Figyeljetek, teljes memóriakiesés: nem emlékszem, kivel mentem Dorog-Péliföldszentkereszt kék szakaszt 2004-ben. Nem innen volt valaki? Azt tudom, hogy végigettük a dorogi büfésort (hambi, fagyi stb) de akire emiatt gondoltam, időintervallumban nem stimmel.
A múlt szombaton, mikor Ősagárd felől Felsőpetény közelébe érkeztünk, jelzésfestőkkel találkoztunk. Mostmár talán jobbak lesznek a jelzések. Elviekben Ősagárdról is indultak festők, velük nem találkoztunk, pedig elméletileg végig a kéken mentünk. Aztán ki tudja... :) Ilyen rossz szakasszal még nem találkoztunk.
S ha már Börzsöny turistája: gondolom, nem újdonság, amit mondok: a Királyrét teljesítménytúrákon, akár a 20-ast, akár a 30-ast választja az ember, egyúttal aratni lehet Börzsöny turistája-ügyben, mind a bronz, mind az ezüst fokozahthoz lehet szépen behúzni érintőpontokat.
Szóval, már értekeztünk róla, hogy elavult a kiírás, az ezüst sem egyértelmű, hogyan teljesíthető, hogyan nem, stb.
Most jöttem az irodájukból (pontosabban, ami akként üzemel), V., Arany János u. 10., művház., II. emelet.
Mint írtam pár napja, sajnos teljesítés-közeli állapotban (sőt, már teljesítve, hiszen a bronz fokozat iglapján 8 bélyegzőm volt a 10-ből, a maradék kettőről pedig több fényképem is van) elvesztettem az igazolólapomat, legalábbis nem találom másfél hete, s úgy döntöttem, nekifutok ismét, s kérek újat.
Néhány idősebb személy volt a helyszínen, egy néni volt az illetékes, kérdezte: bronz? ezüst? mi kellene? Mondom, elvesztettem, pedig már kész volt, kérek újat, végigcsinálom ismét. De még mielőtt bármit is mondtam volna, adott egy kiírást A/4-es oldalon nyomtatva (mely szöveg megegyezik a Túrabázisban szereplővel, leszámítva az arany fokozat érintőpontjait, amelyeket nem tartalmaz). Kérdezem: az ezüst, ha jól tudom, csak csoportosan teljesíthető, ugye? Nem, dehogy, ott van leírva! - vágja rá, némi értetlenséggel a hangjában. - Mert az interneten az van! -Mondom, ezt el kell olvasni! - Jó. Egyébként az arany fokozat nem teljesíthető pontosan, mert vannak pontok, melyek már nem is léteznek. - Tudom!
Vettem kettőt is a bronzból, mondom, hátha elveszítem megint :-))
Elolvastam hát a kapott, nyomtatott kiírást. Hát persze, hogy az szerepel ott: az ezüst szervezett, csoportos kiránduláson, túrán teljesítendő. Csak azt nem értem, hogy bélyegezni is kell + túrajelentés is? Arra gondoltam, hogy az ezüst érintőpontjait teljesítménytúrákon keresem fel, szerintem egy ttúra igazolófüzete bélyegzésekkel megfelelő kell(ene), hogy legyen. Viszont a mai diskurzusból kiindulva nem vagyok arról meggyőződve, hogy nem fognak belekötni a teljesítésbe, merő rugalmatlanságból... persze a kiíráson az szerepel, hogy a bizottság a II. emelet, Latinovics-teremben van, de mondanom sem kell, hogy a Ruttkai-teremben voltak, de ez már kákán a csomó :-)))
Egyébként minden páros csütörtökön 15-17 óráig vannak ott igazolólap leadása, beszerzése, jelvény, stb. céljából. A bronz jelvénye 300, az ezüsté 200, az aranyé 100 forint, ezt is ma tudtam meg.
Mivel nem ismerjük egymást, így nyilván nem a kedvemben akartál járni, mégis sikerült. A Börzsöny az egyik gyengém, a másik a Naszály. Bár úgy fogalmaznék, hogy a Naszályért rajongok.
Az utóbbi hónapokban azokon a túrákon, ahol elvileg szép kilátópontokat is érintettünk, rendre beleszaladtam én is a felhőkbe (Csóványos, Szabó-kövek, Hegyes-tető, Nagy-Galla, Nagy-Hideg-Hegy, Nagy-Kő-hegy, Fóti-Somlyó, stb.). Szerencsére a Naszály-tető ápr. 22-én a Julianus-torony második nekifutásra (ápr. 1.) kárpótolt egy körpanorámával.
Nyésta előtt az öreg fákon valóban nincs jel, az első öreg fánál kell balra térni egy nem igazán látszódó ösvényen. Egy vékonyka karószerűségen van jel, elsőre mi is továbbmentünk délre, de vissszajöttünk.
A túra még a két héttel ezelőtti hétvégén volt, ezért az index karbantartása miatt nem tudtam kinyomtatni Joeyline leírását az útvonalváltozásokról, pedig nem ártott volna (kár, hogy az OKT fórumba nem tette fel). Néhány mozaik a túráról:
Felsővadászon a volt kastély kívülről történő megtekintésével kezdtük a napot. A kocsmából olyan zene szűrődött ki, hogy inkább efemmet küldtem előre, de belül a helyzet a vártnál jobbnak bizonyult, a pecsét mellett még csapolt sör is volt. Innét a térképtől eltérően a görögkeleti templom felé veszi az irányt a jelzés, majd a falu végén jobbra, egy régi hodály melletti gyenge szekérúton mentünk fel a bokorsorig, ahol balra fordulva már a térképen is jelzett utat követtük, ami eléggé göröngyös volt. Ahol egy kereszteződésben a jártabb út elindul felfelé, nekünk is kell követnünk, jelzés csak feljebb.
Nyésta felett, amikor lejövünk a domboldalon az atlasz térképével ellentétben bal helyett jobbra kell fordulni, a jobb oldali fácskákon vannak jelek is. Az öreg fákon viszont emlékeim szerint nincsenek, pedig valahol itt kell balra leindulni a faluba egy ösvényen! Ennek megtalálásában az segíthet, hogy a templomtól balra lévő felhagyott portán keresztül kell „belépni” a faluba, ellenkező irányból jól jelzett. Mi szépen továbbmentünk a szekérúton, így végül a falu déli végén lévő temető mellett jutottunk be a településre.
Az abaújszolnoki szőlőhegyre egy bokrokkal benőtt szekérút vezet fel, itt a jelzés a térkép szerint van felfestve, de a 261-es magassági ponttól egy darabig felhagyott, gazosodó parcellák közötti ösvényre, gyenge szekérútra kell számítani, jelzést kevés helyre lehet festeni. Közben megkerestük az Országjáró Kék Ládát is, de nem vittük tovább, mivel az új rejtekhely koordinátáit GPS nélkül nem tudtuk volna pontosan megadni. Sajnos tavaly november óta nem jártak kesserek errefelé.:(
Az innen Baktakékig tartó szakaszon láttuk az első "innovatív" jelzéseket.:) Abaújszolnok után a tetőre felérve a fordulás semelyik irányból nem triviális, az útmenti csepütére nehéz festeni. Később végre egy kis erdős rész, majd Ilkaházát egy földúton, az összedőlni készülő majorépület mellett érjük el, ami kis eltérés a térképtől. Baktakék az előző falvaktól eltérően már élőbb képet mutatott, talán Encs közelsége miatt. A temetőt kerülő utat, melyre korábban többen panaszkodtak, kitisztították. Az országút kanyarját levágó sűrű-erdei ösvény tetszett, ennek a rövid szakasznak végre erdei hangulata volt.
Fancsal után bal oldalunkon gyümölcsös mellett haladunk, majd a tetőre felérve nem az erdősávban, hanem a mellette futó szekérutat választottuk, így korábban gyönyörködhettünk a zempléni kilátásban. Innét hosszú füves szekérúton értünk be Abaújdevecserbe, ahol a temető környékére talán érdemes több figyelmet fordítani, mint tettük, de szemünk előtt már az encsi vacsora lebegett.
Másnap Boldogkőváraljáig vonatoztunk, majd hamar elértük Hernádcécét. Az atlaszban a templomok jó szögből vannak fényképezve, a valóságban csak a harangláb tetszett. Innét az Aba-hegyet „megmászva” jutottunk el Gibártig, közben az atlasz tanácsának megfelelően a lábunk elé is néztünk, eredményesen. Errefelé újabb sörösdobozokra festett jelzések találhatók, említést érdemel, hogy az igazolófüzet útvonala és távadatai eltérnek a valóságtól, a Boldogkőváralja – Gibárt szakasz a feltüntetett 9,2 km helyett kb. hárommal kevesebb. A vizierőmű gépésze kérésünkre megmutatta az erőművet és mesélt is róla. Meglepő volt a tisztaság és relatív kevés zaj. Encsig a kerékpárúton haladva már nem sok minden történt, a városban vasárnap csak a cukrászdák voltak nyitva, amit ki is használtunk.
A két nap során azt tapasztaltuk, hogy a jelzéseket végig szépen újrafestették, azonban a növényzet adottságai miatt gyakran kerültek szeder és rózsabokrokra, kérdés, hogy nyáron mennyire lesznek láthatóak, néhány alkalommal így is elő kellett vennünk a térképet. Számolni kell azzal is, hogy az út szinte végig nyitott, mi kifogtuk az első meleg hétvégét, így nagyon örültünk a felbukkanó kocsmáknak.:)
Az igazat megvallva szinte minden tájon megtaláltam ami tetszik. De azért van ami mély nyomot hagyott bennem.
Gaja patak völgye az nem semmi volt, a patak meg volt duzzadva, és a szurdokon végigmenni külön élmény.
A szívemhez legközelebb a börzsöny áll. Annak ellenére is, hogy mind a Nagy Hideghegy, mind a Csóványos felhőben volt.
Naszályról már gyönyörű kilátás tárult elém.
A Mátrában amilyen szerencsém volt, Galyatető és a Kékes szintén felhőbe volt. De az Erzsébet szikláról és a Sas-kőről gyönyörű kilátás tárult elém.
A gazos kő se semmi.
A Bükkben a Tar-kőn a szikla szélén ebédeltem, az se rossz.
Most így hirtelen ennyi bár ha mélyebbre tekintenék, megtalálnám a szépséget abban is mikor Arka és Mogyoroska között 13-szor kellett átkelni (gázolni) a megáradt Boldogkőváraljai patakon. Amit hátizsákkal kőről kőre ugrálva tudtam csak megoldani. (nem mindig száraz lábbal ;-)) ) Vagy Regéc után elkapott jégviharban való sétában. Ami azért, hogy teljes a napi áldás, combközépig elmerültem egy vízátfolyásba. De pont az ilyenek tették emlékezetessé a túrát.
Bocs, nem szemrehányásnak szántam. A szabadidővel meg egyetértek én is csak így tudtam megoldani. Ezért is mentem szinte végig egyedül. Elég nehéz olyanokat találni akik csak úgy el tudnak szakadni 5 hétre mindentől. Sógoromat is ette a fene itthon, mert nem tudott jönni.
Tényleg jó hely, bár "kicsit" vadregényes a megtalálása.. Gondolom az ellenség sem lelte meg könnyen :)) A vadmalacok most éppen nem hiányoztak, megelégedtünk a szalamandrákkal /a gyerekek még sose láttak/.
Elnézést. pontatlanul fogalmaztam! Természetesen az OKT egyben teljesítésének lehetősége kortól független, kizárólag szabadidő kérdése. Na, ebből van nekem kevés.
Sok sikert a munkakereséshez, szerintem ezzel a mentalitással, küzdeni tudással mem lesz problémád.
Várak a Börzsönyben 3. fejezet /Zuvár meghódítása/
Fiaimmal sajna pont az esős hétfőt szántuk "várazásra", és hát álltuk rendesen az esőt. Ipolydamásdban kezdtünk, ahol a megadott villanyoszlopon bizony nagyon megviselt /meghajlítva/ "kódtáblát" találtunk , itt már kicsit totózni kell. Pedig a dombon, az út felett a póznát is megnéztünk, de tábla ezen már nem volt /ha valaha egyáltalán volt/. Szerintem lennt a villanyoszlopon elég veszélyes helyen van a kód, az esős úton a kanyarban nagyon centizgettek az autók.
Innen visszamentünk a templomig, ahol a fedett buszmegállóban ettünk, és az emberes esőben nekiindultunk a szántókon áthaladó úton, a "Börzsönyi kék" irányába. Sajna "kis tévedésből" Alsó-Cikó hegyre is felkeveredtünk :) Nagy nehezen meglett a kék, megtaláltuk a régi vasút köveit is, és elkezdtük a kapaszkodást. Esett rendesen, mi meg másztunk és másztunk, mindig amerre emelkedett. Nem hiszem el, hogy csak 313 méteres a hegy :) Másztunk áthatolhatatlan bozótokon,kidőlt fákon, árkon-bokron, és egyszercsak megleltük a csúcs alatti füves részeket. Innen már kilátás is volt, és az előretörő gyerekek hamarosan boldogan jelentették a kódos tábla megtalálását . Itt rendben (bár kidőlve), megvan a "rendes" fémtábla, egy fán a régi felfestett, és a csúcskőre festve is megvan a kód. Az idő is megkegyelmezett, mert amíg berajzoltuk a pöttyöket egy kicsit elállt az eső. Innen elég meredek, és sűrű bozótóson való ereszkedéssel egyenesen a Csák-hegyi andezitbányával szemben jutottunk le a szobi útra. Itt egy kis izgalmas átkelés az Öregdamásdi-patakon és már meg is csíptük a szobi buszt. Az eső már szakadt, és a 2 órás várakozás elkerülése miatt választottuk ezt a megoldást :( Sebaj már körvonalazódik egy Márianosztra Pálos kolostor- Pusztatorony túra. Szigorúan napos időben :)
A túra nehéz volt az eső miatt (esőkabátban is). Viszont a sok víz miatt rengeteg szalamandrát láttunk :)) És Zuvár "dicsőséges bevétele" -a rosszat gyorsan kirostáló gyermeki fejekben - biztos kellemes emlékeket okoz majd :))
Képeken: szalamandra és Zuvár falainál a csúcs alatt
