Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
8. ellenőrzés: A célcsatorna ellenőrzése RSZ és ASZ célkövetési üzemmódokban.
Ebben a pontban ellenőriztük a célkövetési módokat (RSZ, ASZ - lásd 3127 hozzászólásom), azok stabil átmeneteit RSZ-ből ASZ-be és vissza, valamint az ARU és RRU rendszerek munkáját (lásd 3173 hozzászólásom). Ja a 3127-esben egy helyen rávezetési módot írtam, ami nem helyes, ott egy kis fogalomzavarba kerültem. A helyes kifejezés a célkövetési mód!
Kapcsolók alaphelyzete: UK-47-en a főkapcsoló VIDEO pozícióban. A horizontális jelet a céljel alá állítani (25-27km), A rávti pulton az RSZ-ASZ kapcsolót RSZ pozícióba kapcsolni, az UK-68 blokkon az ARU kapcsolót kikapcsolni, valamint a rávti pulton az RRU-ARU kapcsolót RRU pozícióba kapcsolni (így az RRU működött),az antennák helyszögét (epszilon) 7 és 8 fok közé állítani, mint a klasszikus EV-nél. PUSZK C az UK-47-en, és a célt a beta és távolsági kerekek betolásábal kézi követésbe adni (itt ugye szükség volt a kézikövetők munkájára is). A kézi követésbe való átadás után a megfelelő tablók világítását, visszajelzését ellenőriztük, amik a stabil kézikövetés jelei voltak. Az RRU potméterek segítségével (a rávti pulton a DIST. RRU potméter), amik a kézikövetőknél is megvoltak, ellenőriztük a céljel intenzitásának változását a potméterek tekergetésének függvényében. A rávti a saját és a kézikövetők a saját kis indikátorukon. Az indikátorokon az RRU tekergetése a céljel és az antifedig zavarsáv növekedésével és csökkenésével jelentkezett.
Utána ARU bekapcs az UK-68-on, és a rávti pulton az ARU-RRU-t ARU pozícióba. Ellenőrizni kellett az ARU egységek munkáját a Cél és Antifeding csatornában.
Utána a célt ASZ (automatikus) követésbe adni. Ellenőrizni a stabil ASZ-t. Az RRU-t és az ARU-t ASZ-ben is ugyanúgy ellenőrizni. Az RSZ-ASZ kapcsolót ASZ-be, ellenőrizni a stabil ASZ-AD-t.
Vissza RSZ-be, ellenőrizni a célkövetési módok közti változtatás lehetőségét. Remélem nem lett túl zagyva. Ha figyelmesen olvassátok és megpróbáljátok elképzelni, talán még érthető is :-))
9. ellenőrzés: A kis magasságú rendszerek és az SZDC automatikus bekapcsolásának ellenőrzése.
Ennek a főpontnak is volt 6db alpontja:
9/1 ellenőrzés: Kis magasságú rendszerek automatikus kapcsolása
Kapcsolók alaphelyzete: UK-47-en a főkapcsoló VIDEO pozícióban, az antennák helyszögét (epszilon) 7 és 8° közé állítani, UK-61M pult függőleges paneljén az MV1-MV2 kapcsoló MV1 pozícióba, RSZ-ASZ kapcsolót RSZ-be, majd minden szögben RSZ-be lépni. A Ф2 kézkövető kerekének balra tekerésével beállítani kb 1°/s antenna mozgatási sebességet lefelé (ezt már írtam, hogy ilyenkor az antennarenszer nem függőlegesen mozgott, hanem 45° ferde irányban fel, ill. le). Az antennáknak +1°ą10' -en meg kellet megállniuk (a kis magasságú rendszer automatikusan kapcsol, és MV1-ben helyesen működik).
Ellenőrizni kellett a megfelelő tablók világítását: UK-32 az indikátorok közötti narancssárga SZIGN MV és az UK-92-őn az MV1 lámpácskát.
Az MV1-MV2 kapcsolót MV2-be és elvégezni ugyanezt a feladatsort. Az antennáknak -0,5°ą10' -en meg kellet állniuk (a kis magasságú rendszer automatikusan kapcsol, és MV2-ben helyesen működik).
Ellenőrizni kellett a megfelelő tablók világítását: UK-32 az indikátorok közötti narancssárga SZIGN MV, NYIZSE 0 (nulla alatt) és az UK-92-őn az MV1 és MV2 lámpácskák világítását.
A K6 parancsot a rakéta parancskidolgozó rendszere (UK-20N és 21I) a távolódó célok lövészetekor dolgozta ki.
Kapcsolók alaphelyzete: UK-47-en a főkapcsoló VIDEO pozícióban. A horizontális jelet 5km távba kellett állítani, és az antennák helyszögét (epszilon) 3 és 5 fok közé.
A PUSZK R I. nyomógomb megnyomásával egyidőben a horizontális jel mozgató kereket (a rávti pulton a középső) be kellett tolni, majd annak 6-7 fordulatos jobbra tekerésével a hirizontális jel távolodó sebességét valamennyivel 200m/s felettire kellett állítani. Így az a helyzet állt elő, hogy a rakéta kergette, és lassan közelítette a távolodó horizontális jelet.
Amint azt kb. 4-5cm-re megközelítette, az UK-21 blokkon egy kis zöld lámpácska segítségével ellenőrizni kellett a K6 parancs kiadását. A rakétának a célkereszt átszelése után meg kellett kapnia a K3 parancsot is. A K3 kiadásának pillanatában a K6 parancs visszajelzésnek ki kellett aludnia.
Ugyanezt a feladatsort a második rakétacsatornában is el kellett végezni (PUSZK R II.)!
Nem Te voltál az egyetlen! Én csíptem azt a megfogalmazást, hogy teljes harckészűltség esetén senki nem ott lesz, ahol az alakulat addíg volt. Hehe, azzal vígasztaltak, hogy Udine-ből kapjuk az áldást.Az M zárolt készlet kiosztása után. Én már foglaltam el Munchent két atomcsapás után! :)
De a kerdes milyen kapcsolattal voltak összekötve ezek az egysegek es mennyire gyors volt a kommunikacio közöttük, mert az igazat megvallva nem keves volt köztük a tavolsag, pl. Lillafüred Szikla- Cserepfalu.
Ebben a pontban a rakéta földi célra történő rávezetését ellenőriztük. A rakétának ballisztikus reppályán kellett repülnie! A neten kóborol a Nyeva földi célra történő lövészetéről egy videó, ott nagyon jól látni a reppályát.
Kapcsolók alaphelyzete: UK-47-en a főkapcsoló VIDEO pozícióban. A horizontális jelet 15km távba kellett állítani, és az antennák helyszögét (epszilon) 0 és 1 fok közé, majd a helyszög (bal oldali) kereket a rávti pulton kihúzni. Ekkor működésbe léptek a kis magasság blokkok (UK-90-es szekrény), és a helyszök 1 fokra ugrott. Be kellett kapcsolni a ZEM (FÖLD) kapcsolót és ellenőrizni kellett a megfelelő visszajelzéseket: az UK-62-őn a ZEM tabló világítását, az UK-32-őn (a két indikátor közt) a narancssárga MV (kis magasságok) tablót, valamint az antennák beállását az 1 fokon.
PUSZK R I. nyomógomb megnyomásával kilőtük az imitált rakétát az egyes csatornában. A rakétának ballisztikus reppályán kellet repülnie!
Ugyanezt a feladatsort a második rakétacsatornában is el kellett végezni! Kb. a rajzon jelzett pozíciókban a rakéta parancskidolgozó rendszernek sorrendben a K5 és K3 parancsokat kellet kidolgoznia. A K4-nek nem szabadott átmenni! Minek is a földi lövészetnél a max. fel parancs nem igaz? Ennél az ellenőrzésnél megengedett hibák nem voltak megadva.
7/4 ellenőrzés: Ellenőrzés T/T-MV (három pont kis magasságok) rávezetési módban. Gyakorlatilag mint a 7/3 ellenőrzés csak TT rávezetési módban és a feladatsorban néhány apró különbséggel.
Kapcsolók alaphelyzete: UK-47-en a főkapcsoló VIDEO pozícióban, a PP-T/T (Pribór Púszku - Tri Tócski) kapcsolót TT-be kapcsolni a rávti pulton, az UK-61-es pulton (RT parancsnok pult) bekapcsolni az RK (rezsim kontrol) kapcsolót, és az UK-66-oson a 01P kapcsolót. A horizontális jelet 10km távba kellett állítani, és az antennák helyszögét (epszilon) 2 fokra állítani.
Ellenőrizni kellett az ilyenkor esedékes szignalizációk megfelelőségét: TT/MV tabló az UK-63-ason. Utána az UK-47-en a PUSZK R I. nyomógomb megnyomásával kilőtük az imitált rakétát az egyes csatornában. A rávezetés első fázisában exponenciélis pálya, a további pályán a rakéta a vertikélis jelen kellett, hogy repüljön. A rakéta parancskidolgozó rendszere a rakétaindítás után 10 másodperccel kiadta a K3 parancsot , majd a horizontális jel átrepülése után a K4 (max. fel - VVERCH) parancsot. A K4 visszajelzését ugyanúgy az UK-89-en lehetett ellenőrizni.
A megengedett hibák (az UK-47 h1 és h2 műszerein kijelezve):
Ф1 és Ф2: ą30 vonás (ą15 méter).
A második csatornában egy kis cselet kellett bevetni, hogy további rendszerek teljeskörű megfelelőségéről meggyőződjünk. Az antennák helyszögét (epszilon) 0-1 fok közé állítani. RK kikapcs, PUSZK R II. az UK-47-en. A K3-as parancsnak 6 másodperc után át kellett mennie!
A megengedett hibák: Ф1 és Ф2: ą30 vonás (ą15 méter).
7/3 ellenőrzés: Ellenőrzés 1/2ET-MV (kis magasságok) rávezetési módban. Az ellenőrzéssel lényegében a Nyeva rendszer tényleges rendeltetését, vagyis a kis magasságokon történő rakétaindítás és rávezetés folyamatát ellenőriztük mindkét rakétacsatornában.
Kapcsolók alaphelyzete: UK-47-en a főkapcsoló VIDEO pozícióban, a PP-T/T (Pribór Púszku - Tri Tócski) kapcsolót PP-be kapcsolni a rávti pulton. A horizontális jelet 10km távba kellett állítani, és az antennák helyszögét (epszilon) 3-5 fok közé állítani. Amint ez megvolt az UK-47-en a PUSZK R I. nyomógomb megnyomásával kilőtük az imitált rakétát az egyes csatornában. Az első fázisban a klasszikus dolgokat ellenőriztük az indikátoron: imitált rakétajel elindul, elhagyja az IZSSZ jeleket, majd kb. 2-3km repülés után az IZSSZ jel a rakétajelhez ugrik és együtt repülnek tovább (rakéta rávezetés rendben). Figyelni kellett a rakéta rávezetését exponenciális pályán, előretartással. A "célkereszt" érintése előtt röviddel a rakéta parancskidolgozó szekrényből megjött a K3 parancs (rádiógyujtó elindult és szorgalmasan gyűjtötte az impulzusokat), majd a horizontális jel átrepülése után a K4 (max. fel - VVERCH) parancs. A K4 visszajelzését az UK-89-es blokkon jelezte ki a rendszer (kis zöld lámpácska :-).
A megengedett hibák (az UK-47 h1 és h2 műszerein kijelezve):
Ф1: -15 - +45 vonás (tehát -7,5m - +22,5m),
Ф2: +15 - -45 vonás (tehát +7,5m - -22,5m).
Ugyanígy a második rakétacsatornát is ellenőrizni kellett, folyamat ugyanez csak PUSZK R II. az UK-47-en.
Sok ilyen volt az országban. Annak idején Börgöndön is létezett egy, mégpedig a 106.? létü. ezred. Volt egy parancsnoka, aki felállás esetén a törzsfőnök lett volna, meg egy vén törzszászlós, aki akkor a törzsfőnökösdit játszotta, egyébként meg a raktári készletekért volt felelős. Nálunk volt az A területen az egyik raktárjuk, amiben ruházati és egyéb M anyagok voltak. Rengeteg dolguk volt vele, mert évente egyszer penész ellen át kellett szellőztetni és pakolni mindent. Ez az ezred egyébként nem lett volna önálló alakulat, mert a gúnyán kívül semmijük nem volt, csupán a létező légvédelmi alakulatoknál a fogyás feltöltésére lettek volna alkalmasak.
Sárbogárdon is volt egy ilyen M ezred, azok híradók voltak, azoknak technikájuk is volt. Az egészet ott tárolták a laktanyában, a telephely háta mögött. Én még annyi öreg Csepelt és Garantot nem láttam, mint ott.
Erről a védelem dologról, amit Bloki kolléga írt, én is tudtam. Először akkor hallottam róla, amikor Börgöndön egy harckészültségi gyakorlat alkalmával velmerült az, hogy az osztály állománya az M állománnyal sem képes megvédeni saját magát. Ekkor kottyantotta el a parancsnokunk, hogy sebaly elvtársak, valódi háborúban egy egész területvédelmi zászlóalj véd meg bennünket. Ezen kívül soha, semmi konkrétumot nem lehetett hallani a dologról. Ám azért Sárbogárdon egyszer csak szóbakerült a dolog, és akkor a felderítő főnök megerősítette a dolgot. Vagyis: Feltételezem, azok az alakulatok békeidőben nem léteztek, csak M időszakban felállt területvédelmi egységek lehettek. Azt gondolom, a jobban felkészült és felszerelt élő alakulatokat vitték volna a frontra, a hátországban meg maradt volna a maradék.
Volt egyszer egy többnapos gyakorlat, talán te jobban emlékszel az elméleti elemeire, a részletekre, mikor a sárbogárdi HÁP-on három napig voltunk a föld alatt. A forgatókönyv szerint külső támadástól, diverziótól is tartani kellett. Túlnyomásos volt a HÁP, hogy a mustárgáz ne tudjon kívülről bejönni, ezért nagyon vigyázni kellett a zsilipeléseknél, mert a kis nyomáskülönbség is többmázsás erővel volt képes mozgatni a vasajtókat, könnyen a falhoz préselődhetett volna ilyenkor a delikvens.
Legendaként jutott a fülembe anno, hogy ezredszintű szárazföldi alakulat védett volna minket háborús helyzetben.
A rakéták távindítása meg valóban nem volt lehetséges, az automatizált tűzvezetés (Szenyezs) csak adatszolgáltatásban jelentet némi fejlődést, az osztály harci munkáját átvenni nem tudta.
De, van lelőhetetlen gép. Igen sok lelőhetetlen volt például Szerbia felett. A vállról indítható rakéták gúlába voltak felhalmozva, de nem sokat értek, mert a Szövetségesek precíziós bombázásaikat 4000 m felett hajtották végre. (E küszöbszint miatt az Apachokat nem is vetették be.) Tehát az Iglát ezért magam eleve elvetem. A többtízezer (38000) bevetésből* a veszteség gyakorlatilag elhanyagolható volt, a szerb (úgy általában a szovjettípusú) csapat- és a honi légvédelem látványos kudarcaként könyvelhető a jelenség.
Azon álláspontomat revidiálnom kell, miszerint a kis- vállról indítható rakétatalálattól illik leesnie a gépnek.* Mert csupán elméletieskedtem, s a gyakorlat mozzanatait nem kezeltem megfelelő súllyal. A kiképzettség mértéke, a különféle típusú, évjáratú változatik, műszaki paraméterek, műszaki állapot, lejárt szavatosság mind hozzájárulnak a célba vett, eltalált gép sorsána alakulásában, hogy haza tud döcögni, képes lesz-e kényszerleszálásra, személyzet és utasok élete mennyire forog kockám vagy nem.
Az ötvenes évektől folyamatosan fejlesztett infrás kézi rakéták evolúciója, valamint a háborús tűzfészkek, gerillaharcok igencsak variábilis volta miatt nem igazán ítélhető meg egyértelműen ezen eszközök alkalmazási sikere. A jó légvédelem az, ami visszatartó erővel bír, s nem az, ami leszed egy-két gépet a nagy számok törvénye alapján. E masinák funkcionális haszna manapság inkább a terrorcsoportok félelemkeltő szándékának érvényesítésében rejlik, sajnos.
--------------
*Mert egy infrás rakétának illik a hajtóműbe repülnie. Az pedig köztudott, hogy a hajtómű egy pintyőkétől is tönkremegy, hát még egy harcifejtől! Ellenmanőver gyakorlatilag kizárt. (Csak infracsapdák bevetése hozhat hasznot.) Szóval, ha a kezelő jól mérte fel a célja paramétereit, s kellő időben, kellő helyzetben indít, akkor a gép leszedésével nem lesz baj. Ha a pilóta óvatlan, kis sebességgel, kismagasságon repül, vagy kikerül a "lepel alól", akkor az Iglának csemege lesz. De follyamatosan figyelni kell a légteret, vizuálisan, figyelőhálót kell kiépíteni, ami nem egyszerű dolog, főleg folyamatosan fenntartani nem, s az indítónak jó "lőelemképző"-képességgel kell rendelkeznie. Egyébként a készülék kezelése nem igényel szakértelmet (önrávezetős ugyebár), erről Volt tüzér is beszámolt, Afgánisztánban kecskepásztorok is Stringeltek. (Nehogy párhuzamképzéssel valamiféle utalást vegyél ki szavaimból, Ferenc! ;-))
----------------
*ennek kb. 2/3-a volt csapásmérés, a többi felderítés, zavarás, túlbiztosítás.
Lőni csak az önálló tűzalegység, vagyis az osztály tudott. A Szikla, majd később Nagytarcsa, kicsit lejjebb Veszprém, még lejjebb Érd, Sárbogárd, Lillafüred csak irányította azokat az osztályokat, amik alá tartoztak. Célelosztást, tűzparancsot tudtak felülről adni, de a ПУСК gombot az osztálynál kellett nyomni, mert ott volt.
Kuruc71 lenne egy kerdesem, elöfordulhat hogymar elhangzott a valasz. A legvedelmi raketacsapatok, különösen amelyelk tavol voltak mennyire jo hatekonysaggal tudtak egymast között komunikalni es hogyan? A kezelöszemelyzetet, ha mondjuk egy ellenseges kommando artalmatlanna tette volna, de a technikat nem, akkor mondjuk tavvezerelhetö lett volna meg a központi HAP-rol Pontosabban a harcallaspont, amely Erden volt, csak a hozza tartozo rakaetakat tudtaa vezerelni? Vagy messzibre is latott? Az egeszet vegeredmenyben akkor Nagytarcsa felügyelte? Az tiszta hogy az alegysegek elvileg sajat jogkörben tudtak tevekenykedni, megvolt hozzajuk a technikajuk, radar, stb.
Nem arról beszéltem hogy pl az Igla ne tudná eltalálni. Ha nem arról, hogy a csekély 1-2 kg os harcirész inkább megrongálja a gépet, de azok ritkábban esnek le ettől. Mert pl két hajtóművesek, vagy van semlegesgáz feltöltő rendszerük.
Amúgy sajna egy lérakot sem indítottam még. Remélem azért ez változni fog.
Már megbocs a kérdésért, de hány repülőgépre lőttél és hányféle rakétával? Én ugyan nem sok rakétát indítottam, mert nem az volt a dolgom, de egy Igla rakétához volt szerencsém 1991-ben. Volt szerencsém akkor megtapasztalni akkor a pontosságát, és az egyszerűen kezelhetőségét.
Csak azt kell tudnd, hogy a rakéta robbanófejének méretétől függ az a távolság, amiről még képes elvégezni a feladatát. Ez a Vegánál kb. 120 méter, a Volhovnál kb. 60 méter, a Nyeváét sajnos nem tudom, az Igla meg feltételezem, csak pár méter lehet. Viszont az a rakéta olyan pontos volt, hogy a 13 cm átmérőjű BM-13 rakétát közvetlenül eltaláltuk vele. Feltételezem, egy lényegesen nagyobb méretű repülőgép elleni közvetlen találat nem kunszt számára.
Ezeknek a nagysebességű, modern repülőgépeknek meg elég egy jókora repeszdarab ahhoz, hogy leszédüljenek a magasból.
De ha orosz gep esik le, azt ha megtalaljak az amerikaiak, akkor ök is szetszedik siman. Az viszont nem aruljak el hogy zavaro berendezes van-e benne a lopakodoban, mert ha az be van kapcolva akkor egyes rakaetak pont erre a jelre mennek(Vega, KUB).
Hogy Iglával, vagy Nyevával azt én nem tudom. Csak hallottam egy történetet és közreadtam.
Lelőhetetlen repgép nincs ! Pláne ha amije van ( besugárzásjelző, zavarók ) nem is használja. Ilyen volt Scott O'Grady esete akit említettél. KUB-al lőtték le az F-16 sát. Az a gép is olyan állapotban maradt meg hogy sok részegységét ( köztük az AMRAAM -et ) az Oroszok hazavitték tanulmányozni. Pedig a rakéta ott a gép hasa alatt robbant.
Az se feltétlenűl igaz, hogy egy vállról indítható rakétatalálattól illik leesni a gépnek. Sőtt az esetek túlnyomó többségében éppen hogy nem esnek le, hanem csak megsérűlnek.
Az Iglánál az elkapás hihetetlen számomra, esetleges találat esetén értelemszerűen illik a gépnek lezuhanni egy kisrakétától is. A nyeva robbanótöltete akkor sem életbiztosítás, ha távolról robban.
A nyevás történetet olvastam, a napi sajtóban megjelent egy hosszú cikk, az osztályparancsnokot interjúvolták benne. Folyamatos életveszélyben, település település hátán, idegileg-fizikailag teljesen kimerülve, nehezen tudom elképzelni a harci munka effektív értékének olyan magas szintjét, hogy egy Lopakodót le tudjon lőni az a nyevás osztály. A világ legkorszerűbb hadigépezete ellen, totális elektronikai hadviselés közepette kellett ténykedniük. A cikk szerint az F-16-ost is ők lőtték le, de az boszniai történethez tartozik, az négy évvel korábban volt (1995) a F-117-es történeténél (1999), egész más helyzet volt. (Más beszámolók szerint KUB lőtte le azt az F-16-ost.)
A jelen szomorú, és aggasztó, ez kétségtelen. A 80-as években legalább a struktúrája megvolt a rendszernek, avitt technikája révén nem sokat ért, de az élőerőben voltak tartalékok.
Ez egy nosztalgiaalapú, sírva mulatós, hagyományápolós, értékmentő, bajtársi, szentségelős rovat.
Az attól függ ! Ha az Igla kapta el az okozhat olyan sérülést hogy leesik de nem szétesik. A Nyeva is okozhat hasonlót ha a közelségi gyújtó viszonylag távol robbantja a töltetet.
Az USA helyében meg ha a fegyverem presztizséről van szó akkor én is ezt mondanám. " Műszaki hiba"
