Kérdésed bizonyos követelményeknek nem felel meg, ezért a szakemberek részéről komoly válaszra nem számíthatsz. Remélhetőleg majd ajánl Neked valaki elementáris irodalmat, netán olyan wikipedia oldalakat, ahol tudsz tájékozódni a nyelvek történetének legalapvetőbb tényeiről. Én nem vagyok szakember, de ha érdekel, elmondanék Neked egy-két dolgot.
A fő probléma az, hogy a felsoroltad nyelvek ill. nyelvcsoportok folyamatosan fejlődtek és fejlődnek ma is, ezért életkorukra további pontosítások nélkül igen problematikus rákérdezni, pontos életkort pedig nyilván nem is várhatsz, legfeljebb évszázadok szintjén történő meghatározást. Azt viszont pl. kérdezheted, hogy mikor alakult ki az ókori latinon belül a klasszikus latin, erre a szakemberek már valszeg hajlandóak lennének válaszolni, és megmondanák, hogy a Kr. e. I. században (gondolom én). A francia esetében tkp. válaszolhattak volna kérdésedre, mert az viszonylag konkrét kérdés, és azt hiszem hogy nem tévedek túl nagyot, ha a (Kr. u.) VIII-IX. századot jelölöm meg, mint az ófrancia nyelv kialakulásának idejét, mármint amikor az általunk ófranciaként azonosítható vernakuláris (helyi népnyelv) már annyira elvált a vulgáris latinnak a mai Franciaország egyes területein beszélt egy bizonyos változatától, hogy önálló nyelvnek lehet minősíteni.
Fontos tudnod, hogy az önálló nyelvek kialakulása sok esetben mennyiségi változásoknak minőségi változásba való átcsapásához köthető. A fokföldi hollandot ma már inkább afrikaansnak nevezzük, mert az évszázadok során a németalföldi hollandtól annyira eltérővé vált, hogy önálló nyelvnek nevezhető (nemcsak a holland nyelv egy változatának, nyelvjárásának). Ugyanez vonatkozik a "luxemburgi német"-nek nevezett nyelvre is, amelyet ma már talán helyesebb lenne "luxemburgi nyelv"-nek nevezni. És további ilyen példák hosszú sorát találod akkor is, ha csak a magyaruzlezbeli topikokat olvasgatod. Úgyhogy jó olvasást kívánok.
> Engem nagyon érdekelne a tulajdonképpen szavunk eredete, jelentése. Jól sejtem, hogy ez a szó, az általánosan használt környezetében "voltaképpen" értelmetlen?
Szerintem abszolút értelmes. Az irodalmias nyelvhasználók még ismerik a sajátképpen szinonimáját, mivel a tulajdon melléknév jelentése ’saját’, vö. tulajdon kezével (= saját kezével) vetett végez az életének. A tulajdonképpen/sajátképpen tehát azt jelenti, hogy ’tulajdon/saját [lényege] szerint’. Ugyanezt, csak a ’lényege szerint’ szempontjából közelíti meg a voltaképpen.
Üdv! Engem nagyon érdekelne a tulajdonképpen szavunk eredete, jelentése. Jól sejtem, hogy ez a szó, az általánosan használt környezetében "voltaképpen" értelmetlen?
Már készül. Idén kijön az első kötet. De az is értelmező szótár lesz, nem etimológiai, tehát etimológiát abban se lesz érdemes keresni (szótörténetet igen).
> Ezek szerint a latinon kívül nem nagyon voltak kísérletek arra, hogy más nyelvekben analógiákat találjanak a szóra?
Nem. Igazából talán a latinnál is valószínűbbnek tűnik a magyar eredet. (A latin etimológia sem a növény nevére, hanem a baromfibetegségre utal. A növénynév mindenképpen belső magyar fejlemény, ha latin az alapja, ha nem.)
Pipitér: bizonytalan eredetű szó. Általában a magyar píp ’szárnyasok nyelvén támadt kóros keményedés’ pípite változatához kötik, mint ún. játszi képzést. A magyarázat erre az, hogy a pipitér termőtája úgy domborodik ki a virágzatból, mint a szárnyasok nyelvén lévő göb (ezért a népi gondolkodásban összekapcsolódhatott a növény ezzel a betegséggel, mit kiváltó ok ill. „homeopátiás” gyógyszer). Ugyaninnen van a nyelvjárási pipike, pipire ’pipitér, kamilla’.
A feltételezett a píp szó eredete is bizonytalan: vagy a pipeg hangutánzó ige töve, esetleg a púp szó magas hangrendű változata, vagy éppen az említett pípite rövidülése. Ez utóbbi pedig a középkori latin pipita ~ pipeta baromfibetegség-név átvétele lenne.
A név tehát nem függ össze közvetlenül a pipi ’kiscsirke’ szóval, csak közvetve akkor, ha a pipeg hangutánzó eredetet fogadjuk el. Ugyanis a pipeg hangutánzó tő származéka a pipi is, de a nyelvjárási pipiske ’pacsirta’ madárnév is.
Nem mertem ezt a választ ide beírni, főleg azért, mert az EWung nem pontodsan így látja, de őszintén szólva, nem világos, hogy az ott megjelölt pip1 alak a pipitér leszármazottja vagy alapja, és hogy ezen az úton nincs- mégis kapcsolat a pipivel.
Az tetszik, hogy a "játszi"-t nehézkesnek fordítottad, én főleg azt nem mertem ideírni.
Elég ostoba kérdés. 8 éve írok ide folyamatosan. Azért, mert téged a rombolásért és az arroganciáért sorozatosan kitiltanak a fórumokról, még nem ok arra, hogy idegyere, fölényeskedj és megpróbáld átvenni az irányítást. Nem fog menni.
piptér: bizonytalan eredetű szavunk. A 'púp' szavunknak van pip tájnyelvi változata, de ebből nagyon nehézkes a levezetes, így marad a bizonytalan eredet.
ripityára törik: Eredetibb alakja feltételezhetően a ripatyára (törik) alak, ahol a ripaty ugyanaz, mint a ripacs szavunk. A ripacs ma ugyan ’rossz színész’-t jelent,de ez csak azért van így, mert Szigeti József egyik vígjátékában szereplő lezüllött kóbor színésznek ez volt a szerepbeli neve. Maga a ripacs szó ’himlőhely, rücsök; dudor, göröngy’ jelentésű volt. Vö. ma is ripacsos ’egyenetlen, rücskös felületű; himlőhelyes’ melléknév. A ripityára értelme tehát ’göröngyére’ (= darabjára).
A miszlikre vág szólásban lévő miszlik szó eredete bizonytalan. Általában a nyelvjárási misling ’csalamádé’ szó alakváltozatának tartják (ez utóbbi a németből jő: Mischling ’keverék, korcs’). A csalamádé pedig aprított zöldség, az így eltett terményeket előbb miszlikre kell vágni.
Nincs tehát e kifejezések mögött konkrétmennyiség, csak ’apró darab’, ’feldarabolt dolog’ jelentésű szavak.
Ez a hozzászólás, különösen a rögeszméd ismételgetése miatt, itt egyáltalán nincs a helyén. A másik topikban kértelek, hogy vidd el a Magyarulezből. Itrt meg kérlek, ne zúdítsd, főleg ilyen mennyiségben a megalapozatlan blablát a topik látogatóira.
Azok a kifejezések, hogy "ripityá"-ra törik, "miszlik"-re hullik... régen valamit kifejeztek, azaz volt mértékegységük! Az lenne a kérdésem, hogy a ripitya, miszlik hány-hány kg, vagy esetleg más?
Azt hiszem sikerült egy merőben új dolgot bedobnom. :)
A m. szórakozik ige a német sich zerstreuen ’szórakozik, magát szórakoztatja; a saját figyelmét eltereli; (szó szerint) szét-/elszórja magát’ ige nyelvújításkori tükörfordítása; csakúgy mint a szórakozott a n. zerstreut ’szórakozott; szétszórt; szórványos’ szóé.
