Ciao a tutti,
Mi most voltunk Bodrumban a Malama Beachen (2006.júl. 15-26), leírom az élményeinket…
1. nap: Megérkezés. A reptérre már 2 órával az indulás előtt ki kellett mennünk, szóval már 4től ott szobroztunk. Ezt már Egyiptomnál meg Olaszországnál se értettem, hogy mi célja van ennek a 2 órával hamarabbi kihurcolkodásnak, elvégre megkaptuk a repjegyet, utána meg basztuk a rezet vagy másfél órán át… A Kartago egy elég szar egyébként, már itt homokszem került a gépezetbe, mert megadták, h a Ferihegy 2/B-nél találkozunk, odarohantuk, kipakoltuk az ezer csomagunkat, erre mivel senkit nem találtunk, megkérdeztünk ott egy illetékest, hogy mi van, aki felvilágosított, hogy az 1-ben lesz a találka (…), szal újra bepakolás, autóval ezerrel át, kipakolás, és végre megkaptuk hőn áhított jegyeinket. Ja, meg egy szép Kartagos kis táskaféleséget, amibe semmise fér, de mégis csak a gesztus a fontos, khmm. 2 órás repülőút után oda is értünk 8-ra Bodrumba, ahol már 9 óra volt ekkor, beszálltunk a buszokba, amik a szállóhoz vittek, és innen jött a fekete leves. Már előtte kicsit féltünk, mert a szállónkra 55 km távolságot írtak a katalógusban a reptértől, de gondoltam csiga tempóban nem tarthat tovább egy óránál… hát tovább tartott, a sofőr simán eltévedt az éjszakai sötétségben (milyen jó indulatú vagyok, az is meglehet, hogy szimplán nem ismerte a várost vagy csak be volt rúgva), aztán mikor már ott jártunk, hogy inkább fejbe lőjük magunkat, akkor éjfélre beestünk a szállóba. Ekkor még nem sejtettük, hogy a szobánk újabb szívinfarktushoz vezet majd. Becsekkolás, megismertük a főfaszt (Musztafa), aki azonnal kitépte a kezünkből a csomagunkat (erőszakkal mi akartuk vinni, mert nem volt nálunk egy dollár, már pedig ilyen helyeken ezt NAGYON elvárják), és elrobogott velünk egy földszinti szobához, majd benyitott, de előtte megelőlegezte, hogy „good room” (ja, ez volt az utolsó mondat, amit értettünk, utána angol-német konyhanyelven beszélt és nagyon nem értette, ill. esetenként nem akarta érteni amit mondunk), szóval nagy várakozással tekintettünk a dolgok elé, elvégre 3 csillag mégse lehet olyan gáz – aztán kiderült, hogy mégiscsak lehet. (Malama Beach, micsoda bizalomgerjesztő név, kár hogy a hely már annyira nem klafa.) A szoba igen puritán berendezésű (kvázi szar), minden sárga, az összes bútor, minden ezer éves, a falvédő fa teljesen lekopva, a falak mind más színúek, volt lila, sárga és fehér falunk, a fürdő plafonja széjjel ázva, a zuhanyzó szinte egy vonalban a talajjal (és mint később kiderült, a víz nem megy le, csak kb. 10 perc alatt), és csak egy rozoga zuhanyfüggöny választotta le a többi részről, ami 20 centivel rövidebb volt, mint kellett volna, tehát funkciója nem nagyon volt, minden vízben úszott, akárhogy vigyáztunk. A csúcs az volt, mikor Musztafa(sz) letette a csomagunkat, és megállt. Vártuk, h kimenjen, de nem akart tágítani, amíg nem adtunk neki pénzt. Nem volt kis pénzünk, mondtuk h váltson fel egy 10 dollárost (na ez volt egy nagy hiba, el kellett volna zavarni a picsába) , mire adott egy 5 lírást, h ez bizony 5 dollárt ér, mi meg nem tudtuk, mit volt mit tenni, elhittük. Természetesen 5 líra nem 5 dollár, a váltás kb. 1,5 YTL=1$... Szal 7 dollárt adtunk a semmire, rohadt pénzéhes dög! Éjjel székeket húzogattak felettünk meg futkostak, reggelre pedig hangyák lepték el a fogkefénket, szóval itt fogott el az az érzés, hogy haza akarok menni.
2. nap: körbejártuk a szállót, a kert gyönyörű, tele leanderekkel, a tenger fantasztikus, hideg de kristálytiszta, pár méter után már homokos, hamar mélyül kb. mellig-nyakig érőre, de ott meg is áll, és beljebb kell úszni, hogy ellepjen, szóval frankó az egész, ilyen szépet még nem láttam. A dolog szépséghibája annyi, hogy a part kavicsos, kell az úszócipő ill. papucs, amúgy forró is a talaj, 40 fok simán van, ami 25nek érzel, mert nagyon fúj a szél. Királyság. A kajáról annyit lehet teljességében elmondani, hogy a húsok szarok, az ételek ízetlenek, vagy ha van ízük, akkor rosszak, választék van, de ált. mindig ugyanaz, de azért be lehet lakni. Az édességek botrányosan rosszak, bár ez is relatív, aki szereti a cukrot cukorral annak Törökország a Mekka. Délután megismerkedtünk a Kartago helyi képviselőjével, becsületes nevén Boros Olimp (ő mindig csak OLinak hívatta magát, egyébként az iwiwen is fent van, jó gáz :)), egész segítőkész hapsi, de a természetével nem vagyok kibékülve, ezzel majd a 2napos kiránduláson szembesülünk. A továbbiakban napozás, evés, szóval pihi.
3. nap: Az első programunk ma van, ismerkedés Bodrummal, 8 €-ért jutányosnak tűnik, végül is hoznak-visznek meg megmutatják a jellegzetességeket. A város egész szép, engem mindenekelőtt a tenger bűvöl el, főleg mikor magaslatokról nézzük, fantasztikus ez a hatalmas kékség, csak az a sok szirszar hajó rontja az összképet. Vannak romok is a városban, ahol szintén felmászunk mindenhova és különféle pózokban lefotózkodunk, ezek nem érdekelnek különösképpen, de ha már itt vagyunk, muszáj mászni meg filmezni. A fő attrakció egy méregdrága aranybolt (Golden Palace), rengeteg ékszerrel, kaptunk kis kitűzőket számokkal (biztos hogy tudják, kinek kell utalni a százalékot az után, amiket veszünk, ugye, Oli? :)). Normális ember ott nem vesz semmit, nagyjából képben vagyok az arany árakkal, és itt kb. minden a normális ár 2-3 szorosa, szóval ücsörgünk, míg a többiek a nyálukat csorgatják. Utána továbbmentünk a Naturelbe, ez szintén az Olinak lehet vmi érdekeltsége, bőr ruhákat árulnak, klasszak, de szintén drágább, mint itthon, szóval itt se vásárolunk. (Na azért voltak jó páran, akiket bepaliztak, pl. egy irtó buta család – a továbbiakban csak Buták - kurva sok pénzzel, na ők zsákszám vásároltak…) Megyünk haza, lefárasztott ez a nap is.
4-5 nap: semmi különös nem történik, pihizünk, rengeteget fürdünk, ja és imádnivaló cica családot fedezünk fel a bokrok közt, egy anyuka 3 kisbabával ill. van még a kertben egy másik kölyökcica gyönyörű mintával ill. egy nagy fiúcica, ezentúl minden nap többször megetetjük őket – amíg én ott vagyok, egy cicus se fog éhezni. Szerencsére látom , hogy mások is szeretettel viseltetnek irántuk, így könnyebb szívvel hagyom majd ott őket a 12 nap elteltével. De azért beléjük szerettem egy kicsit. :)
6. nap: Kos sziget. Kapva kaptunk az alkalmon, hogy egy csapásra két legyet üthetünk, görög honba is ellátogathatunk, szóval nem volt kérdéses, hogy ide elmegyünk. Minden zökkenőmentesen ment egészen addig, míg ki nem értünk a kikötőbe, ahol látom, hogy mindenki szedi elő az útlevelét… Villámként nyilallt belém a felismerés, hogy a kapkodásban kiment a fejünkből, és mi nem hoztuk, szóval majdnem elájultam, forgattam a fejem, hogy most mi legyen. Hívtuk az Olit, aki semmi értelmeset nem tudott mondani, így eszünkbe jutott, hogy a buszossal megállapodunk (aki kihozott minket), és lezsíroztuk, hogy 10 €-ért vigyen vissza minket a szállóba, elszaladok az útlevélért, utána meg hozzon vissza. Először nagyon nem akarta, de ahogy mutattuk neki, hogy máni-máni, na akkor mindjárt készségesebb lett, szóval ez is olyan, mint Egyiptomban, pénzért egyszerűen MINDENT el lehet intézni. Ezerrel tépett a hegyi utakon, visszaértünk, felcsíptem az útleveleket, aztán ezerrel visszabugiztunk, és még elértük a hajót, szóval Kosra is eljutottunk. :) A sziget nagyon szép, de kurva drága, szinte semmit nem érdemes venni, mondjuk mi találtunk egy éttermet, elég olcsón megebédeltünk, és fantasztikus gyrost ettünk. Meg az Antik Agórában lehet tengeri kütyüket venni, mi vettünk szuvenírnek nagy csikóhal alakú falidíszt millió kis kagylóból 3 €-ért, ez még belefér szerintem. Ja meg ouzot, amitől én mondjuk elhányom magam, de az itthoniak szeretik. :) Itt is az tetszett, hogy rengeteg cica van, szóval ez nekem való hely! :) egyébként ezen a napon lett volna a rafting, arra is elmentem volna, de választani kellett, a Kost meg tartalmasabbnak gondoltam.
7. nap: Pihi, úszás, evés, cicák.
8-9. nap: Kétnapos programra indulunk Ephesosba és Pamukkaleba. Igazság szerint engem Ephesos nem érdekelt, romokat néztünk, 2 órán át mentünk és száradtunk a napon meg antik kövek közt lötyögtünk, de feláldoztam magam Pamukkale kedvéért, mert oda aztán nagyon akartam menni. Külön meg nem lehetett megoldani csak így 2 naposként. Hajnalban indultunk, aztán megálltunk reggelizni, választék az nem volt, de ez van. 3 órát zötyögtünk Ephesosig, ott nézük a már említett köveket, aztán újabb órák Pamukkale-ig, ott volt a szállásunk egy szintén 3*-os helyen, de ég és föld ez meg a Malama. Gyönyörű mahagóni színű új bútorok, szép ágy, TAKARÓ (még nem említettem, hogy csak egy hajszálvékony szar pléd volt a Malamában, és majd befagyott éjjel a seggünk, pedig le volt kapcsolva a légkondi…éljen a 3 csillag!!), brand new fürdőszoba, szóval mintha egy királyi palotába érkeztünk volna! Még este úsztunk, szép medencéje volt, jó vacsora volt, szóval minden oké. Csak azt tartottam kurva nagy lehúzásnak, hogy All inclusive-ban voltunk, mégis ez alatt a 2 nap alatt sehol nem adtak akár egy korty vizet, mindenhol több eurós árak mellett kellett volna megvennünk a piát, de nekem elveim vannak, kérem szépen, szóval én inkább szomjan halok de ilyen szarrágóknak a zsebét nem tömöm. Visszatérve még az aznapi ebédre, vmi isten háta mögötti helyre vitt minket az Oli, csak úgy tudtunk kajálni, hogy egyik kezünkkel magunkat tömtük, másikkal meg a legyeket kergettük, szóval tiszta parasztfalu feeling, és minden kaját ŐK mértek ki, nem szedhettünk, amennyit akartunk, és mindenből egy kis kanállal adtak csak! De milyen élelmes nép ez a magyar, odatolták az asztalunkhoz a dinnyés kocsit, és egy percre elment a fószer, erre az élelmesebbje (pl. mi:)) mind odaszaladt és púposra szedtünk a tányérunkat dinnyeszeletekkel, legalább ez adasson meg nekünk, a fene megegye. Aztán csak hüledezett a faszi mikor látta, hogy mindenki tömi magát. :) A többi hülye meg aki bambán ült, kapott 2 fonnyadt kis szelet dinnyét, de hát meg is érdemli, aki nem használja ki a kínálkozó alkalmat. :) Másnap Pamukkaleba mentünk (Pamutváros asszem), elképesztő szépségeket láttunk, egy mészkő hegy ott a fő attrakció, olyan, mintha hó lenne, de kő, és vizek vannak kisebb medence szerű mélyedésekben! Láttam erről képeket már előtte, szóval emiatt tettük meg az utat, gyönyörű, vettem is egy képeslapos könyvet 1 dollárért + 4ért egy Pamukkale könyvet olaszul, ha már magyar nem volt, csak jobban megértem, mint az angolt. Filmeztünk meg fotóztunk, utána pedig átmentünk az Antique Pool-ba, meleg termálvíz sok virággal, nagyon szép, szóval megérte, bár még hazafelé ki kellett bírnunk vagy 4 óra buszozást. Itt jött elő egyébként az Oli igazi jelleme, minden szar helyen megálltunk, ahol neki érdekeltsége volt, iszogatott, neki minden ingyen volt – természetesen-, nekünk meg ott kellett ücsörögni, akkor nem zavarta, hogy fél órákat a semmittevéssel töltünk, mikor már így is el voltunk csúszva a programmal, de egyszer megállt tankolni a sofőr, akkor totál kikelt magából, hogy gyorsan tankoljon, szegény ott kapkodott, nem a saját szórakozására ücsörgött, mint ő, hanem tankolt, hogy haza tudjunk jutni… meg a 2 nap alatt végig azt a szar CDt kellett hallgatnunk, amit ő még braziloktól szervált, és mikor már 10 órája folyamatosan ez megy, kicsit kivolt vele a faszunk, a pláne meg az volt, hogy ő walkmanezett, szal nekünk meg hagy szóljon ez a fos… aztán mikor a sofőr megunta, néha lehalkította, akkor meg O. kikelt magából, h neki az a dolga, h vezessen, minek halkítgatja, szal olyan volt, mintha egy darab szarral beszélne, na nekem itt elegem lett, elvégre a hosszú lófasznak is vége van egyszer, szal engem szépen felidegesített, mert az is ember, és a sofőrnek a legszarabb, h úgy urgál, ahogy Olika kitalálja.
10. nap: Égei-tenger, hajókázás. 4 helyen álltunk meg, lehetett sznorkelezni, Mókus nem volt elragadtatva, nekem amúgy se kenyerem a búvárkodás, szarságnak tartom, még ha palackkal merül az ember, az lehet h ér vmit de ez a felszíni szarakodás annyi, mint halottnak a csók… gyönyörű volt a tenger, és hihetetlen finom ebédet adtak, csak ez is lehetett volna több…laza program, napozás, pia, holiday.
11. nap: pihi, napozás, uccsó örömök, holnap utazunk haza. Utoljára mentem aznap vízbe este, és irtó jó volt búcsúzóként, mintha megajándékozott volna a tenger, egész héten hullámokra vártunk, és végre aznap megadatott, hatalmasak jöttek, vagy 3/4 órát ott ugráltunk a hullámokban, jól feldobtak minket, kurva jó volt! :)
12. nap: Go home. Jó nagy szívás volt, mert 12kor el kellett hagyni a szobát, nagy szemét ez a szálló, tudták h 6ra jön értünk a transzfer, addig mégis mit csináljunk?! Pofátlanul 20 €-ért lehetett volna megtartani a szobát erre a szűk 6 órára, szal egy öregebb házaspárral összeálltunk és ketten összedobtuk a pénzt, így egy szobát megtartottunk, így egész nap még tudtunk strandolni, aztán lezuhanyoztunk, és jöhettünk haza. A reptéren várakozás, majd jöttünk haza, fájó szívvel, azért mégiscsak felejthetetlen élmény volt.
Ha vkit még érdekel vmit, írhat a címemre: istenasszony@freemail.hu
Üdv:
Szandi |
