Gondolom nem kell bemutatnom őket, az első magyar női MTB csapatról van szó. Ide írhattok, ha bármilyen kérdésetek van a csapattagok felé, szeretnétek csatlakozni, vagy "csajos" bringa építéséhez, lányok véleményére vagytok kiváncsiak.
Igazad van,a szombati futáson úgy éreztem mintha ólombol lettek volna a combjaim...Állóképességgel,izomzattal nincs gond,csak valahogy a lendület,a könnyedség veszett el.Most ezt igyekszem visszaszerezni.
A bringázás általában nagyon lassítja a futást. Hogy ez a spinningre is igaz-e, arra nézve nincsenek tapasztalataim, de könnyen lehet, hogy igen. Még azzal is jobban jársz, ha nem csinálsz semmit. Már ha a szigeti köridő a legfontosabb cél. :)
(A végkövetkeztetéssel egyébként mélységesen egyetértek: a futás mindenhez jó alap, de ez fordítva nem igaz. Futásra csak futással lehet felkészülni.)
Akkor majd esténként fürkészem a tekinteteket,hogy vajon ki kicsoda lehet...?
Egyébként,én most vagy két hónapot kihagytam futásügyileg,és le is romlot jócskán a köridőm.Tegnap 30 perc volt ami elég ramatyul hangzik.Spinning az volt rengeteg,meg gyalogtúra is de a futás az teljesen más mozgás.És nagyon fontos,így nem is fogom soha többé elhanyagolni más mozgás miatt.Be kell valahogy kalkulálni kiegészítésként.
Szia, de igen, Demmer. Te ki vagy? Csak nem együtt dolgoztunk???
Próba: Imádni kell montizni, kell akarni menni versenyekre (minimum évi öt), kell szeretni a sütiket, mert igy fogsz tudni jönni velünk cukiba, és kell szeretni a csapatot, mert összetartó, lelkes embereket keresünk.
Egyébként meg sziasztok csajok, újra itthon vagyok. Edit, a hétvégén szeretnék menni, de nem biztos, hogy fos sikerülni, mert a szokásos kórság vett erőt rajtam. :( Persze azért megteszek minden tőlem telhetőt.
Na akkor egy kicsit hosszabb lélegzetű CR beszámoló hazatértem alkalmából: Costa Rica Közép- és Dél-Amerika egyik leggazdagabb országa, a GDP-t tekintve Panama és Guanacaste előzi meg. Persze az életszínvonal még így is sokkal alacsonyabb a magyarénál. Szegénység van, de nyomor, éhezés nincs, sokkal kevesebb csövest látni, mint itthon, vagy akár az amerikai nagyvárosokban. Reggel, mint minden rendes helyen az emberek dolgozni, tanulni indulnak, nem a házuk előtt bandáznak, mint a harlemiek és a szicíliaiak :) Csak úgy példaként: a sofőr srác, aki két napon át kísérte bringás portyázásainkat, a két napra összesen kb 5000 Ft-ot kapott, és ő a jobban fizetettek közé tartozik. Igaz, kb mindent fél-, vagy harmadáron vehetsz az itthon megszokotthoz képest. Az emberek többsége iskolázott, rengeteg a diplomás, és a legalább középfokú végzettségű. Ennek ellenére nem sokan beszélnek jól külföldiül. Nem, indiánt alig látni, Costa Rica latin ország, a lakosság nagyrészre spanyol ajkú, gondolom a területet meghódító spanyol népbe beleolvadt az őslakosság. A teljes népesség mintegy 4,3 millió lakos, amiből kb 1 millió !!! a nikaraguai bevándorló. Ez a bevándorlási hullám az utóbbi évtizedben indult, munka és jobb élet reményében költöznek át a szomszédok. Persze nem mindenkinek jöttek be a száőmításai, így az utóbbi pár évben a városokban megsokszorozódott a bűnözés. San Joséban minden ház inkább börtönre, vagy erődre hasonlít, majd ha fent lesz a galéria meglátjátok. Bűnözés alatt a betöréseket, lopást, autófeltörést, zsebtolvajlást értsétek, az erőszakos bűncselekmények, támadások nem jellemzőek. Az ország természeti értékei lenyűgözőek, az ember által létrehozott Costa Rica viszont borzalmas. A főváros nem más, mint betonból és hullámlemezekből összetákolt házfélék dzsungele, ahol üdítő színfolt egy-egy régebben épített európai stílusú épület. Az utcanévtáblák és iránymutatók szinte teljes hiányában kétlem, hogy bárki, aki még nem töltött el huzamosabb időt San Joséban ne vesztené el a fonalat öt perc autózás után. Országutak vannak, gyakorlatilag minden településre el lehet jutni rossz, vagy rosszabb utakon, de a kivitelezés... Képzeld el, hogy mész egy kétszer három sávos autópályafélén. Beérsz a városba, leszűkül két sávra. Majd egyre. Egy egyirányú egysávos utcában mész, és elvileg az a főút. A Costa Ricára annyira jellemző lazaság a vezetésben is megnyilvánul. A helyiek szeretnek gyorsan menni, kicsit streetracing fílingje van a városnak, van is elég sok felsufnituningolt verda (25 éves Datsun, rohadó kipufogóval, de neonnal keretezett rendszámtáblával - igaz a komolyabb streetracerek inkább leveszik a rendszámot). Ennek ellenére senki nem akarja letolni a másikat, figyelnek egymásra az emberek (legalábbis a többi autóra). Viszont ez egy hegyvidéki ország, és mindenki ott előz, ahol jól esik. Magyarul bármelyik beláthatatlan kanyarba simán belemennek. Feltehetőleg ennek köszönhető, hogy a legtrendibb halálozási ok a közlekedési baleset. Hullanak, mint a legyek. A Trans-Atlantic Highwayen (mókás név egy két sávos útnak) két alkalommal autóztunk, mindekét alkalommal láttunk balesetet.
Na megyek aludni, mert a hosszú repülőút után nagyon punnyadt vagyok. Nati hétfőn jön, utánna mehet a tali.
