Bársonyszalag a nyak körül.. meztelenül a helyén térdel.. vár.. Kedvese gyönyörködik benne.. hozzálép.. a lány széttárja combjait, kezével széthúzza kicsit punciját.. kézmelegítette vibrátort befogadja.. összezárja a lábait.. üdvözli bent a vendéget.. Épp-hogy-hozzáérős csók az ajkain.. hátratett kéz.. nem léphet odébb.. hosszan.. Rúzs, tedd fel.. az alkalomhoz való.. Nyisd ki a szád.. ezt a labdát most beveszed.. hátul megkötöm.. Hadd nézzelek.. Így akartam, igen.. szép vagy.. illik hozzád.. Először takarítanod kell.. porszívó ott van, rongy, a kertben kirázhatod.. Választhatsz egy szandált magadnak, hideg van kint.. Jól van.. Ha a galériával készen vagy, idejöhetsz kicsit.. elém térdelsz, megsimogatlak, beletúrok a hajadba.. kapnál egy csókot is, de most nem lehet.. Mutasd a melled.. tedd hátra a kezed.. tartsd magad. Felcsíptetem ezeket a bojtokat a mellbimbódra.. Szereted, ha kézbe veszem őket.. Szeretem megmarkolni őket.. Jó.. folytasd a takarítást.. Figyellek.. Mostantól négykézláb.. gyere ide.. fordulj meg, imádom a fenekedet.. homoríts kicsit.. Nedves vagy.. kis szolgalánykám.. szereted, ha azt parancsolják, hogy tárd ki magad, ugye?.. igen, tudom.. Most így maradsz.. Nézlek.. Kicsit feljebb a fejed.. hátrébb a feneked és széjelebb a combjaid.. Igen. Szokd meg ezt a tartást. Mit érzel közben?.. Igen? .. Várj, kiveszem a gag-ballt. Vadító vagy, tudod.. Édes.. Fel tudod idézni? Igen, látom, hogy rátaláltál. Egy csók.. Hosszan forrón.. harapva.. Ó.. én is imádlak.. Tartsd a szád.. harapj rá megint a labdádra. Ki foglak kötni a galéria oszlopaihoz. Széttárt combokkal, fejed fölé emelt kezekkel.. ..
"Mindössze egy beszélgetés hiányzott, egy tisztázó, lezáró, őszinte, emberi beszélgetés."
Na, ez az, amire - kezdem úgy gondolni, - a pasik genetikailag alkalmatlanok. Biztosan egyszerűbb szó nélkül köddé válni, mint az a bizonyos utolsó, tisztázó beszélgetés. Évek óta cipelek magammal ilyen terheket, pontosan tudom, le kéne már raknom, elengedni, de... nem könnyű egy olyannak, aki mindenben pontosan szeretné tudni az okokat. Sajna, úgy tűnik, mi nők inkább ilyen lelkizősek vagyunk. Persze mindkét oldalon vannak kivételek. :)
Nincs is azzal semmi baj, ha a szíve után megy valaki, azzal lenne a baj, ha nem tenné. Mindössze egy beszélgetés hiányzott, egy tisztázó, lezáró, őszinte, emberi beszélgetés.
Nem telefonon, köddel, hanem arccal, testtel, lélekkel, nyíltsággal.
Persze a magam válaszát így is megkaptam ez kétségtelen, meg is értettem.
Tulajdonképpen már évek óta nincs jelentősége, talán csak annyi, hogy valamiért ez mégis kikívánkozott. Hogy a Márki szavaival éljek, lassan lépek át egy másik világba (remélem ezúttal végre a sajátomba). Ezért zárogatom le a régiben nyitva kérdéseket és gyógyítom a még vérző sebeket. Másképp nem tudok átmenni. :)
Még mindig azt mondom, hogy aki szeret, az nem képes elengedni. Akkor sem, ha nem vettem észre azt a momentumot. A szeretetnek sokkal nagyobb a hatalma, minthogy egyetlen apró tévedést képtelen legyen elnézni. Még akkor sem, amikor az ego önmagát védi. De mindegy már, ez régi történet, csak úgy eszembe jutott, biztos a hely szelleme teszi. :)
Csak nem a Scala-ban szerepelt, hogy itthagyott minket? .. Egyszer vettem egy könyvet, de Sade neve szerzőként, ötletek, meg nem írt vázlatok voltak benne, meg grafikák. Bele-belelapozgattam, míg el nem jutottam ehhez - vágjunk egy lyukat a nő fejébe, és ott dugdossuk ki-be. .. Izé. Nem kéne kicsit pihenni? Milyen felhők gyülekeznek itt? Mondjuk a holdhoz passzol.
Lehet, azt gondolod, ha szeret nem enged el. De szeret, ezért elenged, mert tudja, belehalnál, ha nem engedne el. Ez az egész nem működik szeretet nélkül. A dom nem hidegfejű inkvizítor, hanem társ, nem (csak) azért okoz fájdalmat, mert élvezi, hanem azért is, mert tudja, arra van szükséged. Jeromos mesternél van egy új, megszívlelendő írás, ajánlom.
Nem értem, mi rosszat mondhattam (ártatlanul pislog) De hát engem nem ilyennek ismertek meg itten (még ártatlanabbul) Nem csinálok én semmi rosszat (előveszi a tollat és a drótkefét)
Erős? Nem vagyok én erősebb senkinél. Ez nem erő, ez csak egy lépés, amit van aki megtesz és van, aki nem teszi meg. De akár megteszed, akár nem, aminek fájnia kell, az úgyis fájni fog és addig fog fájni, amíg fájnia kell. Olyan ez, mint a gyászidő, ha halott van, akkor gyász is van. Nem úszod meg.
Ráadásul utólag gondolkodhatsz, hogy mikor mentél jobban önmagad ellen, mikor maradtál, úgy hogy nem szerettek, vagy akkor mikor mentél úgy, hogy még szerettél. :)
Írígyellek, hogy ilyen erős vagy. Én is próbáltam elmenni fizikailag, de lelkileg nem tudtam. Még ha azt mondja nem is akar rosszat nekem. Akkor is úgy érzem, nem szeret. Mért szeretne? Én csak az övé vagyok, a tulajdona és ha néha fennhangon is mondom az ellenkezőjét, hazudok, mert ha parancsol valamit megteszem. Ha kellek neki, azonnal ott termek. Nem tudok tenni ellene. Ha mással randizom, akkor bűntudatom van. Gyenge vagyok. Beleszerettem az uramba, nem kellett volna, de nem tudok tenni ellene.
Mondjuk elnémítva ok. Esetleg egy kis mellkötözéssel vagy egy vibrátorral. Meztelen. Valaki kezében egy távirányító. Engem néz és néha felcsavarja kicsit hogy izgalmasabb legyen a porszívózás, vasalás vagy amit épp csinálok. Néha odajön és megmarkolja a nagyon érzékeny melleim. De a kezem ne kötözze össze, mert senki ne kívánjon ám lehetetlent még egy szolgától sem. :)
Szeretem. Nagyon szeretem, de õ nem szeret viszont, vagy legalábbis nem érzem. Mert ha szeret is, nem úgy szeret, ahogy én azt várom tõle. Így aztán azt mondom magamnak, hogy nem szeret. Csak megbüntet, az igaz, hogy azt gyönyörûségesen teszi és közben mégis úgy érzem, szeret, de …annyi minden hiányzik nekem, úgy egyébként. Mert nemcsak rabnõ vagyok, nõ is vagyok és ember is, társ és barát is egyben. Illetve csak szeretnék lenni, de egyedül nem megy. Megpróbálom feldarabolni magam, mert annyira szeretem, de nem tudok darabokban élni. Így aztán elmegyek tõle. Fizikailag… lelkileg meg majd lesz valami. Fordítva kéne…
Azt mondom magamnak, hogy ha szeret, úgysem enged el, de elenged. Tehát nem szeret, de ettõl sem könnyebb. Nem marad más, mint a tartás. Távoltartás, tartózkodás. Úgy csinálok, mintha… Hogy Õ mit gondol? Hiányzom-e? Sajnálja-e? Fogalmam sincs. Nem kérdeztem, Õ pedig nem mondta. Lehet, hogy azt gondolja, ha Õ az egyetlen Uram, akkor nem tudok elmenni…de elmentem, ha összeszorított foggal is…és Õ hagyta.
Amúgy meg, ahhoz, hogy hullámozzon a topic, néha nem árt egy kis kő a vízbe, de most Myrrha, Msn, Fantáziálok amúgy is hullámoztatja, úgyhogy visszahúzódok az ún. háttérbe, szal nem nagyon bántódok meg, ha most nem nagyon reagál senki erre a pár bejegyzésre. Had fussanak az új hullámok.
Sztem a többségnek itt nincs semmi defektje. Akinek meg van, az bizony nyelvi is, merthogy, ha nem találunk pontos szavakat a bajainkra, mellészavazunk, "oszt akkor a végin még gallyra megyünk!" A nyelv maga az ember. Ahogy mozgatja. egyik a másikat. Én a nyelvem, a nyelv engem. Meg persze a szív, ahogy előrevisz. Szóval nem nyelvtani vagy stilisztikai problémákra gondoltam. De hát tudja ezt maga. Sztem inkább Msn és Myrrha védelme beszéltette magát, ami nagyon derék, és becsülni való!
Néztem a TV-ben a Kiss Zoltan Zéró betelefonálós műsorát.:) Amit abban elmondott - meg még nehany popularis eloadasan is voltam -, annyit tudok. Tehat kb. annyit, hoyg mi fan terem., hogy mukodik. Es felrajzolni a numeroszkopot. Kb. a hatodát az egesznek. Elemezni azt mar nem tudok.:)))
Ez egy olyan kérdés, amire egy fórumban nem adhatok érdemleges választ, mert akkor hirtelen egy helyen, egy időben túl sokan lennénk. Amúgy meg ez nem ilyen egyszerű, nekem nem is jó akárki... :)
