Mi kb. 1800 km-t autóztunk egy hét alatt, ami nem tűnik soknak, de ha belegondolunk, hogy a szomszédban van és az egész ország akkora, mint a fél Dunántúl...
Na mi is amikor Franciaországba a Mont Blanc alagúton mentünk át, de visszafelé már a hegyen. Na, akkor én is azt hittem, sosse érünk le. Már sötét volt, látnivaló se volt. Addig amíg napfény volt és a gyönyörű táj, addig oké.
Mi imádjuk a szerpentines utakat, a kanyargós hágókat. Szerencsére a férjem is élvezi még vezetés közben is. Valószínűleg ha nekem kellene vezetni, akkor semmit sem látnék az úton kívül és még idegbetegség is gyötörne.
Igyekszem, de tegnap este sokára értem oda, idebent meg nem tudom írni. Ma este otthon igyekszem a maradék 3 napot leírni. Még a képeimet sem rendeztem össze, hogy legalább valami tárra feltöltsem, ha a honlapomra nincs is időm...
A vonatot egyrészt azért használtuk, mert (ahogy az előzményekben említettem) az autónk nem tökéletesen üzembiztos és nem akartuk feleslegesen kínozni/kockáztatni a hegyi utakon. Másrészt csomó időt spóroltunk vele, a vonat 10 perc alatt átmegy az alagúton, fölötte a hágón átkelni autóval ennek többszöröse lenne. Harmadrészt tök buli volt (ülsz a vezetőülésben és végre bámészkodhatsz jobbra-balra!) bár azon jókat röhögtünk, hogy benéztem a tükörbe és közöltem, hogy az a hülye milyen közel jön mögöttünk, meg fékeztem, mikor úgy éreztem, hogy túl gyorsan megyünk. Hiába, ez egy kicsit tudathasadásos állapot...
Odafönt meglepően hűvös volt! Mindenfelé sífelvonók vannak, első ránézésre kopár kőhalom az egész, de ebben valószínűleg a rohanás is benne van, hogy nem volt sok időnk nézelődni. A kilátás nem csúnya, de pont két szikla között van a végállomás, így ha valaki többet szeretne látni, feljebb kell mászni (ez nekünk most nem fért bele) Ami félelmetesen jó, az maga az épület, ahogy magasodik a nagy semmi fölé :)
Akkor hamar a folytatást. Erről a helyről még nem hallottam azt hiszem.
Amúgy a mi tervünk eddig nagyjából: Júliai-Alpok Bled, Bohinj meg a környék, még nincsenek konkrét infóim, de körben ezen a részen az út állítólag szép.
Aztán Skocjan barlang, talán Postojna is, bár most már így jobban izgat Skocjan, aztán tengerpartozni is jó lenne, de csak a homokos partot kedveljük, úhogy át Olaszország, Trieszt, aztán Gradoig a homokos part miatt.
Azt hiszem nagyjából így lenne.
De nagyon várom a további utatokat. Mi kempingezni fogunk.
Szerintem nem vagyok túl nagy igényű... Lehet, hogy a körülmények, lehet, hogy a túlzó felvezetés okozta. A vár látványa tényleg nagyon jó, de a vártnál kisebb és lényegében nem berendezett. Azért valószínűleg még egyszer elmegyek oda megnézni a barlangi részt is, mert erre akkor nem volt lehetőségünk.
Könnyen megtaláltuk, figyeltük a táblákat, csak egy picit szaladtunk túl. Óriási mázlink volt, éppen elcsíptük az utolsó kört. 4-kor megy fel, 5-kor jön le, kb. 30 perc az utazás. Ebből a szempontból nagyon megéri az árát! Maga a kabin érzésre egy kis lélekvesztő, 4 személyes, de mocorogni nagyon nem jó benne, mert inog. Először olyan, mint a libegő, fák és fű van alatta, később emelkedik és onnan szép magashegyi út. Van indulás után 2 köztes állomása, az elsőnél ki is lehet szállni. A végállomás 2204 méteren van.
5. nap (vasánap) – Ami nem megy, azt nem kell erőltetni
Ezt a napot pihenésre szántuk, így kényelmesen megreggeliztünk, majd elkezdtük nézegetni, hogy hova menjünk (ennyit az ágyban fekvős pihenésről) Cerkno városka csak 4 km a szállásunktól, ennek közelében van egy aragonitbarlang és egy partizánkórház, gondoltuk, ezek elég közeli és pihentető programok. Így beültünk az autóba és 10 perc múlva már ott is voltunk. Elsőként a barlanghoz igyekeztünk, ez egy faluval feljebb van egy hegytetőn. Szűk, 1-1,5 sávos út vezet odáig, 10-14% közötti emelkedőkkel tarkítva. A hegy tetején láttuk me végre az első táblát, mely a barlangot jelölte, csakhogy mindjárt oda is volt írva, hogy zárva (sejtettük, de mivel ellentmondásos információkat találtunk, megpróbáltuk). Nem tudom, hogy ezt miért nem lehetett volna lent, a főútnál kiírni… A bejáratát végül meg sem találtuk, csak azért nem voltunk nagyon csalódottak, mert a kilátás a faluból csodaszép.
Innen visszagurultunk Cerkno-ba és elindultunk a partizánkórház felé. A városközpontban volt egy iránytábla, azt követtük. Turistatérképen nem láttunk parkolót jelölve, így kinéztünk egy pár házas falut, hogy majd otthagyjuk az autót és turistaúton sétálunk tovább. A faluba a már leírtnál keskenyebb és meredekebb út vezetett, a kocsit úgy megviselte, hogy a 2 perces úton egyes sebességben haladva majdnem felforrt a vize. Kiderült, hogy a falu és utcái olyan kicsik, hogy nincs annyi hely, hogy félreálljunk az autóval (ez nem vicc!) Így nagy tornászmutatványokkal kénytelenek voltunk megfordulni (kicsit izgultam azért az épségünkért közben) és újra lemenni a főúthoz. Itt már kicsit elegem lett, úgyhogy mikor megláttunk egy lezárt parkolót és a pirossal áthúzott, múzeumot jelölő táblát (alatta pirossal: Zaprto 10.07-20.08.), bepipultam és azonmód az út szélén megálltam. Kiszálltunk és gyalog indultunk felfelé. Felérve egy büfét találtunk iszogató helyi vagány csávókkal. Ők szóltak utánunk, hogy ne is igyekezzünk, mert zárva a kórház; persze a miért kérdésre nem tudtak válaszolni, így mégis elsétáltunk a bejáratig. Itt 4 nyelvű tábla tájékoztatta a turistákat, hogy (figyeljétek a dátumokat!) „A március 17-én történt sziklaomlást követően a létesítmény július 10-től augusztus 20-ig zárva tart, mert nem tudják a turisták biztonságát garantálni”
„Kicsit” voltam ideges és jópár kérdés motoszkált a fejemben. 1. március 17 és július 10 közt mi történt? 2. a város honlapjára miért nem került ez az info fel? (kb. 5 perces munka) 3. miért nincs az út szélén kiírva, csak a közvetlen bejáratánál, ami nem túl egyszerűen megközelíthető (a zaprto szócska nem túl közérthető) Utóbb kiderült, hogy a városban az egyetlen táblát vettük észre, amit nem húztak át pirossal :(
Úgy gondoltuk, hogy így bosszulta meg magát, hogy a pihenőnapunkon sem bírtunk nyugton maradni, így a Cerknoban (nem tett rám túl mély benyomást) tett rövid sétát követően hazamentünk és a nap vacsoráig hátralevő részét alvással, pihenéssel, tehenek nézésével és medencében úszkálással töltöttük.
Vacsi (Zöldségkrém leves, hússzelet szósszal, rizzsel és párolt zöldséggel, tiramisú) után még felsétáltunk a felettünk levő domb tetején levő templomhoz. A turistaút jó meredek, helyenként bozótos, vicces módon két farmnak nemes egyszerűséggel a kellős közepén vezet keresztül. (Az egyiknél levő kutya békésen nézegetett minket, úgy látszik, ott sokkal toleránsabbak, nálunk már rég sorompót tettek volna és lekaparják a jelzést.) Már szürkületben értünk fel, de még kicsit élvezhettük a kilátást, mielőtt besötétedett. Lámpánkat elővéve szépen visszasétáltunk és nyugovóra tértünk.
Pár hozzászólással lejjebb említettem, hogy Lenti és Maribor között a 3-as út rettenetes. Építik, fél pályás útlezárások, több kilométeres kamionsorok. Egyáltalán nem javaslom!!! Muraszombatnál van egy rövidke autópálya, de ezért nem éri meg...
Maribor után már jó, a forgalom nem vészes, a közlekedési morál jobb, mint nálunk.
Postojna-Rupa közti közlekedésről nincs tapasztalatom.
