Mivel rendkívül intelligens és művelt vagy, s ezt minden hozzászólásodban igyekszel tudtunkra adni (némely személyek gyalázásán kívül tulajdonképpen erről szól minden bejegyzésed), nagyon választékosnak szánt stílusban, hát engedj meg egy megjegyzést:
"...Vásárhelyi Mária (mint nekrológszerző) egy betegesen gyűlölködő, bosszúszomjas, érzéketlen tapló." -
az egy névelő jelen szerkezetben tökéletesen fölösleges...
Most nem értelek. Írhatott volna a temetésről az elhunyt halála előtt is nem? Egyébként nyilván minden Sztalin, Brezsnyev stb. temetése után írt cikk is nekrológ volt. Vagy Petri verse is, amit Brezsnyev temetésére írt. Ezt a briliánst azért megkarcolná az ablaküveg.
Csak az egészen tudatlanok kedvéért: a nekrológ nem cím, a nekrológ műfaj, egészen pontosan: „elhunyt kiváló személyiséget méltató cikk vagy beszéd”.
Konkrétan tehát: Vásárhelyi cikke pro forma nekrológ (magyarán: nekrológ akarna lenni), amelyhez egy egészen idióta címet (nekrológcímet) választottak. (Csak kapásból néhány Eörsi-nekrológcím a sok közül: Stop: Elhunyt Eörsi István Kossuth-díjas író; Index: Meghalt Eörsi István; ugyanez a cím olvasható a FigyelőNet-nél; továbbá Élet és Irodalom (Vágvölgyi B.): De)
Tehát Vásárhelyi cikke pro forma nekrológ, ti. nekrológgá teszi például az, hogy a temetésről ír benne, kevéssel az elhunyt halála után.
Vásárhelyi cikke nekrológ volna (mert mi más), és nem azért nem nekrológ, mert hülye a címe, hanem azért, mert a nekrológban nem szokás az elhunytat rugdosni, s főként nem azért, mert a halott valamikor egy kicsit megfingatta a nekrológszerzőt.
Tisztességes, józan parasztéknál ezt így mondják: halottról vagy jót, vagy semmit. Nekrológban vagy jót, vagy még jobbat. Ez egyszerűen szabály. Kultúremberek íratlan törvénye.
Lehet persze bántalmazni nem élő embert is, csak illik megvárni a „gyászév” leteltét, mert pl. hátha valakinek fáj még az elhunyt halála néhány nappal a temetés után is.
Eszem ágában sem volt azt állítani, hogy Vásárhelyi cikke nem nekrológ, én a hozzászólásaimban azon kijelentésemet igyekeztem bizonyítani, mely szerint Vásárhelyi Mária (mint nekrológszerző) egy betegesen gyűlölködő, bosszúszomjas, érzéketlen tapló.
Önmagunkhoz képest sem vagyunk egyformák
Megnéztem az Élet és Irodalom internetes oldalán, hát bizony, bármily hihetetlen, a cikk címe valóban ez:
*
VÁSÁRHELYI MÁRIA
Nem így képzelte a Rendet
Szimbolikus történetek Eörsi halálának árnyékában
*
(pontosan így, csak a betűtípus más)
Szóval… sem a cikk, úgy zusammen, sem a cím nem jelenhetett volna meg a Bata, Faragó, Zöldi szerkesztette ÉS-ben.
A cím maga az agyrém. (Miként az egész írás.)
Először is a nagy R teljesen indokolatlan a rendben. Minek az oda? A nagybetű nem tesz hozzá semmit a József Attila-i sorhoz, sőt inkább lezülleszti azt (remélem, nem perelnek be az állítmányért). Az „Óh, én nem így képzeltem el a rendet” verssornak van egyfajta értelme, jelentése (nem megyek most bele, messzire vinne), ezúttal legyen elég annyi, hogy nem azonos a „Nem így képzelte a Rendet” szerkezettel, ami pedig se több, se kevesebb annál, mint amit a négyfogú Tömpetosznádi Béla bácsi is ki bír találni magától: Anyám, én nem ilyen lovat akartam… Nagyjából ennyit ér intellektuálisan a cím.
Mosdatlan kézzel belepancsoltak József Attila versébe. Nem válik Eörsi dicsőségére (az ÉS-nek és Vásárhelyinek pedig már teljesen mindegy).
Na most az alcím… Az „Eörsi halálának árnyékában” szóösszetételre lehet azt mondani, méghozzá nyugodt lélekkel, hogy orbitális egy baromság.
Szegény Vásárhelyi azt akarta nyökögni itt, hogy Eörsi halálának fényében (vagy tükrében), na de azt már csak mégse, a halálnak nem fénye van, hiszen a halál sötét egy dolog, csakhogy hát akkor most mi a bánat legyen? Legyen a halál árnyéka!
Igen, csakhogy az Élet és Irodalom jelenlegi főszerkesztője fölmondja ám a Videoton FC (vagy hogy hívják most) középpályás sorát oda-vissza bármikor, ha álmából keltik, akkor is, nagyon ért hozzá, azt viszont nem tudja, hogy Eörsi halálának nincsen árnyéka. Egyszerűen nincsen neki. Eörsi maga volt a halál (mint olyan) árnyékában, amikor nyomatták belé a kemoterápiát. Pedig ki más tudhatná ezt igazán, mint az irodalmi lap főfelelőse. A szerző ugyanis stilisztikailag egy nulla, egy elefántméretű nímand, hogy „ontopik” (12717) legyek. Tőle jó fogalmazás nem várható.
Én azt mondom: ha egyszer valaki nem tud kilépni Eörsi árnyékából, akkor ne a halála árnyékáról vizionáljon (mert úgy egy fokkal még nevetségesebbé válik a dolog), hanem kucorodjék össze, és örüljön a pénzének, a hatalmának, ne akarjon még híres stiliszta is lenni mellé! Talán már említettem: az ilyesmire születni kell.
Tehát. Eörsi nem József Attila, ez igaz, ugyanakkor volt ő akkora teoretikusa a szociálfeudalista rendszer meghaladását célzó értelmiségi mozgalomnak (nevezhetjük egy részét demokratikus ellenzéknek is), hogy kijár neki a teljes József Attila-i sor (úgy értem, az igekötővel együtt), ha már eredeti cím nem jutott eszébe senkinek.
Továbbá: a szerző nyilvánvalóan nem szimbolikus (mert annak semmi értelme), hanem szimptomatikus történeteket akart írni (szim ez is, szim az is, ahogy a szavacska jön a szájacskára), esetleg paradigmatikus történeteket.
A cím tehát ekként volna helyes:
Nem így képzelete el a rendet
Tünetértékű történetek Eörsi István halála kapcsán
Persze így is borzalmas, de legalább nem értelmetlen, nem hangzik abszolúte hülyén.
Mégy annyit: egy kulturális hetilapban illik kiírni az elhunyt teljes nevét a nekrológ címében. Még akkor is illenék, ha Eörsiből nem mozogna minimum egy kocsideréknyi a közélet különböző fórumain. Vagyis nekrológban örsizni éppoly taplóság, mint amilyen vérbunkóság szöges bakanccsal rugdosni a halottat. És azért mondom ezt, mert az eredeti fölvetés továbbra is válaszra vár:
„Elsősorban Vásárhelyi Mária érdekében kellene tudnunk, hogy Eörsi mikor „ejtett sebet” a „hozzá legközelebb állókon”, és mennyiben igazságtalanul, illetve hogy Vásárhelyi mindezt mikor, miként tette szóvá még Eörsi életében”.
Nem ismervén a költő munkásságát, eleinte arra gondoltam, hogy Eörsi István túlontúl öntörvényű ember volt, és valóban ütötte-vágta, ahol csak érte a „hozzá legközelebb állókat” (is), „sebet ejtett” rajtuk, olykor igazságtalanul csépelte a barátait, merthogy nem volt benne eléggé erős a falkatudat. Egyébként egy efféle Eörsi-kép a börtönkönyvéből is előtűnik, ha figyelmesen olvassa az ember. A börtönben fokozott a szolidaritásérzet a bentlakókban, ám Eörsinek még ott is voltak individuális gesztusai. Szóval eleinte arra gondoltam, hogy Eörsi valóban sportot űzött a hasonszőrűek bántalmazásából (ebben a tév/hitben erősített, hogy tudok Hellerék és Demszky bírálatáról), újabban viszont fölhorgadt bennem az ellengyanú: Vásárhelyi azért lépett a halott Eörsi torkára a nekrológban, mert személyes sérelmeiért igyekezett így elégtételt venni.
Azt írja: „Gyakran haragudtam rá igazságtalan és feleslegesen durva véleményeiért, amelyekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtet sebet.”
Tiszta sor… Lenne, ha néhány mondattal föntebb nem ezt olvasnánk: „azok közül is sokan eljöttek [a temetésre], akiket Eörsi - sokszor igazságtalanul és durván - megbántott. Ezek közé tartozom én is.”
Igen, szerintem itt ugrott ki az elefánt (12717) a bokorból (lám, időnként nemcsak a bolhák ugrálnak).
A nekrológ kulcsmondata: „Ezek közé tartozom én is”.
Ebben igazad van, hiszen Ein Gespenst az index garázdájaként szenvtelenül, harag nélkül, de irgalmatlanul vert aggastyánt, kisgyermeket vagy éppen terhes anyát. Viszont a zsidózásban valóban nem értünk egyet.
Ahogy az 1994. számú hozzászólásban írtam: "Ein Gespenst az index garázdájaként szenvtelenül, harag nélkül, de irgalmatlanul vert aggastyánt, kisgyermeket vagy éppen terhes anyát."
Az index kirívóan gátlástalan figurája - Ein Gespenst, aki az index garázdájaként szenvtelenül, harag nélkül, de irgalmatlanul vert aggastyánt, kisgyermeket vagy éppen terhes…
Látom, azért neked sincsenek illúzióid, derül ki az ezt követő mondataidból. És igazad van, mindannyian ismerjük Ein Gespenstet, aki "az index garázdájaként szenvtelenül, harag nélkül, de irgalmatlanul ver aggastyánt, kisgyermeket vagy éppen terhes anyát."
Előzmény:BabaLaci (2084)Tristeválasz | megnéz | könyvjelző 2005.12.06 12:41:51 (2110)
Ez eingespenstről magyarra fordítva azt jelenti, hogy ott is szenvtelenül, harag nélkül, de irgalmatlanul vertél aggastyánt, kisgyermeket vagy éppen terhes anyát?
Következetesen állítottam és állítom, hogy Ein Gespenst azt a fajta totális erkölcsi gátlástalanságot képviseli, ami példátlan az Indexen (is). Azaz - saját idézet! - "az index garázdájaként szenvtelenül, harag nélkül, de irgalmatlanul ver aggastyánt, kisgyermeket vagy éppen terhes anyát."…
Mindig következetesen állítottam és állítom, hogy Ein Gespenst azt a fajta totális erkölcsi gátlástalanságot képviseli, ami példátlan az Indexen (is) - azaz "az index garázdájaként szenvtelenül, harag nélkül, de irgalmatlanul ver aggastyánt, kisgyermeket vagy éppen terhes anyát". De mégis, ismét ellenzem, még ebből az alapállásból is - amiből egy jottányit sem engedek - újabb kitiltását és "lebértömeggyilkolását."
Pedig én akkor is védem! Éppen ezért megállapításodat, mely szerint Ein Gespenst "Az internetes fórumok szégyenfoltja", máris árnyalnám. Szerintem ugyanis Ein Gespenst "az index garázdájaként szenvtelenül, harag nélkül, de irgalmatlanul ver aggastyánt, kisgyermeket vagy éppen terhes anyát".
Előzmény:BabaLaci (2326)
Eleinte nem értettem, miként, mitől fúródhat elő egy emberből az efféle eszelősség. Mert, ha átkozódik, szitkozódik az illető, rendben van. Ha vitatkozik, még inkább rendben van. Na, de hogy valaki ily fideszes papagáj módjára ismételgessen valami egészen elképesztő marhaságot indexes gyerekekről meg terhes anyákról… hát ez egyszerűen nem bírt belemenni a fejembe.
Ma már értem (csak hát föl nem foghatom): én egy Eörsi-pótlék voltam a sértett Vásárhelyi számára. Ezért védte ellenem a terhes anyákat. Eörsiről ugye nem írhat minden héten gyalázkodó nekrológot az Élet és Irodalomba, ezért hát fölkepeszkedik az internetre időnként, s ott éppoly eszelősen hadonászik aggastyánnal, kis pulyával, áldott állapottal, mint amilyen agyament indulatok kellenek ahhoz, hogy valaki szaros kis sértődöttsége okán vasalt csizmával taposson a halott gigájára nekrológ ürügyén.
Végezetül, s a tárgyilagosság kedvéért: Vásárhelyi Mária azon kevesek közé tartozik, akikkel szóba állok ezen a fórumon. Egészen pontosan, ő az egyetlen. Van egy ember (igaz, nem mint embert, hanem mint nicket ismerem, de nick-ként is emberien viselkedik), vele beszélgetek, Vásárhelyivel pedig szóba állok (ha akarja). Mégpedig azért, mert ő az egyetlen homo interneticus, aki nem húzta elő „érvként” a zsidó-zsugát a különféle óbégatások közepette. Ő az egyetlen csahos, aki csupán aggastyánokkal, kisgyerekekkel és terhes anyákkal hadonászott. Sőt ellenkezőleg: a kipreparált idézetek közül kettő jelzi, hogy a maga suta módján még ellenkezett is valamelyest a leggátlástalanabb (vs. legkorlátoltabb) snaucerekkel. Hangsúlyozom: nem azt értékeltem most, hogy engem „védett”, mert részint az nem volt igazi védelem, részint nincs is szükségem védelemre, hanem azt értékelem, hogy ellent tudott állni a nyilván benne is meglévő óhajnak-kísértésnek: „de jó volna az antiszemita-vádat is, mint kancsukát forgatni ezzel a szeméttel szemben”. Talán gondolt rá, de nem tette meg Vásárhelyi – mondom, egyedül ő ezen a fórumon… bocsánat, most jut eszembe, Babarczy se antiszemitázott, ő hímgőgözött, ami viszont majdnem ugyanaz –, szóval mondom, Vásárhelyi nem tekintette a zsidókérdést sunyi harci módszernek, ezért én szóba álltam vele, s ami – magamat ismerve – nem is kevés.
Tehát: Vásárhelyi Mária egy kicsit ilyen is, meg egy kicsit olyan is. Önmagunkhoz képest sem vagyunk egyformák.
A züllött kifejezés pedig a társadalmi létre is reflektáló emberek nyelvhasználatában nem elsősorban ezt jelenti, ugyanis e viselkedési formákat többnyire embertársaik legszemélyesebb magánügyének tekintik. Ellenben bizony jelenti elsősorban a romlottságnak egyfajta természetté vagy szenvedéllyé vált formáját, ilyen értelemben megkülönböztetve azt a szimpla romlottságtól.
Sok dolgot hordtál itt össze. Állományjavító már kijavított, de te következetesen züllött nőszemélyről beszélsz, ami tévedés. Nevezhetném ökörségnek is, de akkor mit mondjak a többi megállapításodra? Tehát még egyszer:"közéletünk jobboldalának egyik legzüllöttebb figurája". Hol van itt a nőszemély?
Lapítással vádolod Babarczy Esztert és Vásárhelyi Máriát. Nem lapítanak, csak nem akarnak lemenni a szintedre. Megértem őket, ilyen mélyről feljönni keszonbetegséggel jár, nekik meg nincs idejük a dekompresszióra.
Eörsi minden szava előtt természetesen nem kérhette ki ügyvédek véleményét. Halló, ügyvédi iroda? Jó napot kívánok! Eörsi vagyok. Épp írok valamit. és szeretném megkérdezni, ha azt írom egy közszereplőről, züllött figura, akkor mekkora esélye van annak, hogy beperel, és mekkora az esélye, hogy megnyeri? Viccelsz te itten.
Nem Schmidt mosta őt le, elvesztett egy pert egy olyan bíróság előtt, ahol nem is nyerhetett. Természetesen gusztustalan és aljas dolog Eörsit züllöttnek nevezni, de tőled nem meglepő. Nem kreténség amit írt. Ilyesmit te írogatsz már jó ideje. És azt nagyon helyesen mondod: "A szerző leírt valami kreténséget, akkor utána kussoljon!" Már persze, ha a szerző nem te vagy. Mert ugye te hosszú monológokkkal magyarázkodsz, ha kreténséget írsz.
A legkevésbé sem meglepő módon nem Schmidtet véded -amit megtehetnél- hanem Eörsit támadod. Mert ő valóban volt valaki, te meg egy senki voltál és az is maradsz. Nekrológod egy senkiről szól majd.
„elsősorban Vásárhelyi Mária érdekében kellene tudnunk, hogy Eörsi mikor „ejtett sebet" mondod. Hazudsz. Álszent, képmutató módon. Teszel te az ő érdekeire.
Minősítelek: Söpredék vagy. Aljas, züllött, tehetségtelen alak, akit elemészt a gyűlölete. Megérthetnéd, ha nem tudsz bejutni egy körbe, nem az a helyes megoldás, ha gyűlölni kezded őket. Próbálhatnál olyan szintre jutni, hogy befogadjanak.
Ítélje meg az olvasó, ha már az író, kívül a magyarázat nem képes rá, így utólag sem, hogy mennyire vall okosságra és tisztességre az, hogy ha valakit figyelmeztetnek egy lemocskoló célzatú szövegében (vagy akár másutt) hozott idézete lényegi hamisságára, akkor azt nem ismeri el megköszönőleg nyugtázva, hanem folytatja a hazugságot, átlátszó módon szétkenve a valót.
Eörsit ugyanis nem azért a "szintagmájáért" ítélték el, amelyek a fenti nick neki tulajdonít, "hülyének" és "idiótának" nevezve azt, ő, aki nem kedveli a minősítéseket, nem, korántsem, hanem egy másikért.
Egy másikért. Nem azért, amiről kívül a magyarázat éldelgett. Következésképpen a hülye és idióta kfiejezések ennek a szintagmának az ideszerkesztőjét kellene, hogy érintsék, ha szeretnénk a minősítéseket. Ja, meg a tisztességtelen "lexémának", hiszen nem ismeri el, hogy Eörsit nem azért a "szintagmájáért" ítélték el, amelyet ő neki tulajdonított.
Holott nem azért ítélték el. Hanem egy másikért.
És ez a másik "szintagma, „közéletünk jobboldalának egyik legzüllöttebb figurája" sem nem hülye, sem nem idióta v.l.-től eltérően, hanem pontos.
A bírót ugyanaz a prűd és okoskodó nyelvészkedés vezette félre, ami v.l.-t, hiszen egyikük sem ért a nyelvészet elemeihez sem. Az a fajta véghetetlenül obskurus prüdéria, amely az "erkölcsöt" szexuális elrkölcsnek tekinti, a "züllöttséget" pedig legföllebb még a kocsmázó életvezetéssel asszociálja, mint az idilli falu dolgosan zakatoló malma melletti osztatlan iskola tanítóbácsija, hiszen hát tőle tanulták, aki a társadalmi élet ennél differenciáltabb vonatkozásaira már nem reflektált erkölcsileg, hisz az már a kaputos emberek és egyéb tekintetes urak belátására bízott terrénum, nekik a Marcsa csak akkor züllött, ha kikapós, vagy ha nyakló nélkül nyakalja a konty alá valót.
A züllött kifejezés pedig a társadalmi létre is reflektáló emberek nyelvhasználatában nem, sőt nem is elsősorban ezt jelenti, ugyanis e viselkedési formákat többnyire embertársaik legszemélyesebb magánügyének tekintik. Ellenben bizony jelenti a romlottágnak egyfajta természetté vagy szenvedéllyé vált formáját, ilyen értelemben különbözve a szimpla romlottságtól.
És természetesen pontos ítélet Schmidt Máriára nézve.
S ha eddig el nem döntötte az olvasó, hogy okos-e v.l., vagy sem, akkor gondolja meg, hogy mire következtethetünk abból, hogy szerzőnk előbb a titkos és csak beavatottaknak megmutatkozó igazság birtokában közli, hogy "hozzáteszem, de ezt már csak az ínyencek kedvéért: még a lezüllött szó is mást jelent, mint a züllött, de mondom, idáig már nem kell követniük a büszke entellektüeleknek".
Majd ez után mélyre és magasra vezető példákkal illusztrálja, hogy Schmidt Máriára miért nem alkalmazható a lezüllött "lexéma", holott hát Eörsi nem a lezüllött "lexémát" használta Schmidt Máriára...
Nem bizony. Hanem a züllött "lexéma" legfelső fokát a „közéletünk jobboldalának egyik legzüllöttebb figurája” szintagmában. Így hát nincs mit számonkérni Eörsin azzal kapcsolatban, hogy Schmidt Mária vajon magaslatokból süllyedt-e oda, ahol most van, vagy pedig oda köpte ki a föld, ahol tanyázik.
Mert hát a "züllött" lexéma bizony e tekintetben nem kínál eligazítást még csak utalás formájában sem. És Eörsi a "züllött" szót használja, bizony, s nem a "lezüllöttet".
Nekrológ
(részlet)
Pontosabban: a Fővárosi Ítélőtábla ugyanezen eljáró tanácsa azt már korábban leszögezte, hogy bár mind az Emberi Jogok Európai Bírósága, mind pedig a magyar Alkotmánybíróság szerint a szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely csak különösen indokolt esetekben korlátozható, a közszereplők pedig csaknem korlátlanul bírálhatók [kiemelés tőlem], Schmidt Máriáról mégsem írhatja le Eörsi szabadon a véleményét. Az ítélet indoklása rendkívül leleményes. Ami a "züllött" jelző használatát [kiemelés tőlem] illeti, ezt a bíróság egész egyszerűen megfosztotta eddigi köznapi jelentésétől, mivel használatát csak egészen extrém esetekben tartja jogszerűnek. Az ítélet szerint ugyanis züllöttnek csak az nevezhető, aki "erkölcsi romlottságánál fogva kiszakadt a tisztességes emberek közösségéből, aki erkölcsileg elaljasult". Azzal kapcsolatban, hogy ezek után milyen megfogalmazást kell alkalmaznunk az intellektuális romlottság [kiemelés tőlem] kifejezésére, nem adott útmutatást a bíróság.Előzmény:Eörsi István költő halála
Irtózom Vásárhelyi fogalmazási stílusától (legalább annyira, mint ő az enyémtől), de nincs más választásom (hozott anyagból dolgozom), nyilvánvalóvá kell tennem: „a "züllött" jelző használata” nem bírálat. Hanem minősítés. Méghozzá a gyalázkodással, a szidalmazással határos minősítés. A bírálat mást jelent a magyar nyelvben. (Valószínűleg Eörsi sem bírálatnak szánta „a "züllött" jelzőt”.)
A lényegre térve: szerintem mindez alapvetően nem jogi, hanem alapvetően stilisztikai kérdés. Tehát, ha egyszer azt akarom mondani valakire, hogy intellektuálisan romlott, akkor azt mondom az illetőre, hogy intellektuálisan romlott. Ez ennyire egyszerű. Ha pedig nem akarom, hogy följelentsenek, s elítéljen a bíróság a szövegemért, akkor először megkérdezem az ügyvédemet, hogy perelhetnek-e az intellektuálisan romlott szerkezet miatt, s ha igen, milyen eséllyel. Ha viszont nem érdekel, hogy perelnek, vagy nem perelnek, akkor nem nyüszítek utólag sem. Merthogy ilyen a jogállam.
De mondom, az itt a lényeg értelmiségileg, hogy ha intellektuális romlottságra gondolok, akkor nem mondok (írok) sem „züllött figurát”, sem „züllött nőszemélyt” (merthogy mindkettő kimondatott a nyilvánosság előtt), hanem bájos keresetlenséggel intellektuális romlottságot mondok (írok). És akkor nem kell utólag magyarázkodnom, mint egy hülyegyereknek: „A "közéletünk jobboldala" kifejezés eloszlatja annak még leghalványabb gyanúját is…”
Ismétlem, ez alapvetően stilisztikai kérdés. Nem a szerzőnek áll jogában eldönteni, hogy mi minek a gyanúját oszlatja el az olvasó fejében. A szerző leírt valami kreténséget, akkor utána kussoljon!
Elég nagy szégyene a veretes, fényes agyú „balliberális oldalak”, hogy az egyik legnagyobb stilisztáját „közéletünk jobboldalának egyik legzüllöttebb figurája”, vagyis egy „intellektuálisan romlott” Fideszközeli csinovnyik simán lenyomta a bíróságon. Merthogy ráadásul a bíróságnak tökéletesen igaza van (s ráadásul nem is „csak” Montesquieu-i értelemben): mert ha valaki intellektuálisan romlottat akar mondani, akkor vagy azt mondja, vagy pedig fizessen. Fizessen, ha olyasmit dumál, vagy ír, ami ütközik a törvény betűjével. Magyarán: a „balliberális” közszereplő se legyen már olyan, mint egy zsírszagú vadparaszt (még, ha jól is áll neki időnként). Illetve lehet bugris az entellektüel is, az „intellektuálisan romlott” helyett mondhat „züllött nőszemélyt” is, „züllött figurát” is, mondhat bármit, csak aztán dellázon.
Azt írja Vásárhelyi a nekrológban (mert hol másutt?), hogy a „"züllött" jelzőt… a bíróság egész egyszerűen megfosztotta eddigi köznapi jelentésétől…”.
Hülyeség. A bíróság nem fosztott meg semmitől semmit. Mindenki olyan jelzőt használ az országban, amilyet csak akar, és olyan értelemben használja, ahogyan csak akarja. A bíróság egy konkrét esetben döntött konkrétan. Eörsi züllött nőszemélynek, züllött figurának nevezte Schmidt Máriát, hát fizessen. Mint a katonatiszt. Ennyi történt.
Egyébként ez általános szabály: aki hülye, az fizet. Sőt ez esetben nem csupán arról van szó, hogy Eörsi ostoba volt (vagy inkább balek, önnön indulatának balekja, könnyen perelhető kifejezést használt), hanem ami a súlyosabb: tévedett. Rosszul fogalmazott. Például már csak azért is, mert fölvetődik a kérdés: Schmidt Mária (mint „közélet figura”!!!) honnan züllött és hová közéletileg?
Közbe kell szúrnom az érthetőség kedvéért: amikor Vásárhelyi azt írja, hogy a „"züllött" jelzőt… a bíróság egész egyszerűen megfosztotta eddigi köznapi jelentésétől…”, akkor nem arra gondol, szegény, amit ír, hanem arra, hogy a bíróság a züllött jelzőt nem fosztotta meg a köznapi, morális jelentéstartalmától.
Akkor hát tegyük meg mi, s a züllött fogalmát (a közbeszédtől, illetve a szótári definíciótól eltérően) a romlott, letorpadt, lehanyatlott, elványadt, elsorvadt, lecsúszott, lepusztult, lerohadt szinonimájaként használjuk (lett volna választék bőven a nagyeszű intelligencia számára, csak hát az intelligenciának egyszerűbb gyalázkodni, mint gondosan, precízen, horribile dictu szellemesen fogalmazni; a dühödt mocskolódás jobban áll a szájukra, mint kultúra). Hozzáteszem, de ezt már csak az ínyencek kedvéért: még a lezüllött szó is mást jelent, mint a züllött, de mondom, idáig már nem kell követniük a büszke entellektüeleknek.
Tehát a kérdés: honnan züllött (le) a múziumigazgató és hová közéletileg? Schmidt Mária valaha is Kosáry Domokos, Glatz Ferenc, Göncz Árpád, Hankiss Elemér vagy Gombár Csaba szintjén állt, mint közéleti tényező, mint notabilitás? Tudniillik csak arról a szintről lehet lezülleni (lecsúszni, leromlani), mondjuk, oda, ahol most Schmidt Mária leledzik közéletileg (s persze intellektuálisan). Ferstéhen? De, hogy még világosabb legyen: ha valaki ismeri Fábry Sándor azon szövegeit, amelyeket például a Kabaré Kft.-ben nyomott annak idején (Farkasházy éjszakai műsora volt ez a rádióban), s ismeri a mostani szerepléseit is, az bízvást elmondhatja: Fábry frankón lezüllött a picsába. Intellektuálisan, esztétikailag mindenképp (pl. par excellence letolta a gatyáját a tévében), de szerintem közéletileg is. Csurka is züllött figurája a kulturális életnek, részint, mert belezüllött a politikába, részint, mert a politikának is egy olyan szegmensébe rohadt bele, amely különösen indokolja a züllött jelzőt (már-már morális konnotációival együtt).
De aktualizálhatom is. Eörsi züllött. Vásárhelyi nem züllött. Miért? Mert ha egy Eörsi-kvalitású stiliszta hülyeségeket beszél (nota bene ír az újságban), akkor az züllés értelemszerűen. Míg ugyebár Vásárhelyi nagyjából tartja a nívót, valahol a béka segge környékén, ami pedig nem züllés értelemszerűen.
Vásárhelyi Mária tartja a nívót. Lapít.
Ő ott lapít most, ahol a fölvetés ágaskodik. Csak emlékeztetőül, ez volt a fölvetés: „elsősorban Vásárhelyi Mária érdekében kellene tudnunk, hogy Eörsi mikor „ejtett sebet” a „hozzá legközelebb állókon”, és mennyiben igazságtalanul, illetve hogy Vásárhelyi mindezt mikor, miként tette szóvá még Eörsi életében”.
Erre gondoltam tehát, s ezért várom reszketőn, csordultig teli lélekkel Vásárhelyi Mária nekrológját.
Ne reménykedj, nem fog rólad nekrológot írni. Ezzel a bizonyossággal kell megadnod reszketéssel csordultig teli lelkedet a megváltó megkönnyebbülésnek.
Mi, internetes barátaid azért majd, ha a Fennvaló segít megérnünk a napot, néhány sort utánaderesztünk, csak szólj szeretteidnek, hogy közöljék, most már tényleg tartósan akadályoztatva vagy, nem csak kitiltattad magadat ezredszerre valami szokásos ízléstelenséged folytán, mint fent.
Ércesen visszhangzó és viharos háborgású, ugyanakkor szokásos módon szarralbefenős soraid szerint Eörsi Istvánról legalább négy regényt lehetne írni.
V ásárhelyi Mária tragikai bűne, hogy nem írt legalább négy regényt Eörsi Istvánról.
Továbbá Eörsi Istvánról lehetett volna az életének jelentősebb állomásait felsoroló és méltató nekrológot írni.
Vásárhelyi Mária tragikai bűne, hogy nem olyan nekrológot írt róla, amilyet az Index.
Hanem másmilyet, személyes megemlékezést.
Vásárhelyi Mária tragikai bűne, hogy nem olyan mint amilyennek te szeretnéd és nem négy regényt írt és nem enciklopédikus nekrológot és hogy akasztófahumort csempészett - egyébként Eörsi szellemében - megemlékezésébe, és hogy nem hagyta említés nélkül, a te hipokrita elvárásaiddal szemben - egyébként Eörsi szellemében - hogy vitáik és viszályaik voltak és hogy úgy érzi, sebet ejtett rajta.
Szánalmas és ostoba akadékoskodás.
Ja, és pontatlan és hiteltelen is az aljasságán túl, mégpedig a védelmedbe vett, de arra nem szoruló Eörsi kárára, akinek általad hibásan idézett "szintagmája" kapcsán az idióta és kretén szavakkal játszadoztál el. A te "szintagmád" valóban idióta és kretén, de téged dícsér és nem Eörsit, ugyanis Eörsi soha azt le nem írta.
Szíves tájékoztatásodul ugyanis Eörsi nem "züllött nőszemélynek" nevezte Schmidt Máriát szerinted "idióta" mondatában, "kretén" szintagmájában, a pontosság és ha tudod, mit jelent, a tisztesség kedvéért, kedves Gespenst, hanem "közéletünk jobboldalának egyik legzüllöttebb figurájaként", ami óriási különbség, mivel Schmidt Máriát nem női minőségében, és nem is személyes vonatkozásaiban nevezi züllöttnek, hanem, megítélésem szerint meglehetősen találóan és éles pontossággal, közéleti figuraként, amit egyébként egy későbbi reflexiójában egyértelműen ki is fejt:
"Természetesen a "züllött" szó olyan szövegösszefüggésben is szerepelhet, amelyben súlyosan sérti annak magánszféráját, akire alkalmazzák.
Már dr. Schmidt ügyvédje is utalt arra a tárgyalás során, hogy e szó pellengérre állíthatja védencét családanyai minoségében is. Én azonban e szót igen következetesen a közszférára vonatkoztatva használtam. Nagyon sokáig kellene törnöm a fejem, míg olyan témát találnék, amely kevésbé hoz lázba, mint az általam személyesen nem ismert dr. Schmidt a maga családanyai minoségében.
Én ugyanis a "közéletünk jobboldalának egyik legzüllöttebb figurája" epitheton ornanst használtam dr. Schmidt jellemzésére. A "közéletünk jobboldala" kifejezés eloszlatja annak még leghalványabb gyanúját is, hogy dr. Schmidtet mint családanyát vagy mint a kétnemu világban kedve szerint kószáló magánszemélyt bélyegeztem meg."
Nekrológ
(részlet)
Eörsi Istvánnal nagyon sok mindenben nem értettem egyet. Gyakran haragudtam rá igazságtalan és feleslegesen durva véleményeiért, amelyekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtet sebet. Lehet, hogy csak csekély mértékben értettünk egyet a közélet kérdéseinek megítélésében. Ahogy ő Adyról írta, én róla tudtam mindig is, hogy ő Valaki, ami ebben a senkik által determinált világban nem kevés.Előzmény:Eörsi István költő halála
Eörsi István tehát Valaki.
Persze. Na, de kicsoda? Ki ez a Valaki?
Éppen „csak” erre a kérdésre nincs válasz a nekrológban.
A szerző arról locsog végeláthatatlanul, hogy Eörsit Schmidt Mária beperelte, majd a bíróság elmeszelte a publicistát egy idióta mondata miatt. Vásárhelyi részint ezen kesereg, részint ezen poénkodik a nekrológban, s legalább olyan hülyén, mint amilyen kretén volt Eörsi inkriminált szintagmája: „züllött nőszemély”.
Továbbá arról ír még Vásárhelyi a nekrológban, hogy ő és az elhunyt sokáig nem voltak jó viszonyban, merthogy az elhunyt csúnyákat írt róla, „sokszor igazságtalanul és durván” bántalmazta becses személyét. Ennyi.
Ennyit tudtunk meg arról, hogy ki volt az a „Valaki”, aki meghalt, aki nekrológot érdemelt ki az Élet és Irodalomban.
Az Élet és Irodalom nekrológjában nincs szó arról, hogy a „Valaki” költő volt. Drámaíró volt, dramaturg, publicista, műfordító (Heinét, Shakespeare-t, Lukács Györgyöt fordított)… na most én nem vagyok Eörsi-szakértő, csak úgy mintegy kapkodom elő nehéz kőműves fejemből a csökött ismereteket, vagyis nem nekrológot írok, s tán’ nem bűn, ha kihagyok valami fontost…
Szóval Eörsi még történelmi személyiség is volt pluszban. Tagja a híres Budapesti Iskolának (életének már csak ez a mozzanata történelmi személyiséggé emeli), továbbá Eörsi 1956-ban egyik fontos aktivistája a Nagy-budapesti Munkástanácsnak: „az Írószövetség Forradalmi Tanácsának megbízásából az Írószövetség és a Nagy-budapesti Központi Munkástanács összekötője” (Index).
Értelmiségi-munkás összekötő. Emblematikus funkció. Regényt lehetne írni róla, nem csupán egy satnya nekrológot, de Vásárhelyi cikkébe még ez sem fért bele. Csak az ő személyes siráma. Eörsi később börtönben ült, majd egyik szervezője a hetvenes-nyolcvanas évek polgári-liberális értelmiségi-politikai mozgalmának.
Eörsi érdekes, izgalmas személyiség volt. Túlélte a genocídiumot, és sztálinista lett belőle. Majd marxista. Marxistából „neomarxista”, végül szégyenlős marxistává alakult – regényt lehetne írni erről is, nem csak egy nyamvadt nekrológot, de az Élet és Irodalomba ez se fért bele.
Eörsi egy sajátos („vigyori”) életstílust példázott a börtönben is, a börtönön kívüli rácsok között is – regényt lehetne írni róla stb.
Vagyis Eörsi valóban volt valaki (nem akárki), a probléma „csupán” annyi, hogy az Élet és Irodalomban egy senki írta róla, hogy „Valaki”. Ami pedig elég ijesztő, különösen, ha az ÉS legendás múltját vesszük tekintetbe.
Meg lehet nézni az Index portálján, hogy milyen egy korrekt nekrológ. Nem briliáns, de tisztességes írás. A költő halála után azonnal, mintegy „kapásból” állította össze a szerkesztőség, míg Vásárhelyi közel két hónapon át gyürkőzött a nagy feladatnak… ez buggyant ki belőle: „A tárgyaláson a szerző, Eörsi István - objektív akadályoztatás: elhalálozás - miatt nem lehetett jelen”. Így poénkodott a nekrológ rút lelkű szerzője, s e poén több variánsát is elővezette az Élet és Irodalomban, mert (jól látható) tetszett neki a saját humora nagyon. Megosztotta hát az olvasókkal is.
Most pedig lapít. Vagyishogy a (12684)-es sz. hozzászólás végén olvasható fölvetés még megválaszolatlanul áll, ezért (s hogy ne kelljen keresgélni) idézem:
„elsősorban Vásárhelyi Mária érdekében kellene tudnunk, hogy Eörsi mikor „ejtett sebet” a „hozzá legközelebb állókon”, és mennyiben igazságtalanul, illetve hogy Vásárhelyi mindezt mikor, miként tette szóvá még Eörsi életében”.
Ebben a kérdéskörben sajnos egyet kell értsek az általam nagyon rühellt [kiemelés tőlem] Ein Gespenst-tel. Megengedhet-e magának - mármint következmények nélkül - egy ilyen sekélyes "magyarázatot" a Bácsfi-jelenségre egy, a témakörben állítólag jártas társadalomtudós? A Bácsfi-történet csakis a hírre éhes média működéséről szólna?
Mindössze arról lenne szó, hogy Bácsfi - miután "egzaltált" ugyan, ám egyúttal "ambíciózus" és "túl intellektuális" - meg akar botránkoztatni embereket? A gyilkos eszmék nyíltszíni hirdetése afféle "figyelmet keltő" performance?
Vásárhelyi MáriaÉlet | és | Irodalom 2005.12.02. (350 Ft)
Nekrológ
(részlet)
Eörsi Istvánnal nagyon sok mindenben nem értettem egyet.Gyakran haragudtam rá [kiemelés tőlem] igazságtalan és feleslegesen durva véleményeiért, amelyekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtet sebet. Lehet, hogy csak csekély mértékben értettünk egyet a közélet kérdéseinek megítélésében. Ahogy ő Adyról írta, én róla tudtam mindig is, hogy ő Valaki, ami ebben a senkik által determinált világban nem kevés.Előzmény:Eörsi István költő halála
Azt már tudjuk ugyebár, noha talán nem árt ismételni, nehogy elenyésszen e lényegi tudás: „Triste az Triste”.
Ilyen értelemben pedig nyilván: Vásárhelyi az Vásárhelyi (legalábbis könnyen elképzelhető).
Nekem pedig – személy szerint – teljesen mindegy. Ha Triste, akkor legyen Triste. Én ugyanis azt szeretném, hej, de nagyon szeretném, ha szabad ilyesmit kívánnom, hogy majd Vásárhelyi Mária írja az internetes nekrológomat. És nem is volna muszáj, hogy a polgári nevén közölje; jó lesz úgy is, ha csak mint Triste (az Triste); egy a lényeg, ha majd Vásárhelyi fogalmazza meg a nekrológomat, talán rólam is kiderül: voltam „Valaki”. Mint Ady Endre például. Vagy mint Eörsi István. Ők is voltak ám „Valakik”, és én is szeretnék végre „Valakivé” lenni. Miként épp az emlegetett Ady írja: „Lennék valakivé, lennék valakivé”. Hogy látva lássanak. És akkor válnék én abszolúte „Valakivé”, ha Vásárhelyi Mária „Valaki”-vé emelne értelemszerűen, és persze szintén nekrológilag. Ezért hát a nekrológhoz mereven ragaszkodom, merthogy úgy ér valamit az egész. Ha hivatalosan (értsd: Vásárhelyi Mária által) elismert „Valaki”-vé magasztosul az ember „ebben a senkik által determinált” virtuális „világban”. Ezért már elpatkolni is nagyon érdemes.
Vagyis, ha valakiről maga Vásárhelyi Mária mondja ki, hogy immáron ő is egy „Valaki”, akkor az már valami. Mert Vásárhelyi a Fő-fővalaki. Ő üti „Valakivé” az ÉS-ben a „feleslegesen durvuló”, igazságtalankodó akárkiket (akikre amúgy gyakorta haragudott a Nagy Valakiző), s ha ez így van, akkor én miért ne járhatnék jól? Én, aki aztán igazán, hamisítatlanul vagyok „irgalmatlan” és „nagyon rühellt” fórum-garázda. Nekem ne volna némi esélyem?
Erre gondoltam tehát, s ezért várom reszketőn, csordultig teli lélekkel Vásárhelyi Mária nekrológját.
Kedves Vásárhelyi Mária,
ezúttal nem egy Önhöz dörgölődző antiszemita, hanem egy antiszemitához dörgölődző kontra-antiszemita vallomásából idézek:
macstappancsok ékeválasz | megnéz | könyvjelző 2006.07.26 10:48:57 (12697)
ugyan, Felség, soha nem fogja megérteni, hogy a "frontvonal" nem az antiszemita/nem antiszemita vonallal azonos, hanem a humánus/nem humánus vonallal azonos...
Itt ugye az van kimondva nyíltan, kendőzetlenül, minden szégyenérzet nélkül, mintegy az olvasó képébe van okádva, hogy a törésvonal nem az antiszemiták és a „nem antiszemiták” között húzódik, hanem másutt. És már helyből cáfolom is az ellenvetését: ne mondja erre, hogy nem jellemző, mert ez az ember amúgy egy idióta, tudniillik mind ilyen. Az Ön egyik szerelmetes beszélgetőtársa, nevezett Állományjavító tavaly szinte szó szerint ezt fogalmazta meg ebben a rovatban. Vagyis a homo interneticusok maguk kimondják: adott esetben egyáltalán nem számít nekik, hogy például Önt itt éveken át „végtelenül gusztustalan” módon gyalázták, hovatovább rasszista uszítás is folyt Ön ellen, nem számít nekik, merthogy ennél van számukra fontosabb dolog is. Például az, hogy bizonyos emberek együtt tudjanak röhögni időnként. Szó szerint: „hogy értelmes emberek markáns nézetkülönbségeik ellenére is egyet tudnak érteni bizonyos dolgokban és tudnak együtt röhögni a bornírtségon [sic.]”.
Egyébként én végig erről beszéltem: a kontra-antiszemita fő ismérve (s ez különbözteti meg a filoszemitától, vagy más normális embertől), hogy az antiszemitizmust, a nácizmust, a rasszista uszítást „markáns nézetkülönbségnek” tartja és nevezi minden további nélkül.
Mondja, Mária, Ön szerint van rá garancia, hogy az a nick, amely Önt a monitoron is átsütően reszkető indulattal nevezi zsírgombócnak, vagy minek, szóval hogy az adott esetben nem küldené a gázkamrába is? Ön szerint nem küldené? Ön szerint van erre garancia? Ha van, ha ez garantált, akkor egy szavam nincs, jó szórakozást hozzá! Viszont ha nincs rá garancia, akkor megkérdem: Ön milyen alapon tagadja a kontra-antiszemita minősítést azon homo interneticusok mentegetéséül, akik a potenciális, virtuális náci népirtóval is szívesen röhögcsélnek együtt, mondván: csak „markáns nézetkülönbség” van közöttük?
Erre feleljen nekem!
Ön nemrég lekapta tíz körméről Babarczyt, merthogy elbagatellizálta a „Bácsfi-jelenséget”. Igaza volt. Na, de hát Ön nem ugyanazt teszi, hölgyem, nem ugyanazt csinálja, amikor úgy érzi, a kénye ezt diktálja? Ön régebben gyűlölködő („rühellkedő”) szavaival tette, most pedig a gyáva hallgatásával bagatellizálja az internetes nácizmust, illetve a kontra-antiszemiták súlyos felelőtlenségeit.
Ön, kedves Mária, ezeket az embereket hónapokon át felnőtt, felelős nickeknek állította be, s engem nevezett a fórum garázdájának (emlékszik?), azt mondogatta imamalomszerűen, hogy ezek az emberek föllépnek az antiszemitizmus ellen. Persze, én is azt mondtam, föllépnek, ha nincs kellemesebb dolguk. Például, hogy együtt röhögjenek a „végtelenül gusztustalan” (ez az Ön jelzője) rasszistákkal, ha a röhögős kedvük éppen azt diktálja. Így köszönik meg Önnek a kiállást. Ön engem tart garázdának, miközben máig ott áll azok mellett (a szerintem valódi garázdák mellett), akik az Ön állítólagos zsidó őseit gyalázták itt az uszításig menően.
Persze „csak” hallgatólagosan áll mellettük, de ez a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag egyértelmű kiállást jelent.
Biztos abban, kedves Mária, hogy Ön teljesen tisztában van a szavak, a fogalmak s a különféle gesztusok súlyával?
Ön ezt írta tavaly Eörsivel kapcsolatban: „Lehet, hogy csak csekély mértékben értettünk egyet a közélet kérdéseinek megítélésében.”
Egészen biztos abban, hogy Önnek volt igaza, azokban a kérdésekben, amelyekben nem értettek egyet Eörsivel? Biztos abban, hogy az indulatai, a „rühelletei” megbízhatóan kalauzolják Önt az élet szörnyű labirintusában?
Ez szép volt. Kár, hogy gyakorlatilag teljesen felesleges. Érdekes alak, azt kéri számon rajtad, ami ellen kézzel-lábbal kapálózik. Ha kitiltják az a baj, ha nem tiltják ki az. Ha nem kéred, hogy kitiltsák akkor meg az. Fáj neki az élet. Mindegy mit csinálsz, nem lesz neki jobb. Szenvedni akar és fog. Gyűlölni akar és fog. Közben egyébként be van szarva attól, hogy ismét törlik "halhatatlan bölcsességeit", ezért próbálja visszafogni magát. Persze azért még támad egy-két embert, aljas és méltatlan módon, de már zsidózni is csak fű alatt mer. Szánalmas, gyenge és tehetségtelen.
"Higgye el, azért érzi magában ezt a mély gyűlöletet s a bornírt gyűlöletbeszéd fokozott igényét, mert az olyan emberek föltétlen megbecsülésére vágyik, akikből képtelen kicsalogatni, kiküzdeni magának az áhított tiszteletet. Ezért gyűlöl, ezért rühell, ezért hadonászik, ezért manifesztálja szimpla gyűlöletét folyvást. Ezért igazságtalan azokkal szemben, akiket igazságtalansággal vádol."
Ha ezt ennyire szépen elmondta neked a pszichiátered, és annyira igaznak tartod, hogy másoknak is elmondod, akkor te vajon miért nem gondolkozol el ezeken a szavakon? Ugyanis ez teljesen pontos leírása saját személyednek.
Ipamnak írom, napam is értse. Nem vagy kissé következetlen?
Apróság ugyan, de: a topikindítót épp a két publicista közti konfrontáció eredményezte.
A topiknyitó (aki nem topikgazda) időközben betegeskedett, aztán évekig internet-kapcsolata sem volt, sőt, szerződést sem írt alá az Index fenntartójával, hogy kérni köteles bármely gusztustalan, akár zsidózó, akár Mengelét megkövető, zsírtáltosozó és egyéb primitív hozzászólás törlését. Erre ugyanis - akárcsak a topik esetleges törlésére - vannak megfelelő megbízással és jogkörrel rendelkező moderátorok. Akik éltek is többször jogkörükkel törlésileg és kitiltásilag.
Még valamit a "Fórum" szó jelentéséről. Ahogy ez a portál már az első belépéskor is tudtul adja az ide betérőnek: ez egyfajta Hyde Park's Corner. Ahová nem elhatárolódni járnak, akik ide jönnek, mert természetesnek veszik, hogy mindenki a saját véleményét mondja. És általában - egy kivételtől eltekintve - tudják, hogy minden nick önmaga megnyilvánulásáért felelős. Elhatárolódni akkor kell - látom e szó értelmezésével is gondjaid vannak - ha egy közösség (nem általad meglévőnek vélt, hanem ténylegesen vállalt közösség) nevében tagja által tett megnyilvánulás nem egyezik a közösség vállalt értékeivel, ennek következtében pedig esetleg éppen magának a közösségnek árt.
De ezt egyszer már valamelyik egyéniségeddel(?) megbeszéltük. Akkor sem értetted.
Na helyben vagyunk, ismét a közösség; szóval ezért próbálsz kifarolni a direkt vitából. A mocskolódókkal ugyan én semmiféle közösséget soha nem vállaltam (hogy mikor vigyorgok elégedetten a bajszom alatt, azt webkamera híján nem láthatod, vagyis hazudsz), viszont úgy tüntetsz fel, mintha egy közösségbe tartoznék veled. Antiszemitának tartasz. Mengele doktor is antiszemita. Te pedig megkövetteted Mengelét. Következésképp vizionálsz egyfajta közösséget hármónk között. Nos, ezúttal kivételt teszek: mint topiknyitó elhatárolódom doktor Mengelétől és az őt megkövető soknnickű egyes megnyilvánulásaitól. Utóbbi által vízionált és sugalmazott közösség ugyanis nem létezik.
"- ha vanak - "
Bizony, bizony. Ezt ugyanis nem tudhatom. Az itt megnyilvánulók nagy része ugyanis, bármennyire is ocsmány esetenként (akárcsak tenmagad), nem igazán tekinthető ellenségnek. Lévén egy arctalan senki. Wie ein Gespenst. Az "ellenség" kitétel tehát nem erre a körre vonatkozott. Ezért vagyon utána az állítmány is feltételes módban fogalmazva. :-))))
"Engem viszont inkább érdekelne József Attila falka-tudata."
Én téged egy primitív (olykor egészen bugris módon viselkedő) antiszemitának tartalak. Lehet, hogy nem vagy az, bennem viszont ilyen benyomás alakult ki rólad az Index-fórumon tanúsított hozzászólásaid, reakcióid alapján.
Márpedig én József Attiláról prosztó antiszemitákkal ugyanúgy nem vitatkozom, miként az agresszív kontra-antiszemiták ilyen irányú ("Ámde") közeledését is elhárítottam. Tudniillik van egy bizonyos nívó, ami alá nem züllesztjük József Attila bölcseletét.
"Tetszik látni, tisztelt Vásárhelyi Mária?! Ezt nevezem én – egyebek között – az antiszemiták és kontra-antiszemiták lelki szimbiózisának."
Hm.
Elég stupid elmére van szükség ahhoz, hogy a két idézetből Auschwitzra asszociáljon valaki. Lévén, hogy egyik megjegyzésnek sincs semmi köze ehhez a tárgyhoz. De te nem vagy stupid. Csak elfogytak az érveid más területen, ezért megpróbálsz új frontot nyitni.
Talán érzed ezt magad is, ezért hívod most kétségbeesve segítségül azt a Vásárhelyi Máriát, akit korábban olyan jól megvédtél (még dicsekedtél is holmi hálálkodó levélkével - hja, a szolgalelkűség, a tekintélytisztelet, a pondró-lét), hogy még az ellenségei is - ha vannak - a szájuk szélét nyalogathatták örömükben.
Engem viszont inkább érdekelne József Attila falka-tudata. Igaz, az egy másik topik.
