A Betaloc zok egy jó gyógyszer,de ha hirtelen abbahagyod valószinű a pulzusod megint felfog ugrani.De ha csak a pániktól ment fel a pulzusod és nincs semmi eltérés a szivednél és nem pánikolsz akkor abba lehet hagyni simán.
Betaloc Zoc-kal kapcsolatban lenne egy kérdésem hozzátok. Most szeretnék róla "leszokni", mert elvileg jól vagyok, csak nem emlékszem mit mondott a dokim.
Hogyan és mennyi idő alatt kell róla "lejönni"? Én most naponta az 50mg-os felét szedtem. Talán szedjem ennek is a felét valamennyi ideig (mennyi ideig?), és utána egyik napról a másikra hagyjam totál abba? Tudtok segiteni, jó ez igy?
Félek, hogy megint visszajön a gyors és erős szivdobogás.
Lehetnek amúgy a "leszokásnak" mellékhatásai? (ahogy kiürül a szervezetből)
Sziasztok! Remélem ma mindenki jobban érzi magát.Én most türhetően vagyok,remélem igy is marad,mert most indulok délutánra dolgozni.Mindenkinek szép napot.Sziasztok...
Én meg inkább csak megkergetem a kutyáimat a kertben, mert fáradt vagyok a mai naptól és alig vonszolom löttyedt tetememet... Aztán meg csutakolhatom le a blökiket, mert benn alszanak az ágyamban és ma "alig" esett az eső, jó sárosak lesznek... De egy jó anyuka mindent megtesz a gyerekeiért, még akkor is ha négylábúak!
Személyesen nem, de bízom benne, hogy tényleg segít!!! Estére megyek futni, még akkor is, ha csak vonszolni sikerül majd magam:)) Tegyétek ti is ezt! Nem adjuk fel!!!
OKÉ, nyílvánítsuk a mai napot a "Közös szenvedés" napjának! Már én is hazaértem (ez elég keményen azt jelenti, hogy túléltem a hazautat!), itthon egy fokkal jobb, itt legalább nyugodt vagyok... A délutáni parák elég rosszak voltak, de elmúltak. A hátam bal oldala baromira fáj, persze rögtön megállapítottam, hogy biztos szívbaj...mert az oda sugárzik ki. De aztán erről lebeszéltem magam, mert csak 1 izomköteg fáj, azaz görcsben áll egész nap. A pszichológusom mondta, hogy ez a pánikbetegeknél nagyon gyakori, mert a szorongás görcsbe ránt 1-2 izomköteget és úgy tartja, ezért is jó relaxálni (többek között), hogy ellazítson. Szóval nekem itthon jobb lennem, bár nem vagyok tökéletesen, de legalább a nagyfokú parám nincs.
UTÁLOM EZT AZ EGÉSZET! ÍRTSUK KI A PÁNIKBETEGSÉGET A VILÁGBÓL! ELÉG VOLT BELŐLE!!!
Szeretném élni a korábbi, pb mentes, boldog életemet, mint gondolom Ti is. Próbáljuk meg valahogy ezt létrehozni. Csak rá kell jönnünk, hogy kell... (Ha ez sikerül, ezért még Nobel-díjat is kaphatunk...)
Még én is csak most kezdem a szakirodalmat olvasgatni róla, 38-féle növényt használ. Állítólag nincsenek mellékhatásai és beindítja a szervezet öngyógyító mechanizmusát. Mindenféle lelki bajra (szorongás, fóbiák, stb.) jó. Többet megtudhatsz vmelyik keresőprogramnál, ha beírod a nevét.
Paroxatot szedtem 1 évig,(tök jól voltam tőle!!!) aztán leálltam róla tavaly nyáron. Most sima xanax 0.25-ös megy reggel és este, rohamok most nincsenek, bár nagy önfegyelem kell hozzá, csak egész nap sz...ul vagyok. (Úgyhogy a gyógyszer nem sokat segít:(()Nem akarom újra elkezdeni a paroxatot, mert nagyon rossz volt leszokni róla. Egyébként márciustól jelentkezett nálam megint a pánik. Lehet, hogy most kipróbálom a Bach-cseppeket +kineziológia!
Szandrácska megnyugtatlak, én is kutyául voltam egész nap! Igaz, a munkahelyet valahogy túléltem, de sokszor voltak nehéz pillanataim. Már itthon vagyok, de még most sem oké semmi. Reggel óta légszomjam van folyamatosan és az állandó szorongást nem tudom kontrollálni. Energiaszintem mínuszban, már kezd teljesen felőrölni ez az egész:(((
Ma mindenki jól van, csak én nem? Olyan kihalt ma ez a fórum. Délelőtt óta sikerült azért produkálnom rosszullétet is, igaz megint "csak" halálfélelmeteset. De azt nagyon! Azt hittem kinyúvadok... Ráadásul hullámokban tört rám, így elég nehezen bírtam vele. De megkűzdöttünk. A mérkőzés vége szerintem döntetlen lett... Bár, ha azt veszem, hogy még élek, akkor győztem. De miért is ne élnék! Ismételten mondogatom magamnak, hogy ebbe még nem halt bele senki és én sem fogok (remélem)!
Hogy vagytok ma? Én pont tegnap mondtam nektek, hogy én jól érzem magam, Ti meg nem voltatok a legjobban... Úgy látszik, én "fáziskésésben" voltam, mert én ma érzem magam kutyául. Nem tudom igazándiból megmondani, hogy mi bajom van, csak olyan "valami nincs rendben" érzés kerülget, ezért állandóan csilingel a pánikos vészjelzőm (bár rohamom nem volt - kopp, kopp, kopp) és egyfolytában ásítozgatom, ill. percenként nézem a pulzusom és feszült vagyok. De megpróbálok úrrá lenni rajta, hátha csak valami fronthatás és semmi egyéb bajom nincs.
En sajna nem nagyon tudom megkulomboztetni, max utolag. Kozben nem. Multkor biciglizes kozben hazafele kezdett ramjonni. Szedules, enyhe hanyinger es nagyon gyengenek ereztem magam. Szerencsere hamar hazaertem. Utana neztem a biciglis orat, hogy ~1500kaloriat egettem, azt kozben meg 1 muzlit ettem a mi olyan 150kal...ugyhogy valoszinuleg csak keves volt az 'uzemanyag'...
Még csak annyit, hogy arról győzködöm éppen magam, hogy egy pb nehogy már le tudjon gyűrni, én vagyok az erősebb! Tegnap egyedül összeraktam egy lapraszerelt előszobaszekrényt, karácsonykor egyedül behurcibáltam és be ill. lefaragtam a 3 m-es 50 kilós fenyőfából (közben sütöttem-főztem) és egy csomó mindent már véghezvittem és elértem 28 évesen, ami másnak egy élet alatt nem sikerül. Tehát ebből az következik, hogy ügyes, talpraesett, életerős lány vagyok, így egy pb nem foghat ki rajtam, csak maximum fogást kereshet... Próbálom ehhez tartani magam, remélem bejön és tudatosul bennem, hogy ÉN VAGYOK AZ ERŐSEBB! BI-BI-BÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!!! Majd csak valahogy legyőzöm ezt is és én nyerek vele szemben és akkor megint élhetem a korlátlan, szabad és felhőtlen életecskémet.
Kicsit korábban (azt hiszem máj. 2-án) én is ugyanezt kérdeztem! Hogy megtudjátok-e különböztetni a pb-s tüneteket a többi nyavalyától. Érdekes, hogy nekem is gyomorontásom volt aznap, mikor ezt kérdeztem...!
Egyébként tényleg lehet valami frontszerűség, mert a barátnőm és a szomszédom is mondja, hogy nincs jól... Pedig ők nem pb-sek! Egyébként ma elmentünk kutyakiállításra (a kerületben volt), borzasztó lapos és unalmas volt. De a lényeg, hogy út közben (lehet vagy 8-10 perc az út oda) sikerült egy majdnem rosszullétet produkálnom. Annyira izgultam már előre, hogy nehogy rosszul legyek, hogy majdnem be is jött. Inkább megint csak a halálfélelem jött elő, rosszullét nélkül... Megálltam egy kicsit (a kocsi orrával a hazafelé eső menekülési útirányba...), kiszálltam, persze akkor el is múlt az egész, szegény barátnőm meg csak nyugtatgatott, hogy nincs semmi baj. (Amit persze ilyenkor úgysem hiszek el neki...) Ezek után összekapartam magam és eljutottunk az említett "fantasztikus" kiállításra. Annyira "jó" és nagyszabású volt, hogy kb. masszív negyed órát tölthettünk ott. Hazafelé meg annyira belejöttem a dologba, hogy még a Tesco-ba is elmentünk - pedig az ellentétes irányban van - (igaz csak a külső butiksorból kellett 1-2 dolog), de én bementem volna vásárolni is, de a bnőmnek meg ahhoz nem volt kedve, mondván most ő nincs túl jól (időjárás). A Media Marktba azért becsaltam és kaptam magamtól egy DVD-filmet, mert "jó kislány voltam". Szóval TÚLÉLTEM!!!!! Lehet, hogy minden hétvégén menni kéne valahova (akár milyen parázósan is sikerül) és akkor végre abbahagyná ez a szemét pb az ijesztegetésem... Állítólag csak így lehet legyűrni, ha megtapasztalom, hogy mindig életben maradok, akárhogy is érzem magam tőle! Egy idő után már nem lesz érdekes az agyamnak, nem ijed meg és akkor elmúlik a pb.
Én megtudom különböztetni a tüneteket,hogy mikor a pb van rajtam,vagy valami más.Jó neked,hogy túl vagy már ezen a betegségen.Én nem tudom,hogy mikor tudok ebből kimászni.
Mikor elkezdtem kilábalni a pb-ből (lekopogom) ez kb. 4 éve volt, akkor volt pár "vicces" esetem.
Barátnőmnél voltam aki egészségügyis, mondtam, hogy rosszul vagyok, de nyugi mindjárt elmúlik (hasi légzés, nyugi-nyugi) , aztán csak nem múlt és jöttek a hangyák is a szemem elé, és simán elájultam, mire ő belém diktált egy kávét. Mikor magamhoz tértem nevetett rajtam, hogy azért ha lemegy a vérnyomásom, ami minden földi halandónál elő fordul néha, nem ártana egy kis kávét innom vagy ilyesmi, mert nem minden rosszullét pb-s.
Ez tanulságos volt és azóta is úgy gondolom, hogy nem kell ahhoz pb, hogy az ember néha rosszul érezze magát, lemenjen, felmenjen a vérnyomása, fájjon a feje a fronttól vagy bármitől, hiszen hány tök egészséges emberre törnek rá ezek a nyavaják körülöttünk és kapkodják be a fejfájás csillapítót napi rendszereséggel okkal, ok nélkül.
Pár hete is ültem az autómba mikor tipikus pánikrohamos tünetek kezdtek rajtam eluralkodni, úgy éreztem megy le a vérnyomásom, pulzusom föl, kivert a víz, gyomrom felkavarodott, azonnal hazamenni vészcsengő kigyulladt, dugó kellős közepén, belső sávban, hányinger, gyomorgörcs, nincs "menekülési útvonal". Hazavezettem, berohantam a lakásba, a többit nem részletezném, kiadtam mindent ami bennem volt főként azt a tenger gyümölcsei pizzát amitől gyomorrontást kaptam. Utána lábadoztam egy napig, de akkor is csak egy enyhe ételmérgezés volt mégis a pb-s emlékek rögtön pánikrohamra "kódolták" a fizikai tüneteket.
Ilyesmit tapasztaltatok már? Mindíg meg tudjátok különböztetni a rosszulléteket?
