Szóval érdemes vagy nem? Hogyan, milyen módszerekkel?
Sokat hallottam róla, és én is érintett vagyok, ugyanis nyelvtanár végzettségem van.
Írjon, akit érdekel ez a téma vagy akinek esetleg már van tapasztalata.
Nem feltetlenul ertek Veled egyet. Tulzas azt allitani, hogy a gyerek csak az adott nyelven halljon az adott szulot a nyelv tokeletes elsajatitasanak erdekeben. En a kornyezetemben latom, hogy a magyar anyanyelvu anya nem kizarolagosan magyarul beszel a gyerekkel, es az tokeletesen beszel magyarul is es az adott orszag nyelven is.
Nem javaslom, mert értelmetlen. Kétnyelvű nevelés csak következetes módon működik, azaz a gyerek csak egy adott nyelvet halljon az adott szülőtől. Ha a gyerek észreveszi, hogy az illető szüle más nyelve valójában jobban tud, nem lesz hajlandó más nyelven beszélni vele, csak a szülő első nyelvén.
Sziasztok! Látom elég régi a téma, viszont nagyon érdekesnek találom. Főleg azt, hogy nem anyanyelviként megpróbálnád a kicsit rászoktatni a németre. Véleményem szerint ez működhet, még ha nem is lesz belőle nyelvprofesszor mire 5 éves lesz. Egy kis plusz tudás sosem árt, főleg ha a nyelvtanulást nézzünk, ami ma talán a legfontosabb. :)
Ezzel nagyjából egyetértek, viszont az az igazság, hogy láttam már jól müködö ellenpéldat. Abban az esetben az apa beszélt németül a lányaival. Szerintem ez az anyaával nem müködne, gondolom, evidens, miért.
Először is bemutatkoznék: Mintál Adrienn vagyok, 21 éves bajai-szegedi lány, és az SZTE-n tanulok angol szakosként, negyedéves vagyok. A segítségetekre lenne szükségem!!! Egy szemináriumi dolgozatomhoz egy kétnyelvű szülővel kell készítenem interjút, a gyermek nyelvhasználatával kapcsolatban. Amennyiben segíteni tudna nekem bárki közületek,vagy esetleg ismerősötök, egy kérdéssort küldenék nektek, ami a kétnyelvű gyermek nyelvhasználatára vonatkozik, és válaszul nekem szövegesen, vagy ami még jobb, hangfájlként kellene kapnom válaszokat e-mailben. Természetesen megértem, ha nincs időtök ilyen dolgokra, de úgy gondoltam egy próbát megér, hogy kapcsolatba lépjek valakivel,akinek kérnyelvű gyermeke van, mert sajnos egyáltalán nincs ilyen ismerősöm, az idő pedig sürget (dolgozatleadás), így egyre jobban aggódom. Igazából bármilyen segítséget szívesen vennék, tehát ha van esetleg olyan ismerősötök, aki szintén tudna nekem segíteni a dolgozatomban. azt nagyon szívesen venném. Válaszotokat előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Adrienn Szegedről
u.i.: természetesen ha bármilyen más javaslatotok,ötletetek van, annak is nagyon örülnék! :)
Szerintem magyar környezetben, magyar anyanyelvű szülő tanítsa a gyerekét magyarul. Aki ragaszkodik a kétnyelvűséghez, az szerezzen egy anyanyelvi bébiszittert. ;)
Mert bármilyen jól beszéli is a szülő az idegen nyelvet - nem beszéli tökéletesen! Pláne nem, ha nem a célnyelvi országban él. És a gyerek a tört németet tanulja meg, plusz az akcetusos kiejtést, és idősebb korában esélye sem lesz kijavítani, még ha akarja se, mert olyan mélyen beívódott.
A magyarosrzági német szakosok általában nagyon jól beszélnek, de nem tökéletesen.
Az egyetemen volt egy évfolyamtársam, aki többnyelvű környezetben nőtt fel, és nem tudott egyetlen nyelven beszélni. Folyamatosan kevert négy nyelvet. Állandóan könyörögtünk neki, hogy legalább a horvátot próbálja kiszűrni, akkor mindenki érteni fogja, amit mond.:)
"Ebből azt is kitalálhatod, hogy az egyik sokszor ismételt kérdésedre (a hármasban beszélgetés) az a válasz, hogy mi pl. oroszul beszélünk (mert nekem könnyebb oroszul beszélni, mint neki magyarul), de ha valamit neki mondok az mindig magyar." helyesen (mert a "neki" nemuyganaz a két esetben) : Ebből azt is kitalálhatod, hogy az egyik sokszor ismételt kérdésedre (a hármasban beszélgetés) az a válasz, hogy mi pl. oroszul beszélünk (mert nekem könnyebb oroszul beszélni, mint a feleségemnek magyarul), de ha valamit a gyerekeknek mondok az mindig magyar.
jó, hogy felvetetted a témát, mert én magam is sokat foglalkozom a kétnyelvűség problémájával.
Igaz, te szülőként, én pedig logopédusként.
Annak idején azt mondtak a tanáraim, hogy az a célszerű, ha egy gyerek kb 5 éves koráig csak az anyanyelvét tanulja, mert akkor képes csak helyesen elsajátítani a nyelvtani struktúrákat. Erre az alapra épülhet a többi nyelv.
A környezetemben már láttam példát arra, hogy működhet az is, ha egyészen pici korától, csecsemőkortól, két nyelven szólnak a gyerekhez.
De láttam olyan eset is, sajnos sokat, amikor a kétnyelvű környezet ártott, a gyerek egyik nyelvet sem beszéli igazán helyesen, mi több nyelvtani hibái vannak.
Pl. egyik diákom megyek nagymamámhoz helyett megyek nagymamámnál
vagy voltam nagymamámnál helyett voltam nagymamámhoz-t ír következetesen
Amúgy egy kiváló 14 éves diákról van szó, átlagon felüli IQ-val.
Most láttam meg ezt a topic-ot. Háttérként USA-ban lakom éppen orosz feleséggel és 3 gyerekkel. A gyerekek emiatt lényegében háromnyelvűek (apa-anya-iskola), bár jellemzően később kezdtek el beszélni és pl. az ötéves középsővel még most sem lehet igazán folyamatosan kommunikálni egyik nyelven sem. Ezalatt az értendő, hogy szavakat használ, ritkában teljes mondatokat, és ha "mesél" akkor elég sokszor "saját nyelvet" használ. A legnagyobb nyolcéves, most már jól beszéli mindhárom nyelvet, neki 4-évesen jelent meg az angol az ovodában, addig kétnyelvű volt. A két nagyobb egymásközt általában angolul, ritkábban oroszul beszél, velem viszont csak magyarul beszélnek. A négyéves legkisebb egyelőre orosz és magyar szavakat, meg angol kifejezéseket használ. Szerintem (nem szakmabeli, csak hobbinyelvtanuló, meg ugye a mindennapok példáját látva talán okuló emberként) a gyerek személyhez köti a nyelvet, tehát fontos, hogy konzekvens legyél, hibázni persze lehet. Nálunk is előfordult már, hogy a feleségemmel való beszélgetést félbeszakító kommunikáció a gyerekkel oroszul kezdődött. Ebből azt is kitalálhatod, hogy az egyik sokszor ismételt kérdésedre (a hármasban beszélgetés) az a válasz, hogy mi pl. oroszul beszélünk (mert nekem könnyebb oroszul beszélni, mint neki magyarul), de ha valamit neki mondok az mindig magyar. Később fontos, hogy lássa, hogy mások is beszélnek így. Nálunk orosz barátok vannak a környezetben, és az én rokonaim elég gyakran itt vannak, ezért minden nyelvet több ember beszél kizárólagosan. Ismerőseinknél jellemzően az egy személy által, vagy csak családban használt nyelvet a gyerek nem szereti használni (finn-amerikai házaspár, meg orosz-orosz, de ittélő és nyelvileg "laza", vagyis, az otthoni kommunikációba a helyi szavakat beeresztő család gyerekei, akik csak angolul szólalnak meg, bár persze a másik nyelvet is értik), olyan is van, ahol az amerikai-magyar házaspár gyereke amíg Magyarországon éltek, ahol a mama volt egyedül, csak magyarul beszélt, mióta itt vannak és a papa van egyedül csak angolul beszél. Az "idegen nyelvet használó szülővel" természetesen ők is kommunikálnak, de nem a szülő által használt nyelven. A gyerek egyébként igen hamar tolmácsképes lesz (HAHA?), nejemnek a gyógyszertárban a nagyobbik fiam félévnyi óvoda után fordított először, pedig ugye előtte ... mint már írtam. Családon belül persze ez marhaság lenne. schgy
Nalunk apa portugalul beszel a gyerekkel (nem is tud magyarul, max ert valamicsket) es a gyerek vele is mindig portugalul beszel. En a gyerekkel magyarul es o is velem magyarul. Ha ok ketten portugalul beszlnek (en nem beszelek tul jol mert mi apukaval egymas kozott spanyolul beszelunk, szal nalunk van egy harmadik nyelv is) akkor en ha bele akarok szolni akkor azon a nyelven teszem akihez szolok... vagyis apukahoz spanyolul, gyerekhez magyarul.
Enyim gyerek konnyen es elso idoktol tolmacsol ha szukseges (marmint inkabb olyan szitukban, hogy konyhabol bekuldom kerdezzen meg valamit az apjatol es en magyarul mondom mit kerdezzen, o bemegy es kerdezi portugalul) de tobb helyrol hallottam (olyan pedagogustol aki kulfoldon tobb eve foglalkozik tobbek kozott sok ketnyelvu gyerekkel) hogy ez nem tul gyakori, inkabb az amit Freya mond, hogy ertenek ok ket nyelven de nem nagyon szolalnak meg azon, ami a passzivabb es nem a kornyezet nyelve.
Egy árva szóval nem mondtam olyat, hogy a gyerek bármelyik szülővel ne kommunikálna! Csak nem azon a nyelven válaszol, amit tőle hall, hanem amit gyakrabban. :)
Amennyire megfigyeltem, a hármasban történő kommunikáció azon a nyelven megy mindenhol, amit mindenki a lehető legmagasabb szinten beszél. Vagyis két azonos anyanyelvű szülő esetén ez kétségtelenül az anyanyelv. Ahol a két ember eleve más nyelven beszél, ott meg az alkalmazkodik, aki jobban (vagy egyáltalán) beszéli a másik nyelvét. A te eseted persze egy kicsit más, mint az általam ismeretek, hiszen a franciaországi házaspárnál mindkét szülő a saját anyanyelvén szól a gyerekhez, tehát az apukának eleve az a természetes, hogy a francia környezet ellenére magyarul beszéljen a gyerekkel, az ex-spanyolszakos barátnőmnél meg szóba sem jöhet, hogy akkor is spanyolul beszéljen, ha hármasban csevegnek, mert a férje egy büdös szót nem értene belőle.
Nagyon megmosolyogtattál, de (sajnos) jók a meglátásaid. A gyerekszobás példa szuper volt, ebben teljesen igazad van.
Azért mégis jó volt olvasni, hogy sokaknál valamilyen szinten bevált a "kétnyelvűsítés".
A hármasban történő kommunikációra nem írt még senki példát, tehát hogy mi van akkor,amikor mama (magyar), papa(én, magyar, de németül beszélő) meg a pici beszélget...a feleségem tud ugyan németül, a középfokig eljutottunk együtt, de nem tud folyékonyan, mondjuk úgy felsőfokon beszélni. Tehát Ő magyarul beszél, OK. De amikor a gyerek kérdez tőlem valamit, akkor anya hogy szóljon bele a beszélgetésbe? Magyarul, németül, vagy a gyerek legyen a "tolmács"? HAHA, ez biztos nem menne...
Plusz Te is írtad, hogy a gyermek valószínűleg csak később "ismeri be" a tudását...ez azt jelenti, hogy az idegen nyelvet hasznákó szülővel akár évekig nem is kommunikál??? Ez elég stresszes lenne számomra.
Még talán annyit, hogy azért is nehéz lehet nem anyanyelvűként rávenni a gyereket egy idegen nyelv használatára, mert nem természetes reakció, hogy nem értjük, ha nem az adott nyelven beszél. Márpedig így elég körülményes minden esetben "kikövetelni", hogy azt a nyelvet használja, amit így szeretnénk megtanítani neki. Nincs az a szülő, aki azért ne rohanna a gyerekszobába, mert a kölyök épp magyarul ordította, hogy betörte a fejét, és nem pl. németül.
Van egy barátnőm, aki szintén magyar anyanyelvűként, születésük óta csak spanyolul beszél a gyerekeivel. A kicsik (6 ill. 4 évesek) mindent megértenek, de válaszolni csak akkor szoktak spanyolul, ha ugyanazt kell válaszként megismételni, különben magyarul beszélnek. A környezet nyelve rengeteget számít.
Van Franciaországban is egy barátunk, aki francia nőt vett feleségül, Toulouse-ban élnek. Sokáig ő volt az egyetlen, aki magyarul beszélt a kislányukkal, a gyerek mindent értett, viszont kizárólag franciául beszélt. Azt hitték, nem is tud beszélni magyarul. Aztán 5 éves korában egyszer elhozták Magyarországra egy zenei táborba, ahol bár a szüleivel lakott, napközben magyar gyerekek között volt, és mivel rájött, hogy másképp nem tudja megértetni magát, a második naptól kezdve folyékonyan beszélt magyarul. Érdekes, hogy attól kezdve magyarul beszélt az apjával is. Azóta minden évben eljönnek néhány hétre. A kislány most 13 éves, és teljesen kétnyelvű, az apjával már otthon is magyarul beszél.
Egy másik ismerős házaspár Berlinbe költözött az óvodás lányukkal. A kislány 10 hónapig egyetlen árva szót nem nyögött ki az óvodában semmilyen nyelven, már gyerekpszichológuson gondolkoztak, majd egyik napról a másikra elkezdett folyékonyan németül beszélni.
Ahány gyerek, annyiféleképpen reagálnak az ilyen helyzetekre.
Azert gondolom (es nem allitom, hogy nalam az egyetlen igazsag) mert nemet nyelvtanar a szakmam, nyelveszetet is tanultam nem csak a nyelvet es van szerencsem ket gyereket birtokolni akik maskent bar de a ketnyelvuseg utjan jarnak/jartak.
Nem a korrekt nemetseget nem latom bele egy magyarba, hanem a spontaneitast es a felmerulo szituaciok, temak es a hozzajuk tartozo szokincs szukseges ismeretet tartom kizartnak... lehet, hogy nehany evig mukodhet (bar ebben nem hiszek) de eljon az az ido amikor a tanult nyelv szokincse keves lesz ahoz, hogy te (en, es barki aki tanulta es nem az adott orszagban nap mint nap eli meg) lereagald es spontan diskurzust folytass a gyerekkel. Kenytelen leszel a magyarra valtani, mert nem ismered (en sem termeszetesen) az osszes szituaciot ami elojohet... utanna lehete jarni, na de tudatosan keszulni arra, hogy mit mondjasz? En ebben nem hiszek. Mondjuk nem csak en nem hiszem, igy is remlik nyelveszeti olvasmanyaimbol, de ez persze ne gatoljon meg abban, hogy tegyel egy kiserletet, mert lehet, hogy kiderul, hogy igazad van es meg tudod oldani.
miért gondolod, hogy csak az képes perfekt beszélni egy nyelvet, aki anyanyelvű?
Továbbá: meglátásom szerint egy anyanyelvű német messze nem beszél mindig korrekt németséggel, sőőőőt.....
A gyereknek nem perfektül, Heinrich Heine szinten kell(ene) megtanulnia a tanításom által, hanem érzéket, "belső" tudást kell(ene) szereznie.
Nehogy azt hidd, hogy magamat tartom ennyire okosnak, messze nem beszélek úgy, mint egy "normális", Hochdeutsch-ot használó pedagógus pl., viszont az átlag német családi apuka szintjét úgy vélem megközelítem (tarts bár szerénytelennek).
A 'mindig' az celravezeto, csak itt jon be a bibi ha az a szulo nem beszeli perfekt, vagyis anyanyelvi szinten a nemetet. Mert ha nem beszeli, hogyan kepes mindig korrekt nemetseggel kommunikalni? Szoval elmeletileg igy mukodhet a dolog, gyakorlatilag nem hiszem, hogy tartosan kivitelezheto.
Sose törődj vele, mit mondanak mások! Ha csak akkor beszélnél a gyerekkel németül amikor senki sem látja, az nem érne semmit, és a gyereknek is az az érzése lenne, hogy ez valami szégyellnivaló dolog, hogy nyilvánosan nem lehet csinálni. És ha "véletlenül" pont az utcán szólalna meg németül a gyerek, akkor azt mondanád neki, hogy kisfiam, németül csak akkor, ha senki nem hallja? Ahogy mondani szokás, minden csoda három napig tart, egy ideig beszélnek róla, aztán majd megunják, és találnak mást, akin a nyelvüket köszörülhetik. Ha meg nem ezért szólnak meg, majd megszólnak másért, rám pl. már 20 éves koromban rosszallóan nézett a szomszédság azért, mert még nem voltam férjnél (még most se vagyok:))), és beszéltek rólam mindenfélét, de sose érdekelt, nem a szomszédoknak élünk:)
A hármasban történő kommunikáció szerintem folyhat bármilyen nyelven, a lényeg az, hogy az apa-gyerek kommunikáció mindig németül történjen, mert ha nem tartod magad következetesen ehhez, a gyerek a könnyebb utat fogja választani és egyre többet fog veled is magyarul beszélni.
Persze, akkor következetesnek kell lenni: Apa mindig németül, Anya mindig magyarul beszél. Ha nem beszélnél mindig németül, a gyerek se venné komolyan, és inkább magyarul beszélne.
Nem, távol álljon tőlem, hogy a gyereket anyanyelvi szinten megtanítsam németül! Erre nem is lennék képes, hisz én sem beszélem ilyen fokon! Aki így értette, félreértett.
Arra azonban képesnek érzem magam, hogy a kicsivel folyékonyan beszéljek -szép Hochdeutsch-ban- németül, és ha nekem megvan ez a képességem, miért ne adnám tovább már akkor, amikor még fel sem tűnik Neki?!
De itt érek el az előbb említett kérdésekhez: mindig németül szóljak hozzá? Vagy csak otthon? Anya-apa kommunikáció, 3-asban történő kommunikáció hogyan zajljon (így kell írni??? :-D)?
