CSEREHÁT TURISTÁJA
(Debréte - Keresztéte)
Az 'utolsó előtti' kaland
Kedd este még úgy volt, hogy az 'utolsó kaland' lesz az alcím, de a szerdai túra sem volt eseménytelen:o)
Két részletben kéne írni:
Debréte - Antalmajor
Antalmajor - Köbli-híd - Csonka-hegy - Keresztéte
Kezdjük a végén, az eleje az "sima ügy".
Antalmajor élő "település", van egy hatalmas disznóól, sok apró mangalicával.
Haragos kutyák is vannak.
A jelzések tökéletesek, nem nehéz megtalálni a hosszú egyenes aszfaltcsíkot.
Az út állapota siralmas.
Ismét tanultam valamit. A vadász autózik az úton, időnként megáll, felnyitja a tetőablakot, előveszi a távcsöves puskát, és lő.
Után beméri a helyszínt, és autóval érte megy.
No com.
Mikor az út eléri az erdőt, egy tiszta nyíl jelzi, hogy irány jobbra.
Én maradtam az erdő szélén, de jelet ott sem találtam
A 261-es ponttól keletre kanyarodik az út, ott már van jel.
Egy kis hullámvasutazás, majd a dombtetőről ereszkedünk Katalinmajorig. Itt csak a pusztulás nyomait lehet látni.
Tiszta jel az egyik épületen, irány észak. Inkább murvás, mint aszfaltos az út, de a jobbos kanyar egyértelmű.
A keréknyomos, füves út jól járható, jobbra-balra hatalmas tölgyfák, egyik-másikon jel. Más út hiányában nincs sok választás, egy elágazás van, de a jel ott is egyértelmű. Nem kell letérni az útról, de érdemes figyelni a jeleket. A hatalmas fák közötti teret lassan megtölti a természet. Valóban szép szakasz.
Újabb elágazás, itt is a jobb oldali a nyerő, van tiszta jel. Pár száz méter és egy hatalmas irtott területhez érünk. Itt a jelek a jobbra elkanyarodó úton vannak, sőt, van Z- jel is. Hogy honnan jön az út, azt nem tudom.
Meglátásom szerint az irtott területet kerüljük.
Errő a szakaszról nincs tékép, az Északi Zöld térképszelvényének sok hasznát nem vettem.
Egy idő után a Z- balra el, egy nehezen járható nyiladékon.
A tiszta P- jelek déli irányba vezetenek, majd egy fiataloshoz érünk. Keskeny a füves út, de van két jel. Aztán semmi.
Még kb. 200 méter nehezen járható út (letérni nem lehet a sűrű fiatalos miatt), majd kiérünk a 'Somos' nevű részhez.
Megtaláltam a szürkített jeleket, majd visszamentem és kitisztítottam az utolsó jelig az utat. Elővigyázatosságból volt nálam olló. Az utolsó tiszta jelig mentem vissza, ismét meggyőződtem arról, hogy nincs más út, majd a keresztező úton balra fordultam. Még két szürkített jel, majd jobbra indult egy út. Nem ez a mi utunk. A kereszteződésben van egy törpe fa, annak törzsén jelzésalap. Tartottam az irányt, le a völgybe.
Balra a fiatalos.
Mikor balról érkeznie kéne egy útnak (nem érkezik), akkor a keréknyomos út jobbra fodul, irány dél.
Egy hatalmas P- jel nyugtatott meg, majd sokáig semmi.
Az út jobbra kanyarodik, Tornaszentjakab irányába. Balra nincs "kiút", csak gaztenger.
Jó 100 méter után, feltűnt egy déli irányú szekérnyom a magas fűben, újabb 100 méter, és előttem volt a pici patak.
Az átkelőtől jobbra gerendák, ez lehetett régen a híd.
Szerencsére volt néhány gerenda a patakban is, ezeken kényelmesen át lehetett kelni.
Egy ideig, a magas fűben még volt út, majd elértem az erdőt, a jelzésalapot, melyről Vakond is írt.
Én kettőt találtam, felfoghatjuk kapujelnek is.
A bökkenő csak az, hogy nincs folytatás.
A térkép szerint déli irányba kéne menni, de út nincs. Egy farakás felé vezettek nagyon régi keréknyomok, de folytatás nem volt. Itt erdőt ritkíthattak valamikor, jó régi a farakás.
Visszamentem a jelekhez és megálltam.
A Vakond által írt fél órás bolyongáshoz nem volt affinitásom, maradt a fohász.
(Természetesen tájoló nélkül menetem.)
A fohász meghallgatásra találhatott, az én jó Uram ui,. nem hagyott cserben!
Megvilágította elmém.
Ahogy nézegettem felfelé, feltűnt, hogy mindenhol avar, és sok-sok letört ág, de egy keskeny csatornán besütött a Nap. Mivel épp dél körül járt az idő, pont szemből.
A benapozott területen süvölvények sarjadoztak, volt gaz is.
Úgy döntöttem, ez az út, melyet keresek.
Az égi jel segítségével elindultam tehát a zöldellő nyiladék mellett az erdőben.
Jó 200 méter után egy füves út keresztezte az én utamat. Ennek nagyon megörültem.
Visszafordultam, és balra 10 méterre ott volt a tiszta P- jel.
Beleborzongtam.
Nem foglalkoztatott, hogy honnan jön, az jobban érdekelt, hogy K-DK irányba lesz-e jel.
Nem volt:o(
100 méter után volt viszont útkereszteződés.
Először a nehezebben járható, jobb oldali úton indultam, irányba ui. ez volt szimpatikusabb.
A térképeket itt el lehet hajítani, hisz az úttól jobbra (nyugati irányba!) egy hatalmas vízmosás volt. Ilyen nincs a térképen.
Mivel jelet nem találtam, jó 100 méter után visszafordultam.
Kicsit perlekedtem az én Urammal, és láss csodát!
Mikor elértem az elágazáshoz, a szemközti fán megpillantottam egy görbülő piros nyilat, melyet úgy értelmeztem, hogy az emelkedő úton, balra kellett volna indulni.
Mivel ez a hátam mögött volt eredendően, csak akkor vehettem észre, mikor a jobb oldali útról visszatértem.
Izgatottan indultam felfelé, és a megerősítő jel is "megjött". Újabb jelek, majd egy kanyarban teljesen tiszta, új piros nyíl jelezte az irányváltást.
Végre megpihenhettem kicsit, megtaláltam az utat. A mi utunkat.
A tetőn csúcskő, és egy hatalmas magasles szerűség. A tetején apró, fedett építmény, lelakatolt ajtó. Még tető is volt.
Imponáló méretek.
Óriási létrán lehet felmenni, mármint annak, akinek van kulcsa kinyitni az ajtót.
Innen, a gerincen tovább, K-DK irányba, majd jött a kunkor, irány DÉL.
Hegycsúcsnak semmi nyoma.
Jó 200 méter után jött egy tisztás-szerűség, sok-sok borókabokor igazi fennsík. Hangulatos.
Indult egy út jobbra lefelé, de egy 'S' kanyarba (előbb balra, majd jobbra) invitált a jel. A lefelé induló út torkolatánál kellett balra kanyarodni.
Sasoltam rendesen de semmi. Se jellegfa, se oszlop, se csúcskő.
Indultam tovább az erdő felé, de mikor intenzíven lefelé ment az út, akkor kezdtem kétségbe esni.
Az, hogy eddig elértem, már nagy eredménynek számított, de az ember fia esendő.
Azt tervezgettem hogy jutok "haza", Miskolcra.
Eredendően úgy gondoltam, hogy ha minden jól megy, és 13:00 körül Keresztétére érek, akkor Rakaca 8 km aszfalt, és 15:00 körül van busz Szalonnáig.
Ez a terv akkor már irreális volt.
Volt 'B' terv is, de az veszélyeztette volna a másnapi túrát.
Úgy döntöttem, ha már ennyi segítséget kaptam és kinavigáltam az erdőből, akkor az Úr nem hagy magamra később sem.
Visszafordultam.
Addig mentem, míg az É-D irányú út el nem kanyarodott NY-i irányba. Semmi.
Hátra arc, irány Keresztéte.
Nagyon magam alatt voltam.
Mikor az 'S' kanyarhoz értem, valami az súgta, induljak lefelé egy csöppet.
És láss csodát!
Tíz métert sem tehettem meg, amikor balró megcsillant valami a fényben. Apró fehérség a sok zöld között, egy alacsony növésű, szúrós ágú fán. Ez volt a tábla!
A két út között, észak felé néz a tábla, ágak takarják, a fa kérge már rábuggyant (mint gatyára a löttyedt has).
A jel a tábla bal alsó sarkában van.
Ahogy feljegyeztem, már tudtam, hogy mi lesz a negyedik:o)
Ez az első, és az óramutató járásával ellenkező irányba olvasva a betűket jön össze a megoldás. Nekem már csak az utolsó betű hiányzott, de az első három alapján semmi kétség nem volt, formális immár a másnapi túra.
Az ollóval lenyesegettem az ágakat, de az egyik nagyon vastag volt.
Nehéz megtalálni a helyet, a jelzett útról csak akkor látszik a tábla, ha tudjuk, hogy mikor kell nézni (Köbli-híd felől jobbra, a jobbos kanyar után azonnal).
Rövid pihenő következett, a túra elérte célját.
Az idő alaposan elballagott, már esélyem sem volt a 15:00-ás busz elérésére.
Egészen pontosan volt, de gyakorlatilag csak azonnali fuvarral.
Felcihelődtem, irány dél, lefelé, Keresztéte felé.
14:15 körül érkeztem.
Megállás nélkül indultam Szászfa irányába.
Még 100 métert se mentem, amikor hátam mögött motorzúgas, egy ócska tragacs hangja.
Gondolkodás nélkül lendítettem a karom, az autó megállt, két barátságos "barna" utasa volt.
Én nagyon ijesztően néztem ki, karjaimon vérfoltok, nadrágszármon ezernyi tüske, a bakancsom poros, a nadrág alsó szára saras, de ők sem voltak szalonképesebbek:o)
Azt mondták Pamlényba mennek, és én tudtam, hogy az hol van:o)
900 méterre a Krasznokvajda - Rakaca közötti úttól van az elágazás. A három kilométer is sok, gondolkodás nélül beültem.
A kereszteződésben kitettek, ők mentek Pamlényba és gyalog tovább, Szászfán a "főútig".
Elértem a kereszteződést, de sok időm nem maradt "tisztálkodni", mert feltűnt egy sárga furgon, lassított, és csak a sofőr volt benne! Rakacára ment:o)
Szerencsére nyitva volt a kocsi ablaka:o)
Időközben kiderült, hogy Rakacára szállít egy küldeményt (EMS), és onnan megy haza, Miskolcra!
Rakacán, míg a kézbesítéssel bajlódott, kicsit kitakarítottam a nadrágszáramat, az alját felhajtottam, majd visszaültem, és meg se álttunk Miskolcig. Szeret engem az én Uram!
A repülőtéri állomásnál tett ki, de előtte eligazított, hogy a 8-as busszal menjek, az az állomás közelében áll meg.
Nehezen szálltam ki az autóból, leginkább szomjas voltam, ezért irány a kocsma.
Bedobtam egy sört.
Üldögéltem a teraszon, napoztam, de az agyam járt piszkosul.
Erre az esetre nem készültem. 16:00-kor már Miskolcon!
Átmentem a buszállomáshoz, megvettem a jegyem, megtaláltam a peront, ahonnan a busz indult.
Öt perc és jött a busz!
A következő 40 perc múlva jött volna!
A sarki boltban (lassan törzsvendég leszek) megvettem a másnapi vizet és a teát, na és egy szappant, elvégre a nadrág szára nem volt szalonképes.
A restiben meleg vacsorát ettem, majd irány a szálló.
Lerogytam az ágyra.
Szerencsére a MÁV befűtött, jó meleg volt a radiátor.
Megfürödtem, kitisztítottam a bakancsot, és kimostam a nadrág szárát.
Csak úgy csurgott a fekete lé a nadrágból. A nadrág is fekete, de ez kosz volt.
Belecsavartam a törülközőbe (az is fekete lett), majd következett az intenzív szárítás, a meleg radiátoron.
Reggelig kiszáradt a vastag nadrág!
Nehezen aludtam el, járt az agyam, elvégre másnap Rakacától el kellett jutnom Keresztétére (8 km), és onnan Szemeréig, legkésőbb 16:00-ig. A fülemben zakatoltak Vakond szavai: Darvaspusztáig egy jelet sem láttam. Brrrrr.
De ez már egy másik történet.
