Valóban elfogadottabb, ha egy nő van mezítláb, de ha arra gondolsz, hogy szinte minden heteró szex filmben van leszbikus jelenet, és az is teljes mértékben elfogadott a férfiak körében, de még a nők körében sem kelt akkora ellenszenvet, mint a férfiak körében az, ha két férfi van együtt. Valahol szerintem ide vezethető vissza ez a jelenség is. Persze én nem azért utálom, és nem azért tartom ellenszenvesnek, ha egy férfi mezítláb van, mert gyűlölöm a másokat. Nekem is van jó pár ismerősöm, aki a saját neméhez vonzódik, és nincs is velük semmi gondom. Emberileg szeretem őket, és ők is elfogadják, és tudják is rólam, hogy én csak az ellenkező neműeket szeretem amolyan értelemben.
Talán ez az ellenszenv a férfi lábbal kapcsolatban azért alakult ki bennem, mert egyszerűen rondának tartom a nagy lábakat, és 10-ből 8 férfinek ápolatlan a lába. Gyerekkoromban is egyszerűen bűzlött a szoba apám zoknijától, és lábszagától, nem mosta meg minden este, büdös volt, és ronda, tele bőrkeményedésekkel a talpa, hosszú ápolatlan körmökkel, és mindig könyörögni kellett neki, hogy mosson lábat, és kész szenvedés volt ahogy a körmeit vágta. Arról nem is beszélve, hogy ő állandóan mezítláb volt, ha a szüleinél voltunk kertes házban, és nekem mindig ciki volt, mert senki más, csak ő. Talán ezért utáltam meg már gyerekkorban...
Persze titkon, lopva, hogy a szülők meg ne lássák imádom, de ha kiderül a mai napig elkap a szégyenérzet, hogy én is mezítláb vagyok.
Baráti körben más, ha nem egyedül vagyok, hanem valakit még rá tudok venni, akkor jó buli. Volt olyan, hogy lementünk a Dunapartra tollasozni, és ott felvetettem, hogy tollasozzunk mezítláb. Mindenki belement első szóra, így nem volt ciki számomra. Ha totál egyedül vagyok, egy eldugott helyen, akkor én is ledobom a cipőmet, ha olyan helyen vagyok, és volt olyan is, hogy külföldön egy nyaralás alkalmával fürödni akartam, de ahogy mentem a folyó felé feltűnt, hogy eléggé sáros a part. Persze nem a fürdés volt a lényeg, hanem a dagonyázás, de jól jött, hogy folyópart, így nem leszek feltűnő. Na két lépés után bokáig süllyedtem a sárba a parton, de továbbmentem, álcázva a dagonyázási vágyam kiélését :) Aztán a vízig nem mentem el, mert megijedtem, mivel a víztől fél méterre már fenékig süppedtem, és a lábam már vízben volt, nem szerettem volna ha még jobban elsüllyedek. Akkor ott egy jó poén volt, és a rokon, akinél nyaraltam dőlt a röhögéstől, és mivel neki adtam a fényképezőm, egy tekercset el is lőtt a bénázásomra. Persze ott ezt nem éreztem cikinek, és mindenki jót röhögött, de senki nem nézett rám döbbenettel, vagy nem nézett hülyének. A röhögés tárgyát nem is az képezte, hogy majdnem derékig gázoltam a sárban, hanem az, hogy alig tudtam kijönni, és már szinte négykézláb másztam kifelé a szilárd talajara, pedig befelé milyen könnyen mentem. Utána persze lábmosás a patakban, de csak ott tudtam elérni a vizet, ahol hatalmas kövek, és tégladarabok voltak. Na az is röhögésbe fulladt, hogy jajongtam és kényeskedtem. Persze kértem a papucsomat, hogy kifelé megússzam az ismételt gyötrelmeket, de azt is röhögve hozta oda, és cukkolt is egy kicsit, hogy nem adja :) Ez mondjuk életem legjobb élménye volt, és soha nem éreztem úgy, hogy szégyenkeznem kellene miatta!
Harisnya. Igen vannak helyzetek, amikor a harisnya kötelező, hozzátartozik az illemhez. Pl. kisestélyiben egy esti színházi előadásra valóban illetlenség mezítláb, harisnya nélkül menni, de az utcára hétköznapi ruhához egyáltalán nem kötelező, és nem illetlen harisnya nélkül lenni.
Általában igyekszem kevésbé feltűnően bámulni a lábakat, és ez sikerül is ha jól gondolom. Persze kérdés, hogy ki, hogy veszi ezt észre, de ha távol megy egy lány, találja ki, hogy mit nézek, ha meg közelebb ér, akkor úgyis a szemébe nézek, vagy elfordítom a tekintetem.
Ezt a mondatodat nem teljesen értem; kifejtenéd: Bizony a nagydarab, erős férfiembert ebből a szempontból hátrányos megkülönböztetés éri. És látod, nálad is?
Én pl. megértelek. Részben. Abban a részben, hogy a nőknél valamiért elfogadottabb, ha mezitláb vannak. (Azt én sem tudom, miért; valahogy így alakult. A természethez közelebb élő népeknél egyáltalán nem láttam ilyen megkülönböztetést sem afrikában, sem a karibi térségben. Talán egyszerű praktikum, mert az "asszony" úgy is otthon van, nem megy el messzire, minek neki a cipő? Vagy nem.) :o)
De én kiskoromban otthon nem voltam mezitláb sosem. Sőt amikor egészen kicsi voltam cipőben/papucsban mászkáltunk a házban is. Ilyen helyre születtem. Ma már persze elszalasztott lehetőségnek látom a dolgot, mert ugye a gyerek is az a kategória, akit jobban elfogad a társadalom is cipő nélkül. Bizony a nagydarab, erős férfiembert ebből a szempontból hátrányos megkülönböztetés éri. És látod, nálad is. Miért tartod undorítónak, ha egy férfi tesz így? Ez valami rejtett, elfojtott ellenérzés, mert túlzottan az erotikához kötöd a meztelen lábat? (Tehát úgy érzed, hogy mivel te nem vagy homoszexuális, neked ezt el kell ítélned, mintha az illető legalábbis mutogatná a nemiszervét???) Ugyanakkor ez lehetséges magyarázat arra is, hogy miért nem teszed meg magad, hiszen azt gondolod, hogy mások is így látják, ezért magadra vennéd az ő rosszallásukat. Én ezzel úgy vagyok, hogy kicsit zavar, ha túlzottan megbámulnak, de ma már inkább érzem úgy, hogy ez annak a problémája, aki bámul. Legalábbis ilyen esetben, amikor én nem adok rá különösebb okot. :oP
Tegnap pl. sétáltam a Bakonyban és egy idő után úgy éreztem, hogy én bizony most leveszem a cipőmet. És persze nem álltam meg a gondolatnál. A szembejövők közül egy páran megtudakolták, hogy belecsúsztam-e a túristaösvény melletti patakba, vagy elszakadt-e a cipőm? Őket megnyugtattam, hogy nem, nincs semmi gond. ;o) Valamint egy csapat iskolás közül is rámcsodálkoztak páran, de kb. ennyi. Ez is inkább csak azért, mert mások szerint elég hideg volt még akkor ott. Szerintem nem volt hidegebb, mint a nedves fűtől átázott edzőcipőben, bár feltétlenül szúrósabb volt alulról. :oDDD
Volt olyan ismerősöm is, aki szerint az a nő, aki nem visel nyáron, rekkenő hőségben harisnyát, az erkölcstelen, magamutogató céda, és szerinte meg az az undorító. (Mármint a harisnya nélküli lábaszár. Hmmm.) Nem keveredtem vitába vele, de magamban elég furának tartottam. Szerintem ha te is jobban megtanulod elfogadni, sőt értékelni a mások másságát, akkor magaddal is jobban ki tudsz majd jönni és talán eljutsz odáig is, hogy megteszed azt, amit ma nem mersz. Főleg, ha ennyire jólesik, s nem ártasz vele másoknak. (Sőt ez még csak nem is hízlal, ami ugye az erkölcstelenség alternatívája általában.) :o)))
Amúgy, bevallom, én is szívesen nézegetem a szép női lábakat, ha tehetem. S bár "nincsen abban semmi rossz", de nekem meg azért van ezzel problémám, mert ha én nem szeretem, ha nagyon bámulnak, akkor igen valószínű, hogy más is lehet ezzel így, tehát nem akarom zavarba, kellemetlen helyzetbe hozni a másikat azzal, hogy nyíltan bámulom. (De ez persze az "elülső dudorokra" épp úgy vonatkozik.) ;o) Így viszont vagy megtartóztatom magam, vagy marad a lopva történő bámészkodás, ami viszont olyan "sunyi" dolog, sőt alapvetően ettől rosszabbul jön ki az egész, mintha csak egyszerűen megnézném ami tetszik. Erről amúgy érdekelne néhány női vélemény, ha valaki errjár és megtenné, írja le, milyen ez a másik oldalról! Köszi. :o)
Immáron másodszor veselkedik neki ennek a hozzászólásnak, mivel először nem mertem elküldeni amit mondani akartam. Miért? Mert még beszélni is cikinek érzem róla. Mióta az eszemet tudom, mindig feszélyez a mezítláb mászkálás, kiváltképp a szülők előtt. Bár kellemes, és jól esik kibújni a cipő és a zokni szorításából, de mindig illetlennek érzem, és állandóan azt figyeltem egy időben, hogy ki mit gondol rólam, ki, hogy néz rám. Ez addig fajult, hogy jó pár éve, másfél évtizede kizárólag cipőben, zokniban, és hosszú nadrágban megyek ki az utcára, még a legnagyobb nyári hőségben is. Nyáron is meglehetősen sokat dolgozom, ezért strandra sem járok. De ha olykor olykor eljutok, akkor ott is csak papucsban mászkálok, kivéltképp ha a szülőkkel megyek. Egyedül, ha körülöttem is sokan mászkálnak mezítláb, akkor én is, de ha ezzel kilógnék a sorból, akkor soha nem teszem. Még egy fürdőben is, vagy egy természetes vizű fürdőhelyen is állandóan azt nézem, hogy ki veszi észre, hogy mezítláb vagyok, és milyen szemmel néz rám. Persze az éremnek van másik oldala is, már általános iskolában is feltűnt valakinek, hogy állandóan a mezítlábas lányokat bámulom, és mindig földre szegezett tekintettel mászkálok a szünetben. Ez megmarad a mai napig bennem, az utcán csak akkor nézek meg egy lányt, ha mezítláb szandiban, vagy papucsba van. Ilyenkor, mikor kezdenek lengébben öltözködni az emberek, a férfiak jelentős többsége a domborodó blúzokra szegezik a tekintetüket, én a lábakra, és a lábujjakra. Persze külföldön más a helyzet Ha országon kívül megyek nyaralni, ott imádok mázit láb mászkálni. Persze az én városi lábacskám elég kényes, utálom a kavicsot, és a perzselően forró homokot, de imádom a meleg eső áztatta, puha, süppedő földet, vagy a víz által lehűtött, kissé összetapadt homokos, saras tengerpartot. Alapvetően mezítláb lenni jó, sőt nagyon jó, és ezért érzem cikinek, hiszen mit gondolnak rólam, hogy én ezt élvezem... Számomra egy meztelen láb az épp olyan mint egy meztelen női felsőtest, ami bizonyos körülmények között erotikus, de mutogatni illetlenség, és az intimitás határait súrolja. Valaki, ha jól emlékszem egy pszichiáter, egy az erotika történetéről, és történelmi változásairól szóló műsorban a meztelen női lábakról, és a férfiak túlzott lábakhoz vonzódásáról, ami már évszázadok óta nem számít tabunak, azt mondta, hogy mindenki azt takargatja a legkevésbé, pedig épp olyan fontos szerepe van az erotikában, mint egy női mellnek. Nem arra tervezték, mégis a legintimebb együttlét szerves részét képezik. Talán én is ezért érzem illetlennek, illetve kifejezetten undorítónak, ha egy férfit látok mezítláb papucsban, vagy szandálban flangálni. Láttam már én is a városban esőben, mezítláb tócsákban tapicskoló lányokat, és volt olyan lány osztálytársam is, aki egy esti osztálybuli után mezítláb ment haza kezében a papuccsal, mert az neki jól esik. Persze akkor is tetszett a szitu, és lehet, hogy kicsit miattam is csinálta, mert látta, hogy alig néztem a szemébe, ugyanakkor feszélyezett is amíg együtt mentünk, mert mi van, ha meglátnak. Még szerencse, hogy este volt :)
Egyszer még olyat is csináltam a női lábak iránti rajongásom kielégítésére, hogy egyszer hirdetést is adtam fel, hogy női lábak fotózásához keresek vállalkozó szellemű lányokat. Persze a történet nem ennyire egyszerű, ha valakit érdekel, elmesélem részletesen. Tényleg félek, hogy teljesen hülyének néztek emiatt. Nem tudom, de nekem valahogy korántsem olyan természetes ez a kérdés, mint nektek. A hiba tényleg bennem van, vagy a mai kor egy velejáró szindrómájában szenvedek? Csak én érzem illetlennek, cikinek, tabunak a mezítláb járást, és csak nekem tűnik erotikusnak ez a dolog, vagy ez is természetes? Én olyannyira cikinek tartom ezt az egészet, hogy még otthon is, ha valaki jön hozzám, mindig húzok zoknit, mert egyszerűen feszélyez az, hogy zokni nélkül fogadjam a vendéget. Valahogy úgy vagyok vele, mint ha meztelen lennék nélküle, és nagyon kellemetlenül érzem magam, ha nem veszek fel zoknit amikor vendég jön.
Tényleg szeretném tudni, hogy egyedül vagyok ennyire hülye, vagy van még rajtam kívül más is, akinek ennyire kellemtelen a mezítlábaskodás, hogy bár nagyon szeretné, és nagyon élvezné, ha megtehetné, de állandóan az jár a fejében, ha megtenné, nem röhögnék-e ki, és mit gondolnának róla az emberek? Van még rajtam kívül valaki, aki a barátai előtt is cikinek érzi, még a saját lakásában is?
Szóval ezért mert számomra ez ennyire ciki, ezért nem küldtem el az előző írásomat a fórumra. Remélem nem leszek nagyon nevetség tárgya, és Ti, akik felvállaljátok, hogy szeretitek, és megteszitek, meg tudjátok magyarázni, hogy miért nem ciki...
Mármint Te vagy a boltos? Akkor valóban nem mindegy, mit gondolnak a vevőid... :o(
Bár a bank előtt, ahol a párom dolgozik, van egy virágárus, akit láttam már mezítláb kijönni a bódéjából virágot locsolni. Irigyeltem is azonmód... :o)))
Hát, az utcánk viszonylag kicsi még, mivel új utca, 3 szomszédunk van, ők nem furcsállják a dolgot. Vagy ha furcsállják is, jóindulatúan. De messzebb már nem mernék elmenni, túl szem előtt vagyok a helyi kisboltban - ha nem lennék, valszeg nem törődnék vele. Anno mikor városban laktam, strandra&strandról hazafelé jóanyámmal közösen trappoltunk mezítláb. Főleg ha a szakadó eső miatt húztunk haza - isteni volt :)))))))
Tegnap a kocsimosás után elvittem a páromat valahova, ahol meg is jegyezték -de nem rosszindulatúan-, hogy nincs rajtam cipő. De a kocsimosással rögtön ki is mentettem magam, hogy hirtelen indultunk és nem öltöztem át, csak beugrottam a kocsiba... Ami egyébként igaz is volt, bár amúgy sem volt szemernyi szándékom se átölözni. :oP
Ui.: Mondjuk én városi fickó vagyok, nem tudom megítélni mennyire lehet rossz, ha a falu a szájára vesz. Az utcában, ahol lakom nem idegelem magam ezen, ellenben pár szomszédon látom, hogy jó hatással vagyok rájuk. ;o)
Én is imádok mezítlábazni, ált isk koromban még a boltba is így mentem. Egyszer le is szólított egy fiatal srác h hogy bírom én ezt, azokon az éles apró fehér köveken... udvariasan válaszoltam, hogy szokás kérdése, meg lehet imádni...
Idén már mezítláb nyírtam a füvet, ennek a nyomait gyanítom még 1-2 napig viselem. Az istennek sem lehet levakarni a zöldet a talpról :)))
Utcára már nem merek így kimenni (csak a házunk előtt), pedig falun lakok, de tartok tőle h megszólnának az emberek. Felesleges idegeskedés meg nem kell...
OFF Ne is mondd, nekem nemrég orbánc nőtt mindkét lábamra. De már elmúlt... (Szerencse a szerencsétlenségben, hogy akkor jött ki amikor már hazafelé jöttem.) :o/ ON
Viszont ezen a hétvégén mindenki füvet nyírt a környékünkön, köztük én is. Meg kocsit is mostam. Ezek nálam standard mezitlábas tevékenységek. ;o)
Minden formában imádok mezítlábaskodni, csak lenne már tavasz. Akkor igazán jó. Nyáron a nagyon meleg aszfalton zokniban szoktam járni, így nagyon kényelmes, nem égeti a talpat, főleg fehér zokniban...:-)
Mondjuk nem Bp-en, mert hát ott a flaszter kiábrándító.
"hosszúlejáratú afgán állampapírokra"....jajjj teee ....hogy tehettél ilyet? Nigériai papírokat kellett volna venni - az a tuti.
Egyébként megint voltam Buksiban - pár órát csak, reggel mentem, este jöttem - 20°C meleg van és egyetlenegy meztélábas csajt sem láttam...nem úgy, mint árvízkor.
Tegnap délután a Dózsa Gy. úton araszoltam az esőben a dugóban, és már kezdtem megbánni, hogy arra felé vettem az irányt, mikor a sors egy igen kellemes és szívemnek kedves látvánnyal kárpótolt a hányattatásaimért. ;-)
A Hősök terénél egy biciklis lány állt a zebránál a járdán az áthaladásra várva, és bár rendesen az időjárásnak megfelelően farmerba és dzsekibe volt öltözve, mezítláb tapicskolt a frissen esett esőben. Szerencsémre, mivel a kerékpárút össze-vissza kanyarog arrafelé, két lámpánál is is átment előttem keresztben.
Pedig már azt hittem, hogy az idén már nem fogok látni ilyesmit... ;-))
