Arra szeretnék tippeket kérni, hogy lakásban, saját készítésű - időnként keret nélküli - festményeket (olaj, tempera) hogyan lehet megörökíteni viszonylag olcsó módszerekkel (nincs stúdió meg csak egy vaku van) filmes és digitális megoldás is érdekel.
Ez a pauszsátor, de még nem hallottam olyanról, hogy valaki megépítette volna. Amikopr én nekiveselkedtem, természetesen nem csináltam ilyen szépre, ráadásul még nagynak is kellett lennie. Volt a kereskedésben úgy másfél méternyi széles pausz tekercsben, azt vettem meg. A képet felállítottam a stafnira (a legalsó állítási lehetőségre húztam le) és közvetlenül a fal elé helyeztem. Így a pauszt csak félkörbe kellett a kép előtt beügyeskedni, meg tetejét rá, és jöhetett a világítás. De nem ám 1000 wattos halogénnel! Hagyományos fotóizzókkal, már nem tudom hanyassal, de az biztos, hogy kétoldalról nem egyformán, illetve nem egyforma erős izzókkal világítottam meg. Fölülről is kapott világítást.
Később (mivel ez a megoldássem volt tökéletes, hanyagoltam a pauszsátrat) próbálkoztam 250,500 W.os halogénekkel is, indirektben. Változó eredménnyel..
MIndenesetre arrra jöttem rá, hogy nem kell sok és erős fényhatás, az állvány adott, a záridó meg annyi, amennyi.(Színhőmérsékletet meg így is, úgy is mérni kell)
Végül én is egy természetersen megvilágított nagy szobában kötöttem ki, ahol a fényeket egyenletessé lehetett tenni (mérővel nem volt különbség a kép egyik és másik fele között), a csillogást meg úgy kerültem ki, hogy megdöntöttem a kép síkját függőlegesen, exponáltam, és, bár akkor még nem volt digitálisom, de a beszkennelt képet PS-ban korrigáltam. (Rendszerint nyomdábba kellett az ilyen kép).
A digitális világban ma már semmi nem probléma – csak a gép és az oiptika minősége.
Igen, említettem már, hogy nem mindig sikerül a fénylés-mentesítés. Én elég sokat vacakoltam vele, meg kisérleteztem, aztán meguntam.
Szerintem nincsenek csodák, a vastag olaj mindig fényleni fog. Ezzel együtt kell, és időnként nem is baj, élni.
Amúgy ez a fajta fotózás – véleményem szerint – meglehetősen sok törődést igényel. Nincsenek "standard" módszerek, az embernek magának kell rájönni mi a legjobb. Én például véletlenül jöttem rá, hogy a nagyon fehér, vagy egészen világos szobrokat sötét lappal kell "deríteni", hogy legyen valami textúra-szerű. Nade hogy mennyire kell sötétnek lennie, azt már csak próbával lehet megállapítani.
Sajna, csak most vettem észre a kérdésedet, de már öreg este vagyon, s nem akarom a családot zavarni. Majd holnap – ugyanis be akarok szkennelni neked egy ilyen pauszsátoros megoldást a szakirodalomból, és mellé elmondom, én hogyan csináltam. (A könyv a másik szobában alszik)
Annyit előre: csak kismérető képeket érdemes fotózni így, a módszer használható, de inkább szoborhoz, plasztikához jó.
Hát igen, mert ha erős a főfény, akkor előfordul 1 rekesz különbség is a nagyobb festmények oldalain, azt meg deríteni kell(ene), akkor meg oda a polár, ha derítőn sincs, úgyhogy tényleg iproblématikus.
Tapasztalatom szerint eddig legjobb eredményt pauszsátorban lehetett elérni, de még akkor is probléma volt néha a csillogással.
A 2x45 fok azért nem mindíg jó, mert van, aki vastag festéket használ (esetleg gipszkását az alapozásra, és azt festi meg), úgyhogy a festékréteg plaszticitása a két egyenlő fényforrással nem jön ki rendesen.
Az egyik fénynek óhatatlanul főfénynek kell lennie. (A polár rendben van)
Most nem csak azért említem meg, mert olyan tudományosan hangzik, de profi munkához figyelembe lehetne venni a keresztpolarizációs technológiát.
Valahol van a neten egy PDF erre. Két stúdiólámpa a két oldalon, mindkettő függőleges síkja 45 fokos szöget zár be a festmény síkjával. A lámpák előtt polárfólia, az objektíven polárszűrő.
Szerintem ez adja a legjobb minőséget, tükröződés, fénylés kizárva.
Hát az az igazság, hogy a festőnek magának jó a szeme, nehéz becsapni. Amúgy analóg gépem van, ha esetleg filmet meg normális kidolgozást tudnátok ajánlani az is segítene. A naptár meg az a szokásos tájkép vagy valami sorozat, alatta a számokkal típusú dolog lenne, A4-ben vagy akörül, esetleg A3, ha megoldható, bár az asztali A5 is tervben van. Szóval igazából szeretnénk pár nagy reprót - falra, meg több kisebb képet is naptárba, meg csak archiválni is. Eredetileg laminált valamire gondoltunk van hozzá ilyen majdnem profi fűző meg lamináló meg hasonlók, de valószínűleg itt tudnak jobb ötletet is, mint a 10ezer forintos 5 éves nyomtató. (mellékesen a plafonra akartam volna vakuzni, vagy derítőzni, szembe semmiképp) Azért köszi, már eddig is segítettetek!
a legutóbb egy barátom kérésére egy falon lévő nagyméretű képet kellett reprózni azért hogy "színhelyesen" tudják kiprintelni. A szoba kicsi volt és színes falakkal. Azt választottam hogy a fehérhez közeli szníű függönyön átszűrűdő fényben amikor a nap a ház túloldalán sütött, állványról automatikus fehérbalanszal, és egy color csekker és egy szürke ék bekomponálásával kattinottam.
Aztán a monitoron a színhelyesség helyre lett rakva, és a megrendelő szerint kifogástalan nyomat készült. Nos ezt még nem láttam.
Jelzem nem a stúdióvakuk hiánya miatt, hanem az egyszerűség miatt oldottam meg így.
Ha nem valamiféle kontár munkát akarsz, akkor nem könnyű a dolgod. A „megcélzott műfaj” a reprodukciós fényképezés. (Ennek nyomdai szakterülete az eredeti foglalkozásom, amelyet szobányi gépekkel végeztem.) A vakut felejtsd el, ha az nem professzionális stúdió-berendezés. Ha egy vakuval villantasz, a kép közepe túlexponált lesz a szélek felé sötétedik. Az olaj csillog is. Talán talán derítővel meg lehetne próbálni. Járhatóbb út lenne, ha két oldalt egy-egy, nagyobbacska képeknél kettő-kettő darab repró-lámpával világítanád meg. A fény beesési szöge 45° legyen. Természetesen a fényképezőgépet és a lámpákat is álványra kell rögzíteni. Digitális gépnél a fehéregyensúly beállítására kell odafigyelni, filmes gépnél színmérés és megfelelő szűrőzés után készüljön a felvétel. Az album vagy naptár készítését milyen módszerrel gondolod megoldani? Házilagos előállítása, vagy amatőrök számára dolgozó fotókereskedés szolgáltatása jöhet szerintem szóba.
