Nekem csak az a bajom a Boss delay pedálokkal hogy a tap funkciót (már amelyiken van) csak úgy tudod elérni hogy ha 2mp-ig nyomva tartod a pedált. Szinpadon erre pedig nincs idő. A Line6 ezt sokkal egyszerűbben és nagyszerűbben oldotta meg. Egyébként meg szépen szólnak a Boss delayek
Már nincs, még a télen elcseréltem, egy Washburn N2-be számították be. Ez azért más világ, más hangzás (most kellett rájönnöm, hogy egy normális pickup mennyit számít, mert a Bill Lawrence ami ebben a hídnál van az nagyon isten, persze mellette a nyaki Washburn meg teljesen semilyen; már töröm is a fejemet, hogy egyszer a helyére egy humbucker méretű P90 kerül majd). Azért néha hiányzik a szépsége...
Én ezt nem nevezném sznobizálódásnak. Sőt, szerintem az idők során nem a művész távolodott el a nagyközönségtől, hanem a nagyközönség a valódi művészettől.
Először is nem vagy abban a helyzetben, hogy megmondd nekem, kinek és mit írhatok, bármennyire fáj is ez neked. Másodszor: senkit nem oktattam ki a művészetről, csupán leírtam a véleményem (<- a fórum rendeltetésszerű használata). Harmadszor: még mindig nagyon homályos, miért tesz hiteltelenné (még ha néha kioktató vagyok is), ha Pflum Orsi és Szentpéteri Csilla zenekarában játszom.
Az a bajom vele, hogy amikor Overdrive-os hangot Vauzok, akkor eléggé eltünnek a mélyek, illetve valahogy nem harap bele eléggé a hangba. (nem elem probléma)
Van valakinek tapasztalata más Cry Baby-kkel mondjuk a Hendrix verzióval pl. Olyan kellene ami a szóló hangba is jol bele"ugat", tisztán szépen csinálja, de nem elég ütős ez az Original a szólóhangban.
Egy honlap folyamatosan frissül, bővül. (Pl. az enyém is sokat bővült azóta.) Egy kigyakorolt szám is, de a különbség az, hogy a számot hiba felvenni addig, amíg nincs rendesen kigyakorolva. Mert az már úgy marad. Úgy látja mindenki. A honlap viszont nem marad úgy, mert frissül, bővül (lásd a hozzászólás elejét).
Erre egy Hold Delay nem elég? Mint ami van a Boss DD-ben? Az mintha ilyen lenne, hogy amíg nyomva tartod ismétli az előzző X ms-t, de már rég használtam, nem vagyok biztos benne...
Hát akkor kell venni egy Line6 echoparkot amin mindezt beállítod és az csak ezt fogja tudni, és ha kell még külön delay akkor veszel még egy másik delayt is
Ha nem szólóra hanem akkordozásra kell ilyen szőnyegszerű "pad" akkor tudom ajánlani amit magas is használok. Ennek többféle elérési útja is van. Az egyik: hangerő pedál, chorus, delay A delay-t beállítod hogy viszonylag hosszan és hangosan ismételjen, a chorust izlés szerint ahogy szereted de erre a space chorus féle dimension hangok a legjobbak, és megpengeted az akkordot úgy hogy a hangerő pedál le van halkítva, majd mikor már szól az akkor a hangerő pedállal beúsztatod a hangot és a delay egymásra másolja a beúsztatást ezáltal egyben szól az egész. De már lehet olyan delayt is kapni ami egyben tudja ezt a három funkciót mint pl a Line6 Echopark nevezetű pedál 38e ft körül van. Ezen van egy u.n. sweel funkció ami eleve beúsztatva adja a delayezett hangot és és még van egy modulation poti is rajta amivel a delayezett hangra kórus szerű effektet is tehetsz . Tehár 3 az egyben)))) Én mindkét módszert használtam és használom és kiválóan működik
Van valami olyan pedál ami olyat csinál hogy addig tart egy hangot amig én akarom ?
Csomó számban jó volna billentyű szerű "szőnyeg" de a két gitár mellé balgaság volna még bevenni egy billenytűst is, és gondoltam egy ilyen kütyüvel ezt a problémát megoldhatnám...
Ha valakinek van regisztrációja, cuppanjon rá a www.dimeadozen.org oldalra! Le lehet tölteni az április elsején lenyomott Eric Johnson - Satriani koncert anyagát, azaz mindkét mágus csaknem teljes buliját.
Szerintem kiskorban nem lehet még ízlésről beszélni, épp azért, mert ilyenkor még nem alakul ki a megfelelő szelektáló képesség, ami csak az élettapasztalat útján fog. Legfeljebb a kajálásban ('utálom a tökfőzeléket') :)
14 éves már nem annyira kiskor, ha erre gondoltál, mert egy 14 éves azt csinálja, mint egy multi vezérigazgatója, csak kicsiben. Maga köré gyűjti az erős társakat, és helybenhagyja a gyengébbet. Szóval, aki ilyet tud tenni, az már nem kicsi:)
Nekem is megtetszett gyerekkoromban sok minden, de nem valódi értéke miatt, hanem csak biztos, mert kellőképp játékos volt.
Persze, ez is igaz, vannak azért erősebb jellemek. Ha úgy vesszük, nálam is így volt, mint nálad: talán 1-2 rock-ismerősöm volt, többi mind diszkós, ennek ellenére sosem merült fel bennem, hogy ez a jó zene. Még a haverok is mind diszkósok voltak, és hát hülyének tartottak a zenei ízlésemért:) Aztán később kialakult egy kis csoport a sulin belül, akik a nu-metál cuccokat hallgatták, és egy ideig igazodás képpen én is. Aztán meghallottam a Dreamet, hogy 'ilyet is lehet?' :) Onnantól már nem érdekelt a Korn, meg a Deftones:) Bár a cd-k még most is itt porosodnak...
Viszont, ha elengedjük magunk mellett a főáram befolyását, és a lényegi belső hangra figyelve kizárjuk a hatásokat, jóval nehezebben tudunk továbblépni, és megrekedünk pont a főáram elleni ellenállásban. És ugye semmilyen állapot nem végleges, így nem zárhatunk le semmit. Nem mondhatjuk, hogy 'na, én megtaláltam a stílusomat', mert nem kizárt, hogy pár év múlva már más fog érdekelni (már, ha engedjük, hogy megérintsen). Úgyhogy már megint ez az arany középút kategória :)
