Arc nélkül azt hisszük könnyű és eleinte nehéz megnyílni,de ha jó emberhez kerültél ez változik,de az jó,hogy bevállalnád.ma megyek beszélni egy pszichológussal,rákérdezek kit/mit javasol.
Mondjuk az valahol "helyes",ha a tv-től,nettől,msn.től,mp3 lejátszótól tilt el.Engem is eltiltottak és gíűlöltem őket,de most látom mit akartak ezzel.Nem jó,ha csak ezeknek élsz.Ezek mind virtuális vagy magányos dolgok.Kérdezted már miért tilt el épp ezektől a dolgoktól?Szerinted ha más kötne le attól is eltiltana?Tudod az ilyesmiktől a szülők ált. féltik a gyerekeiket,pláne ha azok még depisek is...én sem örülnék,ha aa gyerekem csak tanulna és sorozatokat nézne...Lehet,hogy nem boldogít,de most vagy abban a korban,amikor "lázadsz" a szülők ellen,de hidd el,még szükség van rájuk,legyenek bármilyenek is.Most kritikus az ember és jobban kijön a felgyülemlett megbántottság és meg nem értés,mint korábban.Ez egy nehéz kor,de a szülőknek is.Mit engedjünk és mit ne?Hol vannak az új határok?Mik az új játékszabályok? stb...Ilyenkor ők is berezelnek,hogy az ő kicsi lányuk felnő és hamarosan elmegy és próbálják még utolsó erejükből kivetni a hálót és valahogy visszatartani a gyereket és közben rettegnek,hogy el ne szúrják,mert tudják,hogy lassan megteheted,hogy lelépsz és nem látnak többet.Én sem hittem el ezt,amikor nekem mondták és azt hittem sz*rnak rám,ez az én anyámra tuti nem igaz,ők mások és senki nem ismeri őket és a szitunkat,aztán egyszer arra ébredtem,hogy anyu zokog az ágyam mellett és azt suttogja,hogy bocsássak meg és hogy tudja,hogy nem jól,de szeret és sajnálja.Nem mozdultam,úgy csináltam,mintha aludnék.Másnap vártam,hogy mi lesz,de nem változott semmi és azóta sem,pedig ez volt vagy másfél éve...Nem felmenteni akarok senkit vagy védeni őt és támadni Téged,csak annyit akarok mondani,hogy sokszor nem is gondolnánk,hogy egy dolog mennyire komplex és néha "gyerek" létünkre nekünk kell megtenni nemcsak az első,hanem a következő 1000 lépést is és felnőttebbnek lenni a saját szüleinknél és ha megtesszük ők ezt akkor sem szokták észrevenni,de belül érzik és ez a lényeg!Elindulhat egy lassú változás,amit nekünk kell irányítani.Nehéz dolog,de ez van.Mindenkinek jut vmi.Van,aki éhezik,van akit vernek,van,aki árva és van,akinek még ennél is több jut.Neked ez jutott,ebből kell kihozni a maximumot,Neked és senki másnak,mert sok külső dolog befolyásolja az életed,de a Te életed,csakis Te vagy érte felelős,bármilyen sz*rul is hangzik ez...Adott szituból kell kihozni a lehető legjobbat,ez a legnagyobb megmérettetés a világ legnagyobb vizsgáján és ezt a vizsgát úgy hívják,hogy ÉLET...Nem papolni akarok és ne hidd,hogy nem tudom mit érzel,de azt is tudom miről beszélek,mert én már éreztem is ezt és csináltam is amit írtam...Ehhez lehet,hogy segítség kell,nem szégyen,sőt,bátorság bevallani és szembenézni vele!Sok sikert!Én nagyon remélem,hogy sikerül:) Hogy látod,ha lenne egy,el tudnál menni pszichológushoz?
ha találok magamnak végre vallamit ami huzamosab ideig leköt, amit még szeretek csinálni, gyorsan ellene tesz...eg y időbe sorozatmániás voltam:eltiltott a tv-től...megjött a gép, megjött a net:eltiltott a nettől...jött az msn:eltilt...jött a zene:dicman, mp3...elveszi...
nem, egyáltanán nem felel meg...de itt találom azokat akikben megbízom és akikkel tudok beszélni, nem pedig olyanokat akik csak mondják a magukét és azt szem veszik észre hogy egy kicsit sem érdekel. Az egyik bnőmmel szoktam találkozni, mivel ő lakik hozzám a legközelebb azok közül akikkel msn-ezek...de hát amennyire ez elég...most is majd szombaton készülök hozzá, de hát kérdés hogy mit szól hozzá az anyám.
Kicsit több emberközpontú szórakozást kéne űznöd...Mondjuk szombat délutánonként-akkor nincs suli,de még mem is este.De ha ez nem jön be,akkor tényleg inkább nézz tv-t,minthogy emészd Magad.Hétköznap meg pihenj,amennyit csak tudsz.Nem túl sok a virtuális kapcsolatod?Ez Neked jobban megfelel?
attól függ mit értesz zórakozás alatt...hazaérek 3kor a suliból, hullafáradtan, mert hát már eleve úgy megyek mint egy kómás...ha tehetem ideülök és beszélek a barátokkal, ha nem akkor megírom(néha) a házit, aztán ledöglök...szoktam egy időben sorozatokat nézni, de már rég nem nézem...néha-néha belenézek, de nem követem végig...este megintcsak net, vagy ha van olyan film ami érdekel akkor az..esetleg mindkettő egyszerre...
Csak ez azért furcsa...Ezt észre kellett volna venni,főleg ha volt sulipszichológus...De nem tudom...a gimiben nincs?Bár gondolom már nem is bízol az ilyesmiben és sokszor nem is a suliban lévő az ideális,de kezdő segítségnek jó...Enni tudsz rendesen?Szórakozni szoktál?
Nem biztos,hogy nem volt,csak ha épp rossz,akkor nem emlékszünk rá...Ha ilyen régóta tart hogy lehet,hogy senki nem vette észre?Nem volt sulipszichológusotok?Nem tűnt fel az osztálytársaidnak,tanáraidnak?Vagy elintézik azzal,hogy lógsz,kamaszodsz,majd kinövöd stb?
Csak ülök a szötét szobámba, és azon gondolkodok, hogy volt-e az életembe legalább egy nap, amikor nem úgy indultam el suliba, hogy mi van hogyha épp akkor jön rám. A gimiből már nem jöhetek haza. Ált-ba megtehettem, de itt már nem
Azon agyalok, hogy volt-e valaha olyan napom az eddigiekben, amikor nem volt semmi bajom...legalábbis tünetmentes napom...amikor hanem is boldog, de legaláb nyugodt napom.
És mindig azza jutok hogy nem. Soha nem volt. Ha lett volna, biztosan emlékrznék rá. De nem....és ez az ami annyira elkeserít.:(
Ne hagy Magad!Ismerős az érzés:amikor azt hiszed jobb lesz jön vmi ami sokkal erősebb és ha megpróbálsz vmi ttenni ellen csak rosszabb lesz és egyre több minden van és úgy érzed megfojt ez az egész,ugye?Csak ülsz egyedül és azon agyalsz vége lesz-e és ha igen mikor és hogyan és hogy ki tudna segíteni,mert ha ez így megy tovább beleőrülsz...Ezt érzed?
Nem tudom miért változna és én tényleg csak a levegőbe beszélek,mert nem ismerem őket,csak tudom,hogy sz*r,ha nem figyelnek az emberre a szülei/családja,mert minden más könnyebb és fontosabb. Ez a problémád 4 éve megvan?
Miért is hagyjanak békén?Nem azt akarod,hogy jobb legyen?Honnan vagy ilyen biztos,hogy semmiképp nem értik meg?Mondjuk az enyémek sem értik,de én vagy 5 éve próbálkozom és legalább a pszichiáterem fizetik és tényleg békén hagynak mindenféle alakoskodás nélkül...
Csak ugye ez öröklődik-nálunk tele van a család,valahol csak fel-fel bukkan...Mindenkinél más.Hol előjön,hol kicsit jobb.Időszakos.Van,aki nem eszik,van,aki halálra dolgozza magát,van,aki cak kifordul a "normális" énjéből stb...Nálam minden időszak más volt intenzitásra és tettekre is.Komolyan kell venni.
egyszer volt a mamáman állítólsag depressziója...csak feküdt, nem csinált semmit. Ezért az anyám azt mondja h olyan egy depressziós. Nem csinál semmit, nem eszik , szinte alig...ezért nem is gondola h az vagyok...amikor szóba kerül, elviccelem...hogy miért?nemtom:D
Nem túl bíztatóa link sem,de meg fogom nézni. Tudod az emberek változnak és nem tudom hogy jártad meg,de azóta Te is és ő is változtatok-néha érdemes próbálkozni... Nem lehet könnyű egyszem lány gyereknek lenni...! Volt a családban öngyilkosság,depresszió vagy pszichés betegség?(nem csak a közeli családra gondolok) A családod hogy kezeli,hogy mi van Veled?nem érdekli őket,de ilyen szinten?Nem látszik Rajtad?Próbálod tartani Magad?Miért hagyják?
Nincs, semmi ilyesmi. Hála az égnak. A kissebki bátyám beteg. Enyhén visszamaradott. De benne sem bízok. Othon senkiben. Egyszer kíséreltem meg bízni az öcsémbe, de rendesen megjártam.
Nem túl ideális családmodell,de vkit keresnek kéne a családban,akire számíthatsz.A fiatalabbik bátyád mennyivel idősebb Nálad?Ő nem tud/akar segíteni?Vannak otthon nagy családi balhék,verekedés,zaklatás,alkoholizmus stb?Tudom,hogy kellemetlen kérdések,de fontosak.
mást sem csinálok, csak beszélgetek:D...de már lasan ahhoz sem lesz kedvem..itthonról kimozdulni sincs kedvem, a zene....ahoz sincs kedvem...pedig régebben meghalta volna zene nélkül, de mára alig-alig.
A családdal a viszonyom...2 bátyám van: a nagyobbikkal veszekedek éjjel nappal... beszélni nem tudunk, csak üvöltözni, kiabálni. A kissebbikkel néha néha megértjük egymást.
Van egy öcsém, aki az agyamra megy éjjel nappal. Az apám....hát azt inkább haggyuk...nem nagyon türődik velem, de végülis egyikünkel sem. Nem lehet rá számintani mint apára.
Az anyámat meg kifejtettem.
Az írásaimat és talán a rajzaimat is megtalálod, az alábbi linken.
Nem mindig nyitja meg. Vagy kső este vagy kora reggel kell nézni:)