Azért csodálkozom a zselatinon, mert sztem keményítővel süríteni olcsóbb, márpedig egy kínai vendéglősnél nincs fontosabb szempont.
Azt tudtátok, hogy a lemészárolt bocik és malacok fogából, medencecsontjából, gerincéből stb állítják elő a zselatint? Ha legközelebb túrótortát eszel, jusson eszedbe...
Nem az én receptem, komment nélkül copyztam be. :-) Kínai étteremben soha nem ennék ilyen ki-tudja-mi-van-benne cuccot. :-)))))))
A zselatinozás elég elkeserítő. :-((( Nem vagyok paranoiás, használok zselatint (OFF: túrótorta, joghurttorta, stb.-be ON), de amibe nem feltételnül kell, ráadásul lehet kapni a megfelelő terméket, vajon csak az olcsóság miatt használnak helyettesítőt? :-(
2.sűrítéshez a kinai bűfések a zselatint használják ;)
3. rizs, paradicsom ebbe a levesbe??
van ugyan más levesük amibe raknak de ez a savanyú-erős leves amihez alaplé kell, főtt csirke hús, zöldségek apró kockára vágva no meg a tofu is kockára vágva aztán tojást csurgatnimajd ecetet meg erős pistát kell belerakni oszt csókolom :D
33-as hsz: Engedjétek meg, hogy férfi létemre én kezdjem el a receptek közkinccsé tételét.
Téma: a savanyú-csípős leves. Számtalan formája létezik, az én olvasatomban így néz ki (kicsit átvariálva, felturbózva): meghámozom és felkarikázom a sárga- és fehérrépát, kockára vágom a hagymát, pár órával a főzés előtt beáztatom a fafül és a felhőfül (Mu-err) gombát (ez utóbbi alapos átmosást igényel!), fölszelem a laskagombát, tűz fölött egy pillanatra megforgatom majd meghámozom és kockára vágom a paradicsomot (1 kicsi elég), fölkockázok egy paprikát, és a lentiek szerint előkészítem a bambuszrügyet. Az egészet felforrósított oliva olajban dinsztelem, majd beleöntöm a kockára vágott, filézett csirkemellet. Fekete ill. cayenne borssal, chillivel, sóval fűszerezem, kétféle (világos és sötét) szójaszósszal dúsítom. Pontos arányokat nem írok, gyakran kell kóstolgatni, egyéni izlésnek megfelelően beállítani. Egyébként nagyon elrontani nehéz. Felöntöm vízzel, és amikor forr, 2 evőkanál barnacukrot ill. fél evőkanál rizsecetet adok hozzá. Ekkor szoktam beletenni a felkockázott tofut is, hogy ne töredezzen nagyon szét. Közben egy evőkanál kukorica- vagy burgonyakeményítőt jól elkeverek fél csésze hideg (!) vízzel, és a forrásban lévő leveshez keverem szép lassan. Ha ismét forr, lassan egy tojás sárgáját keverem a leveshez. A legvégén néhány csepp szezámolajjal tuningolom. Forrón tálalom meleg vízzel átöblített porceláncsészékben, a tetejére friss aprított metélőhagymát szórva.
Az összes hozzávaló kapható a Vásárcsarnok alagsorában, a keleti boltban (de ma már szerencsére rengeteg ilyen profilú üzlet létezik). Jó étvágyat!
2. kérdés: a keményítő is jó megoldás a sűrítéshez, de igazán kocsonyás az agar-agartól lesz. Ez is kapható az Ázsia boltban.
De van mogyoróolaj is! Csak nem olcsó. :-( 250 ml-es tán 399 (?) ft. Nézd meg a www.plus.hu weboldalon, az akciók-ra kattints, kiadja a szórólapot pdf-ben.
Bécsben voltam két napig, és az Intersparban láttam tök ugyanezeket az üveges csírát, meg bambuszrügyet, 1,49 Euroért (a P-ban 149 ft). Már írtam a konyhás levlistára is, hogy ilyen árfolyamon korlátlan mennyiségben vásárolnék eurot.... :-DDDD
Ha valakit esetleg érdekel, ezen a héten kínai hét van a Plusban. 149 ft-ért vettem bambuszrügyet és mungobab-csírát (340 ml-es üvegben) - szerintem ez egész jó ár. Van még szezámolaj, wok-olaj (asszem szója-olaj), aztán szerencsesüti, licsikonzerv, és még néhány alkatrész. :-)
Köszönöm. Szóval nem lesz tragikusabb, mint mondjuk egy felengedett levesé. Ebben nincs gomba, hanem paprika, gondolom ez olyan kvázi-kínai recept, mindenesetre finomabb, mint a gyorsbüfékben kapható:)
Lehet, de a benne lévő gomba, répa és más zöldségek állaga picit (...) meg fog változni kiolvasztás után. Az ananásznak, bambuszrügynek tapasztalataim szerint nem árt annyit a fagy.
varadit, erről még beszélünk...sszvsz, hiába a jó reklám, a z egyik legrosszabb kínai kaja, amit életemben ettem. Az okáról maJd később, ha valakit érdekel.
Egy jónak ígérkező hely kínai kaja kedvelőknek: LANZHOU BUDA
( forrás: Exit)
Ha én magamra valamit adó kínai lennék, biztosan erőteljesen kikérném magamnak azt a sok színvonaltalan büfét, ahonnan monosodium-glutamáttól kipirult arcú emberek támolyognak ki nap mint nap, és ami az itthoni gasztrokultúrában de facto egyenlő a kínai konyhával.
És aztán elmennék valamelyik igazán jó kínai étterembe, ami nem, vagy alig drágább, mint ezek a büfék - viszont igazán nagyszerűeket lehet ott lakomázni.
A Luther utcai, általunk roppantul kedvelt eredeti Lanzhou fiatalabb - ám nagyobb, tekintélyesebb és csicsásabb - testvérét feltehetően azért nyitották meg a tulajdonosok, hogy ha egy budai állampolgárságú egyed jó kínait szeretne enni olcsón, akkor ne kelljen a vadregényes Pestre átrándulnia. Szép, emberbaráti cselekedet, még akkor is, ha a hely korántsem olyan jutányos árakon dolgozik, mint a Luther utcai egység. Ez némiképp érthető, tekintve, hogy az egyébként felettébb hangulatos, ám elsősorban a szakadtság bájával tüntető pesti létesítményhez képest a Fő utcai hely igazi tág és csicsás étteremként definiálja magát, körülbelül háromszor nagyobb a tesójánál, és hát a belsőépítészeti megoldások is továbbterjednek az opálos hattyúkat meg sárkányokat ábrázoló üvegmatricákon - melyekkel egyébként az égvilágon semmi baj nincs, mi imádtuk nagyon azt, ahogyan sikerült alkalmazkodni a nyolcadik kerületi hangulathoz. Az étlapon viszont túl sok különbség nem mutatkozik, hacsak az nem, hogy az itteni kínálat jóval szélesebb skálán mozog, több a tengeri herkentyű - már persze amennyire a Luther utcai látogatásunk óta eltelt háromnegyed év távlatából ez megítélhető. A személyzet kedves és segítőkész, a tulaj például nagy örömmel és készségesen segít, amikor látja, hogy egyikünk (aki én vagyok), kicsit szerencsétlenkedik az evőpálcikával, a felszolgáló többször beszalad a konyhába, ha nem tudja, hogy ez vagy az az étel pontosan miből illetve hogyan készül, és úgy általában nagyon jó hangulatú ebédeket lehet itt eltölteni. Az ételek mind kifogástalanok, az édes-savanyú oldalas mondjuk sajnos inkább édes, mint savanyú, de például a szójás marha egészen zseniális, rengeteg fokhagymával és gyömbérrel összeérlelt, hajszálvékonyra vágott, vajpuhára főtt omlós marhalábszár-szeletek, és a kocsonyás csülöksonkára sem lehet panasz, amit a nagy melegre való tekintettel rendeltünk be, mint amolyan kímélő jellegű, Update 1-es fogást. A szárazra sült, csípős birkahúst mondjuk elsősorban tíz fok alatt javasolt fogyasztani, mert Ázsiában nem szoktak viccelni a csípőssel, nekünk viszont a humorérzékünk kissé megkopott a negyven fokos, agybomlasztó melegtől. Persze a fogás attól még hibátlan, a hús omlós, és a fűszerezés remek, de hát ezzel az erővel nyugodtan bevállalhattunk volna két Sziget-kört is irhabundában, lábsúlyzókkal - testhőmérséklet szempontjából ugyanott tartanánk. Szót kell még ejteni a császári lakomáról, ami azért érdekes fogás, mert ilyen áron eddig nem sikerült Pesten olyan fogást rendelnem, ami ennyire tele lenne rakva tengeri herkentyűkkel, és itt most ne mélyhűtött koktélrákra tessék gondolni, ha szabad kérnem (ja, és körettel együtt két ember simán jóllakik vele amúgy). Vasárnaponként ráadásul árengedmény is van, úgyhogy ha valaki még csak ismerkedik a kínai konyhával, akkor menjen. Megéri simán.
Látom sokan ismeritek a kínai ételeket. Nekem az illatos csirke receptjére lenne szükségem. Ilyen néven szokott szerepelni kínai éttermekben. Előre is köszönöm.
