Ne tégy hamis tanúságot vagy valami ilyesmi, oké, akkor lehet, hogy benne van a tízparancsolatban. De igen, annak is van értelme, de az összefügg a hazugsággal. Minden a hazugságra vezethető vissza.
Gondolom, azt nem kell magyarázni, hogy egy leírás egy bizonyos szempontból mutatja be ugyan azt az eseményt, míg egy másik, más szempont szerint beszél ugyan arról. Tahát, ha egy eseménynek több szereplője van, nem biztos, hogy minden szereplő minden leírásban szerepel.
Isten és Sátán kapcsolatáról vajmi keveset tudunk, de néhány esetben (pl. Jób) kapunk egy kicsi és elég homályos képet. ezekből minden esetre annyi látszik, hogy Isten tetteibe Sátán nagyon lelkesen szokott "belepiszkálni", igyekszik azokat a saját hasznára fordítani. Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy mikor felmerül Dávidban a "hűmekkorakirálylettem" gondolat, Sátán ezt kihasználja, Isten pedig az egyébként is aktuális büntetés +indokaként ezt is megengedi.
Tehát szvsz: 1. Dávid elszáll a hatalomtól
2. a nép már megint elfordul Istentől
3. Sátán súg: népszámlálás
4. Dávidnak tetszik
5. Isten: ha ezt akarod, csináld, pedig tudhatnád, mi lesz a következmény
Ha úgy vesszük, Isten a saját akaratában felhasználja Sátán "kekeckedését"
Csak a játék kedvéért: 2Sám 24,1: Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát. 1Krón 21,1: Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
Azért van új amit előtte senki nem mondott./Igaz utána sem!/
"Az Atya szereti a Fiút,és mindent az ő kezébe adott.Aki hisz a Fiúban,az örökké él." Ján 3,35 "A tanítást,ami hirdetek nektek,nem magamtól mondom,és a tetteket is Atyám cselekszi,aki bennem van.Higgyétek,hogy én az Atyában vagyok,és az Atya énbennem." Ján 14,10-11 "Az én országom nem evilágból való." Ján 18,36
Persze ,ilyen értelemben indokolt lenne először arról beszélni: MI A SIKER?
Ha valami fölkapott,vagy utánzásra késztető és népszerű,még nem biztos hogy sikeres.Lehet,csak eltalált valami tömegizlést,ami ideig-óráig kielégíti az embereket.
A Bibliánál az a helyzet,hogy lehet szeretni és elvetni,de legtöbbször szenvedélyes állásfoglalásra készteti az embereket.Ez annak a jele,hogy valami lényegeset pendít meg az emberben.
Isten keresésének oka nem annyira a boldogtalanság,hanem az "elidegenedés".
"Ebben az értelemben,ti.ahogy az antihegelianusok alkalmazták,az elidegenedés az ember mibenlétének alapvető jellegzetességére mutat.Az ember,ahogy létezik,nem az,ami lényegileg kellene hogy legyen." Tillich.
Az ember nemcsak egyedileg elidegenedett /nem megbékélt/,hanem a társadalomban és Istennel szemben is békétlen .
Az elidegenedés szó Páltól származik,pl:Ef.2,12 és Kol 1,21,de az ember mibenlétét taglaló bibliai leirásokban benne foglaltatik. Így az édenkertből való kiűzetés szimbólumaiban,az ember és a természet ellenségeskedésében,az ember embertársával szembeni halálos haragjában /Kain és Ábel/,a népek egymástól való elidegenedésében /bábeli nyelvzavar/,valamint a próféták örök panaszában,hogy királyaik és népük hamis istenek után jár.
Megjegyzés: Az ember ellenségeskedése Istennel szemben vitathatatlanul arra utal,hogy Istenhez tartozik.Csak ott van lehetőség a gyűlöletre,ahol lehetőség van a szeretetre.
Igen...., de sokszor maguk a keresztények csak akkor szembesülnek, hogy mennyire boldogtalanok, avagy boldogok, amikor szembesülnek a nagy hittételekkel....., hogy a lelkiismereti tényezők és küszöbök áthelyezhetőek a bűntudat fényében....
