Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Sajnálom, ha nem hiszel a létezésükben. Sajnálom, ha nem fogadod el ezekről a lényekről, s tulajdonságaikról pl. Jézus (Márk 1., vagy 5. fejezete, Luk. 11,24., stb.) vagy mások szavait a bibliából.
Nem marad más nekem hátra, egyszerű hívő embernek, hogy konstatáljam számodra, hogy attól, hogy Te nem hiszed el ezeknek a szavaknak a tartalmát, attól még ezek a szavak igazak, s egy valóban létező szellemi valóságot, tartalmat írnak le, jelölnek.
Na igen, ebben nem tudunk vitázni, mert amit Te megtapasztalsz, azt én nem tudom a sajátomnak tudni, de régebben volt, hogy azt hittem szellemi harcolok és utána folyamatosan egy stressz helyzetben voltam, borzalmas volt. Viszont egyszer azt olvastam, hogy keressétek a békességet és kövessétek azt, akkor esett le a tantusz, hogy valami nagyon nagy ostobaságot csináltam addig.
Ez egyáltalán nem lájtos, csak nem misztikus! Szellemi harc a vita is, melynek nem a partner legyőzése a cél, hanem az igazság, függetlenül mindenkitől. Nem hiszek a kísértet szerű, meselényekben.
Hidd el, az a jólelkű jehovista srác sem akart saját akaratából "szellemi harc"-ba bonyolódni, Ő is szívesen megmaradt volna valami lájtosabb "szellem" fogalomnál élete végéig, de biza ima közben jött a kihívás Neki - lényegében erről tudatlanul. Mert az ima az egy szellemi közbenjárás a gonoszság szellemei pedig aztat nem szeretik, s reagálnak arra, ha van rá lehetőségük. Hát zsupsz, belecsöppent a "szellemidimenzióba, s majdnem padlót fogott!"
Megmaradhatsz Te nyugodtan a lájtosabb verziónál, de attól a valóság még nem fog változni. Ezt lásd!
Mert az vagy valóban olyan lájtos, ahogyan Te gondolod, véled, vagy valóban olyan hard, amilyennek az a srác (s szerény jómagam) megtapasztalta. Hogy más példákról már ne is beszéljek, pl. a zigéből!
O.k. elfogadom az érvelésed, de én nem ilyen misztikus értelemben használom a szellem kifelyezést, mert ilyen értelmében a szónak, én nem hiszek. A szellem, mint pl. szellemi termék, vagy szellemes poén, stb., sokkal racionálisabban közelítem meg a fogalmat.
Nem mindenki tud minden igaz információt feldolgozni kellően. Ádámék ott, a nagy "tuttiságban" nem voltak még arra készek, hogy feldolgozzák azt, hogy voltak olyan személyek, akik fellázadtak a tuttisággal szemben, holott a helyzetük, életük egykor azoknak is igencsak tutti volt. Olyan, amilyet Ők is tapasztaltak nap mint nap.
Én csak amiatt szóltam, hogy vigyázzon mindenki, hogy mibe tekint bele! Mert P. Tomi után szabadon:
"ha belelátnál a szellemi dimenzióba - padlót fogsz!"
Gondold el, mi történne néhány hívővel, ha megjelennének nekik pl. a szellemi dimenzió valóságai? Nagyon nehezen tudnák elhordozni, úgy, ahogyan egy jehovista ismerősöm az első szellemi harcát anno 1987-ben egy démoni erővel. Nyema valós tanítás náluk erről, s mégis megjelent ennek a házi csoport vezető srácnak az életében anno. A barátnőm és a többiek (a későbbi feleségem) meg csak lestek, mint a moziban, amikor 1988 elején mesélte Nekik. Mert a feleségem járt egy ilyen hcs-ba akkoriban néhány hónapig.
Csak ez után másfél évvel tértünk meg a hgy-ban, azaz nekünk nem volt olyan nagyon új pl. ez a téma sem. De másoknak még most is az valójában, akármennyit is hallottak erről beszélni. Szerintem.
Emocionális élményt nem az anyatejjel szív magába ekkor a gyermek. Azt magával a tanusított gondoskodás megtapasztalásával a bensejében veszi magához, akár úgyis, hogy pl. nincsen elég anyatej, s kezdettől tápszert eszik. Magyarán a gondoskodás a lényeg, s azt valóban érzi már ekkor a gyermek. Emiatt mondtam, hogy ez az időszak még "rendben" van...
Az anyatej, az anyatej. Ha van, ha nincs. Nem ettől függ a gyermek felnövekedése. Mert az anyatej csak egy nagyon szuper táplálék, amit nehéz helyettesíteni mással, de lehetséges. Nem az anyatejtől függ az, hogy a gyermek felnő és egészséges lesz minden tekintetben, hanem az átadott szeretettől és gondoskodástól.
Tán ha megnéznéd, hogy honnan idéztem "megtartandókról, parancsolatokról, rendelésekről, törvényekről", mint az "Istenszavának" részéről szólva!
Az 1. Mózes 26,5-ből (!!!), azaz nem csak Izraelről szól az Ige "megtartandók, parancsolatok, rendelések, törvények, az Úr szavának" megtartójaként, hanem pl. Ábrahámról!
Írjak még néhány példát Izraelen kívül, vagy megérted már végre ebből is, hogy az "Úr szava többek között megtartandóként, parancsolatként, rendelésekként, törvényekként" van mindazok előtt, akik azt hallják és tudomásul veszik, tekintet nélkül arra, hogy mikor éltek, s miként vették azt át Istentől! Tekintet nélkül arra, hogy volt-e külön ceremónia az Úr szavának kimondásakor, mint Izrael fiai esetében időnként (Sínai hegy, átok-áldás kimondása az ígéret földjére érve), vagy sem!?
Szakadj már le tehát Izrael példájáról, mert nem arról beszél itt senki sem, hanem általánosságról. Arról az általánosságról, amiről az Ige beszél az Úr szaváról, s annak súlyáról Izraelen kívül is számos helyen!
A valódi igazság = a valósággal. Az újszövetség két fogalmat hoz az "igazság" szóra, ezek közül az egyiknek (aletheia) a jelentése ilyen tartalmú, a másiké (diké - a "jog" szóból) elsősorban az "igazságosság, jogszerűség" fogalmához hasonló.
A valóságnak vannak mélységei, ami Istennek a mélysége, mert Ő az Igazság, s Ő a valóság, minden más csak hozzá viszonyítva valóság, mert minden Ő általa lett és nála nélkül semmi nem lett, ami lett. Ennek a valóságnak a mélységeit fokozatosan ismerheti meg az az ember, aki Istent keresi. Vannak olyan dolgok, amelyeket egyesek már ismernek, mert megmutatta Nekik az Úr, de mások számára még "kibeszélhetetlenek", mert nem készek a befogadására. Ír ilyenről Pál is.
Az első emberpár sem volt kész még a valóságnak egy mélyebb szintű tudására, pl. a jó és a rossz tudására, mert még hitben és látásban gyermekek voltak, holott fizikailag kész felnőttek. Az Úrral való járásuk és beszélgetéseik során fokozatosan megismerhették volna Isten akaratát és mélységeit, úgy, ahogyan a mai hívők is. Idő előtt elvett tudás, áldás azonban átkot hoz, s ez meghozta náluk is az eredményét.
Emiatt lépésről lépésre kell jutni, s megérni az érettebb dolgok befogadására. Gyermeknek tej, felnőttnek szilárd étel. A gyermek nem bírja elhordozni a szilárd étel igazságának a súlyát, összetettségét, szerkezetét, holott az attól még igazság, azaz nem az ételben van a hiba, hanem a befogadó felkészültségében.
Senki nem beszélt itt erről, amiről Te itt most beszélsz. Sem Pálról nem szóltunk, sem az Ő tanításairól, sem arról, hogy miként ítéljük meg azt, hogy ki szólja az Úr szavát. Nem ez a téma ugyanis, hanem csak a bűn fogalmának kérdése önmagában.
Nézz utána, Te magad vetetted fel ismételten ezt a kérdést a 2552-ben, s arra reagált Guzmen 1 mondatos bűndefiníciójával a 2553-ban, majd én Guzmennek később a bibliának egy Vele összecsengő idézetével!
Ne vidd tovább tehát egy másik kérdésre, hanem maradj annál, hogy szerinted is ez a fogalma a bűnnek, vagy sem? Mert másik kérdés az, hogy miként szól az Úr, s miként tudta/tudja azt az ember egykor, s a jelenkorban biztosan meghallani? Mert a meghallás bizonyossága nem befolyásolja azt, hogy az Úr már szólt. Mert az igazi baj valóban Jézus szerint is az volt, hogy vak és süket a nép, holott azt gondolják, hogy látnak és hallanak. De a definícióját a bűnnek a nép is ismerte, az pedig az volt, hogy "ha szorgalmasan hallgatsz a Te Uradnak és Istenednek a szavára, akkor..."
Azaz a definíciót kell először ismerni és elismerni, hisz a meghallás biztos módja már egy másik kérdés. Ahogyan mindig is az volt, lásd pl. az Úr szavát szóló Jeremiás próféta hányattatásait más "Úrnak" a szavát szólókkal szemben...
Ettől még azonban a valóban az Úr által kimondott szó maradt a zsinórmértéke mindannyiuknak, s cselekedeteiknek!!!
A megtartandó rendelkezések, parancsolatok és törvények csak Izraelnek szóltak, és csak Jézus idejéig, mert csak velük kötött szövetséget engedelmeskedésre (szolgaságra).
Nem kötelezheted tehát azokat a mai zsidóságra, sem a pogányokra.
Mert mig a személyi engedelmesség a zsarnokság vagy önkény feltételeit teremti meg, addíg a törvényekben megszabott parancsoknak való engedelmesség egy kétoldalú szövetség megvalósulásának a feltételeit teremtette meg.
Izraelnek adott törvények az utóbbi célt szolgálták.
Tehát abszolútt azt jelenti ez, hogy az engedetlenséget én egyáltalán nem tartom bűnnek, hanem csak azt, amikor a parancs bűn meghatározására vonatkozott. Parancsot adni azonban lehet olyanra is, ami nem bűn, tehát cipő pucolására, vagy alma evésére is adhatnak parancsot, vagy egy cipő ki nem pucolására, vagy egy gyümölcs meg nem evésére is, az nem azt jelenti, hogy a parancs egy bűnt tilt meg.
Ilyenkor lehet azt mondani, hogy a parancsszegés helytelen volt, de nem követtek el vel bűncselekményt.
Mondok egy példát. A gyilkosság bűn, mert emberi életet közvetlenül kiolt. A ne ölj azért egy bűnre vonatkozó parancsolat.
A cipőpucolás megtagadása azonban nem bűn, mert megtagadásával nem oltasz ki emberi életet tehát a cipőpucolásra vonatkozó parancsolat megszegése lehet helytelen, de nem bűnös.
Visszafelé következtetve, amikor a törvényekben megszabott engedelmességen túli engedelmességet követel valaki,akkor az már az önkény uralmát jelenti.
A kereszténység pont abban hibázik, hogy a Mózesi törvényen túli abszolút engedelmességet követeli meg, ezen keresztül minden engedetlenséget bűnnek minősít, jóllehet maga az Isten az ember szabadságát szeretné hogy hirdessék.
Ráadásul a Mózesi törvények alól való felszabadulás is ki lett nyilvánítva Pál apostolon keresztül, ezért bárminemű engedelmességi követelése eleve hibás irányt szab a keresztény elvárásoknak.
Duplán ráadásul a Mózesi törvényekben megfogalmazott engedelmeskedési elvárások csak a zsidók számára adattak, akiknek erre vonatkozóan külön szerződésük volt, tehát a pogányokat ebbe bele kényszeríteni alapvetően téves dolog, amikor a szerződés sem vonatkozik rájuk, sőt mára már érvénytelenné vált maguknak a zsidók számára is.
Visszatérve Ádámra alapvetően hibás az a gondolat, hogy az engedetlenségük lenne minden bűn gyökere, mert amikor az engedetlenséget eldöntötték, vagyis amikor a keresztények által minősített bűnt elkövették, még nem ettek a jó és gonosz tudásának a fájáról. A bűn a keresztény írástudók fényében egyáltalán nem a jó és gonosz tudásának megszerzése volt, mert az engedetlenségi döntés előbb született, mint ahogy a bűn elkövetését a gyümölcs megevéáséből fakadó hatásaként azt lehetővé tette volna. Magyarul az Ádám már azelőtt bűnös volt, mielőtt a fáról szakított volna, és nem attól lett bűnös, hogy a fa gyümölcse azt kiváltotta volna.
A helyes megfejtés tehát az, hogy Ádám nem vétkezett az engedetlenségével, mert a jó és gonosz tudásának megszerzésével váltak csak lehetővé a bűnös cselekedetek elkövetése.
Ez csak egy aspektus a sok közűl. Az igazság = valóság? Mert ha igen, akkor lehet, hogy az az igazság, hogy valami olyan birtokába jutottunk, ami azóta is determinálja az emberiséget, vesztére. Ez gáááááz.
