Én ezzel fordítva vagyok, és - azt hiszem - a 19. századi liberálisok legjobbjai egyetértenének velem. Nem a "haza" szóval van baj, de egy liberális - a francia forradalom örököse - már a 19. században sem érzett komoly tiszteletet a monarchia jelképei és az egyház állami befolyása iránt.
Talán nem véletlen, hogy a 19. századi republikánusok - és más baloldaliak, népiek és liberálisok - megvetően beszéltek a királyság jelképeiről, köztük a koronáról is (pl. Petőfi). És az sem véletlen, hogy Deákék-Eötvösék elválasztották az államot az egyháztól - nem ismerték el hivatalosnak a templomi házasságkötést, végbevitték a zsidó emancipációt -, egyszerűen azért mert liberálisok voltak.
"Egyrészt a Szózat sokkal pozitivabb hangvételű, hazaszeretet is jobban átjön, szerintem. Meghallgatva a német, francia, olasz, angol, spanyol, egyesül államokbeli himnuszokat azok is mind-mind indulós jellegűek, egyáltalán nem kesergők, pesszimisták, mint a mi Himnuszunk. Vörösmarty Szózata tökéletesen megfelelne ezen céloknak."
Azért azt elárulhatnád, hogy a Szózatban hol látsz látványosan pozitívabb hangvételt, vagy netán indulószerûséget.
"De olasz himnusz alapján be lehetne vezetni, hogy Himnusz után vmi átkötéssel a Szzatot is eljátszák (tegnap éjféli misén nálunk tök jól sikerült)"
Nézd, rengeteg olyan példát tudok hozni, amely himnusz nem indulószerû, pl. ukrán, román, izraeli, oszt mégis jól el vannak vele, és nem akarnak megamixet csinálni helyette.
A liberalizmussal nincs baj, ha a "haza" szót nem szitokszónak használják és nincsen micisapka és tetemcafat sem. És főleg, ha nem diktatúra pártjával áll össze :)
Ami a szövegeket illeti: mindkettő 19. századi liberális költő verse, nekem mindkettő tetszik. De a himnusz zenéje (von Franz Erkl) állítólag túlságosan hasonlít a "Gotterhaltéra", a császári himnuszra.
Én szüleimmel vesztem össze egyszer. Hogy a Himnusz a legszebb dallam szerintük, és mi bajom van Kölcseyvel. Nekem semmi, de visszakérdeztem: nekik mi bajuk Vörösmartyval?
Először elég profán helyen jutott eszembe, egy sporteseményen.
Minden nemzet buszkén, kitolt mellkassal, szívére tett kézzel énekli saját indulóját, amelyek kb. arról szólnak, hogy mi vagyunk a legjobbak és hazánkért mindent.
Ha magyarok éneklik szívre tett kézzel himnuszukat, kicsit visszás, mert közben kesergünk egyet.
Azért Himnusz mellett szólva: az nem lehet véletlen, hogy Rákosiékat is túlélte.
Egy ismerősöm is azon a véleményen van, mint a topikgazda - volt is belőle sok vitánk. ;-D Sztem maradjunk a tradícióknál, nem kell nekünk igazodnunk a többi "indulószerű" himnuszhoz.
Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy a Himnusz helyett a Szózatot kellene inkább előtérbe helyezni.
Egyrészt a Szózat sokkal pozitivabb hangvételű, hazaszeretet is jobban átjön, szerintem. Meghallgatva a német, francia, olasz, angol, spanyol, egyesül államokbeli himnuszokat azok is mind-mind indulós jellegűek, egyáltalán nem kesergők, pesszimisták, mint a mi Himnuszunk. Vörösmarty Szózata tökéletesen megfelelne ezen céloknak.
De olasz himnusz alapján be lehetne vezetni, hogy Himnusz után vmi átkötéssel a Szzatot is eljátszák (tegnap éjféli misén nálunk tök jól sikerült)
További előnyök: Himnusszal kortárs szerzői vannak a Szózatnak, nem kell újat írni.
