Oda-vissza.
Ebben a szezonban Griazev az orosz nemzeti bajnokságon elért 9. helyével vesztette el a lehetőséget, hogy a 2. számú orosz versenyzőként indulhasson az Olimpiai Játékokon. Csodának számított, mikor bekerült a Világbajnokságra induló csapat tagjai közé. Azonban az emberek azt kérdezték, az első két programja után: „Rendben, de miért?”. És hirtelen egy nagyszerű szabadprogamot mutatott be, csodás ugrásokkal. Micsoda változás!
Az orosz bajnokságban Griazev programja után, mikor saját maga árnyékát mutatta és elbújt mögé, Tarasova azt mondta: „Nem tudom, hogy mit csináljak. Andrei képes meglepően jól korcsolyázni. De ennek megvalósításához nagyon kell őt provokálni, hogy valami miatt valóban mérges legyen. És nem tudod elképzelni, hogy milyen nehéz egy láthatatlan emberrel harcolni. Andrei egy nagyon kedves, őszinte és tiszta fiú. Érzékeny, azonban hozzászokott, hogy a félelmeit magában tartsa. Talán ez az oka, hogy nagy nyomás alatt nem tud parancsolni a félelmeinek.”
Elmondanád, hogy mi történt veled Calgary-ban?
Talán uraltam a versenyt. Az orosz bajnokság után leginkább nem csináltam semmit. Hazamentem Permbe. Azt gondoltam, hogy soha többé nem fogok korcsolyázni. Jól felkészültem ahhoz, hogy a csapatba kerüljek. Soha nem történt velem még ilyen, hogy egy hét kemény edzés után, ahol szabályosan lefutottam a kűrömet, nem csináltam egyetlen hibát sem. Megugrottam a négyfordulatosokat és egyszerű kombinációkat és minden rendben ment. Ezt szerettem volna megmutatni a nemzeti bajnokságon, amire teljesen kiégtem. A rövid programomat elrontottam és ettől kezdve minden rosszabb lett.
Magadtól jöttél vissza Moszkvába?
Elena Germanova (Vodorezova) hívott fel és mondta, hogy el kell kezdenünk dolgozni. Egy sikertelen szezon után nem áll meg az élet. Ekkor kezdtem el pótolni az elmaradt edzéseimet. Ez az Európa Bajnokság után volt, amit tévén néztem, mert egy kicsit tovább kellett otthon maradnom, mert egy új jégcsarnok nyílt, ahol ott kellett lennem, és ezután jöttem vissza. Két hét múlva újra elkezdtem korcsolyázni, csak az egyszerűbb ugrásokkal kezdtem, miután visszatértem a szokásos életmódomhoz. Vodorezova mondta, hogy lenne egy kis esélyem arra, hogy bekerüljek a Vébé csapatba, de őszintén nem hittem benne, hogy ez sikerülni fog. Nem hagyhattam, hogy ezek a gondolatok mindent leromboljanak bennem. Az Olimpiai Játékokat tévén néztem és azt gondoltam, hogy én is ott lehettem volna. Másfelől, talán jó volt, hogy sok időm volt pihenni. A hátam rendbe jött újra, nem emlékszem mikor történt ilyen utoljára azóta, hogy négyfordulatosokat ugrom. Még az ősszel komoly gondok voltak vele. Azonban kihagyott edzések meglátszottak a teljesítményemen: Mikor Calgaryba érkeztem, észrevettem, hogy az ugrásaim némileg bizonytalanok. Igazán, azonban a kvalifikáció volt az, ami erősen fájt. Tudtam, hogy problémáim lesznek a négyfordulatossal, vagy két lábra érkezem, vagy valami más gond lesz a landolással, de soha nem gondoltam, hogy olyan keményen esek majd el. Ez az őrületbe kergetett.
Az edződ felajánlotta neked, hogy kihagyhatod a négyfordulatost a rövid programodból?
Micsoda? Ebben a csoportban mindenből a maximumot kellett nyújtanom. Ezért négyfordulatosnak mindenképp benne kellett lennie a rövid programban. E nélkül nem versenyezhetnék a következő szezonban.
Ehhez az ugráshoz sok erőre van szükséged?
Nekem ez sokkal könnyebb mint a tripla lutz. Lélektanilag ez ugyanolyan nehéz, mint minden első ugrás egy programban és nagy hatással van a program további részére. Ezért nagy nyomás nehezedik rád akkor.
Mit éreztél a szabadprogramod előtt?
Nincs veszteni valóm. Mérges voltam magamra és meg akartam mutatni, hogy képes vagyok valamire.
Nem volt túl könnyű. Mikor Tarasova lassan befejezte az edzősködést és Vodorezova többet foglalkozott Lena Gedevanishvili, vele ment a versenyekre, hirtelen észrevettem, hogy teljesen egyedül vagyok. Nem volt senki, akivel beszéljek. Sokat gondoltam Tarasováról, hogy talán nem volt elégedett velem, mint sportolóval és, hogy ez az oka, amiért nem jött többet a jégcsarnokba. Nem értem el nagy eredményeket. Régóta ezek a gondolatok foglalkoztattak. Csak akkor jöttem rá, hogy milyen szerencsés lehet az a korcsolyázó, akinek az edzője csak vele foglalkozik.
Együtt tervezitek elkészíteni a programjaidat a következő idényre?
Valószínűleg egy új programmal készülünk, egy új röviddel. Nincs semmi ok rá, hogy új szabadot is csináljunk. A szabadprogram, amire korcsolyázok, nehezebb, mint amit bárki látott. Igazán remélem, hogy Tarasova nem fog csalódni bennem.
You'll never get bored with him. This was the first thought after Andrei Griazev, 20, finished his free program, and this wasn't the first time. All the time the skater competed on the senior level, his coaches, first Tatiana Tarasova, then Elena Vodorezova, would feel either thrown into the heat or the freezing cold. His personality is sort of a proverbial Siberian man, "If fall in love - then with the queen, if lose - then the million." To skate the great short program and completely fall apart in the free program? It happened. The other way around? It happened too.
This season, Griazev was almost written off after he, having a realistic chance to be the second man on the Olympic team and go to Torino, was only ninth at the Nationals. He made the World team by miracle, but his first two performances in Calgary caused the old question, "Why?" Suddenly, he had a great performance with amazing jumps in the free program. He really is a walking heart attack!
When Tarasova started to leave Griazev with Vodorezova more often early next season, Vodorezova would make desperate calls to the great coach in America, "He doesn't talk to me." The answer was, "Get used to it. He doesn't talk at all. That's his nature. When I ask him how we doing, I answer myself - we are all right."
After his performance at Russian Nationals, Griazev, dark with sadness, hid from everyone. Tarasova said, "I don't know what to do. Andrei is able to skate exceptionally well, but you have to really get him angry to do that. You can't imagine how torturing is that to undeservingly insult the person. Andrei is a very nice and honest guy. He is emotional but he is used to keep his feelings inside. Maybe that's why his nerves couldn't withstand the constant internal pressure."
Griazev smiled like a child for the first time during the Worlds only after his marks for the free program were announced.
- Can you explain now what happened to you in Calgary?
Maybe I got un-used to competing. I haven't done anything for a month after the Nationals. I went home to Perm. I thought I would never go on ice again. I was ready for the trials very well. It never happened to me before, but I haven't made even one mistake in a week of practicing and regularly skating through my free program. I did quads and some unbelievable combos, and everything would work well. I so wanted to show it all at the Nationals, I might've simply burned out. I failed the short program, and everything else lost any sense.
- What is your initiative to return to Moscow?
Elena Germanovna called me. She said I had t start working and that life doesn't end with one bad season. By that moment, I was missing the practices. It was right after the Europeans. I watched it on TV, staid home for several more days - I had to attend the rink opening, and I came back. For about two weeks, I was getting used to skating again, doing simple jumps and then, I got into the regular regimen. Vodorezova told me right away that there might be a chance of going to Worlds, but to be honest, I didn't believe it at all. I couldn't get rid of that thought that I've ruined it myself. I watched the Olympics on TV, constantly thinking that I could've performed there.
On the other hand, maybe it was a good thing for me to rest all this time. My back felt stronger, knock on wood. I don't even remember about it when I do the quads, even though I had big problems in the fall. Still, the lack of practicing showed. When I came to Calgary, I felt a little unconfident on the jumps
I was really badly hit by the qualifying round. Of course, I assumed I could have some problems with the quad, like landing on two feet or not making the exit. But to crash on the ice like that... I was very shocked.
- The coach offered you to skip the quad in the short program. Why didn't you want to do that?
What would be the point? I could've climbed out from the bottom only jumping the maximum. I still had to include the quad in the short program. It makes no sense to perform without it the next season.
- Does this element takes away a lot of strength?
It comes easier to me even than the triple lutz. However, it's hard mentally just as any first jump of the program and it affect the mood strongly. That's why it rises the pressure.
- What was your mood before you skated today?
I had nothing to lose. I was angry with myself. I wanted to show that I could at least do something.
- Who did you wanted to show to? Tarasova? Vodorezova?
Everybody!
- By the way, how easy was it to you moving from one coach to another?
It wasn't easy. I suddenly felt alone when Tarasova slowly started to move away from the practices and Vodorezova continued working with Lena Gedevanishvili a lot and going to the competitions with her. I had nobody to talk to. I thought a lot about Tarasova and that she simply got disappointed with me as a skater to some degree and that's why she stopped coming to the rink. I couldn't do many things. Those thought tortured me for a long time. Only then I really understand how happy you'd be when the coach gives you the entire attention.
- Are you planning to choreograph the new programs for the season together?
We'll probably change only the short program. It makes no sense to choreograph the new free program. Nobody really saw the program I'm skating now. I hope very much Tarasova won't quit on me.
Szerintem is nagy dolog, hogy orosz bajnok lett. Meg is értem, hgoy így érzi, hogy ez majd önbizalmat ad neki, és örülök, hogy így van:)
Azt nem értem, hogy mért volt neki nagyobb nyomás, hogy Pjus mellé kellett bekerülnie a keretbe, és hogy mögötte kellett volna 2-nak lennie. Mért könyebb most? Vagy már megint rosszul fordítom...:(
Szerintem, azért most igazán nagy eredményt ért el. Gondoljatok csak arra, hogy Yagudin soha nem tudott orosz bajnok lenni! És a szövetség elnöke is elismerte, hogy hiába aggódott a fiatalok miatt és, hogy mennyire magas színvonalú volt a verseny. Az olimpia után ő is leírta a leendő válogatottat.
Hihetetlen, hogy ért az emberekhez. Ezért olyan eredményes szerintem. A szaktudás nem elég, kell a pszichológia is. Ő segített Jagunak is azzá válni, akit annyira szeretek benne.
Jujj, ez a cikk amiről most írtál nincs meg véletlenül?
Szívesen! Annyira örülök neki, hogy ez megjelent:)
Az az igazság, hogy az első pillanattól kezdve, ahogy élőben láttam korizni, nem volt kérdés, hogy ez a srác tud valamit. Bízom benne, hogy egyszer tökéletesen meg tud majd felelni saját magának. Csak szegénynek azért ilyen piszok nehéz, mert teljesen más milyen mint a többi versenyző, ő egy nagyon aranyos kis srác, aki hihetetlenül érzékeny. Tarasova fogalmazta meg egyszer nagyon jól egy interjúban, hogy azért nagyon nehéz Andrei-jel együtt dolgoznia, mert itt van ez a nagyon aranyos, kedves srác és benne lakik egy jó nagy adag félelem, amit nem tud kiismerni és így nem tud ellene mit tenni. Azt hiszem, Tarasova szeretete és kedvessége, ragaszkodása, azért meghozta gyümölcsét.
Az egész annyira édes:) Annyira köszönöm, hogy betetted!:))
Teljesen egyetértek azzal, amit a végén mondott, előbb-utóbb most már lesz valami nagy eredmény, lehet, hogy éppen Varsóban.Én nagyon remélem, hogy igen!
Ez nagyon durva: So, I staid in Peter, living anywhere I could, switching between regular and communal apartments. Már csak abból kiindulva, amiket Yagu mesélt a saját lakásukról, hogy mi volt, ez még sokkal rosszabb lehetett. Szegénykém:((((
Csak most kezdtem el olvasni, de ez a rész annyira édes: Thank you, Lesha Yagudin, for telling Tarasova about me. He and I were friends since the time I was a little guy, coming to Mishin from Perm at 11.
Sajnos csak egy részét vették fel, úgyhogy nekünk is csak olyan hosszú a videó! De remélem ott lesz Andrei Varsóban a gálán és hasonló szerkóban fog korizni, mondjuk, akkor tuti elolvadok!
The Europeans at Warsaw, beginning on January 22nd, will be a bit unusual because the Russian team that'll compete there will be practically all-new. In the most prestigious event, men's competition, Andrei Griazev, 22, took the leader spot that was held by Evgeni Plushenko for many years as he won the Nationals two weeks ago. We met with the skater before leaving for Poland.
- Andrei, are the National title and being the top skater on the team the burden or the wings for you?
I'm definitely calmer and more confident. It's good I won the gold at the Nationals but it was important for me to show everything I could do at the moment and make the team. It all worked! That's why I'm in a such mood now. However, if Plushenko would've staid as the top skater on the team, I would've been more comfortable. That was the guaranteed gold medal. On the other hand, I can't do anything about it and I know I have a huge responsibility but at the moment, it doesn't pressure me anymore.
- Was it harder before?
"Harder" is not a word for it, especially during the last year. I was very pressured by realizing that I have to make the team for the Games or the Worlds together with Plushenko. It was like someone put about 30 kg on my shoulders and made me skate. Many wanted to be in the desirable top three position at the Nationals. I burned out.
- We expected results from you last year and a year before, but you never skated as clean as you did at the Nationals now.
I trained a lot and I trained well. My coaches believed in me, and I fueled their faith by practicing well. We always worked a lot. I was told to do ten jumps and I would do twenty. Then, I would come to the competition and… it would be a downfall. We are spreading the pressure more evenly now.
- At times, it seemed that even when you didn't skate well, you always had some advantage, unlike others, only because you trained with Tarasova.
Maybe there was some help, but it was only to my benefit because sometimes, a skater needs to be pushed and from that point, he'll walk on his own. I think there is nothing bad about it. If I didn't go to Tarasova, it's unlikely I would've made it as a skater. When I left Alexei Mishin, I didn't skate at all for three months. Thank you, Lesha Yagudin, for telling Tarasova about me. He and I were friends since the time I was a little guy, coming to Mishin from Perm at 11.
- Was Plushenko's example infectious?
To be honest, I didn't like Plushenko as much as I liked Urmanov. He won the Lillehammer Olympics then and he was my idol. When I watched him skate on TV, the world around me just stopped. My mom saw it and said let's go to Piter to see Mishin. I didn't realize it all. I was just 11. To come a great coach like that is like giving a candy to a child - you'll be happy, you'll eat it, and that's all. We came there and I got sick the same day. I came to skate with the fever, being all green, little, and skinny… I was falling all over the place. I thought Mishin wouldn't take it anymore and would say that we wanted to laugh at him, but he offered me to stay for several days, get back on my feet and then skate in peace. Later, he brought joy to my mom when he said I was a good boy and we could stay. I have to give it to him - at that time, Plushenko and Yagudin were on the rise, but he worked with me too when he had time. So, I staid in Peter, living anywhere I could, switching between regular and communal apartments.
- So, it's just like Plushenko - the difficult childhood...
What skater, especially out of town, has it easy? At one time, Lesha Urmanov was helping me too. His apartment was empty so I lived there. All together, it's not that important. I still live in boarding school, but you don't notice your surroundings when you train twice a day constantly. I go train in the morning, rest in the afternoon, and then go back to the rink. I come back at night, call mom and dad, and that's it, the day is over.
- Why did you leave Mishin?
There were no results. Mishin said he won't work with me anymore and he sent me to his wife's group. My relationship with her didn't go well right from the beginning.
- They say Tarasova is the power and she has special relationship with her students. How does that affect you, the skaters? You say you didn't have the results. You went to her and became Jr. World champion.
It's hard to explain. She has special aura and the environment at practices. When she is not on ice, you can yawn and be silly, but as soon as she get there, you straighten up. She could yell or hurt your feelings sometimes, but then she would say, "Sonny, let's try this…"
- We've heard that it was not easy for you to get used to new coach, Elena Buianova.
No, it's not about that. When a new person comes, you feel it in everything. It wasn't like that with Elena Germanovna. She and Tarasova completed each other, like right hand and left hand. It was like they worked together their whole lives. It's just when we worked with Tatiana Tarasova in America, we lived in the same house, and naturally, I felt I got more of attention from her. At first, I was a little lost in Moscow. It's ok now, I got through it. That's why I say that it's good that the coaches believed in me despite everything. It's much harder for them, standing behind the boards, not skating.
- How do you know?
In America, I took a junior lady to the competitions. I worked as a coach a little. We were paying some for the house and pitched in for the food...
- Still, Andrei, Plushenko and Yagudin started winning right away, and we still haven't seen you win a senior event.
You know, I think everything is pre-defined for the Olympic champions. They have the talent and they always have the luck. I might have some gift, like many others, but people like me need to put in a lot more effort and believe in themselves. It's like I have everything except luck. I think I just have to keep working and not try to jump above my head like I often tried to do before. I'm 22 and I gave 17 years to skating. Sooner or later, there'll definitely be a result.
