Mint néhány év után leesett anno nekem is, az október 23. "ősi" hagyomány. Ekkor egy nem annyira kötött útvonalú szabad bóklászás, és gasztroturizmus (rétes stb.) van valahol a budai hegyekben.
A másik, az a decemberi topiktúra, ami viszont kifejezetten ennek a topiknak a túrája, hiszen minden alkalommal (legalábbis eddig mindig így volt) egy "egynapos" túramozgalom útvonalát járjuk be, és amennyiben a szervező is részt vesz, rögtön a célban díjazást is kapunk. Az ötlet Nagypapitól származott 2003-ban, hogy találkozzunk egy ilyen túramozgalmi túra keretében. Az akkor teljesített Gödöllői Kéken találkoztam a(z akkori) topikosok döntő többségével először. 2004-ben a Peremtúrát jártuk végig, 2005-ben pedig "a Hunyad-oromtól a Gellért-hegyig" útvonalán voltunk. Ebbe a sorozatba simán belefér a Partizán út, sőt! Viszont lévén fővárostól távolabbi túráról van szó, nagyobb előkészítést igényel (leutazás, stb.), úgyhogy lassan ideje agyalni a pontos időponton!
Tavaly dec. 18-án volt egy topicos Hunyad-oromtól a Gellérthegyig túra, amire nagyon el akartam menni. De a barom burkoló közbeszólt. Még novemberben kezdtünk felújítani, elvileg 1,5-2 hét lett volna, de csak az idő haladt, ő nem. Rém lassú és lusta volt, ráadásul pontatlan is. Menet közben mestert váltottam, de akkor már javában december volt, s azon a hétvégén még bőven tartott a dolog, én is otthon tevékenykedtem, így buktam a dolgot.
Most családi esemény szólhat közbe, de remélem, össze tudom hozni, hogy ott legyek.
Én sem találkoztam még emberekkel, akik jönnének, így veled sem (érdekes, ez kölcsönös :-)) szóval várakozással tekintek az esemény elé.
Őszintén megvallva, én végig úgy készültem, hogy egy novemberi/decemberi "Partizán út" lesz a topiktúra.
Most visszaolvasva láttam, hogy ez a dolog - legalábbis ilyen formában - el lett vetve. Így jár az, aki ritkán olvas.
Pedig az emberek nagy részével még sohasem találkoztam személyesen - veled sem - a másik részüket, meg már évek óta nem láttam. Lükepékkel is, utoljára a 2003-as, alföldi kéken túráztam együtt.
Akkor jelzek, ha biztos lesz.
Bár 2004-ben is így volt, aztán mehettem a kórházba, az öcsémhez. :-(((
Elképedtem, hogy mennyire nehezek voltak a körülmények Kány és Darvaspuszta között. Mi 2002 júniusában csináltuk bringákkal és az a rész elég jól megvolt. Emlékszem, hogy még nagypapinak, buszmenetrendet is kellett írnom a megállóban. A többiek megnem értették, hogy mire készülök. :-))
Amúgy az a határ melleti táj tényleg nagyon hangulatos, bár összességében ez az egész túrára igaz. Mondjuk én egyedül biztosan nem mertem volna elindulni.
Emlékszem, hogy anno 94-ben, amikor az OKT-n jártam először a Cserehátban, mennyire tetszettek a "gömbölyű szélű" erdők. A mezők mellett ugyanis, gyönyörű ívben, határozott kontúrral következett az erdő.
Ahogy előző nap, reggel 4:00-kor csörgött a vekker.
Nem volt könnyű kikászálódni a jó meleg ágyikóból!
Gyors tisztálkodás, csomagolás, csomagleadás, majd irány a 4:52-es vonat.
Ahogy előző nap, most is sűrű köd fogadott Szalonnán, és sötét volt még.
Mivel 25 percet kellett volna várni, azonnal indultam Szalonnára (1,3 km), az italbolt melletti kocsmánál van a megálló.
Ekkor már világosodott, de még köd volt.
Jött a busz, irány Rakaca.
A kereszteződésben kitett a sofőr, spóroltam pár száz métert:o)
Az első kilométer eseménytelenül telt, egy autó jött mindössze, de az tele volt.
Pár száz méter, és jött egy különbusz, Fancsalra szállított szüretelőket.
Szászfán kiszálltam, irány a bolt. Ez jó döntés volt, hisz folyadékból soha sem elég
A "kitérő" miatt elszalasztottam a nem menetrend szerinti, de a boltos szerint rendszeresen érkező különbuszt. Visszafelé jött, mikor mér túl voltam a pamlényi elágazáson.
Időben voltam, reménykedtem. Nem kellett sokáig várnom. Egy mini traktor által vontatott pótkocsi, rajta 5 utas, állt meg mellettem Pöfögött a gép, a nyirkos, hideg vasban nem volt kellemes kapaszkodni, de ilyen járművel még nem mentem.
Piszkosul féltem, hogy fékez, és én kicsúszok, ui. háttal ültem. De nem.
A "főtéren" szálltam ki, fénykép a műemlék házról, majd irány Perecse.
Még nem volt 8:00!
Nagyon bizakodó voltam, de korai volt az öröm.
Kányig egy ponton volt gond, de az nagy. Mint később kiderült, balra kellett volna kanyarodni, holott én már jobbra mentem volna! Azért leértem, csak a rövidebb úton. Kétszer mentem vissza az utolsó jelig, de az nem ugrott be, hogy az irányjel azért van, mert balról jön az út!
Nem gond, 9:00 körül ott voltam, és ez a lényeg.
Még 16 kilométer. Láttam esélyét annak, hogy elérem a 13:00-ás buszt.
Kányig semmi, onnan a csárdáig sincs gond, van jel, csak nem az egyenes utat kell választani, hanem a dél felé kunkorodót, azt, amelyet a térkép is jelez.
A gerincen, a vezeték oszlopain vannak a jelek.
Innen irány lefelé a mélyútban, meg sem álltam az aszfalcsíkig. Az objektum kerítése szerencsére nyitva volt, mindkét oldalon.
Ahogy indultam észak felé, balról, a csárda felől "jött" a jel.
Új jelek valóban nincsenek, de régiek vannak. Nincs gond.
Jó kilométer a térkép szerint aszfalt, balra póznákon jelek.
Amikor az út indul a patakon túli telep felé, akkor a térkép szerint még vagy 500 méter északi irányba, de ez zsákutca. Nincs másik út!
Vissza a telep bejáratáig, dühös kutyák, állítólag barátságosak:o)
Nem minden nap harapnak, mondták Perecsén, viccesen:
Átkelve a patak hídján, balra egy oszlopon jel. Az első épület előtt kell balra fordulni, az ellenkező irányból érkezőnek is van jel az oszlop másik oldalán!
A semminél az egy is több, de korai volt az öröm.
Irány a domb, indul a szekérút, ahogy a térkép is jelzi, "befelé". Az első fán kopott jel! Nem kanyarodó, de jel.
Eddig tehát kettő!
A térkép szerint 3 út van, a valóságban csak kettő.
Most, hogy a térképet szemüveggel nézegetem, leesett a tantusz. A balra (É-ÉK irány) induló szekérúton mentem!
Reméltem, hogy amikor az út eléri az erdő sarkát, akkor lesz jel, de nem volt.
Sebaj, gondoltam, Vakond se talált jelet:o)
Igen ám, de az út egy széles réten vezetett, jobbra-balra hatalamas tölgyfák. Csoda szép vidék. Előttem a 302 méteres pont (egyértelmű), de "felfelé menő" szekérút nincs. Visszafordultam. Nem bántam, hogy erre menetem, mert a domboldal igen hangulatos. Már-már varázslatosan szép. Van panoráma is.
Be az erdőbe a szekérúton, azt reméltem, eljutok a kereszteződésig, de nem volt szerencsém. Az út zsákutca, egy tér féleségen etetik be a vadat, hatalmas dagonyázók.
Visszafordultam.
Tudom, hogy igazságtalan, de haragudtam az én Uramra, és úgy döntöttem, feladom.
Visszamentem, majdnem a jelig, de akkor beugrott, hogy volt egy elágazás, amolyan vízmosás féle, jó 200 méterre a jeltől, balra. Gondoltam, na ezt még megnézem. Ahogy indulok felfelé a horhosban, lelombozva, megpillantok egy jelet. Kicsivel később még egyet. Nem újak, de egyértelműek.
Kár, hogy nem szemüveggel néztem akkor a térképet!
Igaz, az elágazás odébb van, de azt, hogy három út van, szemüveg nélkül bizony nem láttam.
Kicsit pontatlan tehát a térkép, a jelzett út a két út között van, csak 200 méterrel később indul. Majdnem úgy van tehát a valóságban is, mint a térképen.
Ez a majdnem elvett jó fél órát!
Időm még volt, gondoltam megyek, ha már megtaláltam a jelzett utat.
Biztos, ami ziher, bocsánatot kértem a kishitűségemért.
Igen ám, de amikor elértem a '275'-ös ponthoz, és indulni kellett volna DK-i irányba, akkor kiderült, hogy az a szekérút, melyet nem találtam jó 200 méterrel északabbra, nincs.
Találtam egy irányba menő utat, de azon már rég járhattak, ember magasságú fenyők az elején, majd szúrós bokrok. Egy ideig nyesegettem, majd visszafordultam.
Bolyongtam egy sort az utolsó jelzés körül, de útnak nyomát sem találtam. Voltak a magas fűben ösvények, de ahogy beértek az erdőbe, felszívódtak.
Jobb ötlet hiányában belőttem az erdősarkot, és a fűcsomókon indultam, a 302-es pont felé. Jó 500 méter, út jobbról, kb. az a szekérút, mely a térképen északi irányba "levágja" az állítólag jelzett út déli csücskét, meglátásom szerint ennek a másik végén nyesegettem egy sort.
Más utat nem találtam.
Folytattam tovább kelet felé, most már szekérúton, és az erdő északi csücskénél, egy határkarón ott volt a tiszta jel!
Szalagok is voltak körülötte!
Lehet, hogy túrát rendeztek errefelé?
A Köbli-híd előtt is láttam szalagot előző nap, ugrott be.
A jellegzetes kiugrás után a széles szekérút az erdőtől távolabb (keletre) indul lefelé a széles völgyben. Jó 200 méter után egy bokron szalag, majd egy "átjárónál" (a baloldali, keskeny bokorsoron) egy nagy fa törzsén tiszta jel. A távolban már látszik a dombon a gémeskút. Megkönnyebbültem.
Időm még mindig rengeteg, az út egy balos kanyarral felkanyarodik a dombra, balra kútágas.
Jobbról, dél felől jő az út, melyen Vakond érkezhetett?
Ha észak felől érkezett volna két jelet akkor is találnia kellett volna!
De majd ezt elmondja Ő.
A jellegfán, ahogy azt vártam, a jel alatt ott volt a betű, melyet már tudtam, de így fair.
Egy fénykép az árva gémeskútról, és a lenyűgözően szép völgyről.
Kár a tanyáért!
A jellegfa árnyékában megpihentem, maradt 3 órám!
A Somkúti-völgy másik oldalán jól látható az út, de a Som-kút nevő dombon akácfák vannak, a talaj homokos.
Volt némi PMP feelingem.
Az erdő után egy hatalmas völgy látványa fogadott.
A keresztező utaknál egy tiszta jel irányít DK felé.
Jobbra fasor, egyik-másik fán jelek. Leérünk a völgy talpához, a villanyvezetéket, mely a térkép szerint van, már elbontották.
Egy épület falai meredeznek a patak nyugati oldalán.
A térkép nem képes érzékeltetni, de egy jobbos-balos kanyar után kelünk át a patakon.
Itt a mélyebb nyomok jobbra indulnak, egy hatalmas rétre, melynek túloldalán magasles, de korai még a kanyar.
A gazos, emelkedő úton indulunk, innen nem látszik, de az a rét felől még láttam, jobbra van egy rom. Ennyi maradt a térképen jelzett tanyából.
Mikor az emelkedő út eléri az erdőt (balra látjuk a hatalmas kaszáló déli csücskét), akkor indul az út dél felé, be az erdőbe.
Itt találtam az "átkelés" után az első jelet (jó 200 méter).
Sajnos, még nem volt vége a kalandnak, az út enyhén indult felfelé, jelet is találtam.
Egy fiatalosban meghagyták egy öreg fa törzsét, a jel felett vágták le a fát.
Nagyon vártam már a balos kanyart, de e helyett a szekérút szinte felszívódott. Találtam néhány jelet, de utána semmi.
Azt hiszem, jobbra kellett volna kimenni az erdőből, egy nagyon gazos úton, ez irreálisnak tűnt akkor.
Nagyon dühös voltam, a viszonylag jól járható erdőben elindultam nyugati irányba.
Jó 500 méterrel északabbra értem el az aszfaltcsíkot:o)
Nagyon nem hiányzott az emelkedő, de sok választásom nem volt.
Fel a dombra, le a völgybe.
Mikor megpillantottam a táblát (Szemere), nagyon megkönnyebbültem.
Nagy utat tettem meg, hogy ismét Szemerén lehessek.
Irány a kocsma, de zárva volt.
Tovább, jobbra bolt, egy dobozos sört vettem (mint később kiderült, hiba volt nem feltankolni), és kiültem az épület elé egy falazó téglára, az árnyékba.
15:00 volt akkor.
A buszig 1 óra!
Egy kamionos fűzögette a ponyvarögzítő kötelet, szemmel láthatólag indulófélben volt.
Jött a bolt előtt iszogató munkásokhoz a szállítólevéllel.
Bátortalanul megkérdeztem, merre tart.
Bodrogolasziba, jött a válasz.
Éles ésszel azonnal kitaláltam, hogy Encsnél fog átmenni a Hernád hídján:o)
Hamar "megegyeztünk".
Ültem a hatalmas szörny anyósülésén, nézegettem a menetrendet.
Reggel traktorstop, délután kamionstop, szép az élet!
16:11-kor indult egy vonat Miskolcra Encsről.
Maradt 15 percem az átjárótól eljutni az állomásig és jegyet venni.
A vonat nem késett.
Miskolcon, elvben 14 percem volt, nem mertem kockáztatni, hisz a szállásra kellett még mennem, és az ügyeletes, aki vállalta, hogy megőrzi csomagomat, nincs mindig a helyén.
Most ott volt, kiadta a csomagot, kivettem belőle az odakészített ajándékot. Nagyon örült neki.
Rohanás át a vágányokon, IC pótjegy, majd irány a 17:03-kor induló, első vágányon álló gép előtt, át a vágányokon (szabálytalanul), majd vissza az IC felé.
Kérdem a kalauztól, hogy jó-e a pótjegyem, de leginkább az érdekelt, hogy hova szól (szemüveg nélkül ui. nem láttam).
Lazán megjegyeztem, hogy tulajdonképpen mindegy, mert én megyek a büfékocsiba, de ez most nem jött be.
Nem volt büfékocsi:o(
Kaja, pia nélkül, 2 óra!
Száraz sajtos pogácsa maradéka volt a zsákomban, az utolsó korty vizet még Encs előtt megittam.
Eredendően úgy gondoltam, hogy eszek a restiben, elvégre még ezzel is egy óra előnyöm lett volna, de a 17:05-ös vonat elérésének lehetősége miatt még a szabálytalan átkeléstől sem riadtam vissza.
Mindegy, valahogy túléltem (nehezítette a helyzetetet, hogy egy sötét bőrű asztaltársaság egész úton iszogatott előttem).
A pályaudvaron azonban már nem bírtam tovább, vettem egy üveg jegesteát. 320 pénz!
Ennyit nem költöttem reggelire összesen!
Bedöntöttem, majd irány haza.
Amíg pancsikáltam egyet, asszonykám elkészítette a meglepetés vacsorát. Kiérdemeltem.
Sok jód fogyott fürdés után!
Így volt, nem mese volt.
Nem elégtétel, de vannak jelek Kányi-csárda és Darvaspuszta között:o)
Ui.:
Az érdem természetesen Vakond túratársé, ha nem teszi közzé tapasztalatait, nem biztos, hogy elindulok.
Kedd este még úgy volt, hogy az 'utolsó kaland' lesz az alcím, de a szerdai túra sem volt eseménytelen:o)
Két részletben kéne írni:
Debréte - Antalmajor
Antalmajor - Köbli-híd - Csonka-hegy - Keresztéte
Kezdjük a végén, az eleje az "sima ügy".
Antalmajor élő "település", van egy hatalmas disznóól, sok apró mangalicával.
Haragos kutyák is vannak.
A jelzések tökéletesek, nem nehéz megtalálni a hosszú egyenes aszfaltcsíkot.
Az út állapota siralmas.
Ismét tanultam valamit. A vadász autózik az úton, időnként megáll, felnyitja a tetőablakot, előveszi a távcsöves puskát, és lő.
Után beméri a helyszínt, és autóval érte megy.
No com.
Mikor az út eléri az erdőt, egy tiszta nyíl jelzi, hogy irány jobbra.
Én maradtam az erdő szélén, de jelet ott sem találtam
A 261-es ponttól keletre kanyarodik az út, ott már van jel.
Egy kis hullámvasutazás, majd a dombtetőről ereszkedünk Katalinmajorig. Itt csak a pusztulás nyomait lehet látni.
Tiszta jel az egyik épületen, irány észak. Inkább murvás, mint aszfaltos az út, de a jobbos kanyar egyértelmű.
A keréknyomos, füves út jól járható, jobbra-balra hatalmas tölgyfák, egyik-másikon jel. Más út hiányában nincs sok választás, egy elágazás van, de a jel ott is egyértelmű. Nem kell letérni az útról, de érdemes figyelni a jeleket. A hatalmas fák közötti teret lassan megtölti a természet. Valóban szép szakasz.
Újabb elágazás, itt is a jobb oldali a nyerő, van tiszta jel. Pár száz méter és egy hatalmas irtott területhez érünk. Itt a jelek a jobbra elkanyarodó úton vannak, sőt, van Z- jel is. Hogy honnan jön az út, azt nem tudom.
Meglátásom szerint az irtott területet kerüljük.
Errő a szakaszról nincs tékép, az Északi Zöld térképszelvényének sok hasznát nem vettem.
Egy idő után a Z- balra el, egy nehezen járható nyiladékon.
A tiszta P- jelek déli irányba vezetenek, majd egy fiataloshoz érünk. Keskeny a füves út, de van két jel. Aztán semmi.
Még kb. 200 méter nehezen járható út (letérni nem lehet a sűrű fiatalos miatt), majd kiérünk a 'Somos' nevű részhez.
Megtaláltam a szürkített jeleket, majd visszamentem és kitisztítottam az utolsó jelig az utat. Elővigyázatosságból volt nálam olló. Az utolsó tiszta jelig mentem vissza, ismét meggyőződtem arról, hogy nincs más út, majd a keresztező úton balra fordultam. Még két szürkített jel, majd jobbra indult egy út. Nem ez a mi utunk. A kereszteződésben van egy törpe fa, annak törzsén jelzésalap. Tartottam az irányt, le a völgybe.
Balra a fiatalos.
Mikor balról érkeznie kéne egy útnak (nem érkezik), akkor a keréknyomos út jobbra fodul, irány dél.
Egy hatalmas P- jel nyugtatott meg, majd sokáig semmi.
Az út jobbra kanyarodik, Tornaszentjakab irányába. Balra nincs "kiút", csak gaztenger.
Jó 100 méter után, feltűnt egy déli irányú szekérnyom a magas fűben, újabb 100 méter, és előttem volt a pici patak.
Az átkelőtől jobbra gerendák, ez lehetett régen a híd.
Szerencsére volt néhány gerenda a patakban is, ezeken kényelmesen át lehetett kelni.
Egy ideig, a magas fűben még volt út, majd elértem az erdőt, a jelzésalapot, melyről Vakond is írt.
Én kettőt találtam, felfoghatjuk kapujelnek is.
A bökkenő csak az, hogy nincs folytatás.
A térkép szerint déli irányba kéne menni, de út nincs. Egy farakás felé vezettek nagyon régi keréknyomok, de folytatás nem volt. Itt erdőt ritkíthattak valamikor, jó régi a farakás.
Visszamentem a jelekhez és megálltam.
A Vakond által írt fél órás bolyongáshoz nem volt affinitásom, maradt a fohász.
(Természetesen tájoló nélkül menetem.)
A fohász meghallgatásra találhatott, az én jó Uram ui,. nem hagyott cserben!
Megvilágította elmém.
Ahogy nézegettem felfelé, feltűnt, hogy mindenhol avar, és sok-sok letört ág, de egy keskeny csatornán besütött a Nap. Mivel épp dél körül járt az idő, pont szemből.
A benapozott területen süvölvények sarjadoztak, volt gaz is.
Úgy döntöttem, ez az út, melyet keresek.
Az égi jel segítségével elindultam tehát a zöldellő nyiladék mellett az erdőben.
Jó 200 méter után egy füves út keresztezte az én utamat. Ennek nagyon megörültem.
Visszafordultam, és balra 10 méterre ott volt a tiszta P- jel.
Beleborzongtam.
Nem foglalkoztatott, hogy honnan jön, az jobban érdekelt, hogy K-DK irányba lesz-e jel.
Nem volt:o(
100 méter után volt viszont útkereszteződés.
Először a nehezebben járható, jobb oldali úton indultam, irányba ui. ez volt szimpatikusabb.
A térképeket itt el lehet hajítani, hisz az úttól jobbra (nyugati irányba!) egy hatalmas vízmosás volt. Ilyen nincs a térképen.
Mivel jelet nem találtam, jó 100 méter után visszafordultam.
Kicsit perlekedtem az én Urammal, és láss csodát!
Mikor elértem az elágazáshoz, a szemközti fán megpillantottam egy görbülő piros nyilat, melyet úgy értelmeztem, hogy az emelkedő úton, balra kellett volna indulni.
Mivel ez a hátam mögött volt eredendően, csak akkor vehettem észre, mikor a jobb oldali útról visszatértem.
Izgatottan indultam felfelé, és a megerősítő jel is "megjött". Újabb jelek, majd egy kanyarban teljesen tiszta, új piros nyíl jelezte az irányváltást.
Végre megpihenhettem kicsit, megtaláltam az utat. A mi utunkat.
A tetőn csúcskő, és egy hatalmas magasles szerűség. A tetején apró, fedett építmény, lelakatolt ajtó. Még tető is volt.
Imponáló méretek.
Óriási létrán lehet felmenni, mármint annak, akinek van kulcsa kinyitni az ajtót.
Innen, a gerincen tovább, K-DK irányba, majd jött a kunkor, irány DÉL.
Hegycsúcsnak semmi nyoma.
Jó 200 méter után jött egy tisztás-szerűség, sok-sok borókabokor igazi fennsík. Hangulatos.
Indult egy út jobbra lefelé, de egy 'S' kanyarba (előbb balra, majd jobbra) invitált a jel. A lefelé induló út torkolatánál kellett balra kanyarodni.
Sasoltam rendesen de semmi. Se jellegfa, se oszlop, se csúcskő.
Indultam tovább az erdő felé, de mikor intenzíven lefelé ment az út, akkor kezdtem kétségbe esni.
Az, hogy eddig elértem, már nagy eredménynek számított, de az ember fia esendő.
Azt tervezgettem hogy jutok "haza", Miskolcra.
Eredendően úgy gondoltam, hogy ha minden jól megy, és 13:00 körül Keresztétére érek, akkor Rakaca 8 km aszfalt, és 15:00 körül van busz Szalonnáig.
Ez a terv akkor már irreális volt.
Volt 'B' terv is, de az veszélyeztette volna a másnapi túrát.
Úgy döntöttem, ha már ennyi segítséget kaptam és kinavigáltam az erdőből, akkor az Úr nem hagy magamra később sem.
Visszafordultam.
Addig mentem, míg az É-D irányú út el nem kanyarodott NY-i irányba. Semmi.
Hátra arc, irány Keresztéte.
Nagyon magam alatt voltam.
Mikor az 'S' kanyarhoz értem, valami az súgta, induljak lefelé egy csöppet.
És láss csodát!
Tíz métert sem tehettem meg, amikor balró megcsillant valami a fényben. Apró fehérség a sok zöld között, egy alacsony növésű, szúrós ágú fán. Ez volt a tábla!
A két út között, észak felé néz a tábla, ágak takarják, a fa kérge már rábuggyant (mint gatyára a löttyedt has).
A jel a tábla bal alsó sarkában van.
Ahogy feljegyeztem, már tudtam, hogy mi lesz a negyedik:o)
Ez az első, és az óramutató járásával ellenkező irányba olvasva a betűket jön össze a megoldás. Nekem már csak az utolsó betű hiányzott, de az első három alapján semmi kétség nem volt, formális immár a másnapi túra.
Az ollóval lenyesegettem az ágakat, de az egyik nagyon vastag volt.
Nehéz megtalálni a helyet, a jelzett útról csak akkor látszik a tábla, ha tudjuk, hogy mikor kell nézni (Köbli-híd felől jobbra, a jobbos kanyar után azonnal).
Rövid pihenő következett, a túra elérte célját.
Az idő alaposan elballagott, már esélyem sem volt a 15:00-ás busz elérésére.
Egészen pontosan volt, de gyakorlatilag csak azonnali fuvarral.
Felcihelődtem, irány dél, lefelé, Keresztéte felé.
14:15 körül érkeztem.
Megállás nélkül indultam Szászfa irányába.
Még 100 métert se mentem, amikor hátam mögött motorzúgas, egy ócska tragacs hangja.
Gondolkodás nélkül lendítettem a karom, az autó megállt, két barátságos "barna" utasa volt.
Én nagyon ijesztően néztem ki, karjaimon vérfoltok, nadrágszármon ezernyi tüske, a bakancsom poros, a nadrág alsó szára saras, de ők sem voltak szalonképesebbek:o)
Azt mondták Pamlényba mennek, és én tudtam, hogy az hol van:o)
900 méterre a Krasznokvajda - Rakaca közötti úttól van az elágazás. A három kilométer is sok, gondolkodás nélül beültem.
A kereszteződésben kitettek, ők mentek Pamlényba és gyalog tovább, Szászfán a "főútig".
Elértem a kereszteződést, de sok időm nem maradt "tisztálkodni", mert feltűnt egy sárga furgon, lassított, és csak a sofőr volt benne! Rakacára ment:o)
Szerencsére nyitva volt a kocsi ablaka:o)
Időközben kiderült, hogy Rakacára szállít egy küldeményt (EMS), és onnan megy haza, Miskolcra!
Rakacán, míg a kézbesítéssel bajlódott, kicsit kitakarítottam a nadrágszáramat, az alját felhajtottam, majd visszaültem, és meg se álttunk Miskolcig. Szeret engem az én Uram!
A repülőtéri állomásnál tett ki, de előtte eligazított, hogy a 8-as busszal menjek, az az állomás közelében áll meg.
Nehezen szálltam ki az autóból, leginkább szomjas voltam, ezért irány a kocsma.
Bedobtam egy sört.
Üldögéltem a teraszon, napoztam, de az agyam járt piszkosul.
Erre az esetre nem készültem. 16:00-kor már Miskolcon!
Átmentem a buszállomáshoz, megvettem a jegyem, megtaláltam a peront, ahonnan a busz indult.
Öt perc és jött a busz!
A következő 40 perc múlva jött volna!
A sarki boltban (lassan törzsvendég leszek) megvettem a másnapi vizet és a teát, na és egy szappant, elvégre a nadrág szára nem volt szalonképes.
A restiben meleg vacsorát ettem, majd irány a szálló.
Lerogytam az ágyra.
Szerencsére a MÁV befűtött, jó meleg volt a radiátor.
Megfürödtem, kitisztítottam a bakancsot, és kimostam a nadrág szárát.
Csak úgy csurgott a fekete lé a nadrágból. A nadrág is fekete, de ez kosz volt.
Belecsavartam a törülközőbe (az is fekete lett), majd következett az intenzív szárítás, a meleg radiátoron.
Reggelig kiszáradt a vastag nadrág!
Nehezen aludtam el, járt az agyam, elvégre másnap Rakacától el kellett jutnom Keresztétére (8 km), és onnan Szemeréig, legkésőbb 16:00-ig. A fülemben zakatoltak Vakond szavai: Darvaspusztáig egy jelet sem láttam. Brrrrr.
Múlt vasárnap sikerült teljesíteni a Rakacaszend-Felsővadász szakaszt, edelényi szállással. Reggel a Miskolcról induló buszra szálltunk Edelényben 7:40-kor (az állomás a Borsod Kapujától pár perc), majd 8:45-re érkeztünk RSZre. Könnyed sétával, sok pihenéssel bővel elértük a FVi 15:30-as buszt. Tömve volt fiatalokkal, végig állnunk kellett (gondolom a környékről mentek Miskolcra kollégiumba, mert nagy pakkokkal voltak). Miskolcon 6 perc várakozás után indult is az edelény busz, így már 1/4 6-ra vissza is értünk.
Ezen kívül bejártuk a Boldogkőváralja-Fancsal szakaszt is. A közlekedés miatt volt szükség a fordított irányra. Még szeptemberben kinéztünk 1-2 járatot Abaújszántóról. Majd miután lefoglaltuk a múlt hétfőre a szállás és megnéztük a keddi (tegnapi) menetrendet, kiderült, hogy egy pár busz már nem közlekedik. Így lett fordított irány. 10:40-es vonattal BKValjáig, onnan megint kényelmesen, viszonlag sok pihenővel Fancsalig, majd 17:06-os busszal Encs, sok várás (45 perc), majd Abaújszántó, majd kocsival Bp. A másik irányba a közlekedés szeptemberben jobb lett volna, de ez van, így sikerült. A környék borzalmas közlekedését nézve nem is olyan rossz. Főleg, hogy decembertől már ez a vonat sem lesz.
Így az OKT-ből már csak a Jósvafő-Bódvaszilas maradt.
A két napról a képek már fent vannak a honlapunkon, történet hamarosan. (www.k-k.hu)
Ez nekem sem világos látod... az MTSZ-ben tavaly 1000 Ft-ért vettem a füzetet. S nem tudom, hogy ez most tartalmazza-e a jelvény árát vagy sem?
Olvastam már ezt, azt, három verzióról is tudok:
1. A füzet már magában foglalja a jelvényt, tehát csak azt kell elküldeni
2. A füzeten felül 500 Ft
3. A füzeten felül 1000 Ft
Elvileg én már jó ideje megvagyok (13 a minimum, 16-nál járok + kettőt nem találtam a helyszínen), de még folytatni akarom. Mekkora élmény volt most a Mátrában (Hasznos, Cserteri-vár) ismerős kódokat látni :-))
Módosítok: november első két hetére kitartó vénasszonyok nyarában reménykedem (főleg hogy a "napfényes" Hellászban az elmúlt két hétben ma láttam először a napot...)
Várpalotán hagyva az autót veszprémi átszállással közelítettük meg Eplényt. A buszok gyakran közlekednek, de a pesti járat késése miatt csak sprintelve értük el a zirci buszt. Eplény, újtelep megállótól néhány háznyira, az erdő szélén van az Enikő panzió, ahol becsöngetve készségesen kaptunk céges bélyegzést.
Régi, ritka jeleken kezdtük meg felfelé az utat, ami egy tanösvény táblánál jobbra élesen kanyarodik. Tervünk az volt, hogy a pirosról kitérőt teszünk az Ámos-hegyi kilátóhoz és a közelében lévő geoládához. Egy jól járt földúton haladtunk felfelé, de egyszercsak a tanösvény „Tölgyesek, bükkösök” feliratú táblájánál találtuk magunkat. Az igazolófüzet melléktérképéről sikerült beazonosítani, hogy a pirosról egy földútra keveredtünk és félig megkerültük a hegyet, valószínűleg valahol a villanyvezeték keresztezése környékén kellett volna balra térni. A tanösvényen korrigálva így végül a déli oldalról közelítettük meg a csúcsot, mint utólag kiderült, szerencsére.
A kilátó szép, a panoráma pedig fenséges, Olaszfalutól Zircen, Kőris-hegyen át Kab-hegyig mindent lehetett látni, a másik oldalon pedig még a Balaton is megcsillant. A kilátó közelében pihenőhely is található, a láda megkeresése után lefelé indultunk. A hegynek ezen az oldalán mindenhol a hóágyúhoz szükséges csővezetékeket fektetik, a mély árkok egyikén csak átugrani lehetett:( Végül visszaértünk a pirosra, innét már közel volt a Malom-völgy. Itt az aszfaltos út mellett több pihenőhely, tornapálya, kisebb tavak találhatók. Az éles balkanyar után az út kettéágazik és murvássá válik, a miénk a bal oldali, a másik út a völgyben folytatódik tovább.
Hamarosan elérjük azt a pontot, ahol jobbra kell térnünk egy jelleghatárnál, itt az egykori kisvasút hídfőit is láthatjuk. Innét váltakozva hol újabb, hol régebbi jelzéseken, szekérutakon emelkedve haladtunk a Köves-kútig, amiben volt víz, a közelében jó kilátás nyílik az Ámos-hegyre. Eddig bár az út néha kanyarog, éles fordulóra nem emlékszem. Hamarosan egy irtásra vezet be egy régi kapu maradványai mellett a szekérút, itt mindkét magaslesnél egyenesen megyünk tovább felfelé, a belső erdősarok irányába, jelzések nincsenek egészen addig, amíg be nem lépünk az erdőbe. A most folyó faritkítás és a nyiladékon lévő furcsa gödrök miatt kicsit kacskaringózva lehet lefelé haladni ezen a szakaszon, amikor becsatlakozunk egy balról érkező földútba, már közel vagyunk Alsóperéhez.
Jobbra fordulva szinte rögtön az arborétum bejáratához és a mellette álló haranglábhoz érkezünk, az igazoló szám harmadik-negyedik számjegye sérült, nehezen olvasható. Az arborétum szép, gondozott, kicsit sétáltunk, megebédeltünk és megkerestük a közelben lévő ládát is.
A harangláb mögött induló gesztenyefákkal szegélyezett murvás úton folytatjuk utunkat, egy idő után a Szúnyog-völgyi erdőben emelkedünk földúton, jobbra disznódagonyáknak használható esővízfogók, elhaladunk egy fedeles magasles mellett is. Később, amikor a jobb oldali gerinc már nincs magasan, az út Y alakban kettéágazik, itt figyelni kell, ugyanis a mi utunk egy harmadik, felhagyott szekérút, az előzőektől jobbra. Egy jobboldali nagy fán van – a sajnos nem irányba mutató – jel, a legközelebbi jóval arrébb lesz. Az Észak-Bakony térkép kicsit pontatlan, de ha valaki a földutakon mindig a jobb oldalit választja valószínűleg ugyanide jut, mivel hamarosan az elenyésző szekérúton lévő jelek mellé balról néhány méterre erős földút érkezik és halad párhuzamosan felfelé.
Egy magaslesnél hatos útkereszteződés található, itt a jobbra előre vezető út a helyes, jelzés van. Lényegében szintben haladunk előre a Mórocz-tetőre vezető Phrsz kiágazásáig, nagyon megéri megtenni ezt a kitérőt! Belátható a fél Balaton-felvidék és a Balaton Kab-hegytől keletre, a második kilátóponttól, ami egy új magaslestől délre található, egészen Várpalotáig ellátni. Az Öreg-Futónénál a geodéziai tornyon lévő kód és egy újabb láda begyűjtése után indultunk Várpalota felé, itt már konstatáltuk, hogy a füzet szerint hátralévő 12 km-t nem tudjuk világosban megtenni.
Az Öreg-Futónétól az eddigi utunk folytatásában kezdünk ereszkedni, ami a Pn elindulásakor jobbra kanyarodik, majd egy idő után hirtelen jobbra kell fordulni egy szekérútra. Közvetlenül előtte az út szigetszerűen ölel körbe egy kisebb facsoportot, talán így jobban beazonosítható a hely. A szekérúton haladva egy elágazáshoz érünk, melynek közepén egy fenyőfa áll, itt a bal oldali út a helyes, jelzés csak jóval később. Ez az út már járatlanabb, de a keréknyomokban még lehet haladni. Végül leérve a dózerútra egy alacsonyabb kerítés állja utunkat, ami kikötözhető. Balra fordulva hamarosan egy útelágazásba érünk, szemben látszik a Tési-fennsík, a jobbra kanyarodó dózerúton haladunk tovább, jelzés nincs.
Egy útelágazásban álló harckocsigúlán jelzés mutatja balra a Márkus-szekrénye felé az irányt, mi azonban a gyorsabb haladás érdekében a dózerúton indultunk lefelé, amit helyenként görgőkövek nehezítettek. Egy szekérúton rövid kitérőt tettünk a bátorkői ládához – maga a vár most sajnos kimaradt – majd a sötétben még másfél órát gyalogolva értük el a várost. A bezárt várat megkerülve jutottunk el az autóbusz-állomásig, a késői időpont miatt pecsételés majd legközelebb.
Táv: bruttó 29,2 km, a ládázásokat leszámítva, rövidebb Ámos-hegyi kitérővel, valamint a Mórocz-tetővel együtt kb. 26 km
