Én most próbáltam infót gyűjteni hogy milyen volt a dedikálás. A Quimby honlap meg nem műkszik. Mennyibe kerül a DVD? A pecsában meg tudom majd venni 22.-én?
úgy szeretem, amikor a quimby-koncerten lassan és szelíden elszabadul a fejekben és a szívekben a pokol...a katonában megtörtént:-) volt közönségtapsoltatás kánonban, Tibor leültette az állókat a még szabad helyekre, zseniális Livius-konferanszok, Szilárd meghatásos szólók, Faszi és a borosüveg! és a trombita!!!! és a másik Feri:-)))
féltem, hogy az uccsó sorból nem lesz jó, de tudtunk félig állni, énekelni, dúdorászni, cipőt levenni
;-). Ja. A tavasz. Müller. Meg a 17. Meg a gestapo. De hogy kerül Stirlic a tányéromba? Ki érti ezt. De legalább Stirlic egy szép ember volt. Müller, mondta Stirlic...
Tegnap Colorstarról hazafelé menet, az Astoriánál egy "ember" a 7-es busz első ajtaját bedobta egy hatalmas kővel. A busz csupán várta a felszállókat, majd amikor készülődött, hogy átmenjen a zöldön, "emberünk" gondolt egyet és pufff...
Hááát, jó esély van rá, hogy mi is visítoztunk a csajokkal...őszintén szólva erre már nem emlékszem. De valahol középelejetájt végigtáncoltuk az egész koncertet (nem volt tömegnyomor, volt tér:-)...régen volt, igaz sem volt. Azóta is emlegetjük...megismételhetetlen. Ha a mai szigetes-oldalán ventillátoros-szellőzős sátrakra nézek, eszembe jut az a koncert és megeresztek egy belső mosolyt (:-))
na, a színét szerintem én már akkor se tudtam volna fejből megmondani...de tisztán emlékszem, hogy livius poénnal ütötte el az időt, amíg a napernyőt behozták, meg a hol volt, hol nem volt kezdő akkordjainál a csajok visítoztak, aztán tibi beszólt, hogy "áá, ezt ismerjük!"...:0) rég volt, fú, de tetszett!
Az ténnleg hatalmas koncert volt: csak úgy csorgott a pára a sátor tetejéről/oldaláról, a Szilárd fölé próbáltak valami esernyőt szerkeszteni, dehát... lilásvoltaszigetkarszalagazonanapon:-)))
Hasonlóképpen éreztem én is...asszem önzőségem a szigetes verziót szereti jobban: összeszedettség, egy kis improvizativitas + zeneöröm az arcokon...persze nekem a "fantasztikus quimby koncerten voltam és jóóóó" érzés mellett bizonyos emberi tényezők+zene+szöveg miatt mindig ott van az érzés: fázom közben és csak egy félkadigánom van, amit magamra vehetnék....
Monostorapátiban kiváló. rövid, de kiváló. örültem a Don Quijote ébredésének, meg, hogy nem felejtették még el, milyen jó zárásnak a Bordély-Boogie. kicsit olyan érzésem volt, mintha nem számítana a közönség...de lehet, hogy ez köcsögség.
tudom, hogy ez egy regi beiras, de ehhez csak annyit tennek hozza, hogy hatarozottan emlekszem amikor nagyszuleim (pontosabban a nagymamam) mindig ugy tett minket agyba, hogy:
