Sziasztok! Mint régi Görbe fun küldök pár linket hátha tudok valami jót mutatni!!
http://www.youtube.com/watch?v=nCAPF9pOfac
http://www.youtube.com/watch?v=nl7gE5OVxuI
http://www.youtube.com/watch?v=t5v99GAfdPc
http://www.gorbicz.atw.hu
bye!!
Lassan a győri ingatlanhirdetésben is fontos szempont lesz Görbe győri mivoltának kihangsúlyozása! Kit érdekel a szobák száma, az alapterület, a fekvés? Győri vagy nem győri? :)))
Óriási képek. Soha el nem muló hála érte. Ha még a lakodalomról is lennének , az maga lenne a csoda. Kiváncsi lennék a többi csajra hogy, hogyan mulattak
Elkelt a világ legjobb kézilabdása: Görbicz Anita szombaton örök hűséget esküdött párjának, Présing Andrásnak.
Elkelt a világ legjobb kézilabdása: Görbicz Anita szombaton örök hűséget esküdött párjának, Présing Andrásnak. „Anita+András, 2006.06.24." feliratú rendszámtáblával gördült be a győri Szentlélek templom elé az a sötétkék Audi A8-as, amely az ifjú párt szállította az egyházi szertartás helyszínére.
A győri kézilabdacsapat világklasszis irányítója ezúttal nem a szerencsét hozó tizenhármas mezben, hanem uszályos, ekrüszínű szatén ruhakölteményben, földig érő fátyolban készült élete talán legnagyobb alakítására. Persze a csapattársak most sem hiányozhattak: a 130 meghívott között volt a teljes egyesület, Róth Kálmán vezetőedzőtől dr. Balogh Péter csapatorvosig, s több, azóta más színekben játszó sportoló is feltűnt a vendégseregben, mint például a júliustól Dániába igazoló Mehlmann Ibolya. Ilyen népes család és baráti kör mellett nem lehetett könnyű kiválasztani az esküvői tanút; Anitát végül nővére, Andrást bátyja kísérte az oltár elé – a hagyományoktól eltérően koszorúslányok nélkül. Ez volt talán az egyetlen, amiben a pár eltért a megszokottól, egyébként Anita és András kifejezetten egyszerű, hivalkodó külsőségektől mentes esküvőt akart.
Az őket összeadó Benkovich Ferenc atya szerint a sportsikerek után egy közös pálya, közös küzdelem kezdődik számukra, melyben a babérkoszorút csak az egymás iránt érzett szeretettel nyerhetik el. „Pál apostol is tudta, hogy a sportoló is csak akkor nyerhet, ha szabályszerűen küzd. Küzdjetek most a házasságban, az életeteken át, Isten szabályai szerint, a szeretet szabályai szerint!" - bocsájtotta közös útjára az ifjú párt az atya, akinek szavai nemcsak Anita szemébe csaltak könnyeket. Meghatódni azonban nem volt sok idő, a Hotel Konferenciában már várta az ifjú párt Kerczó István anyakönyvvezető, aki a polgári szertartás keretében adta össze Anitát és Andrást.
Az elegáns káptalandombi hotel ünnepi díszbe öltözött a nagy napra: többszáz hófehér liliom, liziantusz és rózsa – csak utóbbiból 120 szálat használtak fel a díszítéshez – pompázott az épületben, az impozáns Baross teremben fehér szaténba és bordó organzába öltöztetett asztalok és egy hatalmas lufiszív várta a násznépet. A teríték mellett kis bordó batyuban minden vendég köszönőajándékot talált: öt szem mandulát, amelyek az ókori hagyományok szerint a jólétet, a boldogságot, az egészséget, a termékenységet és a hosszú életet jelképezik.
Az ifjú pár a hotel előtt, a Székesegyház lábánál fogadta a gratulációkat, s nem maradhatott el az ilyenkor szokásos csokordobás sem, mi több, a szervezők fokozottan gondoltak a násznép hajadon tagjaira: az esküvői csokor a levegőben több kisebbcsokorra esett szét, s ha igaznak bizonyulnak az ilyenkor elhangzó jóslatok, hamarosan több kézilabdás frigynek is tanúi lehetünk...
Mivel Anita csapata július közepéig pihenőt kapott, s a labdarúgó férj is nyári szabadságát tölti, a párnak bőven lesz ideje elutazni a mézeshetekre, a horvát tengerpartra. A rajongóknak és a kézilabda szerelmeseinek azonban nem kell aggódniuk: arra az ilyenkor sokszor (és később egyre gyakrabban) elhangzó kérdésre, hogy mikorra tervezik a családalapítást, Anita sejtelmesen csak ennyit mondott a Kisalföldnek: „Egy-két évig még a kézilabda az első, s mivel nagy álmom, hogy olimpiai bajnokok legyünk, a legközelebbi nyári játékokig biztosan várunk a családalapítással!"
Szombaton a templomhoz kanyarodó esküvői menetet direkt feltartottam (bár ebben segítségemre volt a KRESZ is), hogy legyen még egy kis ideje az ifjú párnak átgondolni a dolgot. Sztem kellett az a plusz 6-8 mp, hogy egy életre szóló jó döntést hozzanak! Büszke vagyok, hogy én is tehettem vmit a következő 80 boldog esztendőjükért! :)))
Úgy tudom ott voltál az esküvőn, és várom a képeket. :-)) Na ja, meg otthon egy kicsit nincs net, itt meg letilva (gondolom miattam) az NS. Szóval, valami fotócska? :-))
Görbe a "közért" kifejezést használta volna? Vagy ez csak egy pesti újságíró/szerkesztő szóhasználata? Vajon Görbe tud a riportjáról?
De nehogy azzal gyertek, hogy bevett dolog, hogy az újságíró átfogalmazza az interjúalany szavait, mondatait, mert akkor épp a lényege bukik a dolognak: nem ismerhetem meg azt, akit meg akartam ismerni!
Görbicz Anita: „Nem nyugszom, amíg nem leszek olimpiai bajnok”
Görbe tükör
Nemzeti Sport Napilap Sinkovics Gábor - 2006-06-25 01:10 Utolsó módosítás: 2006-06-25 01:10
A szavazatok 43 százalékát kapta. Fölényesen nyert, amit az is bizonyít, hogy a második helyezett román Luminita Dinu 21 százalékot mondhatott magáénak. Ha itthon rendeztek volna szavazást, akkor is trónra ültetik, ám hogy a szituáció még szívet melengetőbb legyen, a Nemzetközi Kézilabda-szövetség és ennek szaklapja, a World Handball Magazine olvasói döntöttek úgy: 2005 legjobb kézilabdázónője
Görbicz Anita
Született: 1983. május 13., Veszprém Magassága/testsúlya: 175 cm/58 kg Posztja: irányító Klubja: Győri Graboplast ETO KC Nevelőedzője: Róth Kálmán Edzői: Basák Zoltán, Konkoly Csaba, Horváth Lajos, Vura József, Róth Kálmán Első válogatottsága: 2002. augusztus 23., Miskolc (Norvégia, 31–29) Válogatottságai/góljai: 95/269
Legjobb eredményei: olimpiai 5. (2004), vb-2. (2003), vb-3. (2005), Eb-3. (2004), Eb-5. (2002), KEK-2. (2006), 3x-EHF-kupa-2. (2002, 2004, 2005), junior-vb-2. (2001), 2x magyar bajnok (2005, 2006), 2x MK-győztes (2005, 2006)
Csodálatos, egyben rendkívüli elismerés magyar sportoló számára, legyen szó tollaslabdáról, curlingről vagy gombfociról. Görbe, ahogy sokan becézik őt, pénteken vehette át a díjat, ünnepi volt a pillanat, tán még megható is egy kicsit, ám Görbicz Anitának nem volt túl sok ideje ünnepeltetni magát, hiszen várt rá egy másik életre szóló élmény.
Szombaton az esküvőjére készülhetett.
Mire ezek a sorok megjelennek, Anita már férjezett asszony, éppen túl a lakodalom okozta bódultságon, a tortaszeletelésen, a menyasszonytáncon, a szülők, rokonok, barátok aggódó, biztató, meghatott jókívánságain.
Pörög, forog a világ a 23 esztendős, csinos sportolóval.
– Kész szerencse, hogy ismerem a menedzserét, Vörösbaranyi Józsefet. Ha nincs ez a személyes kapcsolat, üldözhettem volna autóval Győr belvárosában nap mint nap, aligha állt volna szóba velem. Bár el kell ismernem, közvetlenül az esküvő előtt vannak fontosabb dolgok egy interjúnál. Ott vannak ugye a zenészek, a menyasszonyi csokor, a hófehér ruha... – Nagyjából két hete mással sem foglalkozom, mint az esküvő előkészületeivel. Úgy tervezem, hogy életemben először és utoljára megyek férjhez. Ennek illik megadni a módját, s bár nem vagyok szentimentális alkat, de szeretném felejthetetlenné tenni a lagzit. Úgyhogy ne csodálkozzon, ha nincs sok időm, s ha nem kezdek most neki a bajnokság elemzésének. Egyezzünk ki tíz percben, oké?
– Jó, akkor mondja meg, ki a szerencsés? – Arra gondol, ki lesz a férjem? Nem szeretnék róla beszélni.
– Annyit csak elárulhat, hogy futballista, nem? – Várjon, megkérdezem tőle... Bólogat. Annyit leírhat hogy futballista.
– Csodálom a bátorságát. Huszonhárom évesen manapság ritkán mennek férjhez, illetve nősülnek meg a fiatalok. Ön az egyik legsikeresebb, legnépszerűbb, s mondjuk ki, sokak számára tán a legvonzóbb sportolónő. Ahelyett, hogy felhőtlenül bulizna, jóval komolyabb és felelősségteljesebb utat választott. – Nézze, nem nagyon szeretnék beszélni a magánéletemről, de annyit elárulhatok, a párommal öt éve vagyunk együtt, így tudom, rá van szükségem. Bulizni így is tudok, már persze ha a sport, az edzések s a meccsek engedik. Nem hiszem, hogy különösebb bátorság kellene ahhoz, hogy férjhez menjek. Amúgy is szeretek olykor háziasszonykodni, a konyhában tüsténkedni. S ha a férjem arra kér, hogy este tízkor csináljak neki pörköltet, hát biz’ isten megcsinálom. Azért, mert kézilabdázom, még nő vagyok.
– Sok hódolója van Győrben? – Nem panaszkodom. Olykor odajönnek hozzám az utcán, a közértben, udvarolnak. Nem tolakodóan, nem szemtelenül, úgyhogy ez roppant jólesik.
– S persze ott van a szurkolók szeretete, amely annyira fontos az ön számára, hogy minden külföldi ajánlatot visszautasít. Nem szeretné kipróbálni magát másik országban? – Dehogynem. Talán majd három év múlva. Most jó nekem itt, fantasztikus a csapat, csodálatos a közönség, és szeretem Győrt. Nem mondom, ha mondjuk Madridban élhetnék, azon talán elgondolkodnék. De hangsúlyozom, nem most.
– Népszerűsége vetekszik a Hannich, Póczik, Burcsa középpályássoréval, pedig a nyolcvanas évek győri futballcsapatáért még Miskolcon, Budapesten és Debrecenben is rajongtak. Verebes József egykori együttese rendszerint harmincezer szurkolót vonzott az ETO-stadionba. Tudja ezt? – Hogyne tudnám, olvastam, s hallottam az ETO fénykoráról, s ezért is sajnálom nagyon a mostani győri focistákat, amiért néhány száz néző előtt kell játszaniuk. Így aligha lehet valamirevaló eredményeket elérni.
– Szereti a focit? – A világbajnokság meccseit is nézem, s leginkább az olaszoknak szurkolok. Ne csodálkozzon, akinek futballista férje van, illetve lesz...
– Mondja, sosincs elege a sportból? Nem érzi úgy néha a kemény edzések alatt vagy után, hogy mást kellene csinálnia, hogy túl strapás az egész? – Szó sincs róla. Tízéves koromban a nővérem vitt el edzésre, azóta a kézilabda az életem. Szeretek tréningezni, számomra nem nyűg a sport egyetlen pillanata sem.
– Hát még ha ennyire megbecsülik és díjazzák, amit csinál. Kocsis Erzsébet, Radulovics Bojana és szegény Kulcsár Anita után ön a negyedik magyar kézilabdázónő, akit a világ legjobbjának választottak. Elhiszi már, hogy huszonhárom évesen a csúcsra ért? – Őszintén szólva, reménykedtem, hogy engem választanak. A kétezer-ötös esztendőm valóban remekül sikerült, úgyhogy azt mondom, megérdemeltem a díjat.
– Ez jó. Azt hittem, majd jön a szokásos udvarias körmondatokkal, hogy valamelyik román vagy norvég játékos is lehetett volna a legjobb, ehelyett kerek perec kimondja, hogy Görbicz Anita a világ első számú kézilabdázónője. – Azért ne tartson nagyképűnek, egyszerűen csak úgy érzem, jól ment a játék. Ez persze felelősséget is ró rám, de nincs ezzel gond, nem vagyok a csúcson, ahogy ön mondta, ennél még csak jobb lehetek.
– Két évvel ezelőtt a budapesti Európa-bajnokság során magam is tudósítottam, s akkor azt írtam, hogy olyan a játéka, mint a Vasas legendás játékosáé, Sterbinszky Amáliáé. Volt, aki lehurrogott, mondván: hogyan említhetem egy lapon Görbicz Anitát Sterbinszkyvel?! Egyébként látta őt játszani, már úgy értem, filmen? – Talán csak kockákat láttam, rövid visszajátszásokat, de tudom, hogy Sterbinszky különleges klasszis volt.
– Nosztalgiázó típus? – Nem én. Rohan az élet, minek a múlton merengeni.
– Nem jut eszébe az a zágrábi meccs sem? Világbajnoki döntő, vezetünk hat góllal, tíz perc van hátra, a franciák a padlón, mintegy ötezer magyar drukker a mennyben, aztán micsoda sírás lett a vége. S volt egy szerencsétlen mozdulata... – Ugye, nem azt akarja mondani, hogy azért kaptunk ki a franciáktól, mert hibáztam és eladtam a labdát?! Azt nagyon elszúrtuk. De gyorsan túltettem magam rajta. Akkor megfogadtam, addig nem nyugszom, amíg nem leszek olimpiai bajnok. Ez az álmom.
– És egy gyerek? – Na, tessék, már megint a magánélet! Előfordulhat, hogy három éven belül szülök, aztán ahogy lehet, máris megyek vissza edzeni és játszani. De több kérdés nincs. Fel kell próbálnom a menyasszonyi ruhát.
